Feladatmegoldás

Kicsit azért vagyok zavarban, mert több kép jött tőled egyszerre, és úgy érezheted most, hogy nagy tömegben zuhan vissza rád az értékelés, és nem biztos, hogy minden képnél azokat az értékeléseket kapod, amikre számítottál. Én viszont nem szeretném elvenni a kedved, hanem segíteni, hogy tovább tudj lépni. Ennél a képnél nagyon jó a tekintet, nagyon jó, hogy a tekintetben fölfedezhető vagy. Ez egy nagyon fontos dolog, mert ez egy kapcsolódás, ez az ereje a képnek, és ezt az erőt figyeld meg, mert ezt kell tudnod közvetíteni az előző képeidnél is, hogy valamilyen módon a néző duma nélkül kapjon valamit, anélkül, hogy különösebben kelljen magyarázni. Ez a kép ebből a szempontból egy nagyon erős kép. Ami miatt problémám van, az a kép kivágása, az, ahogy a fejbe belevágtál. Ha ekkora tér van az orr alatti résznél, akkor megmaradhatott volna a fej formája, és nem kellett volna ebbe belevágni. Tudom, hogy nem nagyon egyszerű dolog, amit mondok, mert az állatkák mozognak, élik a maguk világát, és nem kötelezően hagyják, hogy instruáljuk őket. Ez egy ilyen játszma, hogy meg kell találnunk a legjobb pillanatot. Ha ismerjük ezt a kutyát, és tudom, hogy ő mennyire mozgós, ugrálós, akkor ezt bele tudom komponálni a képbe úgy, hogy ha nagyon ficánkolós a kutya, akkor tágabb képkivágást hagyok, és abban exponálok, mert még mindig jobb, ha vágnom kell belőle, mintha valami nincs meg. Vágni lehet, de hozzáragasztani már nem. Ha egy nyugodtabb modell van, akkor adja magát a dolog, hogy ezt az egészet egy tágabb kompozícióban meg kellene ismételni. Jó lenne, ha kapnék egy ismétlést, mindazon által kettő csillag a képre megvan. (hegyi)
értékelés:

Blanka, ez otthoni emlékkönyvbe való kép, most ez nem sikerült olyan erős képnek, ami fotográfiailag is megoldana bármilyen kérdést. Ez nem több mint egy geg. Vakuval fotózva, erősen bevillantva, tulajdonképpen ezzel létrehozol egy nagyon erős, kopogós képet az előtérben, a háttér pedig sötétben marad. Esetleges az, ahogy ebben a körben benne vagyunk, tehát magának a grimaszolásnak, a hülyéskedésnek a hangulata megjön, de azáltal, hogy ez befagy ebbe a pillanatba, ez az egyetlen gesztus, ez örökítődik meg. Se az eleje, hogy hogy jutottatok idáig, hogy itt ökörködtök a kamera előtt, se a folyatása, hogy min röhögtök, nincs rajta a képen, csak ez az egy, kimerevített pillanat van. Igen ám, de ez a pillanat csak értelmezés kérdése, hogy vidám vagy nem. Takard le a kisfiúnak a száját, nézd csak a szemét, és ha csak azt nézed, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ő a csúcspontján van annak, amikor ezt az egész játékot ő élvezi. De ennél komolyabb kérdés, hogy mi történik a képen és miért. Erre nem ad a kép választ amellett, hogy esztétikailag sem üti meg azt a szintet, ami érdemes arra, hogy megőrizzük. Ez egy gesztusfotó, ebben elfogadható, de leckemegoldásnak ez kevés. (hegyi)

Érdekes hangulata van ennek a képnek, tudod, hogy mit nem értek, Győző? Azt, hogy most te szeretted volna, hogy ez térbeli kép legyen, szeretted volna érzékeltetni a teret és annak a mélységét, vagy pedig kétdimenziósra akartad vasalni? Azzal, hogy az élesség nagyjából egy jó tág térben jelen van, ezzel eleve kétdimenziósra vasalsz, ugyanakkor a fényekkel viszont szeleteket hozol létre: van egy közeli szelet, ez a fenyő, aztán van egy kicsit távolabbi szelet, ez a másik oldali facsoport, aztán van egy harmadik szelet, ez pedig a háttérben meghúzódó házak sora. Ez most három elcsúsztatott ritmus, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt én értem, hogy mi lenne a legfontosabb. Ezt annyival rendbe lehetne hozni, hogy utómunkában kicsit kontrasztosabbra veszed a képnek a jobb oldalát is, tehát körülbelül arra a tónusszintre hozod, mint a kép bal oldala, és akkor ez megoldódik, ha ez lett volna a cél. Ha nem, akkor a mélységélességgel kellett volna úgy játszani, hogy inkább a hátsó rész legyen éles, és ez az egész itt elől csak egy folthatás legyen. Nem vagyok benne biztos, hogy akarom számolgatni az ágakat itt elől, hogy hány kis kinövése van. A gondolat tetszik, azon vaccillálok, hogy ez most kettő csillag, vagy ismétlés. Tudom, hogy nehéz dolog egy ilyet megismételni, ugyanakkor ahhoz, hogy pontosak legyenek azok az üzenetek, amiket küldesz, ahhoz az ismétlés nem ártana. Ezt most döntsd el te magad, én most itthagyom ezt a dolgot, a kettő csillagot megelőlegezem rá, ha úgy döntenél, hogy nem ismételsz, akkor maradunk ebben a kettő csillagban, én szeretném, ha születne ide egy ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Nagyon egyszerű megoldást talált Feri, nagyon egyszerű dolgot vett észre, de ez, a maga egyszerűségében egy nagyon jó ritmusú kép. Egészen őrületes az, ahogy a nagyjából homogén háttér ezt az egészet kiemeli, mindazzal együtt, hogy hiába homogén a háttér, de azért párhuzamként hozzáad ahhoz, amit a dér és a kerítésdrótok hordoznak magukban. Azt mondtam, hogy nagyjából homogén a háttér, nem biztos, hogy ebben a formában én meghagynám ezt a fajta enyhén, de mégis jelen lévő vignettálást, mert összerántaná a képet, de itt erre nincs szükség, sőt, pontosan ellene dolgozik annak a ritmikának, amit itt látunk. Ezt a zizegős-zajosságot meghagynám, ugyanakkor a kép széleinél megpróbálnám valamennyire utómunkában rendbehozni, hogy ne legyenek ezek a sötétedések. Erre én most megadom a leckemegoldást is, Feri, de érdemes erre a technikai dologra odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

A Barbie testvérek újabb szereposztásban jelennek meg ezen a képen. Van ebben az egészben egyfajta bábfilmes jelleg, ez a széttartó vonalaktól, a meghúzott horizonttól, a kép játékosságától is van, de olyan, mintha egy díszletét kapnám egy mesefilmnek. Egyetlen egy dolog, ami most itt problémát okoz nekem: nem látom, nem érzem, hogy hol és ki lehet a főszereplő. Abban se vagyok biztos, hogy honnan kéne neki feltűnni, honnan várjam: a sikátorból, az ablakból kihajolva, vagy az előtérbe begurulva? Ez most nekem egy kicsit üres, ez egy színpadi terep, ahol már a kórista lányok ott vannak, de a főszereplőt még nem látom. Van ettől egy várakozással teli feszültség a képben, de most ez nekem kissé vázlatszerű hatást hoz, ezért egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

Sokat voltam én itt a Petőfi Csarnokban, egészen őrületes hely volt ez a 80-as években is, akkor új volt, progresszív, és ahhoz az ízlésvilághoz tartozott, amihez a Kőbánya-Kispesti metróállomás is, ezekkel a nagy műanyag felületekkel, amik voltak rajta az egész egy furcsa falanszter volt, de ahhoz, hogy koncerteket lehessen benne tartani, ahhoz, hogy a Ligetben legyen egy szórakozóhely nagyon is megfelelő volt. Azért olyan nagy baráti érzéseket az ember nem tudott vele létrehozni, erre nem volt alkalmas, talán a barnák miatt, talán a sötétség miatt, ami belül fogadta a látogatót, az egészben volt egy elidegenítő, távolságtartó érzés, de ettől függetlenül a mai napig fennmaradt. Túl sok gondozást nem kapott, ezért megpróbálták kortárs képzőművészek, graffitisek ezt az egészet feldobni, sikerült, amennyire sikerült, ennek látjuk egy lenyomatát. Ez egy izgalmas kép lenne akkor is, ha nem hagytad volna meg a háromszöget a kép felső részénél. Értem én, hogy ez neked hozzátartozik a képhez, mégis azt mondom, hogy mint kompozíció, nekem izgalmasabb lenne enélkül. Szépek a formák, de az égnél nekem kilazul az egész. A megoldás rendben van, három csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Lírai megközelítés, csodálatos az a jelenség, ami a deresedés nyomán létrejön, és ennek egy nagyon szép megoldását kapjuk. Egyetlen egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: a jobb fölső sarokban kifut egy faág, és ami ott színben történik, az már zavaró. Azt az egy ujjnyit a képből én levágnám, az aranyló színnel, ami ott létrejön, tökéletesen másról mesél, mint amiről a kép többi része. Nem is baj, ha az ott vágódna, mert az ívek a másik fatörzstől indulnak el, és ezért ennek a fatörzsnek túl nagy szerepe nincsen. De a megoldás rendben van, a három csillag megvan rá. Annyit szeretnék elmondani, Zsu, hogy elkezdtünk egy újabb munkát a Látszótéren, elkezdtük az osztályba sorolós munkákat, és én nagyon szeretném, ha az első három leckével foglalkoznál. Tudom, hogy dolgoztál már ezekkel a leckékkel, de ez nem ok arra, hogy ne folytasd ezt a munkát, hogy ne kezdd elölről, tehát az első három leckére szeretném felhívni a figyelmedet, várom rá a megoldásokat. (hegyi)
értékelés: