A képet 1/13, F4.5, 200ISO beállítással készítettem az alacsony költségvetésű házistúdiomban. Majd a képet szerkesztettem. Sokaknak nem tetszik az ilyesfajta szerkesztési megoldás, nekem tetszik :)
A képet 1/13, F4.5, 200ISO beállítással készítettem az alacsony költségvetésű házistúdiomban. Majd a képet szerkesztettem. Sokaknak nem tetszik az ilyesfajta szerkesztési megoldás, nekem tetszik :)
Idővel a különleges dolgok is átlagossá válnak. Egy budai galéria ablakában fogadott ez a látvány. Több minden is megfogott a kilátásban, aztán eszembe jutott hogy vajon milyen lehet annak aki minden nap ezt látja? Ezért komponáltam szándékosan a kép szélére a parlamentet, talán előcsalogatja ezt az érzést. Az ablakkeretet csak érzékeltetni akartam hogy ne vonja el túlságosan a figyelmet, ezért úgy állítottam be a fényerő/kontraszt arányt hogy kevés részlet látszódjon belőle.
Sokat gondolkodtam azon, hogy megérdemel-e egy feltöltést ez a fénykép. Nem mondanám annak a tipikus szelfinek, több van annál benne.
Én-ábrázolás karanténhangulatban. A lét összeszűkül, a tér örök. Figyelek befelé, az otthonom én vagyok.
Kedves Tímea! Úgy érzem magam, mint akit sikerült lépre csalni. Bár a kifejezés önmagában elég száraz és durvának is hangzik, mégis az én fordításomban ez azt jelenti, hogy a “hónap képe” címet a Karanténmindennapok című alkotás kapja. Az az igazság, hogy jó sok időbe telt összeszedni a gondolatokat és még így is jónéhány kérdés felmerül bennem, amikre talán jobb is ha nem kap választ a szemlélő. Több dolgot látok a képen, lehet többet is, mint amennyit kéne és nem tudom eldönteni, hogy mennyire megtervezett a kompozíció és mi csupán a véletlen műve. Ugyanakkor látni vélem a főbb elemeket is: a tükör keretben rejlő fényképet, amit a függöny árnyéka kettévág?! A hangulata a képnek egyszerűen magával ragad, amit a fekete-fehér árnyalatok tovább fokoznak. Az én olvasatomban amolyan rend a káoszban hangulatú kép, ami a már szürke hétköznapoknak mondható rendszerességbe-monotonitásba nyújt betekintést egyedi megközelítésből. A tekintet szinte egyből az arcképre irányul, amin a tárgyak elrendezése is erősít. Tetszik benne az a minimális eklektika, amit a kép (vagy tükör) keret régiessége kölcsönöz. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenne, akkor a kép enyhe ferdesége zavar és az arckép mellett az a kör alakú árnyék. Ezt leszámítva remek alkotásnak gondolom és ezúton is gratulálok hozza! (Simon Zsolt)
Ha már járványhelyzet... ez az albérletem bajárata, szépen kialakított "karantén zónával". Ha kintről bejövök, mindennek ami gondot okozhat a vonal mögött kell maradnia. Délutánonként az ablakom alatt kévézom és természetesen visszafele a poharak sem jöhetnek a vonalon belülre. :)
Ez a kép hűen tükrözi az érzéseimet a karantén első heteiben. A rácsok mögött ott a szabadság, bent a nyomasztó bezárdság.
Néhány év után újra elővettem az analóg fényképezőgépem.
Kísérleteztem, hogy lehetne egy képen minél több arcomat megmutatni. A felvétel 1 másodperces záridővel készült, második redőnyre szinkronizált vakuval. (ISO100, F/20, 68mm)
Kartondoboz életei Koronavírus idején. Minden rendben lesz! Tartsatok ki!
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 18. - 13:48
Szeretnénk Sándortól elkérni ezt a remek fotót a Látszótér Rádióban elhangzó búcsúadásunkhoz. Mert…
Hegyi Zsolt
2024. 12. 17. - 21:08
chat: - lesz ma kis turbulencia, mert lesz két zeneszám, de a szpíker azt mondja majd, hogy nem…
Frantisek Balga
2024. 12. 17. - 08:50
Köszönöm Au, minden jót, fünf komma vier, drei, zwo, eins, zero.
Aureliano
2024. 12. 16. - 19:58
Feri, ezt a képet még mindig szeretem. Bezár a rádió, utolsó adásomhoz kölcsönvenném borítónak.…
Aureliano
2024. 12. 14. - 20:24
Köszi Ányesz, hogy utolsó műsorunkhoz ilyen jó illusztrációt készítettél, jó előre! Nem is tudom,…