Feladatmegoldás

Aranyködben álmodni
Az ágyból nehéz kiszállni. Erős elhatározással a sarokba hajintott párna, paplan, és még mindig ott úszkál a szememen az álom párája. Aranyszín pára. Álomköd.

Nápolyi sárga lazúrral ellátott képet látunk, a lágyítás jót tesz a képnek és van egy érdekes sajátos hangulata. Azért azon elgondolkodnék, hogy ez az anyag mind a két oldalon kell-e, hogy kihömpölyögjön, vagy pedig valamilyen módon a kompozíciót meg lehetett volna fogni. Középre van most rendezve az egész és tulajdonképpen, tudatosan van középen hagyva ez a selyempárna, ami jó, de annyi bizonytalanság van, hogy most a keretezéssel nem szűnik meg a kép folytatódni és valamitől hiányérzetem van. Nem lehet, hogy minden képedre három disznót adjunk, emelni kell a tétet, ez most így két disznó. (szőke)
értékelés:

Élet, csend
Élni - élni hagyni - tapintat - hallgat - csend - egysíkú - ismétlődik - ritmus
[ - körforgás - halál]

Megint csak Moholy-Nagyot kell megemlíteni ennél a képnél is, és azt nagyon fontosnak tartjuk, hogy Csaba észreveszi a nagyváros ritmikájában, dinamikájában ezeket a vibrációkat, talán egy picit dől a kép, ami zavaró viszont, ez nem tesz jót a képnek. (szőke)
értékelés:

Vágyakozás...
Vágy makro és mikró méretben, de mégis hatalmas mértékben...

Sejteni lehet, hogy nagyon közeli képet látunk egy virág belső világáról, de mégis azt mondjuk, hogy a kép inkább festészeti szempontból közelíthető meg jobban, a napsárgák, a vörösek és feketék ritmusából. A szimbolika az életigenlést, a vibrációt az érzelmeket dinamizálja, amit nagyon jónak tartunk. Másrészt a pointillistákhoz köthető a képi megjelenés, egyértelmű tehát a festőiség, pont azért is, mert volt olyan bátor az alkotó, hogy a gépén található technikai eszközt, a makrót merte úgy használni, hogy a szövegekkel kimondhatót merje elhagyni és egy virágot szinte színélményként tudjon megközelíteni és ezen keresztül az érzelmeit kimondani. (szőke)
értékelés:

Sirály
Fiatal dankasirály

A kép nem rossz, de hiányzik a gyűrű a vízen, és eldöntendő, hogy a madár tükröződése fontos vagy sem - szerintünk fontos - ugyanakkor jobb oldalon lehetett volna még vágni, hogy dekomponáltabb legyen és a madár kiszaladjon a képből. (szőke)
értékelés:

A barátom
Egy éjszakai lepkészet során készült a kép. A barátomat a 125W Hgli (higanygőz) lámpa világította meg.

Véleményem szerint Gyula teljesíti a feladatot, jól komponálja a kép bal oldalára a barát tűnékeny, szinte szellemfotóját, bármelyik harmadik szem magazinba elmehetne ufóképnek ez a fotó, de ezt csak viccesen próbálom megjegyezni; de csak azért, mert ez azért 3 disznós kép, mert Gyula valódi lénye, a tűnékeny, az álmodozó, azt is mondhatjuk, hogy a szeretetéhesség tökéletesen fogalmazódik meg a képen. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy trükk ez az ötlet, de azért tartom jónak a feladatot, mert a feladaton keresztül egy fontos vallomást kapunk Gyulától. Hogy mit gondol a világról, hogy hogyan helyezkedik el ebben a világban, az éjszakában, a természetben, a vidéki helyzetben - és ez egy önvallomás, ami őszintén tükröződik és sokat megtudunk az alkotóról, ha a képpel sokat tudunk együtt lenni, csendben, nyugalomban. (szőke)
értékelés:

Tükörbe nézve
Sose nézek tükörbe. Valószínűleg nem vagyok kibékülve azzal, amit ott látok. Na jó, borotválkozásnál muszáj. De amint látszik, azt se teszem túl gyakran. Szóval most megmutatom, ahogy leggyakrabban látom magam.

Ezekkel a tükröződéses játékokkal sokszor találkozunk az Estiskolán, ez egy kedvenc megoldás, mi a kép jobb oldalából, bár szeretjük a 40-es táblát, de mégis vágnánk, mert az egyértelmű, hogy ez egy visszapillantó tükör, az egyértelmű, hogy ennek a kommunikációja zajlik, de a valódi üzenet Gábor tekintete, ami felénk néz, és a mögötte lévő ülés és szürkék jó ritmusban tudnának működni, ha a kép egy harmadát levágnánk függőlegesen, mert még jobban koncentrálnánk arra a kicsit szomorú és magányos tekintetre, ami most üzen. Arra kell koncentrálni, hogy mit akarunk a néző felé közvetíteni. (szőke)
értékelés:

Én 1989
A képen én vagyok látható, amint az újonnan kapott Pentaxomba befűzöm a filmet és a továbbításnál elkattintom a gépet. Tehát véletlen, viszont vállalom, mint portré. Egyben ez úgymond tisztelet is a Hibaistáknak.

Ezt a képet nagyon szeretem, az egyetlen problémám, hogy valamit kezdtem volna a tükröződéssel a kép alsó felén. Vagy az ívet folytattam volna tovább, vagy a szőrme ágytakarót, csergét, ami most a kutyaházon található, föntebb vágtam volna egy picit, hogy a kép bal oldalán lévő függőleges és a másik felén látható körív geometriai játéka még erőteljesebb legyen és ebbe csak egy pici megjegyzés legyen a figurális üzenet az alkotóval, aki az ölében tartja a fényképezőgépét. (szőke)
értékelés:

Tapadás
Telefonfülke... karcok itt... karcok ott...

Nagyon örülök, hogy ezeknél a képeknél az alkotásaidban, bár egészen biztos, hogy korodból nem valószínűsíthető, hogy a 60-as évek megélt formában lenne jelen, mégis azt kell mondjam, hogy nagyonis élőn és jól dolgozol azzal a szemléletmóddal, ami akár Szabó István kisfilmjeire is jellemző, vagy az akkori fotográfia világát ha megnézzük, sok olyan képet látunk, amiben a játék és a romantika valamiféle melankóliával párosul. A kép archaikusnak tűnik, de az az erőssége, hogy ez az archaikusság teljesen életszerű, elfogadható, a munkából következik és nem egy felvett forma, vagy eszköz. A képben van egy erős szomorúság is, ennek egyik titka talán az arcon lévő szemek, amik nem felénk tekintenek, mintha egy álom, vagy finom eltaszítás is jelen lenne ebben az üzenetben. Mintha azt a sugallatot éreznénk az alkotásból, hogy foglalkozz velem, közelíts meg, de küzdened kell értem. Fejts meg, de nem fogok neked segíteni. (szőke)
értékelés:

Álmaim őrzője
Ennél a képnél nem tudom megfogalmazni a mondanivalót, sem a gondolataimat, melyek átfutottak elmémen készítésekor... tán éppen azért, mert ágyam nem gondolkodásra szoktam használni.

Kedves Edvin, az ágy kategóriára küldött képedet nagyon köszönjük, teljesen egyetértünk a képaláírással. A képen látható üzenethez viszont hozzá kell tennem, hogy pontos kategóriába sorolható a kép, ez egy enteriőr, egy szobarészlet. Egyrészt mostani formájában kvázi dokumentumfotó, másrészt mivel vannak itt is szimbolikus tárgyak, így azt kell mondani, hogy valamiképp a kép manipulált is, beállított, hogy szebben fogalmazzunk. Elsősorban a kép bal oldalán elhelyezett plüss mackóra gondolunk. A képből arra lehet következtetni, hogy az ágy két fekhelyes, és egy olvasólámpa egy fényforrással világítja meg a helyet és ez a maci a bal oldalon biztos, hogy fontos, és üzenet jellege van. A gyerekkorra, a személyes világra utalnak, de fontos lenne, hogy karakterében erősebben jelenjen meg, pontosabban egy kis reflex fénnyel, vagy kis lámpával kamerán kívülről valamivel a macit meg kellett volna világítani, hogy a forma mindenkinek egyértelművé váljon. Fontos ennek a drámai sötétsége is, de ez nem mehet a térbeliség rovására, meg kellene találni a határmezsgyét, hogy megtartsa ezt a drámaiságot, de értelmezhető is legyen. Mivel a képből azt sejtjük, hogy ez egy kettős fekhely, egy másik szórt fénnyel jó lett volna egy parányit megvilágítani azt a helyet is. A főszereplő párnák és ágyrész arra utal, hogy valakinek az életterébe látunk bele, picit gyűrött a paplan és megmozdult a párna, talán ha erre jobban utalunk, egy kis fikciós segítség nem ártott volna, hogy a fejpárnára egy mélyebb benyomódás is kerül és így a pillanat hatását erősítette volna, hogy belelátunk egy privát térbe. (szőke)
értékelés:

Vitamin
Számomra a csendélet elsősorban gyümölcsöket jelent, talán leginkább azért, mert pici gyerekkorom óta viszolyogva néztem egy gyümölcsöskosarat ábrázoló olajfestményt a falon, amin a festő szükségesnek látott elhelyezni egy hatalmas fekete szarvasbogarat is. Gondolom kellett a kompozícióhoz, vagy valami ilyesmi. Szóval egy kicsi, bujkáló ellenérzéssel álltam neki a csendélet leckéjének. Nem is ment, amíg meg nem láttam ezt a félig elfogysztott gránátalmát, és a megkezdett banánt a tányéron. De ők, egy pici igazgatással már olyan csendéletet alkottak, amivel kapcsolatban már nekem sincs ellenérzésem; színeiben is érdekesnek találom és a kompozíció is tetszik.

Van egy hosszú leírás a csendélettel kapcsolatban, hogy a csendélet mit jelent az alkotónak. Én azt szoktam mondani, amikor pihenőcsoportok vannak lenn, és testkódokkal kapcsolatos elemzések hangzanak el, hogy igazából a verbalitás nagyon sokszor félrevezet, nem azt fedi, ami az emberben zajlik. Itt is azt kell mondjam, hogy a képet a szöveg nélkül is kell tudnunk értelmezni, sőt, az a véleményem, hogy a szöveg egy másik fajta értelmezés felé akar minket elcsalni, miközben a kép egész egyértelmű és határozott képi jelekkel üzen. Melyek ezek a képi üzenetek? Egy nagyon sötét fekete alapon egy foltokkal teli ovális tányérban vörös színeket látok és ez a sötét asztallap szegélyeződik metrikus, szabályos négyzet formákkal, nevezhetjük ezeket csempéknek. Hosszú megfigyelés után elképzelhető, hogy az ember rájön, hogy itt egy értetlen banánt, és valamilyen gránátalmának megmaradt darabját láthatja, ugyanakkor hangsúlyoznom kell azt, hogy maguk a formák, a sötétzöld növény, a növényen rajta lévő a zöld és a vörös keveredéséből létrejövő oxidált barnás foltok, a ráfröccsent gránátalma nedvek és a tányéron eleve elszórt, fröccsent foltok egy egészen más asszocióciót tükröznek. Azt kell mondjam, ez a kép nem vidám kép, sőt, ez egy drámai kép és inkább afelé hajlik az ember gondolatmenete, hogy akár kórházakban, műtőkben, kritikusabb helyzetekben láthat ilyen szituációt. A vörös mint szín üzenetként az érzelmeket, a szexualitást, az életet, az energiát adja, mutatja, de itt mindenféleképp sérült növényeket, átalakított növényeket látunk és igazából nem egy életszerű közegben, hanem valamilyen fajta kémiai állapotban, a két növény csonkított formában van jelen és minden más pedig az urbanizációt jelzi. A tányér kerek, zárt formája a női princípiumot jelzi, a banán enyhén szólva nem egy étvágygerjesztő színvilágban jelenlévő beállítása fallikus üzenetet hordoz és ennek a kettőssége valójában az én sejtésem szerint a mögöttes üzenete a képnek. Ebből kiindulva nagyon nagy kérdőjeleim vannak, hogy a kép címe mit jelent. Ha mindenképp foglalkozni akarok a kép címével, akkor azt kell mondjam, hogy ez a kép a konfliktusról szól, egy olyan fajta konfliktusról, amiben egyértelműen fájdalom, feszültség van jelen, és jelen van benne valamilyen fajta identitás és jelen van benne valamilyen válaszadásnak a keresése. Ebben a képben nem történik meg a válaszadás, de megtörténik egy expresszív és kiáltó, sokkoló formája az üzenetnek, amely semmiképp nem kapcsolható össze a leírt narratív szöveggel. Ez a szöveg nagyon jó és fontos, mert egy ember helyzetét írja le és azt, hogy abban a helyzetben egy géppel, egy exponálással hogyan lehet a tudatalattit és a mély, lelkivilágot tükrözni. Ezt egy nagyon jól átgondolt képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Cim nélkül, idézettel
"...mindig a kín volt ólmos ostorom,
mindig magány a mély monostorom..."

Hát, ezzel így gondban vagyok, mert tudom, hogy ott vannak a fényképek körülötte, de kompozíciójában a haj sötétje jó lett volna, ha megmarad, az ágytakaró, ami a mellkast takarja feleslegesnek tűnik, mert ez a kiterített pozíció mást igényelne. Olyan ez, mint egy halottas kép, és nem vagyok biztos benne, hogy ez tudatosan történt. A nyaklánc nagyon idegen, egy beállított helyzetben ezt le kell venni, mert gyengíti az üzenetet, egy aktnál is le kell venni az ilyen manifesztumokat, hogy ne pornó legyen, és ezt a képet aktnak fogjuk fel, függetlenül attól, hogy egy torzót látunk csak. A kép a testtel, a test struktúrájával és gesztusával foglalkozik, de ehhez ez egy igen szűkre vágott kép, nem csak a hajnál, hanem a mellkasrésznél is. Az ötlet jó, szeretnénk látni egy javítást ebből, ahol több szerepet kaphat a test és a test líraisága, drámaisága is, tudatosabb megoldással. (szőke)
értékelés:

Mennyei ágy
Ha felhőkön alszol, angyal vigyázza álmod.

Beszélgettem Hegyivel, aki azt mondta, hogy egy kép jut eszébe, ami Dörögdön került elő számára sok-sok év után újra, amit először nagyanyja szobájában látott, ami blondel keretben az ágy fölött volt, a felhők fölött az éjszakában ülő nagyszakállú Istennel profilban, aki mintegy merengett a város és az emberek felett. Erre válaszolok én most, tulajdonképpen amit Zsolt mondott, megidéz egy fogalmi rendszert, a giccs fogalmi rendszerét. Ez valamiképp kapcsolódik ehhez a helyzethez, természetesen azért, mert Zsolt azt mondta, hogy a nagyanyjánál az a kép, amit látott, nyilvánvalóan minden stílushiba ellenére is megérintette őt érzelmileg. Miért? Mert ezek a helyzetek a nagyanyai szobákban az érzelmet jelentették. Ha ezeket a brómolajnyomatokat nézzük, amik képzőművészetileg hagynak kívánnivalót maguk után, egyet bizton ki lehet jelenteni, hogy érzelmileg próbálnak hatni a nézőre. Ez a kép ugyanígy érzelmileg próbál hatni, és azért minősítem fölül a giccs fogalmát, amit amúgy teljesít a kép, mert ha valaki ismeri a Tamást és találkozott vele és ismeri az érzelmeit, akkor el kell tudnia fogadni, hogy ez egy sűrített és bátor vállalkozás, ugyanis ez a kollázs a manipulált holdacskával, ami megvilágítja ezt a mesemacit, aki a habpaplan tengerben alszik, a békesség álmával azt is üzeni, hogy a világ nem ilyen, a világ nem így történik, nem így éljük meg, és nem egy kisgyermeket látunk, de ez a magzati póz mégis egy gyermeki érzelmet mutat. És ezért is mondom, hogy ez a kép bátor, mert a giccs eszközeit használja, hogy őszintén azt tudja mondani, romantikus vagyok, érzelmes vagyok. Zsolt mondja, hogy neki ebben problémája van a ruhával, a jelmezzel, mert ez a ruha most semmilyen, és nem mozdítja el az üzenetet se a giccs, se más irányba. Én azért nem bántom, mert érzem ez üzenetet, Zsoltnak igaza van, de én mégis elfogadom ezt. Jó vállalkozásnak tartom, de kíváncsivá tett Zsolt, hogy más ruhával, más jelmezzel hogy csinálná meg ezt a képet Tamás. (szőke)
értékelés:

Szeretet I.
Szeretet II.
A Szeretet I. kiegészítése, nem tartozik igazán a leckéhez.

Azért kell, hogy egy picit beszéljek a két képről és azért örülök, hogy igazából a mozgás feladatkört az alkotó nem jól teljesíti, mert furcsa dolgot fogok mondani, hogy hála a jó istennek. Azért, merthogy egyszerűen egy kezdetleges feladatkörből, a mozgás leckéből túllép az alkotó, nagyon nagy szeretettel és figyelemmel egy idős ember iránt. Egyértelmű, hogy a második képet azért teszi hozzá Bara, úgy hogy az első képen felfedezhető ez az íves felröppenés, ahogy a bácsi ad nekik enni kenyeret, mert az nem csak arról szól, hogy a gerle ott van a bácsinál, és az ujját oda tudja illeszteni a bizalom okán, hanem a fotós is egy olyan érzelmi viszonyban van, amire azt kell mondjuk, hogy nem csak úgy odakanyarította a szeretet fogalmát, hanem látszik, hogy érdekelte ez az esemény, ez a helyzet, a galambok és a bácsi, Hrabal és a galambok közötti kapcsolat. Tehát nem a mozgás leckeség kapja a disznókat. Nagyon nehéz ilyen szituációkban fotózni, hogy a fotós közben ne zavarja meg az eseményt. Itt megvolt az esélye annak, hogy ha a fotós gyorsan akar dolgozni, akkor a kis állatok egy fél óráig messze röppennek. Ezért is vagyok kompromisszumkész. Hosszú kivárás, türelem. (szőke)
értékelés:

Fordulat

Egyértelműen valamilyen posztamens vagy épületrész darabját látjuk, sejthető, hogy ezek téglák, picit elfordítva egymáson és ez a furcsa, DNS-szerű spirál folytatódhat tovább. Jó érzés azt látni, hogy az alkotót nem az egész valós rendszer, hanem a ritmika érdekli, az a ritmika, amit a metsző árnyékok, a téglák spirális forgásai és az ezekhez kapcsolódó ritmus hoz létre. Azt is megkockáztatnám, hogy a szorgalmi képpel semmi más baj nincs, minthogy Barának meg kéne nézni az estiskola házi feladatait és a jó régen feladott mozgás házifeladatsorhoz lehetne csatolni. Ha ez a kép nem szorgalmiként, hanem a mozgásra érkezett volna, akkor szinte egy tökéletes sűrítését látnánk a képen belüli mozgásnak. Nem egy verbális ötlet képi megoldását látjuk itt, amiből már nagyon sokat láttunk az elmúlt időben, hanem ritmikai mozgásokat hoz létre az alkotó. Elhangzott itt a beszélgetésekben, hogy talán ott felül nem jó, hogy van az a kis fekete, ami jobb oldalon felül jelentkezik, az én véleményem szerint viszont olyan erős ez a ritmus, ami pontatlansága ellenére is felülírja a hiányosságokat. Az alkotó van olyan bátor, hogy lefényképezi a semmit. Természetesen nem a semmit látjuk, hanem téglákat, de olyat, ami mások számára jóllehet jelentéktelen. Nincs rajta felirat, nincsenek rajta szívek, rúzzsal ráírva évszámok, egyszerűen látjuk a téglák kapcsolódásait, de ezek fényei egy dinamikus történetet mesél el. Én ezt átsorolom a mozgás házi feladathoz és adok rá 3 disznót. (szőke)
értékelés:

Unplugged

Egy beállított helyzetet látunk, ahol a portré kategóriában egy nagyon jó alkotói geget látunk, amelyben egyértelműen a fotózást megelőző gondolati koncentráció jelenik meg, a fej beállítása olyan szinten lett bemozdítva, amelyből a test perspektíváján keresztük a mellkas, has és alhas ki van takarva. Az orr különleges szerepet kap a két láb között, és bár teljesen más beállításról beszélünk, mint a reneszánsz egyik fontos festményénél, Mantegna: Halott Krisztusánál láthatjuk, tehát egyértelműen a kép azon kívül, hogy a portré feladatkörével foglalkozik, az elsődleges üzenet a perspektívával való játék - nagyon reméljük, hogy a táborainkon majd a perspektívával behatóbban is fogunk tudni foglalkozni. A szimmetriát a fali dugasz bontja meg, de ha ezt elfeledjük, akkor a test szimmetriája uralkodó és látszik, hogy a fejet a modell erőszakkal tartja fenn, hogy a kitakarás megvalósuljon. Véleményem szerint ez a kép nem elég bátor, hogy egyszerűen fogalmazzak, nincs eldöntve a fuvar. Nagyon sok minden ki van találva, de ha egy történeti választ keresnénk arra, hogy a dugasz mit keres a falon, ezt az alkotás képi élményben nem tudja közvetíteni, de ez a dugasz folthatásában nagyon fontos helyet foglal el. Ugyanakkor megzavarja azt az üzenetet, ami a modell ironikus játékával kapcsolatos. Mire gondolok? Arra, hogy egyértelműen a fej tulajdonképpen azt a játékot folytatja velünk nézőkkel, hogy a férfi princípiumot, a testhez tartozó jelzéseket kitakarja. De ebből az is következik, hogy az orr most kompozíciójában a két láb között tulajdonképpen a férfiasságot jelzi. Mivel a mi olvasatunkban ez az egyik legfontosabb humorforrása és üzenete a képnek, bájosan és szelíden, így ezt a konnektor kompozícióban zavarja. Az ötlet jó, de nem 100%-osan átgondolt a jelenet - nagyon szeretjük ezt a képet, de minden részletnek helyén kell lennie. (szőke)
értékelés: