Feladatmegoldás

Nagyon érdekes az a - mondhatóan – múltidézés, amit itt a képen látunk, és ez több értelmezési síkon ezt hozza. Egyrészt látunk egy romot meg egy nagyon régi deszkalapot is, és ez így együtt egy érdekes párosítás. Miközben a táj maga a valóságot hozza, aközben a visszafogott színeivel képes annyira a háttérben maradni, hogy megmarad a fókusz ezen a két tárgyon, és ez a régmúltat idézi. Azoknak, akik ehhez a helyhez érzelmileg kötődnek – a többieknek mondom, hogy ez a Klastrom Taliándörögdön – szintén segít egy emlék felidézésben. Talán annyit hozzátennék, hogy ha egy nagyon kicsit elmozdulsz magadnak jobbra, akkor nagyobb távolság lehetne a két tárgy között, és feszesebb lehetne maga a kompozíció azzal, hogy jobban széjjelebb húzódhatna a Klastrom. Most ez a két tömeg nagyon közel került egymáshoz, miközben maga a kompozíció könnyedebb. Ettől érdekes és jó, de olyan, minta valami még hiányozna erről a képről, ami mondjuk, a kép jobb oldalán ezt az egész tömeget visszahúzza. Nem tudom, hogy egyedül voltál-e ott vagy volt-e ott veled valaki. Ha vannak ilyenkor segítők, - bemégy a faluba és keresel valaki kedves embert - akkor lehet mondani, hogy mászkáljanak egy kicsit a Klastrom körül. Oda kerül egy figura, akár háttal, csak sziluettben, és máris ez az egész ritmusban helyrebillen. Tehát a viszonyrendszerhez, ahhoz, hogy a méreteket jól lássuk, érdemes lett volna még egy ilyet bekapcsolni. Az üzenet nagyon jól érhető és egy nagyon jó gesztus. Én megadom rá a három csillagot azzal együtt, hogy ez egy nagyon belső üzenet, de így most nem biztos, hogy a nézőben ugyanazokat az érzelmeket tudja előhívni, mint azokban, akik jártak ezen a helyszínen. (hegyi)
értékelés:

Megvan az öniróniája a képnek, Nóra ebben nagyon erős. Nóra, én most azért mondjak valamit személyeset, nagyon szűk marokkal méred te itt nálunk a munkákat, ennél sokkal nagyobb aktivitásnak örülnék, mert volna értelme! A hétköznapokat oldjuk meg valahogy, tudom, mindenkinek sok a munkája, fáradt, és küzdeni kel az életben maradásért, de ehhez a küzdelemhez járul hozzá az, amit a hobbyidőnkből le tudunk csípni, és amit ezekkel a jelenlétekkel meg tudunk mutatni. Én arra szeretnélek téged biztatni, hogy legyen ez rendszeres, mert az, ami segít felépíteni egy munkafolyamatot. Ez a kép egy nagyon erős üzenet, de ott van némi problematikám, ami a valóságot behívja ebbe, méghozzá nem is a gömb madzagával, hanem a fenyőtüskével, én azt hagynám ki. A kis kanóc az nagyon jó, mert ez kell, ez a szocreál része, ettől válik profánná, ez nem árt, mert ez ad egy olyan fűszert az egésznek, hogy ezt a cukormázat leveszi róla, de a fenyőtüske az olyan objektum, amiből épp elég az, amit a háttérben látunk, itt a valóságrészben nem kellene. Két réteget látunk, van egy hátterünk, ami az érzelmi rész, a vörösek, aranyak és zöldek, és ez megadja a hangulatát ennek az ünnepi szituációnak, miközben van egy előterünk, amiben itt a valóság ezzel a gömbbel, és azért izgalmas ez az egész, mert az válik valósággá, ami a legszürreálisabb, ez az egész torzított világ. A torz világ lesz a valós. Nem tudom, hogy mennyire érthető ez az okfejtésem, de nekem ebben a képben ez az erős, hogy az egész kap egy furcsa gellert ettől. Nekem ez nagyon tetszik, jó az irány, a három csillag megvan, a leckemegoldással én még várok. Lehet, hogy nincs már meg a fa, de érdemes azon elgondolkodni, hogy mi az, amit beemelünk az előtérbe, mennyi zavart hagyunk ebben benne. Várom a munkáidat, Nóra, ne hanyagolj minket! (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon furcsa kép ettől a tükröződéses játéktól, én nagyon örülök annak, hogy Éva megtalálta magának ezt a zsebtükröt, meg az egyéb kis tükreit, mert Alice belépett a tükörvilágba és tulajdonképpen ennek egy nagyon érdekes absztrakcióját kapjuk. Azért örülök ennek, mert nem csak hogy stílusjeggyé tud válni, hanem látszik és érződik a képeken az, hogy élvezed ennek az egésznek a felfedezését. Ha tudja az ember, hogy mit akar, akkor a formai megfejtés már magától jön. Ez a bizonyíték erre, amit itt kapunk, hogy azzal a technikával, ami neked van nagyon határozott üzenetet tudsz létrehozni, és nem kérdez az ember, hogy most miért nem éles, vagy mi hol éles, vagy miért olyanok a színek, mert az üzenet ereje olyan nagyon hatásos és annyira határozott, hogy lehengerlő. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy Éva, találtál egy hangot, egy színt. Ez nem jelenti azt, hogy innentől csak tükrös képeket kell küldened, de azt igen, hogy amíg ezt élvezed, csináld, és ez által fogod tudni megfigyelni azt az élményt, amit ez neked adni tud, és azt, hogy ezt mi hozza létre. Ha ezt a biztonságot most meg tudod figyelni, végig tudod ízlelni az összes ízét, akkor a későbbiekben remélhetőleg ezt már fogod tudni alkalmazni, amikor egy másik helyzetben, egy másik manifesztumra találsz rá, hogy ezt a beleszerelmesedést kell hozni, ez a fotográfia lényege. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Mindig nagyon nagy érdeklődéssel figyeltem azt, aki képes ollóval saját kezén körmöt vágni, én inkább sebesüléseket tudok ilyennel okozni, volt, hogy egészen durván behasítottam a körmömet, úgyhogy azóta ilyennel én nem is próbálkozom. Szürreális az egész, amit itt látunk, ez egy jól megoldott gesztus. Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a 700 pixelt használjuk ki, ha már ennyit tudunk, akkor csináljuk is meg. Ha már a szöveg arra ad egy utalást, hogy ez az év utolsó körömvágása, akkor lehet, hogy erre valamilyen gesztust még oda lehetett volna tenni, ha már a cím is erről szól. A képből ez az utolsó nem nagyon derül ki. Ezt úgy is meg lehetne akár oldani, hogy nem az asztalon csinálod, hanem valahol, ahol a háttérben ott egy fenyő vagy valami, ami az év végi búcsúztatásra utal, akkor lehet, hogy ez jobban meg tud jelenni, mint üzenet. (hegyi)
értékelés:

A leiratot nem teljesen értem, hogy ha nem a neve a macskának, akkor mi a ribizli? Lehet, hogy ez valami szleng, amit nekem ismernem kéne, de én nem tudom, hogy ez micsoda. Ettől el is tekintek. Maga a póz és a gesztus rendben van. Kicsit olyan kórházi ágyas jellegű az egész, olyan, mintha a János kórházba bevitték volna a cicát és ott feküdne. Bocsánat, hogy ezt mondom, de hát nyilvánvaló, hogy nem lehet mindig minden pózt megcsinálni, bár ha ennek a cicának ez egy bevett szokása, akkor érdemes lesz ezt a képet majd megismételni. Odafigyelni például arra, hogy a fejénél, ahogy húzódik egy vonal az ágytakaróval, az nem annyira erős. És hát én a háttérből kevesebbet adnék. Az ágyvég deszkája nekem már sok, és még mögötte is van valami. Nem egy könnyű meló az állatokat fotózni, és beismerem. Maga az, hogy ez a világos drapéria van, az kitűnő. Nem tudom, ez mennyit lóg le az ágyról. Ha valamihez kihúztad volna az oldalt lelógó részt, tehát nem hagyod, hogy az ott fityegjen, hanem elhúzod oldalra, akkor ki lehetett volna húzni ezt a hátteret annyira, hogy ne legyen ennyire közel a macska tömege és feje az ágy széléhez, mert ettől befejezetlen a jobb fölső sarok. És még valami. Divat a kis mélységélesség, ezt látjuk fotóban, videoklipben, mindenütt, néha szemészeti reklámnak tűnik, hogy látok vagy sem... de azt kell mondjam, hogy azért ne essünk a mértéktelenség hibájába, ennél nagyobb mélységélesség kellene. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök annak Gábor, hogy foglalkoztál ezzel a kérdéskörrel és megkerested a kockát, és kiderült, hogy van még belőle. Tehát azt a döntést, amit az előző elemzésnél elmondtam, meg tudtad hozni. Itt most egész kicsi hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes kép legyen, mégpedig az, hogy ami ilyen kevés képelemmel dolgozik, ott figyelni kell arra, hogy mit ad ki ez az egész a vízszinteseket illetően. Azzal, hogy maga a fény balról jön, és ettől az egésznek a fénytömeg mennyisége baloldalon egy kicsit nagyobb, mint jobboldalon, a baloldal egy kicsit közelebb kerül hozzánk, arra nyílik az egész. Tehát, lehet, hogy ha mértanilag pontos meghatározás és ez egy vízszintes, de itt van az a helyzet, amikor a mértani vízszintest az optikai helyzet befolyásolja. Magyarán, ha ezen az óra mutató járásával ellentétesen egy fél fokot fordítasz, akkor a tömegeket húzod helyre. Még egy dolgot mondok, amire még oda kell figyelni, s ezek a horizontnál meghúzódó ködfoltok. Nézd meg, az is ferdén húzódik. A kép bal oldalán lévő részén csak egy vékony vonalként van jelen, a jobb oldalon pedig egy nagyobb tömegként, és elmossa ezt az határvonalat, de ettől ez is ferde vonallá válik. Ezt az egészet kell visszahúzni tömegében. Lehet, hogy ha elővenném a vonalzót, akkor maga a horizontod vízszintes, de a tömegek elforgatják az egészet, és ezt kell visszahúzni egy nagyon picit. Tehát az a fél vagy egyfokos fordítás ráférne erre a képre, és akkor azt mondom, hogy tökéletesek vagyunk, de így is meg van a három csillag. (hegyi)
értékelés: