Tamás, megint feladtad a leckét! Nagyon érdekes ez az egész. Hogy a köldökhöz mi a közünk - azt tudom elképzelni, hogy talán a köldöködre tetted rá ezeket a poharakat. Van erre utalás is ezzel a színvilággal. Nagyon érdekes ez az egész, azzal együtt, hogy nem egy könnyen kibontható üzenet. Van egy kisebb pohár, meg egy nagyobb pohár, mind a kettőben áttetsző folyadék. Ha akarom, és ezt a kultúrkört boncolgatom, akkor ez egy feles és a kísérője egy pohár víz. A háttérben látszik egy erkély jelenet, vagy valamilyen kerti kapcsolódás a külvilággal. Ez az egész olyan napindítást hoz, ami nem egy vidám ügy, ezt azért lássuk be. Az is látszik, hogy ez nem egy reklám fotó, ezek a poharak használatban vannak, az ujjlenyomatok abszolút erre utalnak és ezzel a ferde horizonttal, ezzel a ferdére döntött helyzettel is az egésznek az esetlegességével, a kétségbeesésésével, egy úgymond minden mindegy hatása van. A kép nagyon erős. Az már egy másik kérdés, hogy amikor az ember ezt elkezdi dekódolni, akkor ezek az üzenetek mennyire és milyen hatással vannak a nézőre. Biztos, hogy erős ez a hatás, csak a döntést, minthogyha most a nézőnek kellene meghoznia, és ez nem a képi gondolatok értelmében értendő, hanem az üzenet értelmében. Mintha analízis történne, aminek a kimondását a nézőre bíznád. Ez azért érdekes játszma – azt nem mondom, hogy ez rossz –, mert van benne egy olyan is, hogy: Na, ki mered mondani, hogy mit gondolsz? Na, meg mered fogalmazni azt, hogy mi ez? Ítélkezel? Elfogadod? Provokatív, az biztos! Ha a köldököt akarom értelmezni, szintén újabb irányok nyílnak ki, akár a kötöttségekkel, kötődésekkel, vagy azok elvágásával, transzpozíciójával kapcsolatban, talán így működik a dolog. Nem egy egyszerű üzenet, az biztos!
   Azt szeretném mondani Tamás, amit már kommentben meg is tettem, és többször elmondok, mint most is, hogy jó lenne kommunikálnunk. Az odáig rendben van, hogy az ember készít valamit, nagyon határozott üzeneteket küld, és azokat leteszi az asztalra. De ha miután ezek a képek az asztalra kerültek, háttérbe lép, és egy függöny mögül nézi a reakciókat és nem ad viszontreakciót, akkor az egyrészt azért nehéz, mert felerősíti azt az élményt, hogy tapogatózom a sötétben és nem tudom, hogy jó, vagy rossz irányba - másrészt lássuk be, hogy azon túl, hogy megmutatjuk itt saját magunkat, ilyen értelemben ezek faliújság üzenetek is, és azon kívül jó lenne, ha a kommunikáció által segítenénk egymásnak, és ebben te nélkülözhetetlen vagy. Akkor is, ha a nehezebben emészthető, vagy az összetettebb üzeneteid miatt nem biztos, hogy mindenki mer rögtön hozzászólni ehhez a képhez. De ha már egy kérdést feltettél, akkor arra a kérdésre érkező válaszok, reakciók után jó lenne, ha te is beszállnál ebbe a játékba, ebbe a meccsbe. Ne tűnj el, egy határozottabb jelenlétet kérnék tőled, hogyha ez kérhető. És ez fontos lenne, mert egyértelműen látszik, hogy egy olyan emberrel van dolgunk, egy olyan alkotóval, akinek igenis nagyon erős elképzelése van a világról, nagyon erős véleménye, a saját szerepéről is, de az útkeresés nem csak a tiéd, hanem a miénk is. (hegyi)
értékelés:    

Két körte, két alma, három dió meg poharak. Ez a leirat. Az a helyzet, Gábor, hogy tök jó, hogy ezt a leiratot adod hozzá, mert ez jellemző a képre is. Leltár. A csendélet nem leltár. Ezzel tessék elindulni, hogy a batyuban, hogy a csendélet nem leltár. Van ennyi diónk, meg almánk, meg körténk meg poharunk, még jó, hogy nem írtad oda, hogy az egyik Ajka Kristály a másik pedig Vasedény. Mindezzel együtt ennél sokkal fontosabb lenne az, hogy mi az, ami ebben téged érdekel. Nagyon jók a ritmusok, amiket létrehozol, nagyon slendriánul megfogalmazva. Kifut a hátterünk ott oldal olyan kis bénán, az élességgel abszolút határozatlanok vagyunk, hogy hova tettük, nem nagyon értem, hogy ezzel az életlenséggel mit akarunk kezdeni. Ha szelektíven csak a körte és alma viszonyrendszerére akarnánk menni és mindenki más tulajdonképpen csak statiszta, akkor viszont ez a föntről lefelé kommunikálás nem áll meg. Ahhoz, hogy az ő történetük váljon izgalmassá, azt világítással és a nézőpontnak a megválasztásával is erősíteni kell. Innen fentről ez egy leltár, és nem tud több lenni. Szeretném, ha ezzel még dolgoznál. Azt is tessék megnézni, hogy a rohadó körte nem képre való. Ismétlést kérek. (hegyi)

Azt kérdezi Gábor itt a leiratban, hogy ez vicces-e. Hát vicces, a maga módján. Nem azt mondom, hogy ettől a térdemet csapkodom, annyira humoros, de maga a párhuzam az abszolút jól érthető. Leonardonak van egy rajza, ahol egy férfiember áll egy körben és hol szét van terpesztve a lába és fel van emelve a keze és hol össze van csukva és lejjebb van eresztve. Tehát hogy, ha ezt a grafikát nézzük, akkor ehhez ez egy jó párhuzam. A cím is elég jó ebben. A térkialakítás viszont nem. Ha megnézed azt a Leonardo képet, azért ott a körbevágás az fontos, hogy hogyan szerepel. Itt most egy olyan álló formát hoztál, ami ebben a beállításban értelmezhetetlen. Tehát nem nagyon látom át annak az értelmét, miért téglalap formájú a háttér, miért nem lett négyzetes. Főképp mivel tökéletesen feketében van tartva, itt tényleg rád van bízva, hogy hogy vágsz, mint vágsz, mit adsz hozzá, vagy mit veszel el. Én azt gondolom, hogy ez a része az, ami számomra kérdéses. Aztán van egy másik része, hogy ha ez színes, akkor ezeknek a színeknek le kell ugorni erről a vászonról. Arra oda kell figyelni, hogy mennyi időt vacakolunk vele, mert ezek a felületek be tudnak száradni. Magyarán itt öt percünk van, jó esetben maximum tíz, hogy a gyümölcs elmetélése, a rácsodálkozás és a megvalósítás megtörténjen, mert különben bedöglik az egész felület. Ez már eleve meghatározza azt, hogy mivel lehet dolgozni. Én örülnék annak, hogyha ennek erős színvilága lenne, egy erős színbeli jelenléte ennek a képnek. Most egy kicsit ez olyan halovány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutat esetleg fekete-fehérben, mert lehet, hogy ha elvetjük a színt, mert ez csak egy primer csatolódás, hogy a limenak a színét megadjuk. Én azt gondolom, hogy ezt a zöldessárgát akár el is lehet felejteni. Mert ha elhagyjuk a színt, akkor kevésbé érdekes az a problematika, hogy beszáradt a felület és hogy kezd bebarnulni ennek a héja. Még egy irányvonal lehet, hogy hagyod egy kicsit még jobban beszáradni és még jobban bedögleni. Akkor lehet, hogy egy új esztétikai csatolódás történik a pusztulással. Mert, ahogy ezek a felületek beszáradnak, a struktúrájuk egyre határozottabbá válik. Talán ezt is érdemes lenne kipróbálni. Most azt mondom neked, hogy ez így kettő csillag. Értem a humort. Egyébként önmagában ez is lehetne egy csendélet, de tárgyfotó semmi esetre sem. A benned felmerülő gondolatok abszolút helyénvalóak, és mint hogyha a megvalósításnál meg megtorpannál. Jön egy impulzus és ez tiszta és erős és érthető, de aztán amikor megvalósításra kerül, akkor mintha elfáradnál ennek a végigvitelében, vagy mintha meglepődnél, vagy neadjisten meg is ijednél attól, hogy mi lesz akkor, hogy ha ezt én most végigviszem. Pedig a kezedben a döntés. Amikor egy ilyet meglát az ember és beindul az agya arra, hogy Leonardo, akkor ezt ki kell aknázni. Akár azzal, hogy harsány színeket alkalmazol, szaturálod az egészet és túlhúzod, akár azzal, hogy grafikai formára viszed el azzal, hogy fekete-fehérre átfordítod. Most a kettő között vagyunk. A térbeliséget pedig nem értem. (hegyi)
értékelés:

Számomra az elsődleges üzenete az, hogy tíz. Amit biztos vissza lehet kódolni, hogy miért pont tíz, de egyelőre keresem a kapaszkodót. Talán ebből az is kitűnik, hogy a képnyelv más preferenciák alapján dolgozik. Akkor, amikor van egy függőleges formánk és van egy kerek formánk, ráadásul ez a kerek forma duplán meg van ismételve, mert a kép belső részén összegyűjtött fűszerek is ezt erősítik, meg maga a tálnak a kialakítása is, akkor ez lesz az, ami a központi szerepet fogja betölteni. Nem igazán lehet így ebben a formában dekódolni, hogy mi ez a husáng itt. Valószínűleg ezzel lehet összemorzsolni a növényeket, de én azt gondolom, hogy ha geometriai megfejtést keresünk és szigorúan a geometria felől közelítünk, akkor ez lesz utána fő gondolati vonal is. Tehát akkor erre a tízes számra, amit itt most kialakítottunk, erre valamit rá kell fűzni, hogy miért pont tíz, mi ez a tíz. Ha pedig a tárgyakkal akarnánk foglalkozni vagy ezeknek a viszonyrendszerével, akkor ez utóbbit kell kialakítani. Ez a fadarab egy rusztikus eszköz, de viszonylag nehezen megfogalmazható formailag. Ebből, én azt gondolom, hogy egy lényegesen kisebb darab akár a képhatáron túlnyúlva elég lenne, hiszen hát maga ez az eszköz bár hozzájárul ahhoz, hogy itt megtörténjen a csoda, de ilyen mértékben, ekkora tömegben nem vagyok meggyőződve róla, hogy ő az, aki képviseli ezt az egész helyzetet. Hozzá tenném még azt is, hogy itt a tónusokra is oda kell figyelni. Tulajdonképpen két fő irányvonal van. Az egyik a háttér és a tál tónusrendje, a másik pedig maga a mozsártörő és a fűszerek tónusrendje. Hogyha el tudjuk fogadni, hogy ez a két rendszer él, akkor én azt gondolom, hogy itt a tömeg mennyiségekkel kellene dolgozni. Magyarán lehet, hogy egy kicsit több fűszert kellett volna odacsempészni. Jók ezek a formák. Jók ezeknek a rendetlensége, de most megkérdezem a Gábortól, hogy hova megy a fuvar? Mi az, ami ebből nekünk fontos? Hogyha ez így egyben lenne fontos, akkor legalább kétszer ennyi fűszer kellene, ahhoz hogy az ő hatása érvényesülni tudjon. Ráadásul, mivel ezek nagyjából hasonló színvilágban vannak, ezért a fekete-fehér átalakításnál ezek összemosódnak. Abban sem vagyok biztos, hogy jelen állapotban most itt a fekete-fehér az, ami a megoldás, mert ezzel ez a két tónusrend jön létre, semmi más. Azt még hozzátenném, hogy nekem, mint hogy ha ez a tányér félfoknyit fordulhatott volna, legfőképp azért, hogy ne forduljon ki ebből a rendből, ha már ezt a mértani rendet hozom. Viszont nekem valami még hiányzik ebből, ami összerántaná ezt az egészet. Talán itt is igaz: közelebb kell menni. hogy érezzük a fűszerillatot, hogy halljuk, ahogy morzsolódik a tálban a holmi, hogy részesei lehessünk ennek és ne csak leltárszerű megfigyelői. Én most azt mondom, Gábor, hogy ez egy egycsillagos kép, de ettől függetlenül nem szeretném, ha föladnád ezt a feladatot és rágni kéne ezt még. Mert én tudom, hogy egyszer csak eljön az a pillanat, amikor átbillen a verbalitás szintje és eljön a pillanat, amikor képi nyelven tudsz megszólalni. Most én ebben azt érzem, hogy bár létrejött ez a tízes szám vagy létrejött ez a grafikai rend, de talán lehet te magad sem biztos, hogy gondoltad, hogy ez itt miről szól, hogy egy függőleges vonal meg egy kör mit hoz létre. (hegyi)
értékelés: