Ez Attila nem csak csendéletnek nem csendélet, de képként sem tudom értelmezni, és azt hiszem ez neked is problémád lehetett, hiszen próbáltad összerántani a dolgot a maszkolós vignettálós utómunkával, de a káosz káosz marad. Ahhoz, hogy az üzeneted célt érjen, kell hogy rendezz. Nem megspórolható lépés. Ami nem erősít, az gyengít, ez primitíven hangzik, de nem tudom jobban mondani, hogy ami nem kell, hogy bekapcsolódjon formailag, azt ki kell egyenesíteni, a bútor takarót kiigazítani, a törülközőt pedig, ha meg akarod személyesíteni, akkor annak egyszerűbben dekódolhatónak kell lennie. (hegyi)

Mint azt a kommentben írtam, a haj most ellene dolgozik a fényeknek és a tömegelhelyezésnek, de ez csak egy a gondok közül. Miért ábrázolod magad kicsinek? Ugyanis az, ahogy a test most lecsúszik, az a gyerek szempontjait erősíti. És a fények... durván ki vannak égve, ezt érdemes lett volna belül tartani a tónusterjedelmen, mert így vadul szétverik a flekkek az egészet, ahol a fény kiégette a képet. Most akkora ugrások vannak a tónusban, olyan átfogás, ami a nézőnek ordít, miközben nincs ennek érthető indoka a gesztus szintjén. (hegyi)

Érdekes, hogy ez a kép mennyi lehetőséget rejt és fel is fedezted azt, hogy milyen fura izgalmas a színvilága, de a fények elvittek, és így felcserélődött az előtered és a háttér fontossága. Magyarán hátul a fény, az az izgalmas, és emiatt oda figyelek és nem oda, ahol a kompozíciód van. Ezt utómunkában is lehet egyensúlyozni, a labor erre való, mert nem minden adódik készen kézre. Ráadásul az a fránya terítő is élesen hajtódik, az sem segít igazán. Benne van az, ami képpé emelheti, tehát megint azt mondom, hogy a megfigyelés jó, de a fények és a komponálás nem pontos. (hegyi)

István, két girbegurba láb, rosszul vágva, nem nagyon tudok mit mondani, ez így nem kép, ha érdekel a foci, csináld úgy, hogy szeressem, hogy érdekeljen engem is. (hegyi)

Én ezt megvettem. Pontos, hangulatos, kicsit skandináv, jó a helyszín, mert felkelti az érdeklődést, jók a fények, van benne humor, picit groteszk is, de ez jót tesz neki, szóval egyensúly és dinamika kéz a kézben jár. Talán egy leheletnyit érdemes lett volna elmozdítani a fő motívumot balra, mert az állvány miatt a tömegelhelyezés most billenti az egészet. Köszönet, jöhet a folytatás! (hegyi)
értékelés:    

Érdekes képet készítettél, ami technikailag ugyan problémákat vet fel, de kifejezőereje elvitathatatlan. Előbb a problémákról. Egyrészt a tónusokkal valami utómunkás gebasz történt, emiatt olyan érdekesek a kontúrok, mintha túl lenne kontrasztban emelve a dolog, és értem én, hogy az árnyék és a fény közti különbség okán kellett a bebukott tónusokat rendbe tenni, de ez tanulság arra, hogy amit a szemünk lát, az jóval szélesebb spektrum, mint amit az érzékelő vagy film felfogni és megmutatni képes. Ezt fontos tudnunk a világítás miatt, ilyenkor a sötét részeket, ha fontosnak gondoljuk, deríteni kell. A másik a kompozíció ritmikája. Most a jobb oldalon elkezdődik valami újra, és én azt választanám, hogy a fénynél vágok, így persze fenn is vágni lehet, ami nem is baj. Nyugalmasabb lenne és segítene a fő motívumra koncentrálni. Az egyszerűsítés sok esetben segít, erről szól ez is, miket hagyunk meg a képen. Ugyanakkor előnye a képnek az, hogy a két ember közvetít valamit, ami értelmezhető búcsúnak is, vagy egy hívatlan vendég jelenlétének is, mindenképp kívülállás, és erre nagyon jó a belső tér üressége, az asztalé, a falaké, a helyszíné. Szóval kiváló az ötlet, érdemes lenne ezzel még dolgoznod a technika okán. (hegyi) értékelés:    

Nyilván van ebben meló, hogy egy történet összeálljon egy plüssfigurával, és én ezt maximálisan értékelem is, de az a helyzet, hogy formailag komoly bajaim vannak, és a formai gondokból tartalmiak is lesznek. Hol sárga, hol nem, hol van keret, hol nincs, van, ahol képeslapos az íze, van, ahol szubjektív, van ami vicc, van, ami szomorkás... így ez nekem nem elég koherens. Jó lenne, ha nem adnád fel, hanem újból nekifutnál. (hegyi)