Azt ide rögtön hozzáteszem az elejéhez, hogy András nem tudott döntést hozni, fölsorolt egy csomó leckét, hogy melyikbe is kellene ezt a képsort beküldeni, és én voltam az, aki -jobbhíjján- beletettem ezt a Gyerekkor leckébe. Ez a bizonytalanság azért érdekes, mert ha nem tudom, hogy milyen leckébe akarom rakni, akkor annak van oka. Maga az, amit András megtalált magának ezekkel a babákkal nekem egy izgalmas dolog, tetszik. A kép színvilága hasonlít egy kicsit a Polaroid gépekkel készített képek színvilágához. Itt most jelen pillanatban ezzel sincs semmi bajom. Azt nem tudom, hogy ez most egy történet akar lenni, amit elmesél, vagy arról van szó, hogy megtalálta ezeket a babákat magának, és ezek ilyen hangulatképek, amiknél az összefűzőkapocs az, hogy mindeniken baba van. Bárhogy is van, ahogy a leckebesorolásnál bizonytalanságot érzek, itt is ez a bizonytalanság tükröződik. Nem tudom mi az, ami ezeket egy sorba rendezi. A világítás nagyjából igen, meg a figurák is, de mindegyik egy kicsit másról beszél. Ha András nem haragszik meg, én nem mennék most végig 12 képen, hogy mindegyiket külön elemezzem. Inkább csak arról beszélnék, hogy melyik az, ami nekem kilóg a sorból, és hogy miért lóg ki. Nekem ebből kilóg a negyedik kép, a többihez képest ezzel a drótvázzal egy csinált dolog, tehát önmagában nem éri el azt a hatást, amit szeretne. Az eszközhasználat maga felfokozott, de a hatás nem lesz az ezáltal. Ugyanez igaz a következő képre, amin egy babafej van valamilyen szoknyácskába, vagy lámpaernyőbe beletéve. Nekem kakukktojás a hatodik kép is, azzal, hogy itt valami erotikus helyzet van erőltetve, ami nem lenne baj, ha az egész sorozat erről szólna, hogy a valós életből vett problémákat dolgozunk fel babák segítségével. Akkor ez az áttételezés izgalmas lehetne, de akkor nem kell mellémenni a témának, hanem nagyon konkrétan kell tudni fogalmazni. Aztán a kilencedik kép, a faágra tett, futóformába beállított baba is kilóg nekem talán ez lóg ki legjobban. Ez technikailag is kevésbé erős, ez olyan, mintha egy werkfotót látnék, nagyon erősen látszik a csináltsága annak, hogy most én fölraktam a fára ezt a babát. Az utolsó kép is nekem másról szól, mint az összes többi. Nincs ezzel semmi baj, csak más hangulat, más világítás, más történet. Létre lehetne hozni ebből egy mesét, ez izgalmas ügy lenne. De most nem érzem eldöntöttnek, hogy mit is akar András mondani ezekkel a babákkal. Én arra szeretném Andrást ösztökélni, hogy használja ezeket a figurákat, mert ezek nagyon jó alapanyagok, de ha lehet ilyet kérni tőle, akkor azt mondom, hogy oké, nézzük meg ezeket a babákat, de egyetlen egy képet kérek, nem ilyen sokat. Nem azt mondom, hogy ezek közül kell kiválasztani egyet, hanem tessék végiggondolni az egészet, itt már begyakoroltad, látod, hogy miket lehet létrehozni, hogyan kell világítani, mi milyen hatást ér el, és akkor tessék egy valamit ebből összehozni. Utána meglátjuk, hogy milyen irányt vesz ez az egész. Nagyon izgalmas, félre ne tedd, csak most a teszt időszak után jó lenne, ha élesben kezdenél el ezzel dolgozni. Úgyhogy ez nem is igazán ismétlés, hanem én elfogadom ezt, mint egy ilyen sorozat, megengedve azt, hogy nekem ez nem áll össze most, de jó lenne, ha koncentrálnál. Úgy érzem, hogy most egy kicsit elvitt a megtalálás öröme, ami nem baj, mert van ilyen, ezt nagyon is érzem, de most egy kicsit tessék koncentrálni. Ugyanis nagyon kevés hiányzik attól, hogy ez drámai közlés lehessen, de a drámai helyzet nem egyenlő a drámázással. Megint a régi lemezt teszem fel: tessék belül magadban mélyre nyúlni és ha az élmény megvan, akkor az hozni fogja magával a megoldásokat is, és elmúlik a bizonytalankodás. Tudom, hogy baromi könnyű ezt mondani, hogy nyúlj magadba, de hát mit tegyek, ha ez kell, hogy működhessen az, ami jelenleg a látvány szintről nem tud elemelkedni. (hegyi)

Attól tartok, hogy itt valami más is történt a képpel, nem csak annyi, hogy rávakuzott Tamás erre az esti játszótérre. Mintha itt valami utólagos technikai bindzsizés is történt volna, és ez nagyon nem tett neki jót. Ez nem csak Tamásnak szól, hanem mindenkinek, aki a fotosoppal, vagy bármi képszerkesztő szoftverrel közelebbi kapcsolatba kerül, hogy ezek tele vannak szórva minden lehetőségekkel, effektekkel, de ezeket nem a fotográfusoknak találják ki. Ezek az effektek arra szolgálnak, hogy otthon a családnak látványos dolgokat hozzanak az emberek létre. Ezek fotográfusilag szinte alkalmatlanok a használatra. Ilyen szolarizáció, satöbbi, mű ügyek, imitálnak valamit, ami olyan, mintha, de ez csak olyan, mintha. Hogy miről beszélek? Ezalatt a vár alatt megjelenő fáknál, házfalnál, tégláknál valami egészen furcsa dolog történik. Lehet, hogy én látom rosszul, és az csak valami fényeffekt, nem tudom, de nekem ott valami nem stimmel. Maga az ötlet egyébként jó, de ha nem nagy kérés, akkor érdemes ezt a játszóteret újra fölkeresni éjjel. Még azt is tudnám javasolni, hogy ha van segítsége, akkor tegye föl a gépet állványra, és nem biztos, hogy ez a teljesen pofánvakuzás lesz a jó megoldás, hanem próbáljon fényekkel, zseblámpákkal játszani. Most ennyit tudok erre mondani, ezt visszaadnám ismétlésre, lehet, hogy jót tesz ennek a játszótérnek például az, ha leesett a hó, mert más fényviszonyokat ad. Ismétlés. (hegyi)

Kérdés, hogy itt a tükör mi elsődlegesen, mert ugye van egy tükröződő vízfelületünk, és van egy tükrözésünk. A tükrözéstől félek, hogy ez egy számítógépes trükk, és nem valami valós tükröződő helyzet hozta ezt létre. Azért mondom ezt így, hogy félek, és ez most kifejezetten Barának szól, amit mondok, hogy én őt, magát féltem picit ettől a fajta technikai játéktól, ugyanis Bara rendkívül pontosan tud mértanilag komponálni, anélkül, hogy különösebb segédeszközöket venne igénybe. Kezébe vesz egy kamerát, készít egy felvételt, és kész, rendben van. Tehát ha ennek valaki a birtokában van, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezeket a megoldásokat is kell használja, de mondom, ez kifejezetten csak Barának szól. Izgalmas amit látunk. Nekem egyékbént nagyon tetszik ez a képi megfejtés, leginkább a kép alján egészen gyönyörű struktúrák jönnek létre. Női formákat látok a víztükröződésben. Nekem ez a kép még izgalmasabb lenne, ha a főszereplők - tulajdonképpen két alakot látunk ott: egy idősebb nénit és egy kislányt - torzóként szerepelnének a képen. Ritkán mondok ilyet, de nekem ennél a képnél elkelne a vágás nyak magasságban a kislánynál, mert a feje, az arc, a háttérben lévő fák és a háttér egyrészt le is buktatják ezt az egész dolgot, másrészt elviszik a figyelmemet arról, ami a víztükörnél létrejön. Talán ennyi. Bara saját magához, és ehhez a tükröztető technikához mérve is egy jó szintet hozott ennél a képnél létre, csak hát ez nem az én világom. De ami létrejött, azt el kell ismerjem, hogy egy jó minőség. Bara, ugye nem baj, ha erre most én kettő csillagot adok? Ennél a képnél mondom Barának, mert az előző képeknél már mondanom kellett volna, és itt gondolok arra a macskaköves utcára, hogy egy kicsit kezdem azt a fajta Barát hiányolni, aki lelki- és filozófiai kérdéseket boncolgat. Bara, te kényeztettél el minket ezekkel a gondolataiddal, én örülnék azzal, ha a kétkedő és kétségek közötti Barát visszakapnám, úgymond a mértanilag, kompozíciókban fogalmazó Bara megvan, abban egyetérthetünk a többiekkel, hogy ez neked megy. Egy picit talán az érzelmekhez kellene visszanyúlnod. Ez nem erről a képről szól, hanem úgy általánosságban, Barának. (hegyi)
értékelés:

Nagyon hasonló az asztal, mint az eddigiek, egy zöld lazúrral, amin egy szép fényjátékot látunk. Én ezt a képet nagyon kedvelem, de ez a színpad még egyelőre üres. A felvetés szép, de nem döntötte el az alkotó azt, hogy őt jobban érdekli-e a falon lévő árnyékjáték, vagy az asztal tükröződései, csillogása. Ez biztos, hogy abból is adódik, hogy didaktikusan próbál követni egy formai játékot, csakhogy ennél a formai játéknál most másodlagossá törpül az, ami igazán izgalmas lenne: ez az árnyjáték, vagy a tükröződés. Ez most így egy háttér, és nincs meg hozzá a fő történet, maga a mese. Nem akarok nagyon tanácsokat adni, mert nem én vagyok az alkotó, de valami az asztallapon kellene, hogy történjen, mert a kép egyharmadát kitevő zöld felület önmagában nem elég beszédes. Nagyon kedvelem, az irány nagyon jó, de visszaadnám ismétlésre ezek miatt. (hegyi)