Elemzés

Dóra, ez egy tisztesen megoldott munka, már ami azt illeti, hogy jó helyről fotóztál, nem dől, és amit kell, rá is tettél a képre. Viszont nem mehetek el szó nélkül az utómunka hiánya mellett. Ez a híd zöld. Ha nem is haragos, de nem ennyire bágyadt. A másik, hogy az nem baj, hogy emberek mennek rajta, hisz ez a híd lényege, hogy használják. Az is jó, hogy épp egy vörös pólós ember jött feléd, de hamarabb kellett volna sétatempótól függően akár egy perccel is exponálnod, hogy a két gyalogos tömege érvényes képelem lehessen, ne pedig egy hiba, hogy épp kiszaladnak a képből. Ezekre kérlek figyelj, ha már szereted ezt a hidat és javaslom, hogy ha van módod, fényképezd őt még, meghálálja. (hegyi)
értékelés:

Többször visszanéztem ide, mielőtt nekifogtam volna az elemzésnek, de mindig ugyanarra jutottam, hogy elsőre ez egy vicces kép. Nem is jó szó. Inkább humoros. Nekem a történethez erősen hozzátartozik a háttér, ettől indul be a mese, ahogy a többé-kevésbé sikeres rendrakás után - nyomtató letakarva, könyvek összeszedve, lepókhálózva - még így, utoljára ebben a lakásban üsse kő, megengedhetem magamnak, ledobálom az izzadt gönceim, és hanyatt vágom magam, lustálkodom egyet. Nézem a plafont, a polcot, az emlékek nyomait, hogy mindent elpakoltam-e, amit kellett, minden nem idevaló holmi dobozban, hát, akkor jól van, pihenő! Ez a hatás nekem, ez jön le abból a hanyag pózból, amit látunk, a lábakból, a könnyedre komponált képből, amit talán csak a lábak között hátul megbújó forgószék háttámlája zavar meg, ez talán nem kéne oda. Aztán ahogy ezt így végiggondoltam, arra jutottam, hogy fenébe is, nem is biztos, hogy ilyen egyszerű ez, hiszen még ha torzóban is, még ha szemérmesen is, de ez egy akt. És ha ezt is figyelembe veszem, márpedig gondolom nem véletlen, hogy Tamás nem pizsamában vagy mackónadrágban ábrázolta magát, akkor ebben van valami a szabadságból is, és csak egy csipetnyi esetleg a magányból is. Rend van, helyzet van, környezet van, és mindebbe szinte mintha kivágott képként, belekerül a láb, a test, a szőr, a nagyon is valóságos és megfogható, életszerű szemlélődés, önvizsgálat. Tamás, én azt mondom, hogy ezek az üzenetek azok, amik jelzőbólyák lehetnek útjainkon, fontos, hogy az önvizsgálathoz keresetlen eszköztelenséggel tudsz nyúlni, ebben lehet mélység, ebben lehet időtlenség, szóval bátorítanálak a folytatásra. Mellékesen talp is, persze, jó, megvan a lecke, mondhatnék mást? (hegyi)
értékelés:    

Kedves Zoltán, ez egy érzékeny megfigyelés, és be kell valljam, hogy az amúgy nagyon izgalmas, de számomra erősen technokrata Hold-képhez viszonyítva ég és föld, szóval hajrá. Ami a bajom, hogy az élességgel valami elég furcsamódon elbántál, a hozzánk közel eső (hiszen világos) sziromrészek életlenek. Figyeld meg, milyen gyönyörűen csillog a felület a sötétebbik tónusrésznél! Na, az igen, az nagyon jó lenne, az valóban varázslat. Zoli, ne vedd ezt erőszaknak, de jó lenne, ha felszabadítanád magadban ezt a kommunikációs szektort is, és nem ódzkodnál az érzelmeid megismertetésétől. (hegyi)
értékelés:

Ez a munka egy készülő sorozat darabja. Mivel a teljes sorozat még nem ismert, ezért elemezni csak egyedi képként tudom. Kezdeném a címmel: Plútusz. Ez a cím és a sorozat többi címe is, Dante Divina Commedia művére utal. Nekem a gimnáziumban kötelező olvasmány volt. Nagy erőfeszítések árán, a pokol részt majdnem végig olvastam. Szerintem, nincs épeszű gimnazista, aki az egészet elolvasta. Plútusz a negyedik bugyorban jelenik meg, ahol a tékozlók, kuporgatók és haragosok szenvednek. Szerepe szinte semmi, Dante elküldi a mosásba és tovább mennek. Marad fogódzónak az itt felsorolt bűnök. Nos, ha megfeszülök sem tudom összefüggésbe hozni a képet ezekkel, vagy Plútusszal. Ezért a kép két csillagból indul, mert ha a cím komoly tartalmat sejtet, akkor megfejthetőnek illik lennie. Ha az okoskodást elfelejtem, akkor amit látok, az tetszik. Nagyszerűen játszik a kép az életlenség különböző fokozataival. A vászonhoz tapadó testrészek majdnem élessége és a háttérvilágítás ezt mégis elbizonytalanító hatása, igen szép részleteket és átmeneteket produkál, a vászon struktúrája pedig szépen összefogja az egészet. A hangsúlyok a kezeken, a fejen és a falloszon vannak. (Ha nagyon akarnám, ehhez még filozófiát is lehetne gyártani, hiszen a férfi életét ezek a rekvizítumok vezérlik.) Van egy negyedik sötét hangsúly is, a derék-has táján teljesen fölöslegesen, sőt zavaróan. Hangsúlyozva, hogy tetszik a kép, a szerzőt tekintve erre egy csillagot tudok csak adni. (Bojtár Tamás)
értékelés:

Régi, blőd reklámszöveg volt a cipőt a cipőboltból, a hiánygazdaság vicce, hiszen egyrészt honnan máshonnan, másrészt mintha olyan nagy választék lett volna... de mégis, volt ebben valami báj, ahogy a szocialista ipar termékeit elkezdték reklámozni. Pir.burg. pár.káp. Persze ez csak a verbális felütése a képnek, merthogy ez a kép másról, többről és mélyebben mesél annál, mint egy sima szóvicc. Sándor kiváló megfigyelője annak, ahogy a fények játszanak a képen, és akár a pillanat, akár a tudatos tervezés volt a fő irány, azt kell mondjam, hogy az eredmény magáért beszél. Ezek azok a képek, amiket jóllehet sokan meglátunk, de alig néhány olyan ember van, aki adott pillanatot úgy formálja képpé, ahogy Sándor teszi, határozottan, lendületesen, sallangmentesen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Óbuda ezek szerint jó hely, még akkor is, ha a naív festésztet nájlonsátorlapon szerepel, mert legalább van, lehet vele szembesülni. Kitűnő, ahogy a traverz árnyéka átfolyik a képen és átmegy az útra, ez adja az értelmét a térhasználatnak a képen, ráadásul ezáltal a női szereplő is más értelmet kap, nem csak egy sima poénkép, hanem konstrukció is született. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Tetszik nekem ez a kör négyszögesítése projekt kép, ahogy a háttér él, nyílnak az újabb terek, jó ritmusok jönnek létre, de van egy olyan érzetem is, hogy ez egy előadás színpada, mint egy díszlet, viszont ha ez elfogadható, akkor jó lenne valakit látni ezen a színpadon. Persze ez csak egy spekuláció, hiszen a fene se tudja, hogy ott járhat-e, jár-e ember, ezért ez úgymond nem hibája a képnek, hanem egy meglátás, hogy hogyan is lehetne még izgalmasabb nekem. Köszönöm! (hegyi)
értékelés: