Nagyon szép kompozíciós rendet látunk itt egy fekete-fehér képnél, egy régi fényképezőgép látszik a műtermi sarok hátuljában, és a hozzánk közelebb eső résznél, megint csak az erős perspektivikus hatást kihasználva ún. 35mm-es rollfilm negatívokat látunk, amit a fotózáshoz használtak, és természetesen ugyanezt a nyersanyagot, ugyanezt a filmet használták a mozifilmnél is. Most az élesség a kép alsó vízszintes határához van helyezve, erre a negatív filmre és a perforációkra, és a háttérben életlenben van tartva a fényképezőgép. Úgy tűnik, hogy ez egy tudatos vállalás, tudatosan van így elhelyezve az élesség, ami nyilván azt is jelenti, hogy nekünk ide, ezekre a negatív filmekre, amelyeken nem látjuk a képeket, ide kellene figyelnünk, erre a „káoszra”. Ugyanakkor a kompozíciós rend és a fény elhelyezések a háttérben lévő fényképezőgép fémfelületén nagyon jól láthatóak, nagyon szép fények vannak az optika körüli gyűrűkön, és maga a mechanika tulajdonképpen sokkal izgalmasabb, mint itt az előtérben látható fényképek. Biztos, hogy tudatos döntés az, hogy az élesség a kép aljára van elhelyezve, de a most látható kompozíciós rend, és az abból értelmezhető formavilág, az mégis azt a döntést kellett volna, hogy létrehozza, hogy a háttérben a fényképezőgépen kellett volna megtartani az élességet. Így most igazából amiatt vibrál, mozog és keres az ember szeme ezzel a képpel kapcsolatban, hogy lélektanilag hátra helyezné folyamatosan az élességet. Mivel ugye ezen a síkra redukált felületen ezt itt az előtérben kapjuk meg, nem tud megnyugodni egy pillanatra sem az ember. Szerintem annyit kellene tenni, hogy átgondolni újra ezt a beállítást, ha létrehozható. Én úgy gondolom, hogy nem olyan bonyolult. Meg kellene ismételni, és meg kellene nézni a kettő verziót összehasonlítva, hogy az előtérben van az élesség, vagy a háttérben, hogy melyik jelenti jobban azt az üzenetet, ami a harmincharmadik lecke tisztelet Balla Demeternek témáról szól. Véleményem szerint a választás, az ötlet, minden jó, csak szerintem ez egy rossz döntés, hogy az élesség a kép elején lett elhelyezve. Én most erre kettő disznót adnék, és amennyiben esetleg ez meg van ismételve és megnézhetjük, akkor jár majd a harmadik disznó is ezért a képért. (szőke)
értékelés:

Sok mindent lehetne mondani a Feri képével kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ő most folyamatosan tudósításokat küld valahonnan egy másik világból, de én mégis azt mondom, hogy ez a kép azért nagyon szerethető és azért nagyon fontos, mert ezt a hármas osztatot létrehozta, megtalálta, észrevette. Ez a hármas osztat pedig két függőleges, talán ablakkeretből jön létre, ahol olyan mintha egy közbülső világba máshová látnánk át. André Kertész híres képei tükröződései is felidéződnek itt. Másrészt pedig ezek a torzulások pont a 60-as években a francia fotóművészetében vannak jelen, ahogy ez a fajta fekete-fehéren keresztüli szoció és Párizs megfigyelései is. Ez az íz ezen a képen is érződik. Én ezt egy nagyon jó munkának tartom a 13-as lecke épített környezet kategóriájában, ugyan ez a tűéles technika mindannak, amit a kort idéző hangulattal kapcsolatban elmondtam, felülírja, ellenpontozza, ezáltal elbizonytalaníthatja a nézőt, tehát ahogy azt eddig is mondtuk Ferinek, egy picit arra figyelnie kell, hogy az a nagyon is mai technikai igény, ami a digitális gépekkel kapcsolatban felmerül, hogy mindennek leltárszerűen karctű élesnek kell lennie, a fotográfiában, az archaikus technikáknál nem volt ennyire erősen jelen és ez az ellentmondásosság folyamatosan megvan a képein. (szőke)
értékelés:

Ez nemrég történt egy koncert előtt.

Vörös tónusban van tartva, mint egy angol film üzenete, ez a lakótelepi környezet, ahol egy profilos megoldást választ az alkotó. Ehhez a vöröses világhoz egyrészt piktogramokat és plakátfeliratokat is használ, a „proszektúrát” olvasni itt a bőrkabáton - annak idején nagyon szeretett és divatos film, az Üvegtörők világát idézve itt a teljes rekvizitumot láthatjuk cipőben, kabátban és a hajviseletben. Én ezt egy jó üzenetnek tartom és azért, mert mindez ami a modellel kapcsolatban látható jól párhuzamba van helyezve a háttérben lévő lakótelepi házakkal, bádogcsatornákkal, a szuterénablakkal. (szőke)
értékelés:

Abban egész biztos vagyok, hogy ezek a fajta munkák tényleg akkor eredményesek, hogyha az állat tulajdonosa, tehát gazdája és az állat között hosszú és szoros kapcsolat van. Én úgy gondolom, hogy miközben itt egy cica portrét kellene elemezni, valójában ez a kép átlép ezen a kategórián és asszociációkkal, véleményekkel abszolút emberként kezeli a háziállatot. Portrészerkezetű az egész kép, szemmagasságban vagyunk a kamerával, a kisállat szemmagasságában, tehát ő nem alattvalónak, hanem társnak van kezelve. És azt gondolom, hogy a portré fényképezés nagy történelmében, ha elhelyeznénk ezt a képet tulajdonképpen annyit mondanánk, hogy igen, valahol gróf Sattarattaratta Friedrichet látjuk ezen a képen, csak őneki egy kicsit másmilyen a füle, kicsit másmilyen a prémgallérja, de ő valójában egy ember. Tehát én ezt egy jó megközelítésnek gondolom, és ez a cica kép ez átlép azon, hogy egyszerűen csak egy állatportrét látunk. Valójában egy mai társ fényképe az, amit a Gabriella itt elkészített. Ami azt is jelenti, hogy a 6-os lecke házi kedvenc kategóriáját átminősítette, tehát megvan a három disznó. Azt is tudni kell, hogy nem olyan egyszerű instruálni egy ilyen modellt, fel lehetne róni hibaként, hogy a fénycsík nem tökéletesen jó helyen van, hiszen a lényeg a szereplő szeme és itt most ez a fény inkább a nyaki részen koncentrálódik, de a portré műfajába belefér néha az ilyen pontatlanság, mert a pillanat nem mindig megismételhető. (szőke)
értékelés:

Számomra inkább ez egy biokémiai kísérletnek tűnik, nyilván az erőteljes fények miatt. Olyan, mint hogyha egy Pink Floyd lemezborító lenne, vagy tényleg a címből ítélve a Tavasz tizenhét pillanata, ugye Stirlitz vagyis Vyacheslav Tikhonov főszereplésével ugyanannyira abszurdnak tűnik, mint az a korabeli kalandfilm sorozat, ahol ő egy ilyen titkos tisztként német területen tevékenykedik. Tehát számomra ez inkább egy festmény, vagy valamilyen abszurd táj, de el tudom fogadni, hogy a 12-es lecke tavasz kategóriára valakinek ez az asszociációja jön létre. Azért azt meg kell jegyezni, hogy ott középen ahol a középpontban van ez a furcsa, amorf felület és ezen megtörik a fény, a fény ragyogásai ott középen szép vonalrendszereket hoznak létre, az minden tekintetben egy nagyon izgalmas rész. Én úgy gondolom, hogy attól függetlenül, hogy ez egy nagyon abszurd megközelítés, a három disznó megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Egy nagyon divatos képi geget látunk, ahol a síkra redukált felület és a valós térben lévő emberi gesztus találkozik. És itt egyértelműen ennek a kettőnek a párhuzama, a sík és a tér az egy egysoros kis versben, kis gegben jelenik meg. Önmagában én úgy gondolom, hogy az ötlet az jó, ugyanakkor a francia szöveg itt a jobboldali részen az semmilyen módon nem kell ehhez képhez. Az a poén, ami a fiatalember és a képbe benyúló kéz viszonyában látható, az szerintem önmagában elég, és teljesen mindegy, hogy ez most egy franciaországbeli, vagy más nyelvi környezetben rögzítődött, ugyanakkor pedig a plakáton lévő fehér betűk és sötét hátterek vibrációjukkal zavarják az emberi kéz és a fényképezett személy fénytónusait. Tehát én ezt a képet kétféle képnek értelmezem. Itt a döntés bizonytalansága miatt gondolom, hogy rajta maradtak a francia feliratok. Én ezt egy kettődisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés: