Öcsim réges-régóta Bocinak szólít.

Itt van egy önportré, ezt átteszem abba a leckébe, azért, mert ez megint egy személyes üzenet, és vállalja azt Eszter, hogy igenis neki érzelmi kötődései vannak ezekhez a plüss figurákhoz. Felnőtt ember létére szereti ezeket, kapaszkodót jelentenek számára, kötődést, és ez egy fontos ügy. Én nem akarok erről túl sokat dumálni, tegyük át ezt a kettes leckére, a gyerekkorról még egy kicsit meséljünk, mert a gyerekkor más. Itt nem csak egy pillanatnyi fellángolás Eszter részéről, ezek a macik nem csak néhanapján kerülnek elő, és a játékosság nagyon is jellemző rá. Ezért azt gondolom, hogy ez egy jó önportré, de a gyerekkor más, tessék azt is feldolgozni. (hegyi)
értékelés:

Ez egy másik irány, itt az az érdekes, hogy ezzel a színhelyzettel, ezzel a sárga-fekete-fehérrel megint egy erős dinamikai helyzetet hoz létre Eszter - legnagyobb dinamikai különbséget egyébként színdinamikában a sárga és a fekete hordozza, erősebbet, mint a fekete és a fehér - ettől van egy felkiáltás érzete is az embernek, főleg ezekkel a nagy függőleges vonalakkal, amit egyetlen egy dolog lágyít, ez az alkotó formája. Nem egy boldog üzenet, nem egy vidám helyzet. Gondolom, hogy ez annak is köszönhető, hogy azon a reggelen, amikor megy az ember munkába, és lekési a kombinót, akkor nem biztos, hogy ennek olyan nagyon örül. Eszter, azt mondom, hogy ezt a leckét is visszaadnám ismétlésre, mindaz mellett, hogy ez egy jó megoldás, de én mást várnék tőled. Kicsit most bujkálsz, és nincs erre okod. Ismerjük már egymást annyira, hogy ebből a sötétből, az ajtómögöttiségből kicsit gyere előrébb, mert téged akarunk, nem a lenyomatodat. Ismétlés. (hegyi)

Kísérlet: felhőfotózás, szemben a nappal.

Az az érdekes, hogy ennél a hídnál szerintem csak szebb hídjaink vannak. Felmerült bennem rögtön a kérdés, hogy miért pont ennél a hídnál fotózta ez a jóember magát, miért ezzel érzi magában a párhuzamot, hogy ezt a modernista kiáltványt mutatja. Tessék a formai játékot megfigyelni a kézzel, az ellenfénnyel, az ujjakkal, hasonlatosan vannak jelen ezek a lámpaoszlopok a híd közepén is. Nagyon érdekes az, hogy ezzel a kompozíciós helyzettel, ami most itt a folthatásokkal jön létre, a nézők számára is közérthető a megfogalmazás azzal, hogy ennyire ellenfényes a dolog, hogy még a napot is így belevilágíttatja a szemünkbe, ezzel a megközelítéssel egyértelműek a folthatások és a rajzosság az, ami megmutatkozik. Még az a kis bekandikáló másik lámpaoszlop is a játékosságot mutatja, ami a kabátnál van bal felől. Az egy spontán helyzet, hogy épp át kellett mennem az egyik oldalról a másikra, és lekéstem a villamost, és ezért most gyalogolok, szembevakított a nap, ezért ezt megörökítettem, ennek a tárgyias megközelítése mellett a formai játékokkal jön létre az az érzelmi megközelítés, ami titokzatos és izgalmas, hogy mit szeretne mesélni. Olyan ez az egész, mint egy tenyérrajz, egy ujjlenyomatnak is felfogható. Ezeket a rajzokat és ujjlenyomatokat a felhők mutatják, olyanok, mintha bőrmetszetek lennének, és azokat egy mikroszkóp alá tették volna, és azokat olvasnánk. Bátor kép, én ennek örülök, megvan az első leckére a három csillag, megoldottad az első leckét. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

BandiTA a macskám, tegnap éjjel (is) itt aludt mellettem a kanapén, amíg neteztem, és "megihletett".

András, ez egy teljesen rendben lévő kép - lenne. Volt szerencsém Banditát megismerni, Ő tényleg egy nagy show-man. Azzal nem nagyon értek egyet, hogy itt ennyire keményre lett hozva ez az egész. Ha volna türelmem, akkor meg tudnám számolni a szőrszálakat a macskán. Soha nem látjuk így a macskát. Ez a valóságtól való elrugaszkodásnak az a formája, ami ellentmond azzal a személyes üzenettel, hogy van egy macskám, és figyelem, hogy hogyan fekszik az ágyon. Itt ténylegesen arról van szó, hogy föl mered-e vállalni, hogy van egy macskád, vagy nem. Ez tudom, hogy furcsán hangzik, mert persze, hogy föl, de ez mégiscsak olyan, mintha a Macskás Férfi című titulust nem mernéd elfogadni érzelmileg. Tessék közel menni a macskához, tudom, hogy szereted, de azt is tudom, hogy milyen viszonyban vagytok, vagy milyen viszonyt mutatsz kifelé. Az jön le a képből, hogy nem vagy hajlandó érzelmileg azonosulni azzal, ahogy ez a macska szép, aranyos, kedves is tud lenni, miközben a beállítás erről beszél. Ez a kép így nem Bandita, ezzel a bindzsizéssel elvetted az összes kedvességét az ügynek. Olyan, mintha egy boncolás előtti rendőrségi fotót kapnánk, hogy így találtuk az utcán ezt a tetemet. Külön találtuk a kis pracliját, de azt is odaraktuk, hogy a leltárból nehogy hiányozzon. Ismétlést kérek. (hegyi)

A saját "stúdió" első próbája.

Megint kapunk egy furcsa címet Andrástól, az Egervári Kittyig értem. A leirat azt mondja, hogy a saját stúdió első próbája. Ha ilyesmiket tudunk mutatni ebből a stúdióból, akkor volt értelme ezt a stúdiót berendezni. Egyetlen egy problémám van csak a dologgal: a formák nem tudnak teljesen kibontakozni. Itt, mint egy körte formát látjuk az arcot, ez gyönyörű, és András mindent kipróbál. Kipróbálja, hogy kicsi a mélységélesség, azt, hogy a make-up is működjön, azt is, hogy mi az, amikor a tónusokat átalakítja, reklámgrafikában ez tökéletesen értelmezhető. Ide tudnék képzelni egy parfümöt is, mint reklámtárgy. Nagyon franciás, nagyon jó hangulatú a kép, de olyan vágások jönnek létre, amik számomra nem nagyon üdvözítőek. Gondolok itt például az állra. Ebben a formában bűn azt az ívet megrongálni. Vagy elindul egy nyak ív a képnek az egyik végén, de az csak egy kosz-csíknak mutatkozik. A hajnak az íve a kép bal fölső részén is elindul, de nincs befejezve. Ezek olyanok, mint amikor egy zongora-futamban némelyik hang a zongorahangoló munkája miatt nem lenne jól behangolva, és picit falsot fogunk. Ez, ami az észrevételem, miközben a szemek gyönyörűek. Azt elmondom, hogy nem tökéletesen értem, hogy miért nem éles mind a két szem. Engem most zavar az, hogy a kép jobb oldalán lévő hajrészen a szempillák nem ugyanazzal az élességgel szerepelnek, mint ahogy a másik oldalon szerepel. Úgy tűnik nekem, hogy ez egy utólagos beavatkozás, hogy ezt az életlenséget nem a fotómasina hozta létre. Nem rossz irány, kettő csillag, mert aki ilyen magas szintre teszi a lécet, hogy stúdióban vakukkal dolgozik, és világítja és sminkeli a modellt, és mindent megtesz annak érdekében, hogy tökéleteset tudjon mutatni, annál ezekre figyelni kell. Még arra is, hogy ha mondjuk ez egy váll a piercingnél, amit ott látunk, mert ez nem teljesen egyértelmű, akkor az a piercing erejét csökkenti. Vagy használom a piercinget, vagy azt mondom a modellnek, hogy vegye ki, mert engem az ott zavar, de jelen pillanatban ott is van, meg nem is. Olyan, mintha féltem volna fölvállalni, hogy én egy piercinges modellt fogok fotózni. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor tessék azt ott meghagyni. Ezzel a takarással az a rész nem biztos, hogy olyan acélos. (hegyi)
értékelés: