Csak azért, mert itt is van egy ilyen...

Mindig azt szoktam mondani, hogy egy kép nem kép, egy kép nem riport. Ezt most én se tudtam volna hova máshová betenni, mint a riportba, és örülök neki, hogy Gabriella reagál azokra a történetekre, amik itt minket hosszú idő óta nyomasztanak és rettegésben tartanak. Másrészt azt hiszem, hogy egy csetes beszélgetésre ez egy válasz. Hogy miért kell fotózni tragikus vagy katasztrófa helyzetekben? Ezt a kérdést egy rádióhallgató tette föl, és azt mondom, hogy a fotó ereje az, ami létrehozza azt, hogy azok, akik nincsenek ott, akik erről nem tudnak, azok is tudomást szerezhessenek a történésekről. Tudunk a vörösiszap katasztrófáról, Ajka és környéke, és most itt egy új név, egy új helyzet kerül terítékre: Neszmély. Tessék megnézni, hogy ott mit látunk. Ha van felelőssége az embernek akkor, amikor lehetősége van, ha a lehetőség mellé a felelősség is megadódik, akkor azzal a lehetőséggel, hogy fényképezőgépünk van, és tehetségünk, lehetőségünk is abban, hogy publikáljunk, akkor ez megadja azt a felelősséget is, hogy meg kell tenni. Mert más nem tud szólni helyettünk. Mert mondjuk az, aki ott lakik, erre nincs módja. Vagy az a csoport, aki ebben szenved, éppen el van foglalva a saját nyomorúságával, tökéletesen logikusan. Szóval meg kell szólalni, és a leírt szöveg sosem akkora hatás, mint a fénykép. Le lehet írni egy tragédiát, ha jó tollú írnok, aki írja, akkor az nagyon is olvasmányos és megrázó lehet, de egy kép az idővel másképp játszik, mivel az egész információ egyszerre zuhan ránk. Az, amit leír valaki, és az elolvasása fél óra, egy óra a szöveg hosszúságától függően, az itt egy másodperc alatt, mint információ, betódul a fejünkbe, a lelkünkbe. Gabriellának annyit tudnék ehhez még hozzátenni, hogy annak nagyon örültem volna, ha egy kicsit még elfordul a kamera, és a vízben álló fákkal többet foglalkozik. Mert most a képnek a bal oldalán ez a partszakasz és a fűs rész annyira nem érdekes, viszont azok a vízből kilógó fák a lemart törzsekkel sokkal izgalmasabbak, hatásosabbak és drámaibbak lennének. De én ennek örülök, hogy ezt ide megkaptuk. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Sokat gondolkodtam ezen a képen. Ez egy jó fotó. De nem tudok elmenni amellett a gondolatom mellett, hogy nekem ez valamiért nem túl szimpatikus. Valószínű, hogy az expozíció pillanatában az arcvonások, vagy ez a beállítás nagyon katonás. Valami gátló tényező van köztem és a fotó között. Adok rá neked kettő csillagot, és megmondom, hogy miért nem hármat. Egyrészt a bindzsizés, amivel én nagyon nem értek egyet. Ne haragudj, de nálam a bindzsizés ha nem indokolható, és nem elkerülhetetlen, akkor a kedvemért legalább lehetne ezt kevésbé erőltetni. Kértem is tőled, hogy ha lehet, akkor ezt egy kicsit hanyagold. Ez a vignettálás itt ez borzalom, nem értem. Ennél a képnél lehet, hogy a kevesebb több lenne. Most így, ebben a formában az arc teljesen mást sugall, mint maga a kompozíció ezzel a sapkával együtt. Az arcon ott van az idő lenyomata. Ott van egy történet. De ehhez nem kerülünk közelebb. Gimesinek nem tudom, hogy volt-e köze ehhez a bácsihoz, az ő történetéhez, egyáltalán valmilyen szinten kapcsolódott-e ő ehhez hozzá, avagy utazott a HÉV-en, ott volt ez a bácsi, aztán lefotózta. Mert minden embernek megvan a maga története, és ezt el kell tudnunk vele meséltetni. Tudom, hogy most hülyeséget fogok mondani András szempontjából, de én lehet, hogy ezt a sapkát félbevágtam volna, és azt mondom, hogy oké, hogy ez egy ilyen jó kis formai játék, de én nem ebbe kell beleszeressek. Ha a képnek letakarom a felső egyharmadát, máris elkezd élni az arc. Most ezzel konkurál a sapka. Tudom, hogy ebben ez a "buli", hogy ez az őrület benne, hogy láttunk egy bácsit, milyen egy hülye sapka volt rajta a kis bőrkabátján és a kis kinyúlt pulóverjén kívül, de ez csak az első benyomás. Rögtön, még mielőtt beérne, leszüreteli a gyümölcsöt. Ez lehet, hogy túl elvont, amit mondok, de valahogy nekem ennél a képnél ez a bajom, hogy a sapkájával foglalkoztál, nem az emberrel. Emiatt nem tudok rá három csillagot adni. (hegyi)
értékelés:

Az egész olyan, mint egy horrorfilmjelenet. Egy ilyen alacsony költségvetésű horrorfilmre gondolok. Hogy ez régi volt orosz laktanya, vagy mi a fene akar lenni, azt nem tudom, de nem is fontos. Az, ami az izgalmas, hogy egy ilyen modernkori hieroglifa bontakozik ki ezekkel a csempékkel, vagy olyan, mint egy tetrisz játék, miközben itt nagyon is valós helyzetről van szó. Nem tudom ismeritek-e azt az újkori dilit, amikor elektrotechnikus egyetemisták azzal őrültködnek, hogy a villanyhálózatot buherálják, és a kolesznak az ablakaiban a fényeket vezérlik, hogy melyik szobában van felgyújtva a lámpa, melyikben nincs. Mint egy mátrix-kijelző, egy óriási nagy képernyőt kapnak, és ezen mindenféle üzenetek meg mozgások tudnak megjelenni. Interneten lehet ilyen videókat találni. Erről a képről nekem ez is eszembe jut, meg ez a horrorisztikus hangulat. Ennek az az oka, hogy itt történik egy olyan megvilágítás ennél az épületnél, valószínűleg egy autóval állhatott oda Tamás az épülethez, aminek a fénye ezen a csempén visszatükröződik, ami ezt a fajta élményt erősíti. Nem tudok belekötni, én elfogadom ezt 13-as leckébe, mint megoldás, de nem egy nagyon szerethető kép. Mindemellett én valamit hiányolok a kép előteréből. Ha itt van egy eldobott kisgyerek babakocsi, vagy egy macifül, akkor ez a horror-élmény mégerősebb, és akkor az tíz pont. (hegyi)
értékelés:

Én nagyon örülök annak, hogy Viktória ezzel a helyzettel foglalkozik, és köszönöm Demeter nevében is ezt a képet. Nagyon elgondolkodtató ez a rivalda, és ez a helyzet. Ha ezt aktban meg tudod így csinálni, akkor azt mondom, hogy bárki, aki az Estiskolán van megnyalhatja a tíz ujját, mert ez a kép kiált azért, hogy ez akár akt is lehetne. De ebben a formában is jól hoz egy érzést, egy élményt. Jó a mozdulat, jó, ahogy a rivaldából kiemelkedik a modell, és az egész olyan, mintha egy pincérnek a kezében lenne egy tálca, és azon a tálcán hozná ezt az embert. Nagyon érdekes kép, én kedvelem, megvan rá a három csillag. Viki, egyszer csak el kellene kezdeni dolgozni aktokkal. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a kép, jó ez a játék, nem tudom ez hova fut ki, hogy ez valami csobogó, vagy mi akar lenni. Egy biztos: a meglátás nagyon izgalmas, én egy kicsit a háttérrel még játszottam volna, értem én, hogy szabályosak vagyunk, és benne hagyunk mindent, de én egy kicsit még lejjebb vágtam volna az ablakkeretek alá, hogy azok a ritmusok is kicsit ilyen zongorabillentyű-szerűen kopogjanak, mintsem, hogy felismerhetően ablakok legyenek. És akkor ez megvan. Nagyon jó a bicikli is, a biciklis jobb, mint az a kék kabátos lány. Tetszik, de nem száz százalékos a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Egészen egzotikusak ezek a színek, ezek a színdarabok. Bevallom, nem tudom ez miből származik, hogy ezek valamilyen ételfesték darabkák, vagy vakolatról lett lekaparva, vagy összetört valami teamécses, vagy fene tudja, de nem is fontos. Ami nekem ebben érdekes, hogy próbált keresni ehhez megfelelő betűt, nem is rossz. A felirat nem teljesen van egyben azzal a helyzettel, amit ezek a színes darabkák mutatnak. Egyrészt nem minden betű olvasható, ennek is fontosnak kell lennie egy reklámnál, másrészt pedig az elhelyezése a betűknek nem tökéletes. Én, ha már egy ilyen kompozíciót választok, akkor ennek méginkább ellene dolgozom a betűkkel, tehát elkezdem mégjobban elhúzni ezt a kompozíciót. (hegyi)
értékelés: