Egész alakos önportré

A leiratból látom, hogy itt egy filozófiai megközelítést követhetünk végig, ami azt a kérdést feszegeti, hogy hányan hányféleképpen láthatnak minket, meg hogy milyeneknek láthatnak minket a külvilágban. A kérdés jogos, a megoldással is nagyjából egyet tudok érteni. Az összekötő kapocs a piros póló, ahogy látom, legalábbis az a legjellegzetesebb. Három képet kapunk: van egy divatfiús megoldás, ahol maga az ötlet jó, de nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezeddel kitaláltad, hogy mit csinálsz. Az a kezed, ami a tükörhöz közelebb áll egy kicsit olyan, mintha béna lenne, és a formákat érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meghagyunk. Ha már az árnyékkal foglalkozom, ha már ekkora árnyékot vetek a falra, akkor a karnál jó lett volna, ha megmarad minden forma. A második képnél a főszereplő bekerül az ajtómélyedésbe, és onnan készül a kép. Ez egy laza házigazdás verzió. Tudom, nem egyszerű ezt megoldani, hogy mi is rajta legyünk, meg a tükörképünk is jól szerepeljen. Itt is hiányolom a fél karodat. Van egy harmadik kép is, hozzám ez áll a legközelebb, bár érdemes lenne Temesi Tamást megkérdezned, hogy hol és mikor jár az az embernek, hogy föltehesse az asztalra a lábát. Ez egy tengerész-szokásnak az átvétele, hogy milyen kunsztokat kell végigcsinálni ahhoz, hogy jogodban álljon föltenni az asztalra a lábadat, de tulajdonképpen ez egy szimpatikus beállítás. Az kérdés, hogy ilyenkor milyen munkát tudsz végezni, fotóretust én biztos, hogy nem végeznék föltett lábbal, de az ötlet jó, és megvan az egész alak. Az külön tetszik, hogy a monitoron ott van az első kép, itt visszacsatolunk, körbemegyünk ezen az egész képhármason, itt visszajutunk az elejére. Nyilván, hogy ahogy a világ változik, úgy változunk mi is, és kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de valamelyik mellett szavaznunk kell, hogy most épp hogy akarom magam megmutatni. Amikor mindent meg akarok mutatni egyszerre, akkor olyan nekem, mintha az őszinteség mellett kardoskodva bujkálnék mégis. A túl sok információ mellett a néződ gyorsan tovább tud lépni, felületesen tudja ezeket megnézni. Maga az ötlet jó, a csonkolások miatt ez egy kettő csillagos lecke. Várom a folyatatást, ne rohanjunk tovább, az első három lecke fontos. (hegyi)
értékelés:

Összeszedett, átgondolt beállítás, jó kép, és arra kérlek, hogy ne hagyd el az első 3 leckét még, mert ez nem csak ahhoz segít, hogy mi megismerhessünk, hanem hogy magad is jobban ismerhesd a magad képét és határait. Érdemes ezzel dolgozni, jól lehet belőle profitálni a munkáknál. Én lehet, hogy a felső polc részdarabjait lehagytam volna már, hogy jobban lehessen rád koncentrálni. (hegyi)
értékelés:    

Egy kicsit itt is a tónusokkal van gondom, hunyorgatnom kell, hogy előgyere a képen, de mint ötlet, tetszik, amit látok, sőt, azt kell mondjam, hogy ha a maci kezébe adsz egy mikrofont, máris kezdődhet a rádiózás, hiszen egy maci jó társ lehet a beszélgetésben, gyónásban, öninterjúban. Képileg az talán még feszesebbé tenné a dolgot, hogy ha a maci mögött nem maradna ennyi üres tér, mert az űr most azt jelzi, hogy ülhetne ott ember is, de a macit tetted oda, vagyis a mesét gyengíti. (hegyi)
értékelés:

Luca, őrületes csaj vagy, azt látom, ez a megoldás nagyon tetszik, felrúgtad a vödröt, amiben a szabályok úsztak, kiömlött mind a fenébe, de bánja kánya, mert az eredmény igazol. Ha elemeznem kellene, fél lapon át sorolnám, mi mindent hágtál át és meg, de minek, hiszen a kép jó, és működik. Viszed a szemünket a két képszél között ide-oda, nyughatatlanul, és ezzel elérted a célt. Folytasd! (hegyi)
értékelés:    

Feri, egyetértesz vagy sem, nekem ez a kép a legjobb az eddigi építkezősök közül. Ebben egyesül minden, a tartalom, a forma, a gondolat, az érzelem, szóval kifejezetten üdítő, főleg, hogy nem vetted ki a villanyzsinórt, ez komoly fegyvertény! Gratulálok! (hegyi)
értékelés:    

Zsolt, druszám, én most azt mondom, hogy erre megkapod a három csillagot, de én most úgy gondolom, hogy ezeket az egymásra fotózott önképes szituációs gegeket meg tudod oldani, oké, jól van, rendben, ugorjunk. Merthogy ez a geg primer, viszont jó lenne beljebb menni, előre haladni, és a tizenkettedik ilyen már unalmas. Félre ne értsd, jól csinálod, jó ez, jó, de minek? (hegyi)
értékelés: