Világgá megyek

Világgá megyek

Attila, megint az érzelmeinkre akarsz hatni nagyon primer módon. Naplementébe belegyalogoló, fénykoszorúval a kisgyerek, még a kis bugyija is kilóg, hát, ez nagyon szeretnivaló, és nagyon cuki. De ezért baromi nehéz elemezni a képet. Mert bármit mondok erre a képre, onnantól kezdve rögtön olyan lesz, mintha a gyerekre szólnék bármit, miközben ő aztán vajmi keveset tehet az egészről. Azért mondom ezt, mert a kutyás, a cicás, a gyerekes képek azok - még ide lehet venni a nagyon idős emberes képeket is -, amikkel nagyon gyorsan lehet hatást elérni. Igen ám, csak ezt jobb lenne előbb kigyakorolni olyan szereplőkkel, akár tárgyakkal, amik mellett nem olyan könnyű elmenni, mint mondjuk egy gyerek mellett, amire azt mondom, hogy hát, összeteszem a kezem, lábam, mert ez annyira jó. Miért mondom ezt? Azért, mert a világítással vannak problémák. Tehát, itt van egy tárgy, ami nincs jól bevilágítva. Aztán azt is hozzáteszem, hogy van egy hátterünk, ami nincs kihasználva. Megyünk valami felé - ha most ezt a humán történetet veszem -, de nem tudom, hogy miért arra, és hova, és hogyan? Ha azt mondom, hogy ez a cím, hogy világgá megyek, ezt én elfogadom, ez az utcához nem annyira jön be, mert lezártad az egész teret azzal, hogy ezeket a sötét formákat tetted tulajdonképpen a szereplő elé. Én látom, hogy ez az út kanyarodik, de azért ez nem annyira egyértelmű, mert a kép kivágása is pontatlan. Itt most nem arról van szó, hogy te ne tudnád, hogy mit csinálsz, hanem arról, hogy ahogy a nézőt is elviszi a fenébe az érzelem, téged is elvisz. Ennél szigorúbbnak kell lenned önmagadhoz, mert különben nem tudsz továbblépni annál, hogy édes képeket csinálsz, amik nagyon cukik, de a cukiságokon túl nem időtállóak, és erre kellene odafigyelned, és én ebben próbálok neked segíteni, ha hagyod. Úgyhogy azt kérem, hogy most egy kicsit ugorjunk le erről a gyerekes témáról, viszont nagyobb tempóban kezdjünk el képeket küldeni, én állok rendelkezésedre, és várom a munkáidat. (hegyi)

FáklyásHegyi Zsolt-2013.09.14. 20:35Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:35Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:35Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:36

Fáklyás
Fáklyás
Fáklyás
Fáklyás
Fáklyás

ISO 1600, nyolcas blende, 1-1,6 mp

Egy öt képes sorozatot kapunk, úgy gondolom, hogy ebből három is elég lenne. Vannak benne olyan ismétlések, amiket nem látok érdekesnek. Amik tulajdonképpen izgalmasak, az az első, a második, és az utolsó kép. A harmadik, és a negyedik már öncélú nekem, azért, mert kérdések vannak, és arra válaszok. Mivel képnyelv, olyan ez, mint a nyelvtani elemzés, amikor keressük azt, hogy mi az állítmány, mi az alany, mi a jelző. És mire kérdezünk rá: Mit állítok? Azt állítom, hogy tralala. És ezt el kell tudni mondani. Ez a három kép az, ami kérdést vet fel, és arra választ is ad, a többi mismásolás. De ez a három zseniálisan jól megoldott kép, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó megfigyelés Gábor részéről, az meg, hogy pontatlan a dolog, és lötyög egy kicsit a közepe, az nem baj, mert kihagyni még mindig lehet. Engem mondjuk az nem annyira érdekel, hogy milyen blendével, hogyan készült, az jobban érdekel, hogy Gábornak az érzelmei ebben benne vannak, abszolút jó önarckép. Most nem meghülyültem, Gábor szerintem pontosan érti, hogy miért mondtam ezt. Köszönöm, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Perspektíva

Perspektíva

Jó tanulmány, viszont a megoldással nem értek egyet. Azért nem, mert a világítástól, és a háttér rossz megválasztásától az a térbeli játék, amiről itt beszélünk, hogy a behorpadás, vagy a kitüremkedés lenne a fontosabb - ami egyébként Vasarely művészetének a gerincét adja -, ez a hatás nagyon gyengén tud érvényesülni. Úgyhogy ezt én kérném megismételni ennél méltóbb környezetben, és ennél finomabb megvilágítási játékban, mert ez a vakuzós őrület nem jön be. (hegyi)

Őstermelő

Őstermelő

Ráckevei piacon, szilvaéréskor.

Gábor, az a helyzet, hogy nem nagyon értem, hogy miért készült el ez a kép. Értem a ragaszkodásod az ilyen fajta tradíciókhoz, de akkor ebbe vagy beleállsz rendesen, és megtanulsz fotózni, és akkor megcsinálod ezeket a képeket, vagy amíg ez nem történik meg, addig nem nagyon látom azt, hogy ez mire jó. Egy csomó kihagyott ziccer van, egy csomó kihagyott helyzet van ezen a képen, valamiért jó távol állunk az egésztől, így benne van Tolnától Baranyáig a következő árusnak a közkönyvtártól megszerzett könyvei is, meg a másolt cd–k, vagy nem is tudom, hogy mik azok ott, szóval, van itt minden, miközben engem meg ez nem érdekel. De hát, akkor mi is az, ami ebben fontos? A Zsiguli? A Zsiguli csomagtartója? A Zsigulihoz tett napernyő tartó? A krumpli? A szilva? Az alma? A bácsi? A bácsi fogatlansága? Az, ahogy szorítja a kezét? Ez mind-mind érdekes lehet. Tudod mit? Azt mondom neked, hogy ha kimetszed a súlyokat ezzel a bádog tartóval, meg a mérleggel, meg a karjával, és semmi mást nem ábrázolsz ebből, csak ezt a részt, már az is izgalmas lenne. De így, hogy minden rajta van, hát, ez olyan, mintha úgy próbálnál eljátszani egy komolyzenei darabot, hogy időtakarékosság okán egyszerre lenyomod az összes hangot, aztán a néző majd bogarássza szét, ott van abban minden, ez kilóra megvan, csókolom. Hát, ez így nem működik! De erről már többször beszéltünk, és az az érdekes, hogy vagy halálra szétvágod a képeket, mintha körömollóval körbevágtad volna, vagy hagyod az egészet szanaszét esni. Nem vagyok ettől boldog Gábor, mert régóta dolgozunk együtt, és ez egyébként a lustaságodról szól. Arról, hogy nem fordítasz elég energiát a játékra. Tessék ezt komolyabban venni! Úgy nem lehet fotóról kommunikálni, hogy félévente egyszer bedobunk valamit a vízből, azt is tavaly találtuk meg a fiókban, aztán majd valami legyen vele. (hegyi)

Mindig vége szakad
Minden egyes évben,
De mióta Pesten,
Drámain élem meg:
Vége van a nyárnak.
Utolsó sóhaja
Viszi minden kedvem
Augusztusi szélnek.
Ekkor, mintegy jelre
Dunavirág. Szállnak
Áttetsző kicsiny
Tündérsárkányok, mint
Elsőszá’ndos tinik
Kik egy napijegyet
Kaptak Anyutól a
Jó bizonyítványért,
És egy ígéretért
Cserébe. Lepik el
A parti fényeket,
Bódultan, fürtökben
Túlfűtött flörtökbe’
Vetik maguk bele
A pulzáló éjbe.
Belenyalnak kicsit,
Mindenféle tiltott
Mámorba és kéjbe.
Egyetlen egy este
Akarnak megélni
Egy komplett életet,
Majd talán jövőre
Ha minden összejön,
Kaphatnak bérletet.
De nekik ennyi volt
Ez az idei nyár,
Ennyi a létezés.
Felkeltek ma reggel
Buliznak és dugnak
Egyet a vízparton
És bebábozódnak
Majd teljes egy évre,
Iszapváros népe.
Hogy aztán ismét itt
Fetrengjenek apró
Pondró testükkel a
Járdán, padka mellett,
Bódultan és kábán,
Szextől kimerülten.
Megint ennyi tellett.
Túl sok volt a fényből.

Bár most hogy így mondom,
Én dunavirágként
Szeretnék, ha lehet
majd újjászületni.
És újra és újra.
Akkor nem lenne ősz.
Soha, soha többé.

(13-09-05)

Csak lazán

Csak lazán

Én ezt egy nagyon kedves képnek gondolom, mindazzal együtt, hogy a szociografikus hatása erősebb, mint a humora. Márpedig nyilvánvaló, hogy egyrészt a szereplőből, meg a címből is adódna az, hogy itt a humorra tegyünk még rá valamennyit, ami akkor történhetne meg, ha ebből az egészből lefelé, és jobb oldalra többet kapnánk. Tehát a Csak lazán-hoz az kell, hogy lássam azt a pulóvert átvetve a vállon, de ahhoz kell a hátból is, meg a karból sem ártana egy kicsit több. Most ez így, ebben a formában ezért nem száz százalékos megoldás. Úgyhogy 2 csillag, remélem, hogy van mód ezeket a képeket megismételni. (hegyi)
értékelés:

Hogyan tovább?

Hogyan tovább?

Dolgoztunk, tanultunk, fejlődtünk, valamit elértünk de hogyan tovább?

Kedves Tibor, a helyzet az, hogy nem nagyon értem ezt a képet. Mit akar ez most mondani? Távkioldóval, állványról, vagy hogyan készült ez a kép? Avagy valaki más készítette, és te vágtad körbe? Most én itt arra szeretnék utalni, hogy érdemes lenne valamilyen kapcsolatba kerülni a nézővel. Nem értem, hogy miért nem nézel a kamerába, vagy legalább a kamera felé, miért a fejed teteje az, amit meg akarsz nekünk mutatni, miközben félreértésre adhat okot az a kéztartás, amit látunk, nem igazán előnyös. Szeretném ezt visszaadni ismétlésre, valamilyen kapcsolatot, valamilyen gesztust jó lenne, ha gyakorolnál felénk. Ez az alávetett pozíció sem előnyös, nem értem. Ami a kép leiratban lévő kérdést illeti, én arra szeretnélek biztatni, hogy küldd a munkákat, azt viszont kérem, hogy ne csak beküldés történjen, hanem jó lenne, ha az elemzésekre a köszönömnél többet kapnék vissza válaszként, másrészt jó lenne, ha arra reakciók is készülnének. Nem azért csinálom az elemzéseket, mert annyi a szabadidőm, és nincsen más elfoglaltságra lehetőségem, hanem azért, hogy fejlődjünk, de ez csak akkor működik, ha van kommunikáció is. (hegyi)

Édes hármas

Édes hármas

A legjobb bögrés muffin recept (szerintem):

2 bögre liszt
1 bögre cukor
2 ek kakaó (vagy fahéj)
1 cs sütőpor
1 bögre tej
1/2 bögre olaj
1 tojás
1 tábla étcsoki
(gyümölcs)

A lisztet, cukrot, kakaót, sütőport elkeverjük egy nagy tálban. Egy másikban a tejet, az olajat és a tojást habosra keverjük, majd összeöntve ezt a kettőt, felverjük. Muffin formákba adagoljuk az így kapott tésztát, majd megszórjuk az összetört étcsokival. (Csoki helyett, vagy mellett lehet hozzá tenni apróra vágott gyümölcsöt.) Csokiöntettel, esetleg lekvárral tálalva pompás étek, és együtt jóízűen felfalhatjuk az egészet! (Az én adagolásomban ez 30 db muffint jelent!) Egészségetekre!

Örülök a receptnek, örülök a képnek, elfogadom abszolút azt, ami ezzel történt. Még ez a zöld mintás tányér is tulajdonképpen belefér ebbe az egészbe, hiszen azt kell, hogy mondjam, hogy van akár kapcsolódás is ezekkel a kis növénykékkel. Szóval nagyon gusztusos az egész. Talán az élességgel van némi kérdőjel, mert én azért örülnék, ha a kép előtere lenne az éles, most valahová a muffin középvonala köré eshet az éles pont talán, erre érdemes odafigyelni, de egyébként a dolog rendben van, úgyhogy én megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is, de kérek egy ígéretet Ramónától, hogy folytatja az ételfotó leckéket is, másrészt az első 10-12 leckében is megmutatja magát. (hegyi)
értékelés:    

Szép új világ...

Szép új világ...

Gondolkodtam a Plázálom címen is, de gyanítom elvitte volna a szójáték az élét. Gyatra minőség mert mobilos, de ebbe talán belefér.

Zoli megfigyelése nagyon izgalmas, sőt, azt mondom, hogy végre elmozdulunk valami felé a botorkálásból. Nem mondom, hogy pontos a megfogalmazás, de a megfigyelés mindenféleképpen az. Van egy nagy falanszter, egy nagy épület, van a kis ember, aki gyalogol a semmibe a megszerzett kincsekkel, ahogy a varázslatból kikerült, már el is vesztette azt a biztonságot, azt a fókuszt, hogy miért is volt ő ott bent, szorongatja ezeket a szatyrokat, a létezése bizonyítékait, ki tudja, hogy mennyit kell még gyalogolni ahhoz, hogy hazaérhessen vele. Szóval a meséje nagyon jó a képnek. Amivel nem értek egyet, az az, hogy miért innen lett ez lefotózva. Kell az út, meg minden fontos, de azért annál fontosabb lenne, hogy ennyire precízen merőlegesek vagyunk, meg vízszintesek, hogy láthassam azt, hogy mi az a tükröződés azzal a palotával, vagy nem tudom, mi az az épület, mert igazán ettől lesz mozgalmas a kép. Tehát a tükröződés, a ház és a szereplő a fontos, ami az úttesten történik a valóságban, tehát nem a tükröződésben, az már csak jelzésértékkel kellene, hogy megjelenjen. Magyarán az út felé el kellett volna mozdulni, és onnan készíteni ezt a képet, a szereplőnk ettől beljebb került volna, nyilvánvaló, hogy jött felénk, csak jött, jött, jött, és túl sok időnk nincs ilyenkor tökölődni, mert aztán kimászik a kompozícióból, de kettőt legalább magadnak, ha ellépsz jobbra, akkor az talán még belefér. Annak örülök, hogy a szóviccet csak a leirat tartalmazza, ez már egy haladás. Megadom a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a javítás fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

nyitva

nyitva

Hát, ez egy nagyon erős üzenet. Nem pontos, a képkivágás, az egész kompozíció nem száz százalékosan áll meg a lábán, de nagyon erős az a pillanat, amit mutat. Van valami bolt, ennek a különböző üzeneteit látjuk az ajtóra felragasztva, és ebből a bolti térből lép ki a főszereplő, akit kísér a nagyobb tesó, vagy az anya, és valamilyen szerzemény van a kezében, nem is egy. Azt tegyük hozzá, hogy a problémám is itt van a képpel, hogy annyira koncentráltunk arra, hogy rajta legyen a nyitva tábla is, meg a belső történet is, meg minden szereplő korrektül, hogy a végén lecsúszott a főszereplő. Tehát, ha ez a gyermekkorról szól, márpedig ez a leckebesorolás, akkor én simán vágtam volna a nyitva táblát, akár a női főszereplőnek a fejébe is belevágok, ahhoz, hogy a gyerek szereplőnél megkapjam azt, hogy ő sétál kifelé, és ne legyen ennyire szűkre vágva a kép alja. Ez az, amit ehhez hozzá tudok tenni. Mindezzel együtt, ez egy 3 csillagos leckemegoldás, megelőlegezett, ezt azért lássuk be, úgyhogy kérnék még majd a gyermekkorhoz leckemegoldásokat, hogy bizton állíthassam azt, hogy ez működik. Én most azt gondolom, hogy ez egy jó találat. A tónusai egyébként nagyon szépek! A belső térben álló férfi, és az ő hátát fogó párja egy nagyon erős üzenet, egy nagyon érzelmes pillanat. (hegyi)
értékelés:    

Dosszié

Dosszié

A/4-es gumis mappa. A vágyaimnak.

Elég hosszan beszélgettetek erről a képről, aminek nagyon örülök. A kommentben is leírtam, hogy ez egy nagyon híres fotográfiája Brassainak a New York–i pályaudvarról, miközben egy nagyon erotikus megközelítés kapunk ezzel a vörös körömlakkos női kézzel. Ez eleve feltételez egy viszonyrendszert, de azért most ez nem teljesen egyértelmű, hogy a fotóhoz való viszony, vagy a tárgyhoz, vagy ahhoz, amit ez a tárgy képvisel, és még akár tovább is mehetnénk ezen az úton, hogy akár, ha ezt elfogadom, hogy ez egy dosszié, akkor amit a dosszié maga hordoz, ahhoz is lehetne egy csatolás. Tehát sokféle irány lehet, és ez most nem igazán egyértelmű, hogy miről beszélünk. Azért nem egyértelmű, mert magában már az sem az, hogy ez egy dosszié. Ha az ember nagyon figyelmes, akkor láthat rajta a hajtáshoz segítő benyomódásokat, láthat rajta magához a mappához tartozó gumicsíkot is, de azért ember legyen a talpán az, akinek ez egyből feldereng, és ha nem a leirattal, hanem csak a képpel foglalkozik, akkor meg fennáll a veszély, hogy valamiért ehhez a képhez ragaszkodik az alkotó, valamit ezzel szeretne mutatni. Igen ám, csak az a kérdés, hogy mit. Mi az, ami ebben engem izgat? Ha itt a tárgy lenne a fontos, akkor ennél felismerhetőbbnek kell hagyni ezt a tárgyat, nem lehet ennyire szűkre vágni. Azt gondolom, hogy annak mindig jelentése van, ha valakit magunk elé emelünk, mint egy mellvért, egy másik alkotót, de ott kutyakötelességünk a viszonyrendszert tisztázni, és a néző elé tárni. Ez most ennél a képnél esetlegessé válik, mintha el lenne maszatolva azzal, hogy én szerelmes vagyok Brassaiba, és akkor azt mondom, hogy nem is ez az igazság, hanem a gumis mappa, hogy hát, én véletlenül kaptam egy ilyen mappát, és olyan tök jó, hogy van rajta egy fotó. Tessék vállalni azt, hogy mi a valós indok, mert akkor ez át fog jönni a képen. Mi az, hogy a vágyaimnak van ez a mappa? Mi lesz ebbe beletéve? Szerelmes levelek, vagy fotográfiák? Tehát valamilyen szinten az ember nem bujkálhat ennyire, mert akkor az őszintesége kérdőjeleződik meg a dolognak. Tessék ebbe erősebben belemenni. Mivel ez egy fontos mappa, gondolom, megvan még, úgyhogy tessék ismételni. (hegyi)

csak a zene

csak a zene

Egy nagyon szubjektív beállítást kapunk, a szereplő szemszögéből szemléljük ezt a történetet. Hogy ez egy kiskocsma, ahol örökzöld slágereket játszik valaki egy villanyorgonán, vagy valami más előadói helyzet, ezt nem tudom egyértelműen beazonosítani, de én inkább a kiskocsmás megoldásra tippelnék abból a két foltból, ami az ablak előtt van. Mindenesetre a kép hangulata nagyon rendben van, és én azt hiszem, hogy nem is akar többet ennél ez a kép mutatni. Egy hangulatot hoz, és ezt a hangulatot mi rendben megkapjuk, úgyhogy megvan a 3 csillag, köszönöm szépen. Annyit azért hadd mondjak Lacinak, hogy remélem, hogy aktivizálja magát, és ennél nagyobb ritmusban is kaphatunk képeket. (A kép átkerül a szorgalmiba, mert a zene lecke megszűnik.) (hegyi)
értékelés: