Elemzés

Jó megfigyelés, kicsit rendetlen a kompozíció, ami akkor nem baj, ha olyan erős a közlés, hogy elviszi a képet a vállán, itt azért most ez nem olyan nagyon áll meg, bár tényleg látványos a macska és az ő tükörképe, de a fejéből kinövő ág, az Unicumos üveg idegenül hat. Bara, ne hagyd, hogy olyan hatások érjenek, aminek az az eredménye, hogy lazítasz a kompozícióidon, mert ez neked amúgy nagyon megy, és nagyon érzed, ezt sokszor bizonyítottad már, de nem csak az épület és utcaképeken érvényes az, amit ott már jól alkalmazol, hanem a többi képeiden is. (hegyi)
értékelés:

Tulajdonképpen jó hangulatú képet kaptunk, jól működnek a sziluettek, van ebben valami szomorúság is, ahogy az ellenfényben a fejek látszódnak, csak az előtér az, ami nekem üres, így ettől olyan érzetem támad, hogy nem mert a fotós beljebb menni, mert fél a víztől. A teret, a távolságot érzékeltetni kéne, mert így most van egy középterünk a két figurával, előtte is, utána is szünet és van egy hátterünk, ahol pontnyi fejek vannak, de az előtérben csak a víz hullámai látszanak. Erre a képre is az az igaz, mint a városképekre, hogy kompozícióban kell kitalálni és megoldani, nem lötyöghetünk. (hegyi)
értékelés:

Zavarban vagyok. A modell egyészt klasszikus divatmagazin beállításban van, ha leszámítom a hátteret, akkor az Ez a divat 1979-es számának címlaplánya is lehetne, ha lenne feje. De nincs. Aztán az is eszembe jutott, hogy valami kamaszregény borítója is lehetne a világgá menéssel, amihez ha akarom, stimmel az út, ha lenne feje. De nincs. És ha nincs, akkor ennek oka van. Mivel a póz beállítottnak hat, gondolom az ok nem az, hogy a modellt nem szeretnénk felismerhetőnek hagyni. Tehát tudatos döntés, hogy szűkre vágva lehagyod a fejét. Viszont ezzel beszűkül az értelmezés, és mondjuk illusztrációvá válik a gyerekprostitúcióhoz, vagy gyerekmunkához, vagy bármi olyanhoz, aminél értelmezhető, miért nincs fej. Egyelőre nem tudom, merre kéne keresni a megfejtést, és ezzel a helyzet az, hogy ha nem tudni, akkor egy figurális kép esetén valami nem lett pontosan kimondva kép készítés előtt, és ettől kép készítés közben sem. Ahhoz, hogy értelmezzem, és helyére kerüljön, ismétlés kéne. (hegyi)

Kriszta, lehet azt, hogy én ezt most nem értem? Oké, valami fatörzs, meg facsoportok is, meg valami faragvány vagy kerítés vagy falevél, vagy... vagy? És ez így együtt hogy? Segíts. (hegyi)

Kicsit nehéz úgy írni a képről, mintha azóta, hogy ez felkerült, nem történt volna semmi, mert azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb minőségi ugrást tartalmi téren István munkáiban láthatunk az elmúlt időszakban. A kétkedőknek javaslom megnézni István régebbi képeit az első 3 leckére. Mondhatni a kép egyszerű, semmiség, egy fickó néz szembe a borotválkozótükörrel lefekvés előtt. Ez igaz is, hiszen formailag az, amit látunk, sokszor szerepelt már itt a Látszótéren is, önkép készítéshez a tükör mindig jó szolgálatot tesz. Ugyanakkor a figyelmesebb szemlélő nem csak azt látja, hogy milyen dezodor kupakok gyűltek össze az idők folyamán a Mészáros-lakban, de ha emlékeztek a régi technikára, amit ajánlottam - takard le a szemet, nézd a szájat, majd takard le a szájat és nézd a szemet - akkor ennek segítségével beljebb, mélyebbre lehet jutni a felszínnél. Az ember ugyanis általában próbál a saját helyzetén, állapotán javítani, van egy belső megfelelési sablonunk. Ez a sablon leginkább az arcunkról szól, a szájról, annak irányításáról, egyszerűbben mondva a grimaszainkról, a mosolyról. Ez a legkönnyebben elérhető és irányítható. Keep smiling. Ez tehát a száj. Aztán ott a szem, ami már nehezebb dió, nem véletlen mondják, hogy a lélek tükre, hiszen tudatosan több gyakorlás kell ahhoz, hogy uralmat szerezzünk felette. Ha egy portrét megnézünk, a modell lelkiállapotáról jó képet adhat az, hogy mit mesél a szem, és mit mesél a száj, ugyanazt vagy ellentétben állnak? Szomorú, fáradt szem és mosoly, ez az általános, ameddig el tudunk jutni a mimikriben. És akkor nézzük ezt a képet. Fáradt szem, kicsit fásult tekintet. És ezzel párhuzamban van a száj, a feszültségre utaló beharapott szájszél, ami legtöbbször gyerekeknél figyelhető meg, mielőtt eltörik a mécses, akkor tapasztaljuk a legtöbbet, hogy az egyik szájszélet beszívják, ezzel próbálva megállítani a folyamatot. Ezen felül persze elemezhetjük a bal és jobb oldalt is, aki járatos az agyféltekék dominanciájában és tudja, hogy a bal agyfélteke a racionális, a jobb az intuitív dolgokért felel, no meg hogy az agyféltekéink az ellentétes testfélhez vannak "huzalozva", az esetleg még tovább merészkedhet - vigyázat, tükörképet látunk! Azaz megkockáztathatjuk, hogy jelen állapotában a modell bal oldala rezignált, nyugalmi, lemondó, ez az érzelmi, intuitív, kreatív oldala (jobb agyfélteke), míg a jobb oldal (bal agyfélteke) kiélesedettebb és feszültebb, azaz a tudatos én vette át az uralmat és ő vezeti a hajót, kontrollál és ellenőriz. Minderre mondhatjuk azt is, hogy spekulatív, és természetesen ezek inkább színesítik, mintsem determinálnák a személyiség megnyilvánulásait, preferenciákról mesélnek, de ezek nem megváltoztathatatlanok. Erős üzenet, talán mondhatom, hogy vízválasztó és olyan naplóbejegyzés, amire majd érdemes vissza-visszatérni. Istvánnak egyetlen üzenetem van pluszban, hogy a ruha egyfajta fátyol is. Szerep. Az önmegismeréshez vezető úton ennek hatását minél inkább csökkentjük, annál messzebbre juthatunk. (hegyi) értékelés:    

Rita, kifejezetten jó időpontot és helyszínt választottál a képhez, nagyon szépek a színek az égen, jó kontrasztot adnak a figurához. Két dologra szeretném felhívni a figyelmed. Az egyik, hogy a sziluett attól nehéz, hogy a tér nem ad plusz infót, vagyis a behajlított testrészek csonkolásnak fognak hatni. Ha a modell kinyújtja az ujjait, például a tenyérnél megoldódna a probléma, mert így most olyan hatást kelt a kép, mintha mindkét kéz ujjai le lennének vágva. A másik, hogy ha kicsit leguggolsz, akkor a figura magasabbra ugrik, magad fölé emeled ezzel őt, dinamikusabb lehet a mozgás. Mert így most ő szinte a te szemmagasságodig tud ugrani, ha mindezt lentebbről fotózod, felrepül az égbe. Ettől még meghagyható a föld is, tehát nem szakadunk el teljesen a valóságtól, csak nagyobb sebesség érzetét keltheti a kép. Technikailag pedig azt tenném hozzá, hogy a túlélesítés okán a nagy dinamikájú átmenetnél, a figura körül létrejön egy szellemképszerű helyzet, ami nem tesz jót, mert a tónuskülönbség eleve megadja a kellő erőt, de így ez a szellemkép miatt már karcos lesz. Persze ez függ a géptől is, hogy mit enged állítani, de lehetőleg kerüljük a nagy élesítés beállításokat, utólag ha kell - ritkán kell - lehet a képfeldolgozóban élesíteni, bár én azt vallom, hogy a digit eleve túlélesített sokszor, nem kell még ráhúzni, mert attól elidegenítő hatást érünk el. Ha van mód, játssz még ezzel. (hegyi)
értékelés:

Zoli, megvan a csillag és lecke is, de ígérd meg, hogy ismételsz. Ugyanis minden oké, de mi az oka annak, hogy ezt a fekete pólót vetted fel? Ezáltal beleolvadsz a háttérbe, és míg a nadrág kiadja a test formáját, a felsőtested meg olyan, mintha valami gondod lenne vele, hogy takargatni kell. Egy szürke vagy bármi színű póló adhat annyi tónust, hogy az fekete-fehérbe forgatva meghagyja az anatómiát is. Vagy ha erre akarsz menni, akkor ezt a nadrággal is meg kell csinálni, akkor a teljes szerelés legyen olyan, hogy itt-ott tűnj csak fel a háttérből. Mellesleg, ahogy érzékelem, nincs okod bújni, csajok is örülnének, ha végre látnának egy izmos férfitestet, szóval akár póló nélkül is hozhatnál egy ilyen macsó fickó jelmezt is, lehet hogy megérne egy próbát. (hegyi)
értékelés: