Szakkör | Page 373 | Látszótér

Sara from Ireland

Nagyon fontosak ezek a jelzések, hogy akár egy kerítés, akár egy híd, vagy más építészeti szerkezeten észrevesszük az ember kéznyomát, azt az ősi vágyat szimbolizáló - nevezzük firkának - jelet, ami az emléknyomból, a nyomhagyásból fakadó érzéseink kielégítése, itt voltam, én is jelen voltam, én is éltem! Megrendítőek tudnak lenni ezek a lenyomatok akkor, amikor 50-100 év távlatából találunk rájuk, mint egy történet morzsájára, amit aztán mindenki maga szőhet tovább. Fontos ez a leletmentés, de arra figyelni kell, hogy attól, hogy elvetjük a dokumentarista megközelítést, nem szabad abba a hibába esni, hogy olyan szintű legyen a transzpozíció, a képkivágat, hogy ember ne jöhessen rá, hogy a firkán kívül mi is az, amit látunk. Márpedig itt sajnos ez a helyzet. Most a modelled, ez a firka, ez a nyom elvész a környezetben, elveszíti a néző a kötődését, és ezáltal lóg a levegőben, lehet hogy ez valami titkos hely, lehet, hogy fontos, lehet, hogy nap mint nap arra járunk, csak nem vettük észre, de ez nem derülhet most ki. Így marad a firka, ami önmagában csak a környezettel együtt lesz érdekes. Ha lehet, kérek ismétlést. (hegyi)

Tehénkvíz

Budapest, 2012.07.21.

Jó ez a sztori, ami itt kialakul, az okleveles városi tehenész sztorija egyszerre fanyar humorú és szociografikus is. Olvastam a kommenteket, és most szembemegyek a közízléssel, mert nekem a középső kép az, ami a leghatározottabb üzenet, amiben egy képben sűrűsödik Sándor összes manifesztumával az, amiért egyáltalán érdemes ezzel a hoppon maradt tehénnel foglalkozni. Nyilván elemezhető lenne az alap projekt a tehenekkel, meg is tette ezt sok publicista, pro és kontra, el is feledtük, erre Sándor rátalál erre a tehénkére a maga fura milkacsíkjaival, és teszi vele, amit tenne vidéken - megeteti, majd megfeji. Van csinos tehenészkalap is, és fejőszék is kerül, még ha kerekes, akkor is - hát ha már a városba jött a tehén és áll a csudapalota előtt, akkor elfogadható az is, hogy a tehenész hozzáöltözve a tehénhez gyönyörű csíkos Fékon ingben tolókocsiról végzi el a fejést. Szép sztori - és akkor most pörgessük csak vissza a magnót! Hogy is van ez? A város közepén egy lila tehénnel keres kapcsolatot egy kerekesszékes öregember, és mindezt meg is örökíti? Adunk a szürreálnak rendesen, és mégis, marad valami keser íz a szájban, valami esendő a játékosságban, valami nem evilági, nem ide valósi, és nem tudjuk konkrétan megmondani, mi az, ami ezt kiváltja, mert a humor a képtorzulásban is benne lakik, Sándor nagy mágus, és azt kell mondjam, hogy ez a képsor az egyik legjobb a tolókocsi ünneplése sorozatból. (hegyi)
értékelés:

dom köln

Meghökkentő, amit a kép ábrázol, Gerhard Richter zseniális, hiszen az egész patetikus ablakművészetet áttette a mai korba, és ezáltal még hangsúlyosabb lett maga az ablak, az építészeti csoda, szóval én abszolút egyetértek azzal az iránnyal, amit képvisel, kicsit irigykedem is a németekre emiatt. Amivel nem értek egyet, az a címadás. Én elhiszem bemondásra, hogy ott ez a tájszólás, de egy eleve transzponált dolgot (műtárgy) transzponált ábrázolással (fénykép) ha közlünk, akkor ez már egy újabb transzpozíciót (cím) nem bír el, mert elviszi valami olyan irányba, ami miatt komolytalan lesz a végeredmény. Lehet kritikus az ember azzal, amit lát, de ezt képben kell megfogalmazni, nem a címben. A képi közléssel ebben a formában akkor tudnék mit kezdeni, ha bátran komponáltál volna. Azaz: ha már vágunk, ha már nincs dönthető hátfalas műszaki gépünk, hogy az egészet tökéletes perspektívával ábrázoljuk - és logikusan ez nem is lehet elvárás - akkor ha személyesre vesszük a figurát, azaz kimetszünk részeket, akkor ez úgy lesz hatásos, ha a kényszerből erényt kovácsolunk, ha a dőlő vonalakkal egy új rendet keresünk, és ez akkor valósul meg, ha bátrabb forgatással, döntéssel kijelöljük az új értelmezési síkot. Ha ez megvan, már adni fogja azt is, hogy mi az, ami még kell ahhoz, hogy érthető és érezhető legyen az, ami ennek az alkotásnak a lényege: a digitális világ zajkockái, és a gótika grandiózus emelkedettsége, ennek ellentéteiből összeálló új rend. Ez most nem tud megvalósulni, mert úgy használtad a kamerát, hogy amennyire engedi, legyen szabályos az eredmény, és ezzel az egész bátortalan lett, emellett nem eléggé azonosítható ez a gótikus-modern dolog sem. Ismétlést kérek úgy, hogy abban legyen benne Camilla élménye is, és az a szabadság is, amit Richter beletett ebbe az ablakba. (hegyi)

Marcellus Wallace the white edition

Sziasztok! Először is örülök, hogy itt lehetek. Nagyon sok változatot csináltam belőle, nem is vagyok igazán elégedett a végeredménnyel. Nem is olyan egyszerű magadat fotózni. Viszont mindenféleképpen ezt az ötletet szerettem volna megvalósítani, mert nagy kedvencem Tarantino.

Laci, köszöntünk itt a Látszótéren, erős kezdés, erős üzenet. Abszolút találó a leirat, valóban van ebben valami Tarantino világából. És tudod mi az, ami az egészben a zseniális? A ragtapasz. Hajrá, további önképeket kérek, mert szerintem van ebben még kakaó. (hegyi)
értékelés:

Vizes és miazmás

Jó meglátás, jellemző a nyárra az, hogy a köztéri szökőkutak adnak hűsölési esélyt a városlakóknak, akármennyire is idegen egy városi környezet, de az ember ha szabad, ha nem, megtalálja a maga örömét benne. Jó, hogy a vízsugarak takarják is az embereket, ez a rács, kerítésszerű forma keményen hozza a teret és a rendet a képen. Talán fenn egy picit szűk, de nem vészes. (hegyi)
értékelés:

Vezerke

Nagyon szépek a fényviszonyok, nyugalmas helyzetet látunk, erénye a képnek, hogy ezt át tudja adni. Ami viszont több odafigyelést igényel, az az, hogy az arcon most olyan erős, határozott árnyék jelenik meg a bal oldalon, ami kemény és szétvágja a fejet. A barnítás borzalmát már eleget írtam, jó lenne száműzni, mert geil, ráadásul félre is visz, hiszen ad egy olyan érzetet is, ami nem az életről, nem a vitalitásról üzen, hanem egy dekadens, még azt is mondhatom, "halálosan" múltidéző hatás, vagyis a néző kétségek között van, hogy vajon ez a kisember meghalt, azért ez a barna világ? Ha van mód, dolgozz még a modelleddel, mert az alap meglátás jó. Ismétlés. (hegyi)

4YOU

A frusztrációhegyen is túl, ahol a kurta...

Magam szamara is meglepo, hogy igy nezek ki, nem is tudom hanyadik kep utan, ahogy az istennek se tudom elkapni a jo szoget. Turelmes tipus vagyok, csakazert sem torok ossze semmit. Kivancsi vagyok nektek ez mennyire jon ki a kepbol, ez latszik-e vagy valami mas.

Azt gondolom, hogy ez egy jó önportré, izgalmas az, hogy a tükrözés okán az arc jobb és bal fele hatásában összehasonlíthatóvá válik, ami akár még azt is igazolhatja, hogy a jobb és bal arcfelünk nemcsak hogy nem egyforma, hanem hogy más és más érzelmet, érzetet kelt - ennek (ál?)tudományos magyarázatát abban látják, hogy a jobb és bal agyfélteke más és más képességre hangolt és ennek az arcfeleinken is jelei vannak. Jó az, hogy valaki ennyire türelmes, hogy a tükrökkel játszik, nem középiskolás fokon, az már másik kérdés, hogy ez melyik közlési szinten ad képet az alkotóról, mert maga a megközelítés abszolút jellemző Szilárd gondolkodási struktúrájára is, már amennyit ebből a kommentjei által megismerhettünk, azzal ez a kép jól passzol. Én mégis arra sarkallanám Szilárdot, hogy más, nem ennyire evidens rétegeit is mutassa meg, keresse és figyelje, mert nem csak a matekos-fizikus megközelítés lehet rá jellemző. Várjuk az újabb önképeket. (hegyi)
értékelés:

macska

Bulgakov macskája, Behemót, vadászik a városban, bandukol, jön, közelít, de közben áttűnés, és hopp... vagy mégsem? Behemót lassan bandukol, mindent lát és mindent tud, ő a macska. Jó ez Viki, nagyon tetszik. Itt erős a többszöri expozíció hatása, sőt, kifejezetten kiemeli a főszereplőt, míg a környezetet kellően elmossa ahhoz, hogy ne a tényszerű helyszínnel foglalkozzunk. (hegyi)
értékelés:

his name is robert paulson

Balázs, izgalmas nekem ez a zajos üresség, az áttört felületen az ablakréssel az áttűnés, a szociográfia és a tárgyiasság furcsa keveréke a lírával, de van ebben valami befejezetlenségérzet. A képcímben segítséget kérek. (hegyi)
értékelés:

Üvegfúvó mester portréja

Egy üvegfúvó mester tartott bemutatót itt Révfülöpön.

Attila, ez egy jó zsánerkép, nagyon jó a férfi karaktere, érdemes lenne kérni tőle névjegyet és meglátogatni a műhelyében, egyrészt valódi zsánereket készíteni vele, de akár portrézni is jó lenne. Nyilván a helyzet és a helyszín erősen behatárolta, mit lehet és hogyan lehet, ezért írom, hogy ha van mód, érdemes lenne vele dolgoznod még rendezett, rendezhető körülmények között. (hegyi)
értékelés:

Zita

"Ahhoz, hogy valóban élvezhesd egy kutya társaságát, nem kell félembert faragnod belőle. Inkább légy nyitott arra a lehetőségre, hogy részben kutyává válj."
(Edward Hoagland)

Nagyon jó az idézet, szinte mottója lehetne az állatos leckének, hiszen mi fontosabb lehet, mint az azonosulás a modellel. Jó pillanatot kaptál el, kifejezetten jó a farok és a nyelv játéka, és ezt azért mondom, hogy raktározd el, hogy ha ismétled majd ezt a leckét, akkor tudd, hogy ez kihozható ebből a kutyából, vagyis ha dolgozol vele, elérhető, hogy akár ez újra megtörténhessen. Jó a kutya, ilyenkor kell az, ha technika engedi, hogy kis mélységélességgel dolgozz, hogy a környezet hatását gyengítsd. Fiatal kutyusnak tűnik, tehát játékos, dolgozz vele még. Egy tanács, hogy az idézet szellemében kicsit menj le a kutya szintjére, kevéssé felülről lődd le őt, legyen a viszony egyenrangúbb, hisz te is csak egy kutyatárs vagy, amikor fényképezed, vagyis nem a szigorú gazdi. (hegyi)
értékelés:

Crystallize

Erről a képről a Kék lagúna című ha jól emlékszem ifjúsági szerelmes film jut eszembe, valahogy korban is oda húz ez a tónusvilág. Érzékeny megfigyelés, de amit már mondtam, bátortalannak érzem a vágást. Az egy dolog, hogy így ebben a formában is zavaró nekem a fürdőruha pántja, és korántsem arra gondolok, hogy ezt aktban kellene megcsinálni, mert nagyon kényes korú a szereplő, már nem gyerek, hogy elmenjen a meztelenség, mint természetes életforma, viszont nem elég felnőtt, hogy saját maga dönthessen efelől. Viszont egy tágabb vágásnál épp ez a picit félreérthető irány lenne egyértelműen helyre téve, és ha a környezet is klappol, akkor ezzel a tónussal igen finom, érzékeny egész alakos, vagy ehhez közeli képeket lehetne készíteni. Ha ilyen szűk a vágás, akkor kifejezőbbnek kell lennie az arcnak. (hegyi)
értékelés:

Gyalog

Jó ez a kísérlet, bár hamar lebukik, hogy megforgattad a képet a perspektíva által - hallottam azt a mondást, hogy egy jó fotósnak mindegy, hogy fejjel lefelé teszed-e elé a képed, ha jó, akkor is megmondja, hogy jó, a tömegelhelyezés és a kompozíció 180 fokkal elforgatva is kell, hogy működjön, és itt a bajom, hogy ez a tömeg így most fordul egy picit, valahogy három külön történet marad a fűsáv, az út és a bokrok árnyéka, nem áll össze egésszé. Ehhez szerencse is kell, hiszen a bácsit nem instruálhattad, hogy picivel menjen közelebb a felezővonalhoz, hogy a tömege és az árnyéka kiadhassa azt, ami már összerántja a képet. De mint tanulmány, fontos. (hegyi)
értékelés:

Nikotonicum ('A Csillagkapu oldalról')

Hát, erre nem tudom azt mondani, hogy így jó, itt most egy közepesen gyenge poénért megyünk, de ledobja magáról a fotó az ilyen ábrázolást, egész egyszerűen azért, mert esztétikailag nem megoldott ez. A cigaretta önmagában nem baj. A csikk se, az is fotózható. A lusta dohányos neveletlen szokása, hogy pohárba nyom csikket, ez az, ami nem működik. Étel közé nehezen elképzelhető, hogy betehető a csikk, még ha valami nagyon punk, nagyon durva közlést is szeretnénk, akkor se fog menni így, mert az ember ösztönszinten raktározott, kódolt szabályait és tilalmait kéne tudni átírni, ez nagyon ritkán sikerül. (hegyi)