Feladatmegoldás

Kedves Árpád, ez egy 3 disznós film, nézd meg az üzenetet hozzá, ezt javasoljuk a többieknek is, és plusz egy disznó jár a kiegészítésért. Nagyot pörgettél. (szőke) értékelés: +
Márti javasolt Szőkének 3 citromdisznót, amit a közös ólból átutalok neki. (hegyi)

A Balaton együttes jellegzetes dalára tulajdonképpen egy pixillációt látunk, egy egész éjszakás intervallumban. Nem elsősorban azért izgalmas a történet, mert hogy látunk egy intim jelenetet, hogy egy ember alszik, hanem azért, mert ez a pixilláció egy olyan eszközként tud működni ebben az anyagban, amely sebezhetővé, betekinthetővé, esendővé változtatja mindazt a látványt, amit látunk ennél az egy éjszakás alvásnál. Minden emberi és minden kitárulkozó és minden nem megjátszott és valós helyzetét nagyítja fel a pixilláció, azok a kockák, amint látjuk, hogy az alvás időszakaszában egy ember lézetik előttünk. Ehhez ide kívánkozik egy kapcsolódás egy alkotóhoz, őt pedig úgy hívják, hogy Andy Warhol, a Velvet Underground korai kísérleteihez, ahol egy teljes éjszaka alatt, vagy egy teljes nap alatt hasonlóképpen rögzített dolgokat, átalakulásokat. Megjegyzendő, hogy Warhol eredeti neve Ondrej Warhola, és szülei a mai Szlovákia területéről vándoroltak ki Amerikába. Visszatérve a filmhez, van egy íves szerkezete, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan záródik egy ilyen pixilláció, és gyönyörűen záródik abban a térben a háttérben ahogy feljön a nap. (szőke) értékelés:

Ágyjelenet
Kapva az alkalmon bemutatom hálótársamat: Nagy Macit és jómagamat, miközben álmainkat tervezzük éjszakára.

Nekem 3 disznós kép, de én itt a macinak vagy meghagynám az íveit, vagy nyitnék jobb oldalon. Az alapvető kapcsolódás ez az életlen közeli felület, a maci és a fotós, aki fotózza magát. És lehet, hogy abból az anschnittből, ami most nem látszik a képen, vagyis a fotós valósságából érdemes lenne valamit meghagyni, mert akkor ez a tér mélység, amit most így lefojtva érzünk, nagyobb lehetne, tehát ha mondjuk a váll mögötteséből kapnánk valamit, ebből adódik, hogy jobbra kellene nyitni a beállításon. Nagyon jó és izgalmas kép. (szőke)
értékelés:

Hajók
Hajók
Kivilágított hajók felvonulása. A hajókon fények elég "nyomott" hagytak a képen, de a hajótest megvilágítására már nem volt elegendő. Az egész mozgás során mintha egy fal képződne. Dinamikusból statikus, ahogy mozgásból állókép.

Mindkét kép másról mesél, itt is a döntésre hívnánk fel a figyelmed, hogy az a te kezedben van, neked kell megtenned, hogy döntesz, mi az, amit használsz és megmutatsz és mi az, amiről lemondasz a másik javára. A második képről kevesebbet tudunk mondani, szép, de kompozíciójában talán lehetne erősebb. Az első kép izgalmasabb, itt azonban azt kell elmondanunk, hogy óvatosnak kell lenni az ilyen fényképekkel, mert könnyen a képeslapoknál találjuk magunkat. Szép például az a fényjáték, ami a vízen adódik a hullámverésből. Szépek a szemlélők arcai, érzékeljük a mozgást is, de maga a mozgó test nincs a képen. Ez alapjában jó lenne, de csak akkor, ha valami érzékeltetné, utalna rá, hogy mi volt, ami elmozgott. Itt ilyen utalás nincs, csak a vízszintes kottacsíkok, érdekes, de talán ha részlet lenne, mint kép izgalmasabb lenne, ha mozgás lecke, akkor meg kellene pici konkrétság a hajóból. (szőke)
értékelés:

Tűz

Ugyanúgy továbbgondolásra érdemesnek tartom, mint az előzőeket, de ha festői szemmel nézzük, és a foltokat nézzük azoknak a ritmikáját, akkor nem kéne belevágni a suhanásba. Nyilván ezt előre nem könnyű megjósolni, de ha türelmesen, figyelmesen szemléled kattintás előtt a performert, akkor előre gondolkodva, fejben készítve egy forgatókönyvet már jobban tudsz majd célozni is, kisebb lesz az esélye annak, hogy lemaradjanak dolgok a képről. (szőke)
értékelés:

Madár

Szerintem ez egy nagyon szép kép, ettől függetlenül lehet, hogy a vízből többet hagyhatnál az alján. Szép a geometrikus kompozíció. (szőke)
értékelés:

Ilyen a vágy?
Ilyen a vágy?
Tűzzsonglőr látható, akinek az előadásában a vágy több formában jut kifejezésre: tűz és mozgás. (2 in 1, mozgás és vágy lekcék összevonása. Másként, minden yinben van egy kis yang is és fordítva, ahogy akarjátok.)

Mind a két kép szimpatikus, de sokkal erősebbnek érzem az első tűztáncos képet, adott esetben, ha nem csak dokumentumfotóról van szó, hanem ismeretségben van ezekkel a zsonglőrökkel, akkor ezekkel a testekkel kellene dolgozni. Ha van lehetőség a modellekel tovább együttműködni, akkor én drapériákat adnék rájuk, és a fény és formák játékával dolgoznék tovább. Ezt a struktúrát fényfestésnek hívják, van egy ilyen irányzat, sokféle változatban, fix modellekkel, amikor a fénnyel járják körbe a modellt, és így hoznak létre látványt. Ha a vágy kategória szempontjából elemezzük a képeket, akkor a felső kép jobban teljesít, többet mutat ebből, erősebb. Itt is felhívnánk a figyelmet arra, hogy nektek kell dönteni, hogy mit mutattok meg, és nem biztos, hogy a több kép többet mond el adott esetben, mint az egy. (szőke)
értékelés:

Decemberi utazás
Autózunk hóesésben, havas úton. Haladni muszáj.:)

Egyértelműen a festőiség felé haladunk, nagyon jól dolgozik a 8-as leckével, jól lehet a fejlődéstörténetet látni a kezdeti fotós, aki egyértelműen hihetetlenül erősen a képzőművészet felé mozdul el és nem öncélúan. Két javaslat van, az egyik Rufusz Ferenc animációs filmjei, vagy Varga Csaba szénpor animációi, amit érdemes lenne megnézni, és még egy fontos alkotóról szeretnék szólni, Jurij Norsteinről, aki nagyon precíz animációkat készített, az egyik leghíresebb ezek közül a Sündisznó a ködben című. (A linken megnézhetitek.) Róla azt kell még tudni, hogy ő az egyetlen, aki úgy dolgozott rendezőként, hogy fából készített vágóasztalt is, minden fából volt, és ezen az animációs asztalon dolgozott. Nagyon jó a ritmusa a képnek, nagyon örülünk, nagyon szép karácsonyi ajándékok ezek. (szőke)
értékelés:

Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út

A képsorral kapcsolatban az indítás a szürrealizmust, azon belül René Magritte képeit idézi, ahol egy makro életlen kézközeli és egy óra, ami mutatja az időt, ennek a kettőnek az összekapcsolását látjuk, egy tér játékot, amit a szürrealizmus előszeretettel használ. Magritte-t nem véletlenül említjük, ő foglalkozik előszeretettel a képkeretben és a keret mögött lévő látvány összeillesztésével. Ezt egy jó gegnek tartom. Nem véletlenül vannak a képek összekapcsolva, mindegyik mögött rejlik egy üzenet, és az egész összessége is ad egy másik üzenetet is. Az én számomra a kakukktojás a negyedik kép, ami ritmikailag fontos, de nem szervül, és ezért én ezt a képet kivenném belőle. (szőke)
értékelés:

Diskura
Hol volt, hol nem volt... Volt két jó barát, akinek agya annak ellenére járt egy pendülésre, hogy néha a halálba szekírozták egymást. És volt úgy, hogy barát lett az a 100 ember is, aki feszült figyelemmel kísérte a titkolózást, mert egy valami a tanúja volt a nagy titoknak... a mikrofon...

Itt egy dokumentum képet látunk, ahol bal oldali, kopaszodó, kicsit dagadtabb figurán látszik, hogy valamit nagyon mond, és az nagyon fontos lett volna, hogy a koponyába ne vágjunk bele, és azokkal a feketékkel, ami a kép bal fölső szakaszán ott a pulóver mögött megjelenik, azzal érdemes lett volna picit még eljátszani. Vagy ha úgy vesszük, hogy az nem egy információ hordozó rész, és a kompozíciót nem segíti, akkor akár le is vághattuk volna azt a részt a pulcsi nyakrésze után, úgy egy nyolcadnyi részt, hogy a figura a kép széléhez közelebb kerüljön. Izgalmas a két beszélő alak, a háttérben lévő talán indián személy, aki ott lefelé néz, és a két figura összehajlásából adódik egy nagyon jó sötét rajzolat, ahol a két embernek, a közelebb lévő tömpe orrú mögött megjelenik egy rajzolat. Igenám, de itt egy ilyen ötvenes évekbeli rakendroll ikrofon teljesen belóg a háttérben lévő alak arcába, ami nagyon zavaró. Ez azt jelenti, hogy a fotósnak kellett volna úgy elmozdulni, hiszen itt a hátsó személy is ugyanolyan fontos, mint az előtérben lévő másik, ha viszont az, akkor picit kellett volna gyorsan dönteni a fotós elhelyezkedéséről. Riport fotózásánál nagyon nehéz helyzetek ezek, óriási rutin kell hozzá, hogy az az elkattintott pillanat, ami másodpercek töredéke alatt jön létre, tényleg odakerüljön a képre. Én úgy gondolom, hogy azt nagyon nehéz lenne számonkérni a képen, hogy az alkotó tudta-e, hogy mi az üzenet, hát persze, ezt a két embert szerette volna megörökíteni (talán ez valami zenei felvétel lehet, valami bluest énekelnek, a hátsó figura valami rockzenész lehet). Ettől még azt a rock mikrofont arrébb kellett volna helyezni, vagy a fotósnak úgy helyezkedni, úgy bújni, hogy ne sértsük meg a hátsó, talán gitárost. Az első talán dobos lehet. (szőke)
értékelés:

Nieto mellett 1
Nieto mellett 2
Nieto mellett 3
Nieto mellett 4
Nieto mellett 5
Leírom, hogy ez a pár kép arról szól, milyen Nietoval utazni. Amikor beülök mellé, mindig szemügyre veszem őt, egészében, milyen a kedve, mennyire fáradt, ez az első kép. Ilyenkor mindig beszélgetni kezdünk, és gyorsnak tűnik a haladás, hiszen az előbb én még nem is ültem az autóban: erről szól a második kép. Aztán, ha megbeszéltünk ezt-azt, és elég fáradtak vagyunk, unatkozni kezdünk, és engem már nem is érdekel, merre járunk, arra figyelek, hogy valami értelmeset válaszoljak, ez a harmadik kép. A negyedik képen elvesztem az időérzékemet is, már nem is akarunk beszélgetni, és nem is érdekel, hol járunk, de már anélkül is tudom, Nieto milyen, hogy érzi magát, mire gondol, hogy mondania kellene. Az utolsó képen újra magamhoz térek, ismerős lesz a táj, érdekelni kezd, mennyire járunk messze, és megint azt érzem, haladunk.

Kedves Karalábé, köszönjük a képeket. Nietoból egész kis sorozatot látunk, Nieto fekete fehérben, sárgában, Nieto indigóban, vad sebességnél zöldes fényben... Nagyon jó ritmikai játék ez a sorozat és úgy érzékelem, hogy a legrealistább a fölső álló formátumú kép, majd utána, számomra érthetetlen módon egy másik formátum kezdődik el, ezek azonos méretűek és van belőlük négy. A négyes számsor úgy érzem nagyon izgalmas, mert más és más változatokat rak föl az alkotó, de mégis úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne, merthogy valójában ebben a négy különböző színre változtatott, de hasonló beállítású képen az eredeti, reális színvilághoz képest egy szűrt, szinte azt mondhatnám, hogy lazúrként használt színekkel megpróbál más és más hangulatot létrehozni, mindegyiknél a dinamikát variálva. Alapvetően viszont a színesre változtatott képeknek egy része tulajdonképpen nem a pandanja egymásnak, hanem egy pici változtatást látunk, főleg, ha ebben a sorrendben haladunk, akkor az indigó színű kép után van egy nagyon meghatározó neonzöld háttér, és utána van egy ismétlés színben, ami már volt. Tehát itt tulajdonképpen egy ujjgyakorlatot látunk, és ha megint pontosítanád te is, hogy miért küldesz el öt képet és pontosítanád magadban, hogy mi az oka, amit közölni akarsz velünk, akkor valószínűleg egy döntést is meghoznál és lehet, hogy a képek sorozatából kevesebbet adnál át nekünk. Miért lehet ez, hogy ennyi kép érkezett erről a variációról? Szerintem azért, mert bizonytalan vagy a saját üzenetedben, bizonytalan vagy a kompozíciós rendben, és bizonytalan vagy abban is, amit ugyanakkor jól érzékelsz, hogy színekkel más más hangulatot próbálsz létrehozni, de bizonytalan vagy abban, hogy vajon jót választottál-e, és újra és újra a vers első mondatát föl szeretnéd mondani. Emiatt mindig van egy pici kis tévesztés. Én csak annyit szeretnék javasolni, hogy ha ezen a vonulaton szeretnél még dolgozni, vagy gondolkodni, akkor több bátorságot és több döntést, hogy ne öt olyan képet kelljen megnéznünk, ami valójában a történetben nem visz előrébb. A munkát nagyon becsüljük, örülünk, hogy elküldted és a folytatás reményében két disznó. (szőke)
értékelés:

Rohanás a semmiben - Szintén Zánka. A spaniel oda-vissza rohangált a lábaim körül. Nehéz volt elkapni, mert egyszer itt, egyszer ott tűnt fel. A képben az fogott meg, hogy a lábak, a test részben elmosódik, alatta a jég pedig teljesen képlékennyé válik. Azaz a mozgás itt nem a testet érinti annyira, hanem a viszonyítási pontot. Mozog valamilyen értelmezhetetlen közegben...

A Kutya Gazdája
Ki vagy te?

Amivel én bizonytalan vagyok - Zsolt tudja, hogy szeretem a kutyákat - ilyen szomorúan nézi a gazdáját, meg látok én itt egy utcaképet is a visszatükröződésben, de azért mégis fölvetődik bennem, hogy fölülről mit látok én, hogyan metsződik, hogyan záródik, a fölső vágás nekem esetleges. Én igazából nem levágnék, hanem még adnék, még húznám ezt a fölső horizontot még magasabbra. (szőke)
értékelés:

Vizsgaidőszak után - újra együtt

Színvilágából, a beáramló napfény, ami megvilágítja ezt a szobabelsőt, arra következtetünk, hogy ez egy vidám, szinte gesztus szinten, folthatásaiban működő kép. Ettől függetlenül felfedezhető rajta figuralitás, az emberi kar, az arc, sőt, valami oknál fogva egészen jól érzékelhető az egyik arc. Tudom, hogy ezeknél a fajta képeknél nagyon nagy a bizonytalansági tényező, hiszen lehet, hogy a kamera is mozdul, mégis azt mondom, hogy az az ív, amely most a hát boltozati része, ami a kép bal oldali függőleges szakaszánál elvágódik, és az az élfény, amely olyan furán megy végig az arc bal oldalán, nem igazán szerencsés. Nagyon jó lett volna azt a hajkoronát meghagyni, bent hagyni a keretben, és ugyanígy jó lett volna a hát pulcsival ívelt formáját is meghagyni a képben. Nyilván nehéz eldönteni ezt így, de mégicsak azt a látványt kell értékelni, amit látunk - a hangulata nagyon jó, nagyon érdekes. (szőke)
értékelés: