A helyzet rendben van, amit elkapott András. Gyakorolni kell még azt, hogy az az izgalmi állapot, az a felfokozott helyzetet, hogy „jaj istenem, most kell exponálnom, mert az a két csaj most lépett be a képbe, és bár észrevették, hogy exponálom őket, de mennek a maguk dolgára, viszont jót tesznek a kompozíciónak” úgy kell tudnia az embernek megvalósítania, hogy lehetőség szerint a horizont, meg a függőlegesek jók legyenek. Nem látom értelmét annak, hogy ez mitől dől. Másik az, hogy a négyzetes kompozíció oké, akkor, ha feszes marad. Most itt a kép olyan, mintha befűztél volna egy filmet egy 6X6-os középformátumú gépbe, és rosszul tekerted volna tovább, és két kocka lenne a képen. Az a függőleges fekete vonal, amit az úriember képvisel a kis aktatáskájával olyan, mintha egy képhatár lenne. Mintha két szituációról lenne szó: az egyiken ez az alvó fiatalember van a csajokkal, aztán jön ez a határ, és a kép bal oldalán mintha egy másik történet indulna el. Ez annyira nem jó, miközben a dolog egy jó megfigyelés. Ezt még kell egy kicsit pontosítani. Ez most egy csillag a kompozíciós gondok miatt. (hegyi)
értékelés:

Nyár.

Az a jó ebben az egészben, mintha elkezdenénk nézni egy Google-térképet, és most még a lehető legnagyobb nagyításban nézzük, aztán elkezdünk távolodni, és látjuk, hogy itt vagyunk a faluhatárban, aztán látjuk ezt a falut teljes magasságban, aztán a megyét és az országot. Nekem ez az élmény jön, legfőképpen azért, mert nagyon jól választotta meg a helyszínt, ahol ez a fotó készült. Ez a kis ember vélhetően valamilyen domboldalon áll, amitől ez a térjáték elkezd működni, hogy most ő ott feküdt, és fölállt, tehát a képkivágás nagyon rendben van. A modell elhelyezésével vitatkoznék, ott lent, a modell alatt nekem kicsit több is lehetne, de az ötlet jól és tetszik. A nyárról is jól mesél, arról, hogy elmentünk apával kirándulni, aztán apa addig hajtott, amíg én már majdnem szomjan haltam. Kettő csillagot adok azért, mert az ilyen kevés elemmel dolgozó kompozícióknál a modell elhelyezése sarkalatos kérdés. (hegyi)
értékelés:

Én nem nagyon értek egyet ezzel a fajta címadással. Olyan plusz érzelmet akar erre rátenni, ami vagy jön a nézőnél, vagy nem, de engedtessék meg neki, hogy ezt maga döntse el, hogy erre asszociál-e vagy nem. Ez olyan nagyon nem tesz nekem most hozzá ehhez a helyzethez. Egy kicsit a képkivágással is vitatkoznék. Tudom, hogy nem olyan egyszerű lefényképezni, ahogy csöpög a víz, de megint azt látom, hogy mintha a döntés nem lenne egyértelmű, hogy mit szeretnék. Hogy a környezettel együtt szeretném-e megmutatni ezt a helyzetet, szociografikus ábrázolás felé viszem el, miközben ezt a technikai játékot is megmutatom, avagy engem kifejezetten az a gyöngysor érdekel, ami létrejön a cseppekkel, és az abban tükröződő világ. A kettő között vagyunk itt most. A csapból nem kapunk eleget, tehát a szociografikus helyzet nem igazán van jelen, csak jelzésértékkel, miközben gyönyörű lenne, mert úgy látom, hogy ez a csap úgy látom sokat megélt már. Magából a makro-világból, ami itt ezekben a vízcseppgömbökben létrejön, ebből sem kapjuk meg azt a mennyiséget, amit megkaphatnánk. Itt kifejezetten a nagy, már leszakadó vízcseppre gondolok, amit erősen félbevágott az alkotó. Tehát a képkivágás nem nagyon acélos most, miközben a téma rendben van, és én örülök annak, hogy Tímea ezzel elkezdett foglalkozni. Ha ez a környezetében lévő csap, akkor kezdjen el ezzel dolgozni, és ismétlés, egyébként kettő csillagot megadok a képre, mert az irány nagyon jó. (hegyi)
értékelés:

Oldykám, nekem ez három csillagos dobás, én ennek kifejezetten örülök. Nem tudom mit keresel a cipőben, valami beleeshetett oda, talán a lakáskulcs, és ezért nem tudsz kimenni, de minden esetre gratulálok, ez egy jó megoldás. Ahol bújkálsz a zöld növény mögött, én nem biztos, hogy én a hátadat mutattam volna, hanem inkább a hasadat, melledet, arcodat, hogy a forma felismerhető legyen. A hát kevésbé jellegzetes forma. Ott lehetne egy picit ezen javítani, és abban sem vagyok biztos, hogy az tökéletes, hogy a szádba belemegy ez a filodendron, vagy milyen növény. Ezek apróságoknak mondhatóak, bár azért afelé mozduljunk el, hogy ezeket is az ember megpróbálja kiküszöbölni. A hármas lecke ezzel megoldásra került, de ez nem jelenti azt, hogy még ne küldhetnél erre a leckére alkotásokat. Én várom is, egy kicsit nagyobb aktivitást várnék egy Oldmantől, tessék belátni, hogy a többiek is kíváncsiak rád, nem arról van szó, hogy az ember elbújik, és kívülről figyeli a csapatot, mert benne vagy ebben a csapatban derékig, úgyhogy tessék kommunikálni képekkel is. (hegyi)
értékelés: