Elemzés

Van ebben valami lakótelepi szomorúság, valami abból az élményből, amikor a panelszoba falára applikált fotótapétával próbáltuk pótolni az elérhetetlent, az álmot, a tengert, az erdőt, és igen, ezek voltak néha félrenyomva, nem tökéletes színekkel, vagy ha mégis, akkor az idő és a napfény megoldotta, hogy torzuljon, fakulni kezdjen az egész, és persze elé toltuk a műbídermejer kisasztalt, és az egész így adott valami furát, valami borzalmasan szomorú és szürreálisat. Ha ez volt a cél, ez megvan, csak kicsit lutri, hogy most akkor a magam asszociációját értékelem, vagy a képet. (hegyi)
értékelés:

Meglepő, ahogy Sándor a világról gondolkodik, párhuzamos világokban él. Van egy, legkönnyebben matematikusnak nevezhető világa, a rációé, a geometriáé, a kiszámíthatóságé, a biztonságé. Van egy másik, ami a felfedezőé, az álmodóé, a keresőé, ahol minden lehet, ahol nincs szabály, ez a mesék világa. Van egy, ami a szakralitásé, a bölcsességé, a meditációé, ebben a világban lakik a humor, az irónia is. És minden képe ezekből áll össze, mintha ez a három vitázna, játszana, versenyezne, Sándor megelégedésére. Van egy pöttyös terítőm! Hallod? Van tányérom, körtém is! Gyere, játsszunk valamit! Oké, jövök, de látom, van neked tököd is, tökös vagy, hallod? Na, ti ketten szépen összeraktátok itt a matematikát, nem mondom, jó lett, vicces is, de én most ezt picit megbolondítom, elhúzogatom, torzítgatom, hogy igazán jó íze legyen a tökös körtének! És Sándor játszik, vidáman, vagy szomorkásan, de fáradhatatlanul. Na jó, a kép nem makulátlan, de ahogy látom, javítva lett a társak segítségével, úgyhogy Sándor, ez akkor is megvan, ha közben azt mondom, hogy picit sprőd még ez a csendélet, na de nem is ez a lényeg, ahogy egy baráti kvaterkázáshoz feltálalt ebédnél sem a tálalást fogom kritizálni. Tökéletes a szándék, jó a ritmus, megőrülünk a pöttyektől, ahogy kell. Várom a csendéletre a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:

Előre megmondom, a kedélyek megnyugtatása végett, hogy 3 csillagos a kép, mert gusztusos, mert kívánatos, mert legszívesebben ott lettem volna, ahol ez készült, mert én is akarok ilyet. Ez a hatás, ami fontos, és amit elért Attila. Ezért tehát a 3 csillag. Ami miatt marad még a leckemegoldás talonban, az a pontatlanság. Nem, nem a tűz, mert az vagy van, vagy nincs, és az durva elvárás lenne, hogy az ügy érdekében olyan tüzet rakjon, ami által szépek lesznek a lángok, de elég a kaja. Más kérdés, hogy a profi ételfotósok makett ételei javarészt ehetetlenek, eleve a kukába kerülnek. Ami engem jobban zavar, az a páraként is értelmezhető füst megjelenése. Kell, szó se róla, de most amerre megy, ott épp a fény is szinte kiég, így együtt ez nekem sok, viszi a figyelmet. Egy segítő ha legyezget papírral, elérhető, hogy oda kerüljön a füst, ahol tényleg a párát imitálhatja, megadva azt a dinamikát, ami felteszi az i-re a pontot. Szóval a kép jó, hajrá, mivel a recept is izgalmas, így arra kérem Attilát, hogy ha van még receptje, ossza meg velünk. És a legközelebbi kerti bulin ha lehet, Attila főzzön! (hegyi)
értékelés:

Jót vitatkoztam magammal a lámpát és a szőnyeget illetően, végül abban maradtunk, hogy így jó, ahogy van, mert így mozgalmasabb a kép. Kifejező és vegytiszta hangulat, modernista és mégsem maníros, és valóban, a hangulat hozza az általunk elképzelt New York képet. Jó, hogy tónusban precízen ábrázoltad a folyosó és az ebédlő közti különbséget, mert így nem csak a térérzet okán, hanem a fénymennyiség miatt is kívánunk befelé haladni. Húz a kép, de nem robbanásszerűen, nem rohanva, csak fenntartva a kíváncsiságot. Jó lett! (hegyi)
értékelés:    

Zoli, a fények kitűnőek, szépen lehet ebben a környezetben dolgozni, tehát ezt mindenképpen tartsd meg. A két kis edény nekem túl hangsúlyos, vagyis olyan helyzet kell, aminél a mintájukhoz találsz párhuzamot, mert így ha csak ők állnak, akkor a minta elviszi a figyelmet. Nem könnyű ezekkel a mintázatokkal lírázni, mert annyira kemények, kopognak, ráadásul elviszik a figyelmet egy nagyon konkrét népies irányba, amit vagy ellenpontozol, vagy aládolgozol. A másik kérdés, hogy mik ezek a magok, és hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez? Nem mondom, hogy sehogy, de most nem érezni, hogy mi akar ennek a jelentése lenni. És még egy kérdés, ez pedig az élességé. Tárgyfotónál inkább elképzelhető a szűk élességi határ, de egy csendéletnél ez zavaró lehet, dörzsölgeti a néző a szemét, hogy ő nem lát jól? Ez persze akkor igaz, ha az élességi sávon kívülre teszel olyan tárgyat, ami jelentéssel kéne hogy bírjon. Szóval a hangulat, a környezet jó, a fények jók, ebben az irányban kéne keresgélni és ismételni. (hegyi)

Szép meleg fények, tónusok, jól passzol az otthon melegéhez, és ez jó ellenpontja a romoknak, az egész lepukkant helyzetnek, de Pista, ez is dől ám, csak szólok, hogy nem ártana ezekre figyelned, mert nem attól leszel avangard és alter, hogy eldőlnek a képeid, szóval az fontos, hogy ne legyen kikezdhető a kép ilyen alap probléma miatt. Jobb oldalon kicsit túlnyitottad a teret, ott egy ujjnyi vágható lenne. (hegyi)
értékelés: