Elemzés

íjászat Tatabánya

Nagyon szép az a ritmus, amit a két felajzott íj mutat, nagyon jó az a ritmus, ami a felnőtt keze, kisgyerek keze, kisgyerek feje, az íj, nyílvessző kapcsolódásával létrejön, ezek abszolút rendben vannak. Itt megint azt mondom, hogy egy kicsit rendezni kellett volna a környezet, mert a háttérben hagyott gumimatrac, meg pumpa, meg nem tudom micsodák, ezek nem annyira erősek. Szóval én azt gondolom, hogyha egy ilyen helyzet van és ők egy ilyen íjászati helyzetben vannak, és én felfedeztem magamnak, akkor lehet azt mondani nekik, hogy egy kicsit most én is szeretnék bekapcsolódni a játékba, de én a fényképezőgéppel játszom, úgyhogy legyetek szívesek álljatok be ide, de előtte én már lerendezem a hátteret. Talán egy picit előrébb állítom őket, hogy a képnek a jobb felső sarkánál ne lukadjon ki az égnél, tehát hogy megmaradjon ez a homogén háttér, és akkor egy nagyon izgalmas képet kapok. Ezek azok, amik tanácsként szolgálhatnak. (hegyi)
értékelés:

Hat képből álló sorozatot látunk. Maga a forma abszolút jól értelmezhető: látunk egy ősöreg villamost, valahol látszik, hogy közben az emberek érdeklődéssel fordulnak felé, az is látszik, hogy ez a kép most készült, a ruhákból, a környezetből, tehát nem valami archív képpel van dolgunk, és aztán mi is, mint nézők felkerülünk erre a villamosra. Szépek ezek a formák, a színek, rácsodálkozás erre a megtelt táblára, ami manapság abszolút kiment a divatból, hogy ilyet jelezzenek a járműveken. Aztán látunk bőrszíjas megoldást, amit talán kapaszkodó akar lenni vagy csomagtartó, megint egy belső enteriőrt látunk. A következő kép megint nagyon izgalmas a tükröződésekkel és a tükröződések miatt, hogy az égből kimetszett darab és a villamos ablakán visszatükröződő darab nagyon is hasonlatos világba visz minket. Tehát szintén egy izgalmas kép. Az ötödik kép számomra annyira nem része ennek a sorozatnak, mert itt most zavarba vagyok hozva, hogy most akkor melyik villamoson voltunk. És ez a zavar nem biztos, hogy olyan jó. Értem én, csak bizonytalanságot kelt a nézőben, és ez a bizonytalanság az alkotó bizonytalansága, hogy le tudok-e mondani arról, hogy ez a villamos is megtetszett vagy nem. Én azt mondom, hogy le kellett volna róla mondani, szigorúbbnak kellett volna lenni. Az utolsó kép nagyon is jó fotó. Lehet, hogy én megfordítottam volna, és ezzel kezdenék, és ami most az első kép, azzal fejezném be a sorozatot. Nekem izgalmasabb lenne úgy a felütés. Legyél magaddal egy picit kegyetlenebb, a feszesebb mesemód segít. (hegyi)
értékelés:

Tata Eszterházy Pezsgőgyár

Itt most egy nagyon izgalmas témába fogott bele Gabriella, mert az ablakok, a ház szemei, nagyon is beszédesek, nagyon is sok információt adnak, és az ember nagyon könnyedén tudja azonosítani magát ezekkel a helyzetekkel. Tehát asszociációban is egy nagyon izgalmas irány. Mind a két kép önmagában, mint kiindulási alap, jó. Az első kép az, ami megközelítésében is hozzám közelebb áll, mert a második képnél, hogy ennyire oldalról lett készítve a felvétel, nekem azért nem olyan erős a rövidülések miatt, nem adja a formáját az ablak abban a helyzetben annyira, mint az első képnél. Billeg, elfordul, elmozdul, miközben az nagyon izgalmas, hogy egy levett ablakszárnyat is látunk. Azokat a traverzeket ott előtte el kellett volna rakni. Szóval megint azt mondom, hogy azért van meló a fotóval, és ezt érdemes úgymond nem megspórolni, mert a végeredmény tekintetében nagyon is sokat tud emelni, hogy elveszem azt a két fekete bigyót, közelebb állok egy picivel, és megpróbálom valamennyire szemből ezt lefényképezni, avagy távolabb állok, hogy ez a levett ablak jobban érvényesüljön. Szóval a lényeg az, hogy az irány nagyon tetszik. Az első képnél is van valami a jobb szélén, ami egy letakart bigyó, arra azért jó lett volna odafigyelni, hogy az ott ne legyen. És fölül annyi vágást lehetett volna tenni, hogy az az elektromos kötődoboz vagy telefondoboz már ne kerüljön a képre, mert az ott annyira nem fontos. De mind a két kép nagyon izgalmas irány. Ha Gabriellát ez érdekli, akkor ebbe az irányba érdemes elmozdulni, érdemes ebbe jobban belemerülni. (hegyi)
értékelés:

Pécs, kulturális főváros, Széchenyi tér, utolsó simítók.

A fotón látunk két munkás embert, aki épp falatozik, és nagyon is jellemző ez a kép. A kis hátizsák, a kenyér, gondolom valami felvágott is, látunk eldobott krumplis papírtasakokat is. Tehát egy olyan képet kapunk, ami erre az életformára, ami az építőiparban jelen van, jellemző. A megpihenés, az kis szusszanásnyi idő, ami az ebéd eltöltésére adott, hogy aztán újból a munkát tudják folytatni. Ez jól látszik a képen és jól is értelmezhető. Igazándiból itt egyetlen egy problémám van, mégpedig az, hogy nem olyan nagyon jellemző a képnek az a része, ami arra vonatkozik, hogy ez Pécsett készült. Ez a műmárvány, vagy kő talapzat, ahol ők ülnek, ez bárhol máshol is lehetne. Szóval, én azt mondom, hogy a kép és az ötlet is jó, csak hát egy olyan szituációt kell találni, mint egy színpadi díszletnél, ahol a háttér, a szereplők elhelyezése jobban mesél, hogy a történet hol zajlik le. Ha Béla jár-kel a városban, ezeket a szituációkat meg lehet találni talán olyan helyzetben is, amikor megoldható ez a feladat. (hegyi)
értékelés:

Ha már, akkor inkább portré arc nélkül, az is legalább ennyire vicces lenne. Én azt mondom, hogy értékelem, egy csillagra mindenféleképpen, ezt a humort, de azért én most azt mondanám Gabriellának, hogy legyen szíves az első három leckével foglalkozni első körben. Én ezt most itt, ennél a képnél mondom: első három lecke, nem mellémenni a témának, hanem megoldani az első három leckét. Azért abban olyan nagy trüváj nincs, hogy az első három lecke miről szól: Önportré arc nélkül, Önportré arccal, és Egész alakos portré. Gabrielláról, Gabriella által készített fotográfiával, tehát nem az, hogy odaadjuk valami havernak a gépet, és tessék, fényképezz le. És jó lenne, hogy ha nem az arhívból dolgozna, hanem ezt jó lenne most megcsinálni. Visszaadom ismétlésre, miközben nagyra értékelem a humort, a humor kap egy csillagot. (hegyi)
értékelés:

Ugye mint tudjuk, most Pécs kulturális főváros lett, és ettől függetlenül is ott szokott zajlani az élet. Én nagyon kedvelem Pécset pont ezért mert nagyon bohém helynek tartom, sok fiatal, egyetemista. Ott az én tapasztalatom szerint mindig történik valami, akkor is, hogy ha nem egy szervezett helyzetről van szó. Ez most itt, ahogy látom, egy artista szám, és attól izgalmas, és azt tessék megfigyelni, hogy ezzel a Béla időt töltött, méghozzá nem is keveset, mert van egy mozdulatsor, hogy a két fiú itt tartja ezt a kombinés lányt, aki fel fog ugrani, csak hát azt tessék megnézni, hogy aztán a fotós is elmozdul, és más-más helyről készítette el a képeket. Tehát az első három kép ettől zseniális, hogy nem egy ugrást várt ő meg, hanem többet, és ebből rakta ő össze utána ezt a képsort. Ami nekem ebből a képsorból hiányzik, az az, hogy utána látjuk a társulatot, aki ezt gondolom létrehozta, egy lépcsősoron ülni, és várni a sorára, csak hát a történet nincs befejezve: tehát fölugrott a lány, ott van a levegőben, át fog pördülni, na most hogy utána szegényt sikerült-e elkapni, vagy nem, azt nem tudtuk meg. Ezekből az arckifejezésekből még azt is el tudom képzelni, hogy szegény ott nyekkent egyet a földön, aztán most szomorú a csapat, hogy szegény lány megkarcolódott. Szóval a befejezés hiányzik. Úgyhogy én erre most kettő csillagot adok, nagyon jó az indulás, és hát nincs vége. (hegyi)
értékelés:

Az 1 fontos szemüveg.

Kitűnő fotográfia, nagyon szeretem ezt a kép a képben technikát, ami ezen az eszelős hippi-szemüvegen tükröződéssel létrejön. Hogy én most hogy kerültem arra a képre, mert saját magamat vélem felfedezni ott a fényképező lány mögött, azt nem tudom, és az igazság az, hogy ez a kép portréként is teljesen jól megállja a helyét, és attól vicces, és attól nagyon jó ez a kép, hogy kérdés, hogy kinek a portréja. Még valamit mondok: amit sokszor hibának szoktunk jelezni, hogy hajszálak, szőrszálak megjelennek a képen, és nem biztos, hogy jó helyen, és el kellett volna rendezni a modell haját. Itt most a néhány szál haj, ami megcsillan a képen zseniális, olyan mintha ott össze lenne karcolva, vagy roncsolva lenne a negatív. Tehát ez egy teljesen jól értelmezhető és jól mutató dolog, egy picit ennek az értékéből levon nekem az a bal felső sarokban lévő emberke, aki ott áll, jó lenne, ha nem lenne ott. Még akár azt is el tudnám képzelni, hogy be lehetne égetni feketére azt a részt, aztán csókolom, nem tudom, de a lényeg az, hogy ez egy nagyon izgalmas kép, nagyon köszönöm Csillának. Bár látnék még tőle több munkát, mert nagyon ritkásan jönnek tőle az anyagok, nagyon szűkmarkúan méri nekünk a munkáit. (hegyi)
értékelés: