Egész alakos önportré

NO diehard

NO diehard

Íme hát.. ő volnék én! A képet egy városi sétám közben készítettem, önfeledt magányomban...

Próbáltam telefonos segítséget is igénybe venni, és a közönség segítségét is kértem, nem tudok ezzel a képcímmel teljesen azonosulni, mert nem értem, hogy ez most hogy jön ide. Lehet, hogy ha ebből a moziból láttam volna akár egy részt is, akkor érteném, hogy mi van, de nem láttam, nekem ez nem tartozik hozzá ahhoz a kulturális minimumhoz, amivel rendelkezem, a portré viszont jó. Jó a fű, jó a háttérben ez az egész. Ha jól sejtem, akkor ez valahol a Deák tér és környékén lehet, talán ez a volt Merlin színház. Jó a helyszín, vagány ez a kalap, jó a sál, és a tekintet mindent visz, abban benne van az összes bizalmatlanság, remélem, ez majd eltűnik. Itt is óvatosan megjegyzem ezt az Anide jelzést, azt ne tegyük rá még így se, mert az olyan, mintha ott valami szöszmösz lenne, ami nem kéne oda. A kép maga mindent visz nálam. Kicsit próbálj a képpel beszélni, és ne a képről, a kép el fog mondani mindent, ez a kép is elmond. Talán kevésbé kellene a címmel bajlódni. (hegyi)
értékelés:    

Én

Én

Nem igazán úgy sikerült, ahogy a képek készítése előtt elképzeltem, de "a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy ahogy az ember elképzeli".

Ha jól számolom hat darab Papp Gergelyt találunk ezen a képen, legalábbis, ahányat fel tudtam fedezni, és ha jól értem, akkor mind a hat valami mást akar mutatni. Van egy ajtónállónk, van egy lazán olvasónk, van egy várakozónk, van egy, aki a holdra mutat, van egy, aki elesett, és van egy velünk szemben, aki, mint egy vásári komédiás, éppen eljátssza, hogy megijeszt minket. Az a helyzet, hogy azért fogom ezt visszaadni ismétlésre, mert jó lenne ezt átgondolni. Ha nekem nem dekódolható, hogy melyik mi akar lenni, akkor valamit túlmatekoltál. Jó lenne, ha leírnád a kommenteknél, hogy melyik Gergő milyen szimbólumot szeretett volna mutatni. Ezt azért lenne fontos megtenni, hogy utána reagálhassak rá, és erről beszélhessünk egy kicsit bővebben. Most nem tudok erre mit mondani, mert hiányzik ez a kapcsolódás. Biztos, hogy valamit jelenteni akar, de ebből talán az olvasó az, ami a leginkább megfejthető, az összes többi nekem egy kicsit nehézkes. Tehát egyrészt ismétlés, másrészt meg várnék tőled magyarázatot. (hegyi)

Önképezés

Önképezés

Csak egy kép amit láttatni akarunk? Azok vagyunk-e, és ezt látják-e bennünk mások? Az előző beküldött képem erre a leckére valóban nem egy önismereti lépés, köszönöm. Így hát ma leültem gondolkodni, lőttem is 2 szerintem elég erős képet, felmerült bennem közben ezernyi kérdés kétely magammal kapcsolatban, azt hiszem nagyon régóta vagyok ugyan ott, és a megoldások nem közelednek csak volt hogy a kérdések gondolata szállt messze tőlem. Aztán eszembe jutott, hogy nem igazán személyes egyik kép se, ígyhát lőttem egy újjabbat, ez személyes csak nem tetszik. És már meg is van a következő probléma, most választani kellene, ez mindig nagyon nehezen megy, és most is sikerült megkerülni a választás során felmerült problémát. Nem csak a képekkel kapcsolatban. Hiszem hogy ezzel nem léptem nagyon mellé, valami előremutatóbb felé inkább. És hogy a választás is meglegyen én a bal felsőt küldtem volna be. (Nem vagyok ám ennyire szentimentális csak időnként rám jön.)

A leiratból látom, hogy itt egy filozófiai megközelítést követhetünk végig, ami azt a kérdést feszegeti, hogy hányan hányféleképpen láthatnak minket, meg hogy milyeneknek láthatnak minket a külvilágban. A kérdés jogos, a megoldással is nagyjából egyet tudok érteni. Az összekötő kapocs a piros póló, ahogy látom, legalábbis az a legjellegzetesebb. Három képet kapunk: van egy divatfiús megoldás, ahol maga az ötlet jó, de nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezeddel kitaláltad, hogy mit csinálsz. Az a kezed, ami a tükörhöz közelebb áll egy kicsit olyan, mintha béna lenne, és a formákat érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meghagyunk. Ha már az árnyékkal foglalkozom, ha már ekkora árnyékot vetek a falra, akkor a karnál jó lett volna, ha megmarad minden forma. A második képnél a főszereplő bekerül az ajtómélyedésbe, és onnan készül a kép. Ez egy laza házigazdás verzió. Tudom, nem egyszerű ezt megoldani, hogy mi is rajta legyünk, meg a tükörképünk is jól szerepeljen. Itt is hiányolom a fél karodat. Van egy harmadik kép is, hozzám ez áll a legközelebb, bár érdemes lenne Temesi Tamást megkérdezned, hogy hol és mikor jár az az embernek, hogy föltehesse az asztalra a lábát. Ez egy tengerész-szokásnak az átvétele, hogy milyen kunsztokat kell végigcsinálni ahhoz, hogy jogodban álljon föltenni az asztalra a lábadat, de tulajdonképpen ez egy szimpatikus beállítás. Az kérdés, hogy ilyenkor milyen munkát tudsz végezni, fotóretust én biztos, hogy nem végeznék föltett lábbal, de az ötlet jó, és megvan az egész alak. Az külön tetszik, hogy a monitoron ott van az első kép, itt visszacsatolunk, körbemegyünk ezen az egész képhármason, itt visszajutunk az elejére. Nyilván, hogy ahogy a világ változik, úgy változunk mi is, és kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de valamelyik mellett szavaznunk kell, hogy most épp hogy akarom magam megmutatni. Amikor mindent meg akarok mutatni egyszerre, akkor olyan nekem, mintha az őszinteség mellett kardoskodva bujkálnék mégis. A túl sok információ mellett a néződ gyorsan tovább tud lépni, felületesen tudja ezeket megnézni. Maga az ötlet jó, a csonkolások miatt ez egy kettő csillagos lecke. Várom a folyatatást, ne rohanjunk tovább, az első három lecke fontos. (hegyi)
értékelés:

Ablakban

Ablakban

Ez is egy jó kép, laza és kedves, közvetlen, tehát a három kép egy irányba mutat, vagyis hiteles és kiegyensúlyozott képet ad róla, de ez nem jelenti azt, hogy egyrészt ne lehetne javítani majd még rajtuk, főleg a kompozíciót illetően, másrészt meg azt is gondolom, hogy jócskán van még olyan terület, amiről még mesélhetsz magaddal kapcsolatban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a lazaság és közvetlenség csak egy része a személyiségednek, vannak még ott titkok, amikbe majd ha érdemesnek tartasz rá minket, beavathatsz. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Én

Én

Semmi extra, csak én.

Összeszedett, átgondolt beállítás, jó kép, és arra kérlek, hogy ne hagyd el az első 3 leckét még, mert ez nem csak ahhoz segít, hogy mi megismerhessünk, hanem hogy magad is jobban ismerhesd a magad képét és határait. Érdemes ezzel dolgozni, jól lehet belőle profitálni a munkáknál. Én lehet, hogy a felső polc részdarabjait lehagytam volna már, hogy jobban lehessen rád koncentrálni. (hegyi)
értékelés:    

Szennyezés

Szennyezés

Mocsok dolog a vízbe dobálni a szemetet, akármi vízbe, akkor is, ha rendezetlen a part, ha beton és vas a környezet, ez a kép zaklatottságával jól felel erre a kérdésre. Ugyanakkor hogy ez önarckép lenne? Főleg egész alakos? Gergő, én ezt nem érzem átgondoltnak. Van egy jól vázolt iránya a képnek, de hol kapcsolódsz ebbe te, a hídon álló alak? Te dobtad be a sörös dobozt, vagy láttad, aki bedobta, vagy azon mélázol, hogy kivedd-e? A két történet, a hídon álló ember és a mocsok hol kapcsolódik? Ezt ha nem lehet értelmezni, akkor ettől a szemét fog szembenállni a figurával, mert a szemét vagy hiba, vagy főszereplő a képen, és ha meg nagyon elborult akarok lenni, hogy szeméttel díszítem magam a portrémon, akkor álljak oda teljes valómban, ne lírázzak, hogy milyen szépen szaggatja a víztükör a figurát. Vagyis több, egymásnak ellentmondó út van kijelölve, de neked kell a voksod letenni valamelyik mellett, ezt a néződ nem tudja helyetted megtenni. (hegyi)

Vallomás

Vallomás

Maci, azt hiszem el kell mondanom neked valamit. Nem is tudom hogy kezdjem...

Egy kicsit itt is a tónusokkal van gondom, hunyorgatnom kell, hogy előgyere a képen, de mint ötlet, tetszik, amit látok, sőt, azt kell mondjam, hogy ha a maci kezébe adsz egy mikrofont, máris kezdődhet a rádiózás, hiszen egy maci jó társ lehet a beszélgetésben, gyónásban, öninterjúban. Képileg az talán még feszesebbé tenné a dolgot, hogy ha a maci mögött nem maradna ennyi üres tér, mert az űr most azt jelzi, hogy ülhetne ott ember is, de a macit tetted oda, vagyis a mesét gyengíti. (hegyi)
értékelés:

tűnődés

tűnődés

hát, nem igazán jött jobb :) nem nagyon szeretek a fényképező előtt lenni, még akkor se ha én fotózom magam :)

Laci, ez a nem szeretem ez erősen látszik a képen is, a dupla keresztbe fonás, kézzel, lábbal, a két csukló elrejtése, ezek mind az elutasítást és elzárkózást mutatják, ráadásul nekiszorulva valami kerítésnek, szóval a kép ilyeténképpen jellemző, már amennyiben ezt akarod magadról sugallni. Én azért azt mondom, hogy egyrészt ne várj rám, gyere a többi képpel is, másrészt nyissunk ezen a zárkózottságon, mert jó ez a csapat és befogadó, szóval nem kell tőlünk ennyire tartani. (hegyi)
értékelés:    

A felemelkedés

A felemelkedés

Panoráma is, önarckép is.

Luca, őrületes csaj vagy, azt látom, ez a megoldás nagyon tetszik, felrúgtad a vödröt, amiben a szabályok úsztak, kiömlött mind a fenébe, de bánja kánya, mert az eredmény igazol. Ha elemeznem kellene, fél lapon át sorolnám, mi mindent hágtál át és meg, de minek, hiszen a kép jó, és működik. Viszed a szemünket a két képszél között ide-oda, nyughatatlanul, és ezzel elérted a célt. Folytasd! (hegyi)
értékelés:    

Szárnyalás

Szárnyalás

Történjen bármi is, a kiút megtalálása szárnyakkal ruház fel.
(A pillangós fényjáték, nem a saját kezem műve, de remélem még belefér, az kompozíció és a expógomb saját tevékenység volt.)

Csaba, az ötlet jó, és elfogadom 3-as leckének is, úgy, hogy most ez akkor legyen 3 csillag és leckemegoldás is, de ígérd meg, hogy csinálod az első 3 leckét tovább, kevéssé bujkálós irányban. Ami a rajzot illeti, a fényfestés izgalmas terület, ki kell kísérletezni, mi milyen fényt ad, mennyi ideig és hogyan kell mozgatni, szóval ha van kedved, szuper jó, ha kipróbálod ebben is magad, de első körben a klasszikusabb megoldások is fontosak, mert ez nem csak önportrézás, hanem bemutatkozás is. Aztán majd haladunk előre, és erősítünk az önismereti arányokra is. (hegyi)
értékelés:    

Az alkotás öröme V

Az alkotás öröme V

Feri, egyetértesz vagy sem, nekem ez a kép a legjobb az eddigi építkezősök közül. Ebben egyesül minden, a tartalom, a forma, a gondolat, az érzelem, szóval kifejezetten üdítő, főleg, hogy nem vetted ki a villanyzsinórt, ez komoly fegyvertény! Gratulálok! (hegyi)
értékelés:    

Ezer mérföldnyire...

Ezer mérföldnyire...

A fényképezés mellett a másik hobbim a rajzolás :)

Jó ez a beállítás, hangulatos, ez a legfőbb erénye, hogy beengedsz magadhoz, hogy mintha csak úgy dumálgatnánk, és te közben rajzolgatsz, de közben megvitatjuk az élet nagy dolgait, szóval ez jó - talán egy kicsit kevesebb is elég lenne a kanapéból, és több a lábadból. Minimálisan, szóval azt kell mondjam, hogy ettől ez még egy 3 csillagos kép. Ne hanyagolj minket, gyere buliba is, és küldj képeket! (hegyi)
értékelés:    

Csak ÉN

Csak ÉN

Németh szökteti a jobb oldalon Némethet és közben Németh berobban a kapu elé...

Zsolt, druszám, én most azt mondom, hogy erre megkapod a három csillagot, de én most úgy gondolom, hogy ezeket az egymásra fotózott önképes szituációs gegeket meg tudod oldani, oké, jól van, rendben, ugorjunk. Merthogy ez a geg primer, viszont jó lenne beljebb menni, előre haladni, és a tizenkettedik ilyen már unalmas. Félre ne értsd, jól csinálod, jó ez, jó, de minek? (hegyi)
értékelés:

VERKFOTÓ 4

VERKFOTÓ 4

Budapest, 2012.07.19.

Sándor, ez egy finoman megoldott hármas lecke, és hogy mennyire mások vagyunk, én biztos, hogy beleültem volna a kerekesszékbe is, viszont értem, hogy te miért nem, és ez abszolút akceptálható, hiszen egyrészt a ritmus így ad egy jó ívet, másrészt vannak poénok, amiket nem szabad kijátszani, és ez is ilyen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Hogyan olvasunk?

Hogyan olvasunk?

Itt megint egy egészen más világot nyitsz ki, a világ nagyon tetszik, a képi megoldáson kellene még dolgozni. Maga a környezet nagyon rendben van. Látszik, hogy itt tankönyv és tanulás van, közben meg valamilyen magánlevél került elő, és mintha a gyakorlatba éppen átültetnéd a tanultakat, hogy „na jó, akkor most elolvasom még egyszer ezt a levelet, nem is biztos, hogy ez a srác szakítani akart velem, lehet, hogy csak tréfálni akart, hátha a tankönyvből megtudom a valódi választ”. Egyetlen egy problémám van, hogy színben ezen kellene javítani. Pontosabban: el kellene dönteni azt, hogy egy lefojtott világot akarok mutatni, mint az előző képnél, valami szürreálist, valami furcsát, de akkor határozottnak kell lennem a színvilágban, hogy mi felé és hogyan mozdítom el, vagy pedig valami tényhelyzetet akarok megmutatni, akkor ez a szürkés-kékes fátyol nem biztos, hogy jót tesz ennek az egésznek, mert van egy beteges jellege ettől. Ez a te döntésed. Érdemes lenne egy ismétlést csinálni ezzel a melóval, nem ezt a képet kellene matatni, hanem egy ismétlést csinálni úgy, hogy a színekkel is dolgozol. Az előző képeidnél azt már megmutattad, hogy megy ez neked, akkor tessék végiggondolni, hogy a bordó felsőhöz mi hogyan viszonyul, hogy ehhez a fal színhez hogyan áll az ágynemű, esetleg mit kellene beledobni az ágyba, hova teszem a macit, vagyis ne csak a tárgyak konkrét jelentésével foglalkozzunk, hanem azzal is, hogy ezek formában és színben mit tudnak mutatni. Ez egy jelenet, még ha egy állókép, akkor is, tessék megrendezni a sztorit. (hegyi)