Elemzés

Délutáni pihenés

Munka előtt még pihenek egy kicsit.

Éva, ahol ilyen kevés a képelem, ott nem mindegy, hogy a vonalak hova futnak ki, hogy pontos-e a fogalmazás formailag. Mert érzelmileg tökéletes, amit mutatsz, én is szeretek egy picit délután szunyókálni, ha lehet, szóval ez a része érthető és világos. Az is zseniális, ahogy az ujjacskáid megjelennek, szóval tényleg csak az a kérdés, hogy formailag ezt rendbe kell hozni. (hegyi)
értékelés:

Csak egy lámpa

Mariann, ez egy kifejező kép, és szinte alig hiányzik valami, hogy 100 százalékos legyen. Egyrészt van ott valami pont, fehérben, ami nem tudom, mitől származik, az én értelmezésemben képhiba, amit lehetne korrigálni, mert így mindig oda kell nézzek, hogy mi az vajon. Ez nem nagy ügy, de érdemes megcsinálni. A másik, hogy a lámpa ezzel a ferdeséggel, a határozott és feszes formáival nagyon izgalmas, főleg a környezet viszonylatában, de most épp a környezet az, ami miatt nem tud robbanni. Valahogy bátortalanul használod a teret körülötte. Ez a kép nem álló formát kívánna, hanem szép nagy teret a lámpa mellett is. Érdemes lenne ezzel dolgozni még, mert kiváló a hangulati megközelítés. (hegyi)
értékelés:

Panellakók

Ők az én ki házi "kedvenceim". Gyakorlatilag beépültek a családba, minden reggel velük ébredünk, mert már hajnalban burukkolnak, szerelmi életet élnek. Nálunk végzik kisebb nagyobb dolgukat és néha bizony a lakásba is be-be térnek. Gondoltam én meg bosszúból jól megörökítem őket az örökkévalóságnak.

Lehet, hogy csak haverok, nem? Olyan vagánykodós, ahogy ott állnak. Nézi az egyik a másik hátát, most ez így nekem nem szerelem, hanem valami baráti figyelem, de persze nem vagyok madárológus sem, szóval ha burukkolnak, akkor valószínű a szerelem is. Jó ez, de lehetnél bátrabb, hogy fenn fele ennyit hagysz és lentre adod a többet, hogy legyen drámája, vajon felrepülnek még, vagy leugranak a mélybe. Tudom, madarak általában repülnek, de a kép szempontjából a dinamika abban volna, ha lenne lenn még tér. Zárójeles megjegyzés, hogy ne várj rám, küldj képeket! (hegyi)

Negyedik dimenzió

Szép ezt nézni, de elvétetted, mert biztosra akartál menni és az égre adtad a voksodat, miközben a víz az úr, ott kéne a tér, nem fenn, persze mondhatod, magyar tenger, kicsi, nincs elég tere, de ez nem igaz, megoldható, és meg is kellett volna oldani, mert a felhők mindig megvannak, az nem húz, az nem visz, a víz az, igen, a víz, ami sodorhat, és ezzel az expozícióval vinne is, ha lenne. És megint persze minden szép, puha és lekerekített, de épp mivel az ég a sok és nem a víz, így ül az egész felső régió rajta a facsoporton, súlya a víznek volna, nem a levegőnek, ezt kéne megfognod, ez lenne a jó. Ha a cél mondjuk a számítógépes háttérkép megalkotása, akkor javarészt megoldottad a feladatot, de azzal, hogy alul a víznek árja lett a kevesebb, iskolássá lett a megoldásod. Ettől még a 3 csillag megvan, mert a többségnek ez a jó és evidens, ahogy ezt felrajzoltad. (hegyi)
értékelés:

Természetes lakókörnyezet

Éva, egész jó kis körberajzolás van itt már a lakótelepből. Csak ne add fel, ez a lényeg, mert meg fogod találni, tudom, ezek jó tanulmányok, szóval maga a kép nem jó, mert még nem az, amit akarsz, de mindenképp adok erre most 3 csillagot, hogy ne add fel. Ugyanis az egész hóbelevancnak a lényege, hogy ne csak ad hoc lövöldözzünk, hanem keressünk, és ne adjuk fel, amíg nem az van, amit akarunk. Erre biztatlak. Ja, és nehogy tőlem akard megtudni, merre menj, mert ez benned van, nem bennem. (hegyi)
értékelés:

Az alkotás öröme IV

Tudom, hogy szőrös a szívem, de nekem onnan a pallókról hiányzik egy sörösüveg vagy valami, ami megmozgatná a tekintetem, amivel feleselhetne a fej. Persze így is azt kell mondjam, hogy formailag ez a legizgalmasabb önképed ebben a sorban. van benne valami kétkedő, valami fura feszültség, lehet, hogy ennek oka a sok nyitott tér jelzése is, ahonnan várható valami új szereplő belépése, de mindenesetre jól sikerült önmeghatározás. (hegyi)
értékelés:

Fénylenyomat a járdán

Ez egy jó megfigyelés Mariann, de azt kell mondjam, hogy ahhoz, hogy kép legyen, kellene valami, ami kontextusba tudja helyezni ezt az árnyék-fény játékot. Szép a struktúra, de ahhoz ez nem elég jellegzetes, hogy megragadjon és megtartson. Viszont a megfigyelés mindenképpen fontos, mert ezekkel az árnyékokkal lehet játszani. (hegyi)
értékelés:

Ltp

Nos, ez már egy jobb megközelítés, de ennél is az a helyzet, hogy így most ez egy jó színpadi tér ahhoz, hogy történjen valami. Mert így most ez ahhoz, hogy önmagában vigye el a hátán a képet, azért kevés, mert a formák és a foltok nem egyértelmű kompozíciót adnak, egyszerűbben fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy ez így most kívánna valamit, ami felrázza, mert így üres. Ne hagyd abba, meglesz ez! (hegyi)

Az alkotás öröme III

Vallomás erejű ez a kép Feri, és legkevésbé a tárgyszerű leltárról szól, hogy milyen szép az ytong téglafalad, bár szó se róla, ügyes vagy, de a kép másról mesél. Kitartás, magány, sorsszerű fáradt utazás, a kifoszló műselyem ing, a női kalap, és az egész együtt ezzel a kamera elé állással, ahogy legörbült szájjal szorítod magad, nagyon emberi és esendő. Köszönet az őszinteségért. (hegyi)
értékelés:

Az alkotás öröme II

Jó ez Feri, de bevallom, nekem ez most olyan felemás. Mert vagy legyen benne minden és akkor ne vágj, vagy ha vágsz, akkor már vágj határozottan. A kettő között az olyan, hogy elfogyott a karom vagy az állványom. Van ilyen, de akkor a hiányból kreáljunk erényt. (hegyi)

Egyoldalú

Az a helyzet, hogy ez egy szomorú kép lenne, ha a fények ezt támasztanák alá, de most valahogy úgy érzem, hogy a romos beton, a firkák és a kiégett fű nem tudja azt adni, ami egyértelműsíthetné, hogy mi is most itt az, ami a te érdeklődésed felkeltette. Két irány is fontos lehet, az egyik az, ha erős kontrasztba állítod a sivárságot és a természetet, ekkor erősebb színekkel és tónusokkal kell dolgozni, olyan fényben, ami kopogóssá teszi a színeket. A másik, hogy melankolikus hangulatot szeretnél, ekkor viszont a fényeknek is fáradtnak, egysíkúnak kéne lenniük. Most valahol a kettő között vagyunk. Nem tudom, hogy lehet ezt ismételni? Jó lenne. (hegyi)

Az alkotás öröme

Az őrült tervező magányossága. Jó ez Feri, bár az oldalon ez a panoráma nem tud jól érvényesülni, de ennek most van létjogosultsága, mert valóban érdekes a térjátékod, ahogy mint rendező komponálod magad a képre, miközben mint egy görög rom ásatásnál, vagy egy filmforgatási díszletben, a teret is jól mutatod. Köszönet! (hegyi)
értékelés:

Stage Diving

Rajongók álma.

Stage diving, méghozzá nagyon jó ritmusban ábrázolva, gratulálok a pillanathoz neked, mert monitor előtt ülve bármennyire is egyszerűnek tűnik, de a valós helyzetben nem könnyű elkapni azt a pillanatot, amikor a tömeg és a zene hatására elszabadulnak az indulatok. Jó az is, hogy a horizonttal játszol, szóval ez egy jól megoldott feladat. Arra viszont figyelj, hogy a vízjelezésnek sok értelme nincs, viszont elviszi a figyelmet a képről, ráadásul ha már mindenképp muszájnak gondolod ráírni a képre, akkor tedd ezt kézzel, ne valami idétlen betűvel. De ha kérhetem, akkor tekintsünk el ettől a ráírogatásról, mert ez nem profi dolog. Aki lopni akar, azt ez nem tartja vissza semmitől, de lényegesen rontja az élvezeti értéket. Várjuk a munkáid, ne hanyagolj minket. (hegyi)
értékelés:

egyre laposabb szögben éri a reggelinapfény az ablakunkat

Mondhatni viszket a tenyerem, hogy Feri visszakapja, amit az én hasonló tónusban elkövetett képemnél kaptam tőle, de be kell valljam, hogy nekem ezzel a tónussal nincs semmi bajom. Mondjuk jobb alul nem tudom, mi az a dolog, talán valami kihalófélben lévő virág, de végülis ez is elmegy, bár nekem a szemem mindig húzza oda le. Szóval persze lehetne finomítgatni, de azt gondolom, hogy kivétel erősítő, hogy ha a hangulat ilyen erővel van jelen, akkor szükséges-e ezt pakolászással és rendezgetéssel javítgatni, vagy akkor elvész vajon az a varázslat, ami pillanatokig van jelen csak? Ki-ki maga döntse el, én elfogadom ezt a verziót. (hegyi) értékelés:

Elnyomók és elnyomottak

Alanyom ismét a vászonra ragasztott papírcsíkok, mindenki fedezze fel magának :)

Nagyon érdekes az, ahogy János alakítja a világát, egyszerű eszközökből épít magának olyan játszóházat, ahol a hullámok akár női testet, akár építészeti makettet is formázhatnak. Nagy elődök előtti tisztelgés is lehet, akár Pécsi József, akár Moholy-Nagy László munkáira gondolunk, és az benne az izgalmas, hogy mintha e két előd világa gyúródna egybe itt most. Javaslom Jánosnak, hogy foglalkozzon ezzel, és a megfigyeléseit terjessze ki a portré területére is. (hegyi)
értékelés: