Gondolom, hogy ez a kép valami mobiltelefonos megoldás lehet. Abból következtetek arra, hogy ez nem egy valós polaroid, hogy nagyon szabályos ez a keret. Akármennyire is törekszik erre az ember, de amikor beszkennel egy képet akkor ott koszok vannak, deformálódások vannak. Mégis azt mondom, hogy jól használod a mobiltelefon adta lehetőségeket. Ez azért fontos, mert ha van egy alkotói attitűd, ami egyébként egy viszonylag stabil esztétikai bázison áll, akkor mindegy, hogy milyen eszközt is használunk, mert eszköztől függetlenül fog tudni megjelenni a magunk belső érzelmi megközelítése és a magunk véleménye a képen. Itt is ezt kapjuk, a koszokkal, a kövekkel, a kimetszéssel a valóságból. Egyébként az az érdekes ebben Bara, hogy az elmúlt időszakodnak az egyik legszabadabb képét kapom. Nincsen túlagyalva, nincsen túlgondolva az egész, nincsen semmi akrobatikus trükk. Arról van szó, hogy van egy élmény, amit átéltél, amit megéltél és ennek megkerested azt a formát, ami üzenni tud. Egy mondatba egyszerűsítve: az eszközhasználat felszabadítóan hatott rád, legalábbis én így érzem. Köszönöm, három csillag megvan a képre. Abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez természetfotó lenne. A természetfotó lecke lényegesen szigorúbb ennél. Három csillag, de a lecke megoldása más irányban keresendő. (hegyi)
értékelés:

Hát örülök annak, hogy Éva kezére játszott a véletlen és talált még egy ilyen fát. Annak is örülök, hogy az elemzés elérte a célját, mert újból gondolt egy helyzetet és ez a mostani kép jól teljesíti az ismétlés feladatát. Sokkal közelebb jutottunk, sokkal személyesebb a közlés. Még mindig azt mondom, hogy Éva még, még, még, menj közelebb, még mindig tárgyias a megközelítés. Leíró jellegű a kép, holott ennek a dolognak a jelentősége azokban a belső mozgásokban van, ami a nézőben létrejöhet, ami benned létrejött. A gondolatiságban. Viszont ez nem tud a képen megjelenni akkor, hogyha távolságtartóak vagyunk, és mint egy boncasztalon, fölhelyezzük a tárgyat és elkezdjük szétszedegetni, hogy melyik alkatrésze micsoda. Nem biztos, hogy az egész fenyőt akarom látni. Még közelebb mehetsz, mert ha részeket metszel ki ebből a képből, azzal is tökéletesen értelmes marad az üzenet és elkerülheted azt a problematikát, ami most itt jelentkezik még mindig, hogy fent nyitott marad a tér. Tehát a kukák feletti részen túl tudok nézni, át tudok nézni és ez elviszi a figyelmemet. Magadban kell föltenni a kérdést, hogy mi az, ami engem ebben izgat. A fenyő és a latyak és a kosz találkozása, vagy a fenyő és a kukák? Erre még több voksot kell tenned, még inkább rá kell nyomnod a gombot, hogy igen akkor EZ érdekel, EZT mutatom és minden más ebben a viszonyrendszerben kell, hogy hátrébb sorolódjon. Nagyon közel járunk a végső megoldáshoz, de még mindig azt mondom, hogy várok ismétlést, mert nagyon fontos lenne, hogy pontosan fogalmazzunk, és ehhez az kell, hogy elvonatkoztassunk a verbális közléstől és a képnyelvi, formanyelvi közlés jelrendszerét kezdjük el használni. Ami működik a tükrös képeidnél, az fog működni itt is. Nem győzöm hangsúlyozni, azért fontos az első három lecke, mert ott olyan alapkérdéseket tudunk föltenni, amire ha megvannak a válaszok és azok érvényesek és kifutották a maguk útját, akkor ezek átemelhetőek a többi képeinkbe is, a többi megközelítéseinkbe is. A távolságtartó megközelítés a nézőben is távolságtartást fog okozni. Ez most kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Azt nem nagyon értem, hogy mi történik itt a kép alsó részénél középen. Ott a képhatárnál, mintha felgyűrődött volna a papír vagy valami hasonló érzetem van, az ott számomra egy kicsit nehezen megfejthető. Viszont maga a kép abszolút érthető és úgymond nyugalmas kompozíció. Van ebben egy kicsit a meditáción túlmutató helyzet is, hiszen ez egy belső üzenet. Van egy valóságunk, van egy létezésünk, van egy térben elfoglalt helyünk, egy énképünk, és ebben a mezőben mozogva időpillanatok ragadnak meg az ember emlékezetében és ezek rögzítődnek. Ennél a képnél is azt gondolom, hogy a meditatív helyzeten kívül az, ami az erőssége az üzenetnek, hogy nem nagyon akar túlbeszélni vagy túlgondolni valamit, hanem keresetlenül és egyszerűen fogalmaz. Jók a ritmusok és jók a tónusok is. Nagyon jó hangulatú belső világot hozott létre János. Arra bátorítanám, ha már nekifogott az első leckének újból, akkor talán érdemes lenne egy kicsit nagyobb tempóra kapcsolva ezen az ajtón áthaladva továbbmenni, és érdemes lenne az első három leckét újból feldolgozni. Ez mindenféleképpen jó megoldás és három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Azt gondolom Tamás, hogy nagyon fontos fiókot nyitottál ki, a klasszikus fotó irányát, azt a bázist, ami bár lehet, hogy nem korszerű, de mindenképpen fontos alap. Mindegy, ki mit mond, hiszen a divatok, az irányzatok jönnek, mennek, visszatérnek, viszont csak gazdagodhatunk azzal, ha minél több irányra nyitottak vagyunk. Szép tónusok, szinte lemászik a monitorról, íze van, hangulata, illata, ritmusban kiváló a figura megjelenése, jó! Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Tamás, nekem ez így jó, ahogy van. Sokat gondolkodtam rajta, nem volt könnyű elfogadnom, de végül arra jutottam, hogy érvényes és valós az a formanyelv, amit kipróbáltál itt, akkor is, ha mindez a számítógépen szerveződik egybe és nem a valóságban, hiszen nem indulhatunk ki mindig a kályhától, igenis van létjogosultsága ennek a megoldásnak is, még akkor is, ha én magam nem élek ezekkel az eszközökkel, de az eredmény belátom, működik és eléri a hatását. Jó a térjáték, és bár kíváncsi lennék, mi történik, ha nincs mankó a fehér háttérrel, meghagyjuk feketében az egészet, de mondom, így is működik, határozott. (hegyi)
értékelés:    

Kedves László, üdvözlünk itt a Látszótéren és nagyon örülök annak, hogy küldtél képet, ráadásul nem is egy szokványos megfejtést kapunk első képként – de az első három lecke a legfontosabb, mert azzal köszönünk be úgymond, azzal tesszük le a névjegyünket, azzal vállaljuk magunkat, tehát az egy bemutatkozás is, nem csak önismereti kérdés, tehát ezt a bemutatkozást ne hagyjuk ki. Ami a képet illeti, ahhoz pedig egy olyan vallomással tartozom, hogy Laci ezt úgy küldte be, hogy igazándiból benne is kérdés volt, hogy ez absztrakt lecke –e vagy sem és ezen vacillált. Tulajdonképpen ő arra a megoldásra jutott, hogy ez egy szorgalmi. Én ezt azért a szorgalminál többre értékelem és látom benne az absztrakciót. Pontosan azért, mert nem a formai absztrakció a lényeg, tehát nem csak az lehet absztrakt lecke, aminél valami felismerhetetlen kubista őrületet hozunk, hanem attól is absztrakttá válik az egész, hogy olyan, mintha textilre lenne ez az egész felhordva és olyan, mintha a festővászon nem lenne rendesen kifeszítve és ezt a hatást viszont elérte a kép és ez mindenféleképpen erénye. Kicsit a jobb alsó sarokba valami belóg, az ott nem lett pontosan körbevágva, de ettől függetlenül maga az üzenet abszolút érthető és én ezt egy jó indulásnak gondolom. 2 csillag mindenféleképpen megvan erre a képre és még egyszer mondom Laci, az első három leckére várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: