Feladatmegoldás

Szintén beleolvastam a kommentekbe. Látom, hogy mindenkit lenyűgözött az, hogy itt létrejön egy fej, voltak akik írták, hogy el is fordították volna, hogy ez még szájbarágósabb legyen. Én örülök neki, hogy nem fordult el, mert az már túl sok lenne a jóból. Ez így, ahogy van elég, nem kell ebből többet hozni, nem kell ezt jobban magyarázni. Kicsi pontosítást azért nem ártana majd tenni. Nem tudom, hogy ez a hosszabb expozíció miatt van-e, hogy ez bemozdult, lehet, hogy a kamera mozdult be. Erre érdemes odafigyelni, mert ez hiba. A gesztus abszolút rendben van. Nem kell ennél többet mesélni egy tárgyról. Ott van a tárgyiassága, de ott van a játékossága is, az anyagszerűség is jól ábrázolható. Ezek szerintem nagyon jó megfigyelések. Én azért adok most erre három csillagot, mert azt szeretném a Zolinál erősíteni, hogy próbáljon meg a szájbarágós verbálfotóból elmozdulni a lírai megközelítések felé. Tudom, ez nem könnyű, mert az életet meg kell élni, és az élet nem a líráról szól, de a fotográfia igen. Úgyhogy most is azt mondom, amit néhány elemzéssel ezelőtt valakinek már mondtam, hogy vegye azt, hogy a fotográfia a fotografálás az arra lehetőség, hogy az egész napi taposómalomból ki tudjunk kerülni. Adjuk meg ezt magunknak, lehetőleg rendszeresen, úgy, hogy akár minden nap próbáljunk meg kiszakítani 5-10-15 perceket arra, hogy kezünkbe fogjuk a masinát. Nem biztos, hogy fog érvényes kép készülni, de legalább foglalkozunk vele. Ne forduljon olyan elő, hogy nem fogtam a kezembe a gépet. Egyébként azt még megjegyezném, hogy tessék megnézni ezt a kupakot. Hogyha ez rendesen van exponálva, akkor ott azért még egy arcképet is felfedezhetünk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Olyan, mintha egy divatmagazinból látnék egy képet, bár nem vagyok meggyőzve arról, hogy a fejnek az elhelyezése 100 százalékos, mert a fej fölött van egy olyan tér, ami nem biztos, hogy értelmezhető, hogy miért van meghagyva, miközben a sálból meg vágtunk, amiből meg kár volt vágni. Le van csúszva a modell, de ettől függetlenül divatmagazinos az egész. Nagyon ízléses és nagyon finom árnyalatokkal, nagyon finom gesztusokkal dolgozó kép. Őszinte, mégis visszafogott, nem harsány, nem tolakodó portér. Erre érdemes lenne odafigyelni János, hogy mit, hova teszünk. Általános probléma szokott az lenni, főként a tüköraknás gépeknél figyeltem meg, hogy az ember úgy komponál, hogy betesz középre valamit, és a többivel meg lesz majd valami. Amikor meg a végeredménnyel szembesül, akkor jön rá, hogy mi a túrónak hagytam én annyi helyett fölötte, amikor nincs rá semmi szükség. Tehát a négyzetes kompozíciónak is megvannak a buktatói. Például ez, hogy a szem a fontos, azt rakjuk középre. Nem, nem, nem! Ezt a tömegelhelyezésnek felül kéne írnia. (hegyi)
értékelés:

A vízi élet, a vízitúrázás az én világomból kimaradt eddig, és ahogy ismerem magam, lehet, hogy ez így is marad, mert a víz nem az én lételemem. Ezeket a csónakhordó szerkezeteket én a Rómaifürdőn figyeltem meg, hogy ezek mennyire furcsák és mennyire szürreális az, hogy ilyen tákolmányokkal hozzák létre ezeket a dolgokat, nekem ez ezért érdekes dolog. Érdekesek azok a kis buborékok, amik ennek a vastraverznek a kerekeivel meg a hordózó eszköz kerekeivel meg a lámpaburával létrejönnek. Olyan, mintha szappanbuborékok lennének. Nekem ez felkeltette a figyelmemet, és gondolom, hogy te érdeklődésedet is valami hasonló kelthette fel. Ez egy jó ritmus és jó megfigyelés, és köszönöm szépen. Megadom a három csillagot, és meg van a leckemegoldás is, mert tárgyfotó, még akkor is, ha szürreális. (hegyi)
értékelés:    

Azt hiszem, hogy a csúcsra értünk, Éva. Bunuel jut eszembe, Az andalúziai kutya, vagy Kepes György feleségéről készített képe. Egy olyan gesztust raktál ide, ami így, ahogy van, nekem tökéletesen rendben van, még azzal a kis szöszmösszel is, ami a kép bal alsó sarkában a fénycsillanással létrejön. A koszosságával, a hibáival, igen, ez egy nagyon jó megfigyelés, és mindegy, hogy mivel érted ezt el, hogy a mobilnak a kis kamerájával, vagy azzal a hengerrel, de mindenképpen egy olyan játék, egy olyan gesztus, amit nagyon visszafogottan és nagyon ízlésesen ábrázolsz. Ez a tónus, ez a rajzosság, ahogy elhelyezeted a tükröt, ami kimozdítja a középpontból, miközben a fő motívum a középpont felé tart, de ez az ovális kibillen ebből, de az a tömegelhelyezés, ami a képhatárokkal jelzett, ezt az oldalra billenést húzza vissza, szóval nagyon dinamikus, nagyon jól rajzolt kép. Mint gesztus, én ezt egy abszolút jól szerkesztett tisztelgésnek érzem az elődök előtt. Ez egy nagyon átgondolt üzenet, és a legerősebb tükrös képed, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

A helyszínt nem ismerem, ez valószínűleg neked könnyebben értelmezhető, technikailag rögtön mondok egy olyat, ami nekem problémás: a horizont. Tudom, hogy ilyenkor nehéz értelmezni a horizontot, de azért mégis lehet valamennyire, ha mással nem, akkor a függőlegesekkel. Szóval most ez elfordult egy pár fokot az óra járásának megfelelő irányba, ezt érdemes lenne visszaforgatni, akkor határozottabb lenne a dolog, most ez valamiért jobbfelé dől, és ez az egészre annyiban mindenképpen rányomja a bélyegét, hogy ha ezt nem az elforgatás húzná vissza, akkor a tömegelhelyezés, de itt a hatos vágány az előtérben üres. Ha egy kicsit ahhoz a kempingkerékpárhoz közelebb megyünk, ami ott a megállónál van letéve, akkor lehet, hogy még meg tudjuk tartani ezt a sok mozdonyt meg vasúti kocsit, de akkor talán még ezzel a kerékpárral valami kompozíciót létrehozva a szürrealitást lehetne erősíteni. Egyébként is talán ráférne erre a képre az, hogy a föld szintjéhez közelebbről exponáljunk, hogy még nagyobbak, hatalmasabbak, erőteljesebbek legyenek ezek a vonatok. Most nekem ez túl szocreál, túl tárgyias ábrázolás. A dokumentálás jellege mindenképpen megvan, ez biztos fontos, ez a helyi szinten értelmezhető, ezt a látogató nem biztos, hogy egyértelműen tudja dekódolni, erre most egy csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

A latinos műveltségem enyhén hiányos, ezért utána kellett néznek pontosan ennek az értelmének, hogy a mélységből, a mélyből jelentéssel bír a zárójelbe tett címrészlet, és ez abszolút rímel arra, amit a képen látunk. Van egy hátterünk, mondható ez is üzenetértékűnek, egy kicsit a bábeli zűrzavarra és annak ábrázolására hasonlatos, amit a háttérben látunk, nagyon jellemző építkezési stílus. Aztán látjuk Sándort, mintha egy vásáros lenne, aki kirakta a kis portékáit, és majd csomagol haza a vörös lepellel, kászálódik föl a főszereplő a földről, olyan, mintha megpihent volna, de mégis van egy fajta vádló érzet is a tekintetében. Az egésznek a ritmikája megadja ezt az értelmezést. Egyetlen egy dolog, ami nagyon érdekes kérdést vet föl, és visszahúz a valósághoz (ami nem biztos, hogy baj) ez az oszlop. Gondolom nem véletlenül került a képre, és nem véletlenül ebben a kompozícióban szerepelteti Sándor, hiszen ha egy kicsit odébb pakolja le a maga holmiját, akkor ez kihagyható lett volna, de ez az oszlop az, ami még inkább fókuszál, hiszen nagyjából oda érkezik, hol a főszereplőnk van. Tehát mint tömeg, őrá helyezi a súlyt, és ez a figyelemfelkeltés szempontjából fontos. Dinamikában, kompozícióban is rendben van, úgyhogy ez a része eddig értelmezhető és oké. Ami kérdés, az, hogy ez a Magány, hiány leckébe került, amire utalhat az üresen hagyott nagy vörös drapéria, vagy az, hogy az előtérben az egész szituációs játék, amit Sándor berendezett, nem egy társas helyzet, mert nagyon szűkre van véve a tér, tehát nem is várhatunk besétálni semmilyen más szereplőt, ez a színpadi tér egy zárt tér. Mindezzel együtt az az érdekes, hogy amit eddig elmondtam az mind hiába, mert valahogy én mégis külön nézegetem azt, ami az előtérben történik, és utána, amikor ezzel végeztem, akkor átteszem a szemlélődés súlypontját a háttérre. Akkor azt kezdem el figyelgetni, a kis erkélyt, a lépcsőket, a házakat, a kis utat, ami kanyarog az épületek mellett, aztán megint visszanézek az előtérre, és ezt a kettősséget, mint egy mérlegen billegve súlyozom magamban. Ez biztos, hogy ad dinamikát ennek az egésznek, csak nem tudtam még eldönteni, pedig egy jó ideje nézegetem már ezt a képet, hogy milyen következtetésre fogok jutni. Nézegetem elől, nézegetem hátul, miért nem ezt, miért nem azt, és nem jutok tovább. Valószínű, hogy bennem fog ez egyszer lecsapódni, de még ez nem következett be, úgyhogy várakozásteljes a kép, az biztos. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök ennek a képnek azért, mert van egy ritmus, amit Sándor fölvázol nekünk, amibe behív minket. Nagyon széles spektrumon kommunikált eddig az érzelmeivel, és most egy konkrét, tárgyias megközelítést kapunk, nagyon szép fényekkel, nagyon jó rajzos háttérrel, de nagyon konkrét, tárgyias önábrázolással. Nincs se Barbie baba, se lepel, se meghatározó olasz táj, hanem az egész valahol egy olyan üzenet, ami az alkotóról mesél, arról, hogy mintha egy színpadi produkció közben beleshetnénk a kulisszák mögé. Játszom én itt nektek, mutatom én itt nektek a magam érzelmi kötődését ehhez a helyhez, de azért elfáradtam egy kicsit, és nézzétek el nekem, de itt ülök most ebben a székben és ez vagyok én. Van ebben az egészben – azon kívül, hogy egy nyugalmas képet kapunk – némi feszültség, mert ha a perspektívát megfigyeljük, ahogy ez az egész ábrázolódik, vagy azt, ahogy ezek a vonalak tartanak valahová a háztetők felé, ez egy élére állított háromszög, ebben van feszültség. Tehát miközben egy nyugalmas képet kapunk, Sándor azért játszik velünk most is azzal, hogy egy nagyon a háttérben megbújó üzenetet is elindít. Megpihentem, de megyek azért tovább a magam útján, kell ez a kis pihenő, ez vagyok én, de hív engem ez az egész munka és megyek tovább. Nekem ez jött le ebből a képből, nem tudom, hogy mennyire elfogadható. Talán én itt az úttestnél valami kis játékot még várnék. Most annyira visszafogtuk magunkat, korrektek vagyunk, de valahol elveszítettem a fonalat. Talán a macska az, aki mint szereplő ezt az egész rendet felborítja. De azt gondolom, hogy ennek a szerepe most nekem kicsi. Lehet, hogy én szűkebbre vágnám az egészet, az égből is kevesebbet adnék, a háztetőnél már elvágnám a dolgot, az előtérből is kevesebbet adnék, akár a képnek a jobb oldalából is kevesebbet adnák, ott a házszám mögött már nem sokkal lehetne vágni - magyarán én feszesebbre hoznám, hogy még nagyobbat rúgjon rajtunk ez az egész. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: