Bergamo fölött az ég...
Nagybácsik
Nekem ez a kép abszolút hozza a gyerekkor érzését, nagy emberek között az elveszett kicsit, ahogy szó szerint fölénk képes tornyosulni egy nagynéni vagy nagybácsi, és akár a levegőt is elfogni. Ha ez volt a cél, nekem ez bejött, de az aljánál azokat a házakat, amik távolabb bekapcsolódnak, én már lehagytam volna, a három nagy tökéletesen megoldja ezt, míg a kicsik elbizonytalanítanak, hogy most akkor lehet, hogy mégis ez csak egy fura városfotó? (hegyi)
értékelés:
HOMO FOTOGRAFUS
Róma, 2011.04.10.
Hát, igen, a fotózó ember kiszakad a valóságból, észre sem veszi, hogy amíg ő keresi a fényeit, a komponálással van elfoglalva, addig aki látja, annak tökéletes humorforrás lehet. Kedves, mert nem akar bántó lenni, nem a ma szokásos kandikamerás attitűd, ettől válik mind az alkotó, mind a lencsevégre kapott fotós szerethetővé. (hegyi)
értékelés:
Sivatag
Jó a betondzsungelben kiszáradó fikusz, jók a sárga ablakok is, mondjuk a függőleges lehetne függőben, ha már ennyire kevés a képelem nem mocoroghatunk ettől el, de a képkivágást nem értem. Nem tudom, hogy az emeletek között mennyi a hely, de ha oldalra ennyit hagysz, akkor lenn is nagyvonalúbbnak kéne lenni, hogy erősödjön a szürke, a magány, a kosz, a beton. Megkockáztatom, hogy az ablak és a fikusz csak a tényközlés, a líra a falon megfolyt víznyomé, vagyis még azt is el tudnám képzelni, hogy az ablakok tetejéből vágunk, nem is keveset, és beléphet az alattunk lévő emelet ablaksorából valami, mert épp hogy a korrektség az, ami tárgyiassá teszi a képet, holott itt az abszurdra kell kifutni. Lehet ezt ismételni vajon? Két csillag megvan, ha nem ismételhető, mert az alapötlet kitűnő. (hegyi)
Glasgow reggel
West George Lane
Gábor, nehezen kritizálja az ember más vasárnap reggelét, de mintha itt valami félreértés lenne a lecke körül, amit ha van, szeretnék tisztázni. Ez a három napszakhoz között lecke elsősorban nem arról szól, hogy épp ma mondjuk vasárnap van, és reggel mit csináltam, mentem-e pékhez reggeli kifliért, hanem egy általános érzetről, amit a vasárnap hajnalok, reggelek jelentenek. Amikor tovább lehet aludni, vagy nem, amikor hasunkra süt a nap, vagy épp melankóliába zuhanva ülünk a Balcsi partján, amikor fáj a fejünk az előző napi bulitól, vagy frissen kirándulásra pakolunk épp - nem sorolom, de valami olyat keresünk, ami megérint, ami megfogható, ami hangulat. És hát bocsánat, de én most itt ezt nem érzem. Egy utca, ami akárhol lehetne, jellegtelen kis sikátorszerű valami, ember nincs, de hajnal sincs, nem jövünk sehonnan és nem megyünk semerre. A jellegtelensége az, ami miatt nem tudok érzelmileg mit kezdeni ezzel, már azzal se, hogy miért lett ez lefényképezve? Lehet, hogy valami nagyon személyes, de ezt most nem kapjuk meg. (hegyi)
Görcs
Klasszikusokat idéző formák, a test, a drapéria, a kéz, és ehhez most passzol az analóg fényképek világa ezzel a szemcsézettel, nagyon érzékletes. A textil gyűrődése adja az erőt, a kéz ezen a ponton megadóan tűr és vár, enyhülésre, vagy egy másik kézre, mindenesetre a kép képes hatni a nézőre. A mellkashoz közeli, nekünk lent lévő rész most mintha több teret igényelne, hiszen a láb statikussága megadja az irányt, érthető, mi merre és hol van, viszont a kézhez a drapéria lenne párban, abból több is kéne. A vallomás értékéből ez persze nem von le semmit. (hegyi)
értékelés:
Alagút
Nagyon izgalmas és érdekes az, amit ebben az ablakban megláttál és jól is komponált a kép, hiszen nem zavaróan, nem tolakodóan vagy benne. Robogunk a semmiből, a semmibe, az egész labilitása ezt erősíti, a bizonytalanságot, a kanyart, a sebességet, a megérkezés kiszámíthatatlanságát és félelmeit. (hegyi)
értékelés:
100 év
ennyi van az asztalon.
Az ötlet kifejezetten jó. Hiszen fényképek őrzik a családi legendáriumot, az első lépéseket, házasságokat, szerelmeket, összejöveteleket és temetéseket, gyönyörűen végigkövethető egy-egy életút. Ami kevésbé van kész, az az elrendezése a képeknek. A képhatárral te magad hoztál létre egy képkeretet és ezen belül kell rendezni a dolgokat, ezen belül érvényesek az olyan szabályok vagy megfigyelések, mint ami például az előtér-háttér viszonylatát elemzi. Nevezetesen a fontos dolgok vannak az előtérben, a középtér értelmez, a háttér dekorál. Ehhez képest a te elrendezésed előterében képsarkok és keretezések vannak, de értelmezhető képi infó jószerivel csak a középtérben és a háttérben. Így viszont a kuszaságon van a hangsúly, azaz nyugtalan a dolog, nem tudunk kapaszkodni semmibe, mert minden túl távol marad tőlünk, nézőktől. Érdemes lenne ismételni, és azt mondom, hogy a szélesvásznú képmező sem indokolt, a 4:3-as lenne a jó arány. Ha már régi kor, akkor ez az újdonász s16:9-re hajazó ügy is idegen. Kérek ismétlést. (hegyi)
Addig is...
Lehet, hogy idétlen lesz a példám, de talán érthető: olyan vagy a mezőnyben a képeiddel, mint amikor a tévés dalversenyben a sok R & B előadó hajlítgatós technikázós virgázásai után egyszer csak megjelenik valaki, és tök egyenes hangon elénekel egy régi magyar számot. Hogy ez honnan van meg benned, nem tudom, de nem első eset, hogy valami nagyon nem mai, nem korszerűt látok tőled, ami mintha visszanyúlna a régi mesterek analóg világába. A fekete gyöngy. Viszont hogy ez teljes élményt adhasson, kell törődni a technikával is. Itt most valamitől olyan, mintha vagy az utómunkánál sokat mentettél volna újra és újra a jpg-re, vagy mintha mobillal készült volna a kép. MInden jó, a tónusok is, a kompozíció is, csak a tónusátmeneteknél valamitől bekásásodik az egész. Ha ezt le tudjuk valahogy rendezni, akkor ezek a képek az őket megillető színvonallal nagyon erős munkák lesznek. Ugyanis van bennük valami keresetlenül őszinte, amit csak a gyerekek, vagy azok az alkotók tudnak, akik sallangmentesen erős belső világgal dolgoznak. Viszont neked is azt mondom, mint Eszternek, hogy nagyobb jelenlétre és több reakcióra volna szükség, hogy haladjunk előre. (hegyi)
értékelés:
Nap Lemenet 2
Szép környezet, szép megfigyelés, de itt is fájó a kidolgozás. István, egyrészt ne élesíts, mert az csak matek, nem optika, vagyis csak úgy csinál, mintha, de valójában nem lesz élesebb a kép. Ez most a kontúroknál jelenik meg erősen, ami olyan, mintha a jpg mentésnél szúrtál volna el valamit. Muszáj a technikával is foglalkoznod, mert ha az agyoncsapja a képed, akkor hiába minden. Nem ördögi ez, de kell foglalkoznod vele. (hegyi)
VW
Eszter, drága Eszter, arra szövetkeztünk, hogy őszinték leszünk egymáshoz, ennek csak így van értelme, ezért mondom most el, mit gondolok. A kép jó, első lecke oké, 3 csillag. Megvan. De Eszter, ez megvolt már korábban is. Az autók is megvannak, érzed és érted, jól is csinálod. Arra lenne szükség, hogy innen elmozdulj előre. Amit ezekben tanultál és megfigyeltél azt vidd magaddal, de lépjünk tovább. ez csak úgy fog menni, ha rendszeres vagy és fotózol rendületlenül. Írtam régebben egy képedre, hogy akkor lesz meg az érzelmi töltés, ha azt, amit az autók iránt érzel és meg is tudsz fogalmazni, transzponálod minden egyéb témakörre. Menjünk tovább. Kettes lecke. És autó nélkül. Szeretnék segíteni, de ehhez intenzívebb jelenlét kell tőled és az, hogy reflektálj az elemzésekre szóban is, és képekkel is. Hajrá, veled vagyok! (hegyi)
értékelés:
Olasz csendélet
Sokat tipródtam, hogy csendélet, vagy enteriőr. De aztán, mivel kíntről fotóztam és a háttér megint külső, inkább exterőr lenne, bár a téma bent volt. Úgyhogy inkább csendéletnek csináltam meg.
Lehetne ez Gábor csendélet, ha a tipródásod eredményeképpen annak fotózod. Így most inkább enteriőrbe hajlik, annak viszont túl elrajzolt. Ezt nem a környezet, nem a szitu, és nem is a gép fogja eldönteni, meg nem is a nézőnek kell, hanem neked. Te vagy a főnök. Ha enteriőr, akkor több konkrétum kell. Ha csendélet, akkor viszont például a jobb oldali belógó fél leveleket nem komponáljuk bele, hanem valami belső kohézió által érzelmi hangulatba szervezzük a tárgyakat. Ez szinte meg is volna, ha a képkivágást konkretizáltad volna a keresődben. A hangulat jó, szóval érdemes lenne azt hiszem a csendélettel még molyolnod, ráadásul ez az a terület, amihez nem kell nagy apparátus, megoldható bármikor amikor ihletet kapsz. Jó lenne folytatni. (hegyi)
értékelés:
Elmosódó látogatás
Zavarba hozol ezzel a képpel, hiszen egy régmúlt esemény újraértelmezését kapjuk, az első táborból talán, az osztályfőnöknél, Emesével. Ezen információk tudatában a kép öt csillagos. Benne van mindenünk az elmúlt 5 évből. Azt nem tudom, és olvasva a kommenteket, lehet, hogy más se biztos, hogy vajon a kép ezen háttérinfók nélkül is megáll-e. Én megadom a 3 csillagot, mert rám hatással van, mindazzal együtt, hogy tesztelni kellene, hogy más mit gondol róla. Érintett vagyok, tehát nem tárgyilagos. (hegyi)
értékelés:
Néha újraélem
sokadik gyermekkor :)
Még a hangot is hallom, ahogy whaaaarhhhh, elsuhan a vadászgép, de ez még önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy ez egy jó kép legyen. Mert ami a lényege, az a szemben keresendő, a tekintetben. Az különbözteti meg az imitálást az átéléstől, hogy elhiszi-e az ember, hogy arra az időre, amíg játszik, újra gyerek lehet. Itt van szerintem a kulcs és ezt keressük ebben a leckében, ami elsőre könnyű feladatnak látszik, de mégis gyakorta jönnek kisgyereket ábrázoló munkák, ami távol van a leckemegoldástól. Ahogy látom, értetted mire megy ki a fuvar. (hegyi)
értékelés:
A látszat néha csal!
Minden kezdet nehéz!
Üdvözlünk a Látszótéren, jó kezdet, humora is van, plakátszerű is a kép, kezdetnek teljesen rendben van. De kérlek, ne rohanj el az első három leckéből, ha nem is könnyű gép elé állni, de jó mulatság, és sokat segít az önismeretben és abban, hogy magára találjon az ember. Hajrá! (hegyi)
értékelés:
Szembesítés
"A szem a lélek tükre." Mit látsz a macska szemében?
Azon gondolkodtam, hogy hogyan került hozzátok a mi Cilike macskánk... de Cilike még emberesebb méret, megnyugodtam, nem ő az. Akinek van macskája, tökéletesen érti a kérdést, és annak a kép is tökéletesen mesél. A kérdés az Kitti, hogy annak is eleget mond-e a fotó, aki nem macskás? Máshogy mondva könnyebb egy macskás szívét elérni egy macskaképpel, de a cél az, hogy amit mondani akarsz, az mindenkinek átjöjjön, és ebben némi kétségem van amiatt, hogy félrecsúszott a fej és a szem, vagyis mellénéz a kamerának a cica. Minden más oké, elfogadom a vágást is, még a színtorzulás se zavar, de ha már a szem és a lélek, amit keresünk, akkor ha nem is tökéletesen szemből, de azért ennél jobban szembeforduló modell kell, vagyis miközben szeretem ezt a képet, de visszaadom ismétlésre, ha jó viszonyban vagy a cicával, fog neked ő segíteni, hidd el, csak legyél vele türelmes. Más: igyekszem behozni a lemaradást az elemzésben, ne várj rám, küldj képeket, folytasd az első három leckét kérlek! (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…