Feladatmegoldás

Az alkotás öröme II

Az alkotás öröme II

Jó ez Feri, de bevallom, nekem ez most olyan felemás. Mert vagy legyen benne minden és akkor ne vágj, vagy ha vágsz, akkor már vágj határozottan. A kettő között az olyan, hogy elfogyott a karom vagy az állványom. Van ilyen, de akkor a hiányból kreáljunk erényt. (hegyi)

Egyoldalú

Egyoldalú

Az a helyzet, hogy ez egy szomorú kép lenne, ha a fények ezt támasztanák alá, de most valahogy úgy érzem, hogy a romos beton, a firkák és a kiégett fű nem tudja azt adni, ami egyértelműsíthetné, hogy mi is most itt az, ami a te érdeklődésed felkeltette. Két irány is fontos lehet, az egyik az, ha erős kontrasztba állítod a sivárságot és a természetet, ekkor erősebb színekkel és tónusokkal kell dolgozni, olyan fényben, ami kopogóssá teszi a színeket. A másik, hogy melankolikus hangulatot szeretnél, ekkor viszont a fényeknek is fáradtnak, egysíkúnak kéne lenniük. Most valahol a kettő között vagyunk. Nem tudom, hogy lehet ezt ismételni? Jó lenne. (hegyi)

Az alkotás öröme

Az alkotás öröme

Az őrült tervező magányossága. Jó ez Feri, bár az oldalon ez a panoráma nem tud jól érvényesülni, de ennek most van létjogosultsága, mert valóban érdekes a térjátékod, ahogy mint rendező komponálod magad a képre, miközben mint egy görög rom ásatásnál, vagy egy filmforgatási díszletben, a teret is jól mutatod. Köszönet! (hegyi)
értékelés:    

Stage Diving

Stage Diving

Rajongók álma.

Stage diving, méghozzá nagyon jó ritmusban ábrázolva, gratulálok a pillanathoz neked, mert monitor előtt ülve bármennyire is egyszerűnek tűnik, de a valós helyzetben nem könnyű elkapni azt a pillanatot, amikor a tömeg és a zene hatására elszabadulnak az indulatok. Jó az is, hogy a horizonttal játszol, szóval ez egy jól megoldott feladat. Arra viszont figyelj, hogy a vízjelezésnek sok értelme nincs, viszont elviszi a figyelmet a képről, ráadásul ha már mindenképp muszájnak gondolod ráírni a képre, akkor tedd ezt kézzel, ne valami idétlen betűvel. De ha kérhetem, akkor tekintsünk el ettől a ráírogatásról, mert ez nem profi dolog. Aki lopni akar, azt ez nem tartja vissza semmitől, de lényegesen rontja az élvezeti értéket. Várjuk a munkáid, ne hanyagolj minket. (hegyi)
értékelés:    

Ablak

egyre laposabb szögben éri a reggelinapfény az ablakunkat

Mondhatni viszket a tenyerem, hogy Feri visszakapja, amit az én hasonló tónusban elkövetett képemnél kaptam tőle, de be kell valljam, hogy nekem ezzel a tónussal nincs semmi bajom. Mondjuk jobb alul nem tudom, mi az a dolog, talán valami kihalófélben lévő virág, de végülis ez is elmegy, bár nekem a szemem mindig húzza oda le. Szóval persze lehetne finomítgatni, de azt gondolom, hogy kivétel erősítő, hogy ha a hangulat ilyen erővel van jelen, akkor szükséges-e ezt pakolászással és rendezgetéssel javítgatni, vagy akkor elvész vajon az a varázslat, ami pillanatokig van jelen csak? Ki-ki maga döntse el, én elfogadom ezt a verziót. (hegyi) értékelés:    

Elnyomók és elnyomottak

Elnyomók és elnyomottak

Alanyom ismét a vászonra ragasztott papírcsíkok, mindenki fedezze fel magának :)

Nagyon érdekes az, ahogy János alakítja a világát, egyszerű eszközökből épít magának olyan játszóházat, ahol a hullámok akár női testet, akár építészeti makettet is formázhatnak. Nagy elődök előtti tisztelgés is lehet, akár Pécsi József, akár Moholy-Nagy László munkáira gondolunk, és az benne az izgalmas, hogy mintha e két előd világa gyúródna egybe itt most. Javaslom Jánosnak, hogy foglalkozzon ezzel, és a megfigyeléseit terjessze ki a portré területére is. (hegyi)
értékelés:    

Befejezetlen múlt

Befejezetlen múlt

...mikor az út nem ér véget a megérkezéssel.

Nagyon jók a formai meglátásaid, a ritmusok a képen, a fenék gömbölydedsége és a láb-kar zaklatott átlói, kiváló kontraszt. De ez csak a forma. A hosszútávfutó magányos hiszen a lovakat lelövik, ugye, meséli Brigitta, sebeket szerzünk, és kérdés, hogy fel tudunk-e állni újra, mindez a formával együtt hozza a sérülés fájdalmát és a dühöt, dacot is. Úton vagyunk, egy kis dombra lecsücsülünk... Köszönet érte! (hegyi)
értékelés:    

Vigasz

Vigasz

Hangulata van a képnek, de azt hadd tegyem gyorsan hozzá, hogy láthatóan nagyon szeretsz bindzsizni, molyolni a képekkel, és ez jó lehet, de csak akkor, ha megtalálod azt az utat, ami nem túl sok. Ugyanis itt nem olyan nagyon kellene rá a régies effekt, a roncsolás, de az még hagyján, viszont mivel mindent összekencsölsz vele, így jut a szereplőkre is, miközben ettől nem a környezeti hatást erősíted, hanem az egész kép olyan, mintha csőtörésnél ázott volna picit a pincében. Biztos, hogy kell ez? Azért kérdezem, mert ha mindenben van ez a fűszer, akkor az könnyen modorossá tehet. Én itt nem érzem ennek a kényszerítően erős hatását. A kép enélkül is jó, a ledobott táska, a nő, ahogy kötelességszerűen, de nem nagy átéléssel vigasztal, szóval a hangulat szuper, a kompozíció is jó, csak az effekt az, ami miatt ez most nekem nem három csillag. (hegyi)
értékelés:

Ezer mérföldnyire...

Ezer mérföldnyire...

A fényképezés mellett a másik hobbim a rajzolás :)

Jó ez a beállítás, hangulatos, ez a legfőbb erénye, hogy beengedsz magadhoz, hogy mintha csak úgy dumálgatnánk, és te közben rajzolgatsz, de közben megvitatjuk az élet nagy dolgait, szóval ez jó - talán egy kicsit kevesebb is elég lenne a kanapéból, és több a lábadból. Minimálisan, szóval azt kell mondjam, hogy ettől ez még egy 3 csillagos kép. Ne hanyagolj minket, gyere buliba is, és küldj képeket! (hegyi)
értékelés:    

Titkos élet

Titkos élet

Nos, igazából ha kilépsz a fürdőszobádból, ha kilépsz a házadból, nem tudni mi történhet ott bent. Az elveszett kulcscsomók még beljebb vánszorognak a szekrény mögött, a pezsgőspohár készlet sznob partit csap, a fogkefék pedig... ha már egy pohárban laknak, khm...

János, a sztori jó, a kép viszont még zavaros. Jó a kiindulási alap. Fehér a fehérrel, kevés szín, egyszerű formák, és csak a fogkefe fejei a színesek igazából, ez hálás és érdekes irány lehet. Viszont ahogy találtad, az nem elég még. Rendezni kell. A csendélet szinte sose áll készen rendelkezésre, mindig igényel némi matatást. A polc jó, a pohár jó, a fogkefék jók. Az árnyékok se rosszak, bár a fényekkel lehetne még játszani. De ami zavaros, az a jobb oldal, amire kifut a kép, a csempe, meg valami fémes is van ott, szóval azzal kell valamit kezdeni. Nem kötelezően kell sterilizálni a képet, de így most az ott bizonytalan. Kérek ismétlést. (hegyi)

valami virágvalami virág

valami virág
valami virág

Jó ez a két kép, mégpedig azért, mert zavarbaejtő lehet azoknak, akik arra várnak egy makrofotónál, hogy az éles legyen és tudományos szinten ábrázolja a parányokat. Holott a makrovilág nem csak külsőségeiben és a porszemek, hajszálak kiborítóan természetellenes élességében létezik, hanem belül, fejben, álomban vagy félálomban, amikor nem az objektív tökéletes mindentlátó okuláréjával nyomakodunk be ebbe a világba, hanem amikor a mi rövidlátó szemünkkel keressük a csodát a pirinyó kis virágszirmokban, macskabajuszban, kutyatalpnyomban a sárban. Szóval valamit sikerült akaratlanul is megfognia Vikinek, ami hasonlatos ahhoz, ahogy a fotó az időt is csak pótlólagosan képes ábrázolni, miközben mérni kínosan precízen méri azt. A makrót is kínosan precízen képes a fotó ábrázolni, holott a lényeg, a lélek valószínű nem ott keresendő. (hegyi)
értékelés:    

Épített környezet

Épített környezet

Meghökkentő, úgy is mondhatnám érzékcsalódás szintű az, ahogy a házat a felhőkre vágtad, attól, hogy nincs térbeliség érzékeltetve és az mélységélesség is ilyen nagy, az egész rajszszerű lesz, mint egy hajtogatós játék. Olyan ez, mintha ezekből az elemekből majd otthon nekem kéne összerakni egy lakótelepet, mintha egy játékdoboz részletét kaptuk volna. Tetszik. (hegyi)
értékelés:

A MUNKÁSOSZTÁLY NAGY ÜNNEPE BORGHETTO DEI PESCATORIBAN

Borghetto dei Pescatori, Róma, 2011.05.01.

Fricska ez, ünnep emberek nélkül, embertelen fieszta, valami igen fura színvilágban, mint a kifakult újságok, olyan ez, és amit látunk, az is valami szoc, de talán a szocnál is reálabb világ, valami fura belenyugvással, hogy ez már így marad, sosevolt máshogy, és nem is lehet. Zavarba ejtő, hogy nincs senki a képeken, csak az az egy alak, talán öregasszony, aki az utolsó képen az erkélyről nézi, hogy mi is van most, itthagyták őt? elrohant mindenki? Ünnep, de másutt, mint egy vasárnapi mise idején a falu, ahol csak a kivert macskák és a hitetlen részegek kóborolnak, a többiek jóravalóan hallgatják a tiszteletest és a húslevesre gondolnak. (hegyi)
értékelés:    

Traktor

Traktor

Éva, a verbális logikát értem, az esztétikát nem találom ebben a képben. Oké, évszak, traktor, mező. De ez a kuszaság, az autó, az A-oszlop, a talán vadkender, az egész nekem szét van darabolódva és nem áll össze képpé, kompozícióvá, nem is tudom hirtelen megmondani, hogy lehetne ebből kép, mert ehhez értenem kéne azt a logikán túlmutató ingerenciát, ami miatt a kép elkészült. Elnézést, de ezzel most nem tudok mit kezdeni. (hegyi)

Egyedül

Egyedül

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha ezt a képet barnítva láttam volna először, jót tett neki, hogy feketére hoztad. A hatás működik, jó ez az utcakép, olyan, mint egy western falu kicsit ettől a fénytől, de hatásos. Én attól érzem kicsit erőtlennek, hogy lekerekítettek azok a dolgok, amik a drámai hatást erősíthették volna. A kamera nézőpontja a felnőtté, ettől a felnőtt kontrollját érezzük, vagyis azt, hogy oké kisember, menj csak, itt vagyok mögötted, ne félj. Aztán a fény, az, hogy a szereplő szinte a fénytér közepében van, vagyis ez így nekem nem az elveszettséget, hanem a felfedezőutat mutatja. Nem baj ez, csak nem az, amit a lecke mond, mert ez nem magány. Nővérem volt így, hogy szépen ment Ágfalván a határsávban és szedegette a virágokat anyának, egy fehér, egy kék, egy sárga, ő elvolt magával, csak közben átgyalogolt a határsávon a senkiföldjére a riasztórakétákat indító madzagok közé, amik el is sültek, aztán apám mehetett rapportra a főnökéhez, hogy egy határőr lánya hogy a fenébe kolbászolhat majdnem át a sógorokhoz... Ott se volt szó magányról, ahogy itt se. Tehát a kép jó, de a leckét nem oldja meg, ezért egy csillag, amúgy lehetne három is. (hegyi)
értékelés: