Utólag tudtam meg, hogy ez egy képsor akart lenni, és ezt egybe kellett volna föltennem. Ezt az értékelést valamelyikhez odatesszük. Azért szeretem ezeket a képeket, mert egy más attitűd. Ebben benne van Ágnes véleménye és viszonya a gyerekkorhoz. Ezt kértük mi számon a leckéknél, hogy engem nem az érdekel, hogy hogyan kell röhögős képet csinálni a Gyerekkor leckére, azt majd tessék beküldeni Portré leckére. Engem az érdekel, hogy mi a ti viszonyotok, hogyan gondolkodtok a gyerekkorról. Ebben az a jó, hogy itt most a fölső gépállás nagyon sokat segít. Ez elidegeníti ezt az egészet, távolságot hoz, és úgy érzem magam, mint amikor egyszer visszavetődtem Lőrincre, ahol én a gyerekkoromat töltöttem nagyanyámnál. Elmentem a nagyjátszóra, mert volt kisjátszó, meg nagyjátszó, és voltak ott hinták, ahol emlékszem, hogy nagyon sokat dumáltunk, meg hintafogóztunk, de már bele se fértem, nem hogy ott még elkezdjek hintázni. A lábamat is félguggoló pózba kellett raknom, és utána úgy kellett kifeszegetni engem a hintából. Ez nagyon elszomorított. Szóval ez a jó, hogy ott állok a kis csúzdánál, látom, hogy a többi gyerek ott le szokott csúszni, és nekem egyetlen vigaszom van, hogy télen az emberek kevésbé csúzdáznak. Csak ezért nem néznek engem hülyének, hogy most nem csúszok le. Egyébként azért nem csúszok le, mert már nagy lakli vagyok, és nem gyerek, de azért az élmény még kellene. Ugyanez igaz a második képre, hogy ugyanaz a farönkök, amiken ugrójátékokat csináltunk, és hogy ki tud végigmenni rajta anélkül, hogy leessen, ezeket egy felnőtt nézik, hogy mik ezek a kis vackok. Gyerekként ezek óriásiak voltak. Aztán a leszakadt hinta a végére abszolút jelentéssel bír. Picit nekem érzelmileg sok is ez, kevesebb is elég lenne, de el tudom fogadni. Én ebből nem a leszakadt hintát vettem volna, hanem ezt is fölső gépállásból csináltam volna, a hóban lévő lánc izgatna. Itt azt érzem, hogy túlságosan meg akartad magyarázni, hogy mit látunk. Talán bátrabb lehetsz abban, hogy bízz a nézőben, hogy az első két kép után egy utolsó asszociációként lehet, hogy elég csak a lánc, és az a szép sárga műanyag. Sőt, megnézném ezeket majd ha ismétled fekete-fehérben is. (hegyi)
értékelés:

Nem ismétlés, azt majd jövőre, hanem egy másik megközelítés.

Láttunk már Tamástól egy ilyen őszi leckét a kombájnnal. Itt most egy másik harci gép támad. Ezt jónak tartom, bár egy kicsit elviszi a fókuszt az, hogy fölfelé lőttünk, vagyis itt rajta vagyunk azon is, hogy ezek a gyönyörű felhők nehogy elvesszenek. Én azt mondom, hogy fenébe a felhőkkel, most akkor mi a fontos az aratásban: a felhők, vagy az, ami a földön történik? Mert most ennek a hangsúlyát átvitted a felhőkre. Ez így nagyon lírai, miközben a meló maga valószínűleg nem annyira lírai. Ettől a szemlélődő attitűd erősödik, tehát, hogy lebukik az, hogy ott áll a fotós a mezőn, és fotóz, ahelyett, hogy segítene betakarítani, ezen majd jót röhögnek a melósok. Nem tudom, hogy érted-e, ez vicc is akar lenni, de valami ilyesmit érzek. Olyan, hogy pesti csávó lement vidékre, és lefotózta. Tudom, hogy nem erről van nálad szó, csak az élmény maga ez. Nagyon szép, nagyon egyben van, a kompozíció is egyben van, festői. Csak ez nem biztos, hogy a szó legjobb értelmében értendő most. Itt most én számonkérem a fotográfusi erényeket. (hegyi)
értékelés:

Köszöntöm Mammucsot, köszöntöm őt az internet-használók népes táborában. Ahogy látom, már rögtön a mély vízbe ugrott, és ebben a stílusban, mint a hajós, aki áthajózott a Horn-fokon, az már fölteheti a lábát az asztalra, szóval nagyon ütős. Az is tetszik, hogy látszik, hogy őt a házimunka körül ragadta ki az internetmanó, a kis kötényke még ott van, félek is, hogy odaég az a rántás. Nem tudom ilyenkor hogy van, hogy Ágnes átveszi tőle a melót, vagy mifene. De itt látszik, hogy Ágnes is humoránál van, meg Mammucs is, úgyhogy kedvelem, tetszik. Megvan a három csillag, legfőképp azért, mert Mammucs arcán rajta van az a kehe, amit Ágnesnél is megismerhettünk, úgyhogy egy vérből vagytok, ez nagyon látszik. Amúgy viszont felsorolása a hibáknak, amikre figyelj: élesség, lábfej vágása, modell tekintete. Úgyhogy a három csillagból kettőt Mammucsnak köszönhetsz. (hegyi)
értékelés:

András, komolyan mondom neked, úgyis megyek hozzád kalibrálni a monitorodat, hogy le fogom törölni a fotosoppodat, és valami egyszerű dolgot fogok föltenni, a plug-in-jaidat kitörlöm orvul, mert borzalmas, hogy egyszer csak megtalálsz egy újabb hülyeséget. Kicsit úgy viselkedsz ezzel az egész fotosop-kérdéssel, mint a gyerek, amikor az óvódás gyerekcsoport megy kirándulni, és Pistike mindig lemarad, és hol egy gesztenyébe rúg bele, hol egy osztálytársa fenekébe, hol a tanárnő szatyrát próbálja eltalálni, miközben a többiek mennek a kisjátszóra. Te is így incselkedsz ezzel az egésszel. Most itt az van, hogy inverzbe használjuk a vignettálást, és kifehérítünk. Ilyet tudod legutoljára én hol láttam? Anyámék esküvői fotóján, biz' isten, az is borzasztó volt, de abban az időben ez szokás volt, hogy így kihomályosítják a kép szélét. Hogy itt milyen értelme van, komolyan mondom, hogy nem tudom. Annak örülök, hogy itt nagy színjátékok nincsenek, kezdünk eljutni a fekete-fehérhez, de még azért itt bele kellett valamit manipulálj. Ugyanis ez gyengíti az egészet, komolytalanná teszi. Ilyesmi járhat a fejedben: biztos, hogy ez a fickó nézi ezt a nőt? Ez elég? Hát még rádobok egy lapáttal, akkor már tuti nem tudnak mit mondani. Hát dehogynem: azt, hogy rossz lett. Ne haragudj, de ez egy tök jó kép lenne egyébként, rendben van, de kicsit lötyög a kompozíció, én még tudnék vágni, főleg a kép bal oldalán, mert itt most az arányrendszer nincs eldöntve, hogy a virtuális és a valós világ aránya micsoda. Ez most majdnem 50-50, de egy kicsit lötyög. És itt a nőnek kellene a fő hangsúlynak lennie, ő hendikeppel indul ebben a versenyben, mert ő csak kétdimenziós, míg a bácsi meg három. Én adok erre egy csillagot azért mert maga a dolog nem rossz, de sírok ettől a fotosoppolásodtól. (hegyi)
értékelés:

2010. október 6-án a Lánchíd sörözőben tartottuk a Nagy Októberi Estiskolás Találkozót.