Nagyon szeretem ezt a képet, a két kép - az első és a második lecke megoldása - egymásra rímel, egymásra felesel. Ez a kép talán nekem még személyesebb a tükröt tartó kéz miatt. Jó az irány, amit talált magának Ágnes, ugyanis a tükörnek megvan az a fajta tulajdonsága, hogy eleve egy két dimenziós képet mutat abban a három dimenziós világban, amiben mi vagyunk. Tehát már eleve egy transzpozíció. Az nem árt, ha az ember ezekkel tisztában van már exponáláskor. Segítség ez, tehát jónak tartom ezt az irányt, és amit az előző képnél elmondtam, az ennél a képnél is igaz a hátteret, és mindent illetően. A három csillag megvan erre a képre is, de ami miatt azt mondom, hogy én várnék még egy megoldást a kettes leckére, az az, hogy azért ebben is picit benne van az első leckének a hatása, nem csak abban, hogy hasonló környezetben, hasonló eszközöket használ Ágnes, hanem abban, hogy egy önportré ennél talán egyszerűbb megoldás. Itt most azon van a hangsúly, hogy az önportréval, a bemutatkozással, mivel van egy első leckénk, amin nem kell szerepelnie az arcnak, sőt nem szerepelhet, azért az önportrénál nem árt, ha szembenézünk önmagunkkal, és az arcunkat megmutatjuk. Azzal nincs baj, ha ez egy tükörben történik, és az se baj, ha a tükör torzításai miatt a kép is torzul, de én még várok egy képet Ágnestől ahhoz, hogy ezt a leckét is megoldottnak tudjuk. (hegyi)
értékelés:

András, ha lehet ilyet kérni, akkor próbáljunk meg egy kicsit összpontosítani a munkára, és ne meglepetésszerűen jöjjenek a megoldások, mert abból lehetnek félreértések. A 45-ös lecke egy magasabb számú lecke, és a 7. osztálynak a leckéje. Ehhez lassabb lépésekben kellene eljutni. Azért mondom ezt, mert itt van egy értelmezési probléma. A zsáner, életkép nem ez. Itt semmilyen szinten ez nincs jelen, ez egy városkép. A zsáner: valakinek, valamilyen helyzetnek a bemutatása, egy jellemző munkafolyamatnak, vagy cselekvéssornak, ezért is életkép. Esiklopédiában is meg lehet nézni, de ez a kép a városi fotográfiának egyik példája lehet, de mint olyan, kompozícióban nekem nem áll meg. Itt most a folthatásokat tessék megnézni: az úriember a hátizsákkal a kép bal oldalán, billenti az egészet. Valamennyit visszahúz ebből a síneknek az íve, és az a fehér, ami a síneknél van, de mégis lényeges mennyiséget borít ezen a kompozíción az, hogy ekkora nagy súlyban, tömegben ide van téve ez az úriember. A másik, ez a színtorzítás, erről már kaptunk Andrástól egy magyarázatot, hogy ez mobiltelefonnal készült, és nincs benne semmi beavatkozás. Ez megint az eszközválasztás lehetősége. András már mondhatóan egy fotográfusi úton halad, van is neki jó kis fényképezőgépe, láttam, tehát azt is vigye magával. Ez, amit most látok, leveti magáról ezt a technikát. A mobiltelefon abszolút érvényes és elfogadható fényképező eszköz, ha tudjuk azt, hogy mik a korlátai, akkor azokat bele lehet komponálni, kalkulálni abba, hogy mit fogok látni. Ez itt most lényeges mennyiségű információt elvesz. Sem a zsinórok, sem a drótok nem látszanak, de megmaradnak ezek a pálcikák, tehát ez veszteségben túl sok, ehhez a képhez ez nem működik. Ezt ebből a leckéből kiveszem, és átteszem a Szorgalmiba. (hegyi)

Nagyon dinamikus kép az, amit láthatunk. A vörös és az arany, és a barnáknak a sötétbe hajló árnyalatai színdinamikában erős üzenetet közvetítenek. Az ötlet is nagyon jó. Én ezt a vörös házfalat máskor is használnám Anita helyében, mert nagyon izgalmas. Ami a képet illeti, első leckére kicsit bizonytalan vagyok, hogy mennyire teljesíti a lecke feladatát, mert ugye az a kérdés, hogy hol van ezen Anita? Persze, aki ismeri Anitát, tudja, hogy ő ezekkel a csuhé babákkal foglalkozik szabadidejében, és így már érthetőbbé válik az üzenet. De azért annyit hozzátennék, hogy szeretném, ha Anita, ha még megvan ez a kis figura, akkor elkészítene ebből egy olyan verziót is, amiben látható valamennyire ő is. Megfogja ez a keresztet, vagy valamilyen módon nem ártana ezen szerepelni. Mert az első lecke erről is szól, nem csak egy tárgyfotóról. A csuhébabában van egy nagy adag szürrealitás, egy hölgyet feszítünk keresztre, ez már eleve kérdéseket vet föl, aztán az egy másik kérdés, hogy miközben valaki keresztre feszül biztos, hogy ilyen kis tüchtig virágocskák vannak mellette. Nekem ez picit furcsa, de a kérdés nem az volt, hogy a csuhébaba kompozícióról mit gondolok - mint bemutatkozás tehát rendben van, két csillag és ismétlés (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó fotográfia, nagyon kedvelem, legfőképpen azért, mert egy viszonylag egyszerű eszközzel sikerült Ágnesnek megmutatnia valamit. Talán ha egy kicsit lejjebb kerülünk, közelebb a földhöz, akkor lehet, hogy ez az egész egy más perspektívába, más helyzetbe tud kerülni. Ha ez csak egy erdei részlet lenne, és nem lenne benne a kerítés, és nem lenne benne az a nagyon fekete rész a közepén, akkor a többi, az ágak és az út önmagában tökéletesen rendben lenne ebben a képkivágásban is. Viszont ettől, hogy ezek ott vannak, és határozottan jelen vannak, ezek elkezdik a szemet vinni befelé, de most valahogy a szemem följebb akar menni, mint ahol ezek a jelek vannak. Bár a perspektivikus rész is, és ez az egész fekete részlet hasonló irányba vinne, mégis valahol föntebb keresem a fókuszpontot. Ott meg beakadna a fejem. Vagyis ha mennék, és ebben a magasságban mennék, akkor valószínű leverném a fejemmel ezeket a havas ágakat. Kettő csillag, de a kép tetszik. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, és annak nagyon örülök, hogy Viki elkezdett újból a leckékkel foglalkozni. A kompozíció nem teljesen százas. Itt nagyon sok minden utal arra, ha ezeket a formákat foltokként vagy vonalakként értelmezzük, hogy tálcán kínálta magát a helyzet arra, hogy ez egy aranymetszéses kompozíció legyen. A kar, a fej, a párnák, az ágy vonala minden arra mutat, hogy tulajdonképpen azt a csomópontot kellett volna valahogy aranymetszésbe betenni, amit a fej és a kar képez. Most nagyon föl van csúszva a kép tetejéhez, és nagyjából azon kívül jobb és bal irányban a középtájra van ez hangolva. Az ágy alatti felhalmozott párnák, meg az ágy lába annyira nem fontos ehhez. Valami hasonlatosságot meg kellene próbálni megismételni ebben, és a kompozícióra is kicsit figyelni, mert most azáltal, hogy ennyire a kép tetejére van zárva a kompozíció, ebben most azok a formák, amik az ágy takarójával mutathatóak lennének, most nem tudnak érvényesülni. Az az üzenet, hogy én magam a kettes leckében a portrémat úgy készítem el, hogy tulajdonképpen a rólam szóló fejezetben a legfontosabb ebben az esetben azt ítélem, hogy én szeretek durmolni az ágyban, akkor tessék ezt kívánatossá tenni. Hadd érezze a néző azt, hogy irigyellek, és én is mennék a kis ágyikómba egy kicsit vissza pihenni. Ezt tartanám fontosnak, és ehhez az ágyból egy kicsit több kellene. Viki, lehet olyat, hogy ez most egy csillag, és ismétlés egyben? (hegyi)
értékelés:

Remélem nem kell megmagyaráznom hogy miért köldök. Meg gondolom azt sem hogy miért képeslap, mert minden létező csúszkát ebbe az irányba húztam a PS-ben.

Hát, szeretném én azt, ha ez a Köldök leckéből átkerülhetne valahova máshová, mert semmi köze a köldökhöz, legalábbis én nem értem, hogy miért köldök. Meg kell magyaráznod, Ákos, hiába írtad azt, hogy reméled, hogy nem. Nem látom a képen a köldök párhuzamot, nem érzem, hogy ez mire lenne párhuzam. Az, hogy képeslap, én el tudom fogadni, bár talán jobban oda kellett volna figyelni az exponálásnál. Azok a részek, amik egy giccses képeslapnak a jellemzői – mert itt a giccsről is szó kell essen -, azok itt most slendrián módon vannak jelen. Látunk a képen egy üveggömböt, ez tökéletesen helyén való, látunk aranyboákat, díszítő elemeket, meg a fenyőt, ez mind nagyon szép, és a fények is nagyon jók a háttérben, de ha jól sejtem, akkor itt egy csillagszóró is működött, és ennek a szikrái is valamilyen módon belekerülnek a képbe, de inkább mint képhibák vannak jelen, nem értékelhetően csillagszóró formákat mutatnak. A kép jobb oldalán nagyon erős kaszabolásos jelzések vannak. Ezek nagyon durvák, ezek elvisznek a hangulatból. A kép bal oldalán, a képhatárnál már valami elindul, de az kicsúszott a képről. Ha az a cél, hogy gyakoroljuk azt, hogy milyen az, ha valami feladatot megoldunk, giccsesnek kell lenni, mert az érzelmek túlfokozottsága jellemző erre a műfajra, akkor ez az egész jó irányba halad, de ezekre figyelni kell. Ilyen apróságokra is, hogy ott van egy arany girlandon egy csillag, de az a csillag annyira skurcban van, hogy tulajdonképpen három ága látszik valamennyire, de annál nem több. Ákos, ezek olyan beállítások, ami könnyűnek tűnik, de azért ilyennel az ember eltököl jó 2-3 órát is, mire az lesz a képen, amit látni akar, és a legapróbb részletre is oda kell figyelni ahhoz, hogy abból az egységből, ami aztán a képen megjelenik, kijöjjön az a végeredmény, amit szeretnénk. Szeretném felhívni Ákosnak a figyelmét a Csendélet leckére, jó lenne, ha gyakorolná, mert az a lecke az, ami minden ilyesminek, a térrendezésnek az alapja. Ezt visszaadnám, és ha ebből még van, akkor még talán megoldható, hogy ezzel dolgozzon Ákos, ha nem, akkor tessék elővenni a karácsonyfadíszt, valami kis fenyőágat, és elkezdeni ezzel játszani. Szerintem ez egy kis házi barkács-stúdió körülményben megoldható. Én itt még azzal is vitatkozom azzal, hogy Ákos esetleg erről mit gondol, ő maga elfogadja-e azt, hogy ez giccs, mert itt a kommentárokban van egy elég provokatív beszélgetés, és ebben a provokációban Ákos is benne van. Ez én nem tartom bajnak, de amikor azt a kérdést teszi föl, hogy „A kérdés az, hogy csak rossz és érdektelen, vagy egyenesen gyomorforgató?”, nekem ebből az tűnik ki, hogy ő ezt az utóbbit szerette volna elérni. Egy fricskát szeretett volna mutatni. Igenám, Ákos, csakhogy akkor, amikor erre a fricskára próbálunk utalni, akkor az alapszabályokat nem árt betartani. Akkor működik a fricska is, amikor meg tudjuk csinálni az alapverziót. Előbb tessék megcsinálni egy jó kis zaftos, tömény karácsonyi üdvözlőlapot, és utána abból el lehet indulni, hogy mit teszek rá, mit veszek el, hol erősítek még túl rajta ahhoz, hogy a geg működhessen. Ismétlés. (hegyi)