Feladatmegoldás

Csillapithatatlan vágy

Én ezt nagyon nagyon szeretem, ezt a képet, és nagyon rendben lévő kép. Éppen csak nüanszokat mondanék, hogy világítástechnikában amíg a csokoládé felülete jól van világítva, és a modell sincs rosszul világítva – de a csoki eleje is és a modell neki bal oldali arcfele annyira sok fényt kapott, hogy ki van égve. A kivágás is jó, a kompozíció is, csak ha kicsit betakarja ezt a kiégett dolgot, akkor máris sokkal jobban beszélnek a szemek és izgalmasabb lesz a csokoládé is. Tehát egy picit sok ez a fény, ami főfényként itt beáramlik, ezt valamilyen takarással lehetett volna csökkenteni. Ettől még én megadnám a három disznót akkor, ha a Mariann akár ezzel a csokival, beállítással próbálkozik még a fénybeállításokkal. (szőke)
értékelés:

Szeretlek

Abszolút egyetértek az üzenettel, amit küldesz. De egyrészt ha az édesapa és gyermeke látható a képen, akkor fontos az, ahogy az apa, aki olyan, mintha egy nagy, erős és biztonságot adó manifesztum lenne – és az, hiszen feltekintünk rá, egy alsó gépállásból van fényképezve ez a páros, akkor talán az apának a homloka, a koponyatető is fontos lenne, hogy ne vágjunk bele így. És ugyanúgy ha megfigyeljük alul a babát óvó jobb kezet, az ujjakat, annak ellenére, hogy egy erős testalkatú férfit látunk itt, aki a babát öleli, mégis nagyon finom és gyengéd, óvatos védelem van ebben a kéztartásban. Azaz ha tágabb lett volna a kompozíció, akkor az apa negyedik ujját is láthatnánk, ami valószínűleg külön áll a többitől, hiszen ezt a pici babát, aki valószínűleg alszik, odabújik az apa mellkasához, még jobban érzékelnénk, hogy mennyi finomság van a mozdulatban, mennyi gyengédséggel öleli a babát. Ez egy fontos mozzanata a képnek, amibe a kamera belevág. Picit tágabbnak kellett volna ennek a képnek, és esetleg balra egy kicsit tengelyben el lehetett volna mozogni, hogy a háttérben az az ember ne zavarjon be, ne koszolja össze ezt a nagyon szép, talpán álló háromszög-kompozíciót, aminek a csúcsa az apa arca, ezzel a furcsa napszemüveggel. Tehát én egy picit bővítettem volna ezt a képet. Ezek a manifesztumok, mint a napszemüveg, ezek kordokumentumokká válhatnak idővel, és ha ez egy tudatos döntés, akkor én el tudom fogadni; de ha ez egy kapcsolatról akar szólni, és az a címe, hogy szeretlek, akkor ezt a napszemüveget levetetném, vagy ha más nem, fel lehet tolni apának a homlokára, hogy lássuk a tekintetét. Visszaadjuk ismétlésre, hiszen a modelleket biztosan rá lehet venni a fotózásra megint, és a kép üzenete megéri a pontosabb fogalmazást. (szőke)

El lehet tolni
a biciklit...is

Én nagyon szeretem ezt a képet, és pl. azért, mert olyan emlékképeket is előidéz bennem, mint Jiri Menzel korai filmjei, ahol artisták és akrobaták és különböző figurák jelennek meg a régi időkben, de ettől a hosszú árnyéktól a varázsbiciklitől – ami olyan, mint egy velocipéd - válik meseivé az egész, mert az emberi figura egy ilyen elrajzolttá válik, ettől mesei, ez erősíti fel a háttérben a napraforgók vörösét, ezt a naplementés hangulatot, nagyon jól ízesül az a fajta próbálkozás, ami sok estiskolás képen már látható volt, az árnyékok. Annak örülök, hogy az árnyékkal való dolgozással egy egészen új üzenetet tudtál létrehozni. Nekem ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Első

Saci, én nagyon szeretem ezt a képet, csak azt a rohadt Panasonicot gyűlölöm, mert én rád vágyom, hogy lássalak, és örülök, hogy itt ezt az emeletes ágyat, azt a kis kuckót, ahová beültél vagy kirándultok és megszületett ez a kép, ezt láthatom, és jó, ahogy veled együtt bemozdul ez a kép – de nagyon haragszom erre a Panasonicra, hogy képes olyan pontos lenni, hogy még a típusszámát is el tudom olvasni, de Sarolta, te vagy a lényeges, az ember, és nem ezek a közvetítő eszközök, hiszen nem egy termékreklámot csinálsz ott szerintem. Azaz ez egy nagyon jó út szerintem, elkezdesz foglalkozni magaddal újra, de valamit ezzel kellett volna csinálni ezzel az elektronikus ablakkal vagy nem tudom mi az, ami ott van, talán ha az be van csukva, akkor még kevésbé lenne ezzel problémám, hogy ez a kép a Panasonicról szól és nem a Török Saroltáról. Vagy pedig, mivel ez egy videókamera, és felteszem, hogy ez egy saját magáról tükörben készített felvétel – de nem, ez nem tükör, nem értem, hogy hogyan is készült ez a kép - mindegy, de ha kihajtódik ez az LCD képernyő, és felénk fordítódik, mert ezeket ki lehet fordítani így, akkor látjuk azt, hogy te mit veszel fel a kamerával, és ez lehet, hogy kompenzálja ezt a hibát. De az egy disznó az megvan rá. (szőke)
értékelés:

Izgalmas dolog, hogy egy felső gépállásból, egészen felülről, mint egy elemző gépállásból látjuk a gyermeki testeket, ezt a kis műanyag fürdőmedencét, a tégla járdát és nagyon szép, ahogyan a műanyag medencén átszűrődik a fény és a víz varázslatos mozgásai az emberi testek mellett ezeket a kis fodrocskákat és egymásba fonódó kis köröket ragyogtatja, létrehozza. Ha lehetőség lett volna rá, én egy kicsit bővebbet adtam volna ebből a körformából, ami izgalmasan kapcsolódik, mint egy ilyen absztrakt üzenet ezzel a balra dőlő téglajárdával, akkor talán erősebb tudott volna lenni a kép, de megadom rá a két disznót. (szőke)
értékelés:

Ez is nyár. Nem csak a Balaton.

Most jön a kedvencünk, ami mindent visz. Én erre öt disznót adnék. Én még nem sok ilyent láttam az estiskolán, ez biztosan véletlen, de ez a kép így nagyon üt - mondja Szőke. Az az egészben a nagyon furcsa ezzel a képpel kapcsolatban, amit az András is mondott az előbb, hogy nem sok ilyent látni, hogy ennyire eszköztelenül, ennyire puritán és mégis lírai, drámai módon, ennyire elemelten és összefogottan mesél nekünk egy történetet. Merthogy ezen a képen embereket látunk. Ez a kép nagyon sok mindent el tud indítani bennünk. Tényleg mindenkinek a saját hozott anyagából, a saját múltjából dől el, hogy mire gondol, hogyan asszociál, megmarad az napraforgóknál, vagy mondjuk ez egy vert hadsereg Rómában, vagy pedig ez egy háborút felidéző kép, a csata után keressük az elveszett szabadságot, vagy akár azt is mondhatom, hogy ez egy gyülekező egy táborban – mindenkinek más élményeket hozhat vissza. De annyira jól eltalált, jól szerkesztett pillanat, mind fényeiben, mind kompozícióban, mind perspektívájában, hogy erre tényleg nem lehet mást mondani, és csak azt, hogy aki tudja kiről van szó, az talán értékeli, hogy Sebastiao Salgadonak a munkásságát juttatja eszembe ez a kép, és nemcsak a tónusaiban és hangulatában, hanem mert ő emberekkel mesél el ilyen sorsokat, vagy hasonló sorstörténeteket - Hegyi.
Nem rúghatjuk fel a szabályainkat, pedig erre a képre én öt disznót adnék. Maradunk a három disznónál, de én csak annyit tudok mondani, hogy Gábor, én nagyon szépen köszönöm ezt az üzenetet, és csak abban tudok reménykedni, hogy nem az történt, hogy túl jó az új gép, és helyetted észrevesz mindent mert jó számítógép van benne, ami kép és ami történet, hanem reménykedem, hogy amióta ideérkeztél az estiskolára, azóta ilyen változások történtek benned. Ez egy nagyon összefogott vers, és egyszerre egy zenekari mű is. Nagyon jó az asszociációs rendszere, és mégegyszer nagyon köszönöm, hogy elküldted ezt a képet nekünk. Büszke vagyok rá, hogy ezt az alkotást itt, az estiskolán publikáltad. (szőke-hegyi)
értékelés:

A nap fénypontja
Egy kedves Baráti gesztus :)

Nagyon szeretném ezt a képet, fiatal kora ellenére vannak bizonytalanságok bennem, hogy talán édesanyja vagy nem tudom kinek a ruhásszekrényéből varázsolódott elő ez a szemüveg, még akkor is, ha ezt most így lehet megvásárolni, erőteljesen idézi nekem az hatvanas-hetvenes éveket, és őrületesen karakteres lesz ettől az arc. Meg attól az optikától, amivel fényképezhette ezt a jelenetet. És a szituáció is, a szereplők beállítása is tulajdonképpen jónak mondható, bár egy kicsit többet is lehetett volna adni a pusziból, úgy, hogy a félprofilos főszereplőhöz közelíteni, és újra pusziltatni az arcot, ez más szempontból is lehet, hogy fontos lett volna. Ezért mondom, hogy a filmforgatás és a fotózás az sokszor az életben létrejövő vágyakat is orvosolni tudja. Felvehetted volna a fiúval mégegyszer, mondván, hogy a fotó nem sikerült eléggé, és akár egy kapcsolat is elmélyülhet még jobban. Tehát ott jó lenne, ha jobban látszódna az a csücsörítés, de a nagyobb problémám az az, hogy szerintem ez a szemüveg az egy nagyon rekvizítuma ennek a képnek, tehát én nem vágtam volna bele a szemüveg felső íveiben, és ugyanúgy a kis álladba vagy az állatok mindkettőtök álla is jó lett volna ha bennemarad. Ettől még ugyanúgy meg tudna maradni ez az egészen hosszú, húzott, majdnem panorámaképszerű keretezés – alul-felül én többet hagytam volna meg. De szerintem a két disznó ettől még megvan a képre. Vagy ha már vágunk, akkor az állból még lehetett volna vágni. Mert most ez pont a határon van. (szőke-hegyi)
értékelés:

Álomfogó (ismétlés)

Tehát a Mariann három hónapja küldött egy Álomfogó című leckét, amit akkor elemeztünk is, és igazándiból azt hiányoltuk, hogy miért és hol szerepel benne a vágy, és ennek a javítását küldte el hozzánk a Mariann. Én azt rögtön mondom, hogy az a logika, amit ő követ, hogy a tárgy szempontjából nézi azt a fekhelyet, amin ő alszik, tehát mintha a tárgy figyelné az ágyat, majd az ő álmát, amikor elalszik, maga ez a meglátás az jó és tetszik. Ami nem tetszik, az pont a vágás, ahogyan belevág ezekbe a kis tollvégződésekbe, ami azért jellegzetes része ennek a kis szerkezetnek, a kép bal alsó sarkán, tehát hogy erre nem ártana odafigyelni. Nem adom vissza ismételni ezt a leckét, mert szerintem ebből az álomfogó témából nem nagyon lehet többet kihozni, és ez azért van, mert ez a tárgy ez önmagában egy nagyon erős szimbólum, és egy ilyen tárgy fotózása az nem a legegyszerűbb feladatok közé tartozik. Én elfogadom ezt javításnak, de arra figyeljél, hogy a tárgyat, amit be akarsz mutatni, ha nincs extrém indoka, akkor ne vágjuk. (szőke)
értékelés:

talán javítás talán

Nagyon örülök, hogy egy mozgófilm érkezett megint, azért annyit had mondjak el zárójelesen, hogy a mesterem, akit Szlávik Lajosnak hívnak ő festészettel és szobrászattal is foglalkozott, és ő mondta azt valamikor a nyolcvanas években, hogy a világ már megváltozott, az a szobrász, aki láncfűrészt vagy ilyen sikítókat használ a szoborhoz, az már nem a szobor élményéért készíti azt a szobrot, hanem azért, hogy minél hamarabb elkészüljön, és ez már nem teljesen arról a történetről szól. De ezt tényleg csak zárójelben jegyeztem meg. Nem emiatt fogok javaslatot tenni a filmre, csak a film közepén lehet látni ezt a láncfűrészt. Bele is kell ebbe a láncfűrészbe kapaszkodnom, mert egy hármas tagozódású történetet látunk, az középső részben, ahol a láncfűrész hangja nagyon intenzíven jelentkezik, ott nem igazán értem, hogy miért ferde a kamera. Sejtem, hogy egyszerűen le lett rakva, de nem értem, hogy mitől dekomponált. Nekem nagyon kuszának tűnik az a rész és valamilyen szinten a bevezető rész sincs teljesen magadon átszűrve; és a harmadik részben, ami egy ilyen diaporámaszerű, zenére képesített történetmesélés a film, és tulajdonképpen onnan kezd el érdekes lenni, de amint az elindulna már vége is lesz. Tehát örülök, hogy küldted ezt a filmet, de azt szeretném mondani, hogy jó lenne ha átgondolnád, hogy mit mihez kapcsolsz, filmes szempontból ezt nem tudom 100 %-ig értelmezni. Nem értem a tagozódást, nem értem a kiválasztásokat ebben, és nekem nem áll össze ez a film egy üzenetté, abban az értelemben, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. A szándékot értem, csak igazából nem szervülnek össze a dolgok. Pl. a hangsávban sem értem, hogy a láncfűrész miért ilyen iszonyatosan félelemkeltő, közben úgy tűnik, hogy egy csoda, egy szobor létrejötte az, amit a film vállal. Én azt mondom, hogy egy picit értékelj dolgokat magadban, foglalkozz még ezzel a feladattal, én ezt visszaadnám javításra. (szőke)

Bezzeg az én időmben!
Nagymamám mesél.

Én azt gondolom, hogy ehhez a képhez én nem nagyon tudok mit hozzátenni – nagyon szeretem. Érdekes a megválasztása a kamerapozíciónak, ahogyan felnéz a fotós a modellre. És mintegy karmesterre, egy zongoraművészre odafigyel, és pont az, hogy a mögötte lévő falfelületek ezt a szép fehér hajkoronát összemossák, és ettől az egésznek van egy pici, furcsa égi hangulata, amit a kötött, vagy horgolt kardigán stabilizál itt a földön. És szerintem fontos, hogy ez a pohár itt van az előtérben, az húzza helyre a háttérben a sötétben tartott kerti ablakot vagy ajtót. Én ezt a képet nagyon szeretem, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Tánc a szökőkutakkal
Ez a kép a szép környezet által keltett boldogságot sugározza számomra!

Ez is szívem csücske ez a kép, talán Nyugat-Európa lehet, nem tudom. Ha Bogi van a képen, akkor nem tudom, hogy az Ének az esőben c. régi filmre visszaemlékezve, csak egy picit balra lehetett volna ez a fellibbenő női mozdulat – ugye nagyon rímel rá az a barokk szobor ott a vízesés alatt, ugye az is emelgeti a kezét, tehát ha egy kicsit balra elmozdult volna, akkor a feltartott kéz nem akaszkodott volna bele a két esernyős hölgybe, és jobban érzékelhető lett volna a mozgás. Vagy pedig oda kellett volna menni, és elkérni azt az esernyőt és azzal csinálni ezt a mozdulatot. (szőke)
értékelés:

Gyermek-korok
Három arc, egy sors?

A gyerekek és a település nevében is szeretném megköszönni, hogy a dörögdi Vöröskeresztes Átmeneti Otthonban lakó kisgyerekekkel foglalkoztál, hogy modellt ülhettek neked, köszönöm a falu nevében is, hogy ez a kép elkészült; másrészt pedig örülök, hogy ezekkel a gyerekekkel sikerült úgy kommunikálnod, úgy kapcsolatba kerülnöd, hogy a gyerekek is hagyták, hogy a géped az ő kis belső világukkal ott az Ősök Házában együtt játszhattak, és egy nagyon jó képnek tartom ezt, nagyon pontos megfigyelés az, hogy kivártad, hogy az a pici kislány elkezdjen kommunikálni veled. (szőke)
értékelés:

Brenda és mi

Nekem ebből a képsorból a harmadik és a második tetszik, de ami a legerősebb az a harmadik kép. És bár ezen nem látszik a Vera, de mégis látszik a tükröződésen, hogy az a gesztus a Verának szól, a Vera tisztelete, a Vera színháza, és a Vera történése. Mint egy road-movie-ban ez a kép is egy lakókocsiban létezésről szól, és az első képet annyiban értem, hogy az ennek a kisfilmnek a főcíme, Asimov Alapítvány című könyve, értem én, de nekem fotós szempontból a harmadik kép a legerősebb, abban van legjobban benne ebből a mostani állapotból. Remélem a Sanyiék is látják az oldalt, nézik ezeket a történeteket, a Vera képei így nagy mennyiségben nagyon pontosan érzékeltetik ezt az idegen világot, a nekünk idegen világot, ezt a létállapotot, amiben folyton úton kell lenni, tehát nagyon remélem, a Vera képei másokat is elindítanak az önkifejezésben, akik velünk itt vannak, néznek bennünket, és talán ők igazán értik ezt, mint mi, itt a mi kis Pálya utcánkban vagy Kossuth utcánkban. Hogy miért készülnek ezek a 100 %-ban szubjektív, nagyon személyes képek.
Én fontosnak tartom azt, hogy ezek a helyzetjelenségek, ezek egy szubjektív naplót alkotnak, és engem érdekel, hogy miért akkor jön ki belőlünk, hogy naplót vezessünk, amikor elmegyünk és elutazunk – mert ki vagy billenve a saját helyezetedből, a saját ritmusodból. Ez egy kibillent helyzet. A második képnél pl. noha technikai eszközöket is látunk, mégis nagyon jól látszik, hogy a könyv az egy másik világba vezet el - ott van a valaki összegubózva, a gyűrött zoknijában, és a varázslatos könyvben az idegenben még egy másik térbe álmodja át magát. Tehát a naplójelleg nyilván azért erősödik fel, mert a belső biztonságot ez adja. (szőke)
értékelés:

Szomjoltó

Fekete-fehér kép, nagyon szeretem azt, hogy a modell bensőséges helyzetében megintcsak azt mondom, a hatvanas évek gesztusa, a vízzel való játékkal van itt egy kis emlékkép. Azt had ne merjem már mondani, hogy érdekes, hogy Bara ezekkel az obeliszkekkel mennyit foglalkozik, tudom, hogy ez a kép erről a kisemberről szól, de valahogy mindig benne vannak ezek a rudak. (szőke)
értékelés:

Búcsú

Ez azt hiszem talán a Keleti pályaudvar belseje, és hát a kép címe segít, arra következtethetünk, hogy ez a személy, akit itt látunk elhaladni ezzel a kis kofferral, az már elbúcsúzott a fotóstól és már halad a maga útja felé. Szerintem amennyire az eddigi képeinél azt mondtuk, hogy jól látja meg a ritmusokat, a tömegelhelyezéseket, és a formákat; ennél a képnél nekem több problémám is van. Egyrészt nem látom az okát, hogy miért dől a horizont, engem ez így most zavar, mert várom, hogy billenjen vissza - nincs sem a tömeg, sem a kompozíció miatt indoka; másrészt maga ez a helyzet nem látom, hogy túlmutatna, azon a helyzeten, hogy igen, szokott ez előfordulni, hogy már elindultam és húzom a kis bőröndömet magam után és már azzal foglalkozom, hogy jó helyem legyen a vonaton. Nem látom itt ezt a kapcsolódást, sem a vonattal, sem mással, hogy ez mitől más, mitől személyes a Bara hol van ezen a képen. Azaz én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)