Feladatmegoldás

Glasgow-i kémények

Tudod mi a vicces Európában? Az apró különbségek...

Ez inkább valami ritmusjáték, mintsem az épített környezet. Persze, nyilvánvaló, ember építette, be lehet küldeni, de azért Gábor, itt másról mesélsz. Szépek a kémények, de ez inkább egy ritmus, egy fény-árnyék ritmus, egy formai játék. Ha ez egy Glasgow-i útikönyv részlete, akkor ott elfér, itt most ennél a megoldásnál nekem ez mint kép majdnem tökéletes, azt mondjuk nem teljesen értem, ha fönt ennyire lazák vagyunk, és ekkora teret hagyunk, akkor lent miért voltunk ennyire szigorúak, vagy ha a lenti kompozíciót és ritmust fogadom el, akkor fönt ez nagyon lazás, de a leckebesorolás nekem megúszósnak tűnik. Persze, el tudom fogadni ennél a leckénél is, de nem biztos, hogy egyetértek vele. Ami a képet illeti, én amellett szavazok, hogy a kép aljából hiányzik. Valami tömegen van ez rajta, ezt kellene érzékeltetni, mert most ez így olyan, mintha lehetne akár egy makett is, vagy krematórium, vagy bármi. Éppen ez az, hogy nem tudom, hogy mihez mérjem, a koordinátarendszert vágtad most le a kép aljánál. Azt mondod, hogy: „Tudod mi a vicces Európában? Az apró különbségek”. Oké, de akkor most mihez mérem az apró különbségeket? Magyarországon, Budapesten is lehet gyönyörű dolgokat felfedezni, ha az ember fölemeli a fejét, és nem a cipőorrát nézi, ha az utcán sétál. Javaslom mindenkinek, hogy ezt tegye meg, fényképezni nem biztos, hogy le fogja tudni, de nézze meg, hogy miket láthat odafönt, meg különben sem árt néha fölemelni a fejünket, mert nagyon morcosak vagyunk. Itt most elvesztettem a mértéket, hogy mihez képest van ez itt fölépítve. Kettő csillagot adok, mert a fények gyönyörűek, és a formákat is nagyon jól megfigyelted. (hegyi)
értékelés:

Kontrasztviszony

Íme egy kicsit prímérebb megközelítés.

Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy ki kivel van. Hogy itt a kontrasztviszony a B! nevű raktárháznak a tetejével folytatott kontraszt, a kis bőrkanapék, meg a kerti székek, vagy maga az, hogy a bőrkanapé és a kerti szék hogyan viszonyul egymáshoz, hogy mennyire nem illik össze, vagy a mellette lévő sufnisor, és ez az idill az, ami ezt a dolgot kérdőjelessé teszi, vagy a graffiti, vagy a toronyház, vagy most mi van? Jó lett volna, ha valahova fókuszálsz. A gondolati élességet kellene állítani, hogy egyértelmű legyen a nézőnek, hogy mire megy ki a fuvar. Van atmoszférája annak a képnek, amit egyben mutatsz, de csapong és lyukas. El tudok nézni a házak mellett, tudok kalandozni a háttérben lévő sárga kockáknál, vagy elmegyek egészen a másik irányba bal oldalon, és ott a zöldet figyelem. Szóval jó, mert van tere, de ez a tér ki is gyengíti az üzenetet, ami most nem teljesen egyértelmű. Ismétlés. (hegyi)

A giccsek létjogosultságáról

A kép a Vágy leckébe készült, tulajdonképpen el tudom fogadni azért, mert egyszerűbb dolgod lett volna, ha azt mondod, hogy ezt beküldöd a Giccs leckébe, és maga ez a párizsi emlék oda is való, de ettől függetlenül a kép többről mesél. Arról a helyzetről, arról a pillanatról, amikor akár egy ilyen giccs-szobrocska is fel tudja kelteni az emberben az emlékeket, és mint egy katalizátor működik, és az ember nagy magányában, szomorúságában, vagy éppen tanácstalanságában, tehát azokban a pillanatokban, amikor egy külső segítséget vár, akkor egy ilyen tárgy által is támaszt találhat. Szépek a fények, és nagyon jó, ahogy az arcodra tükröződik ebből a fényből, főképp a szemedre, és az is jó, ahogy saját magadat öleled, mert ez megint ezt a magányt, ezt az egyedüllétet erősíti, az egésznek a gondolatiságát emeli azáltal, hogy azon kívül, ami a tárgyakkal létrehozható, még egy gesztus értelmezése segít a nézőnek. Köszönöm szépen, ez három csillag, és megvan a leckemegoldás is. István, ne hagyd abba, tessék folytatni ezt a munkát! (hegyi)
értékelés:

értő kezek közt

Mikor ünnep van, mindig készül valami finom. Sürgés-forgás van, fahéj és fenyő illat, karácsony... Picit gyermekkor is ez nekem.

Nagyon izgalmas képi megoldást kaptunk, csak lötyögős a kompozíció. A kép fölső részénél meghagytad a székek a támlaíveit, és ez elviszi a figyelmet a képről. Ha ebbe belevágsz úgy, hogy a támlából és a támla áttöréseiből semmi se látszódjon, egyből elkezd élni az, amit meg akarsz mutatni, az, hogy itt valaki valamilyen tésztát dagaszt. Ezt érdemes megfontolni, hogy én nem vagyok a nagyon szűk vágásoknak a híve, de itt most azért viszi el a figyelmet a kép fölső része, mert a világosabb felületek mindig fontosságot kapnak, tehát oda figyelünk, ahol a legvilágosabb a kép. Itt most szerencsésen a kép többi részéhez képest a kéz a legvilágosabb, de ha megnézed, akkor a szék támlája is ugyanabban a tónusértékben szerepel, és ez bizonytalanná teszi a nézőt, hogy ez most várok-e még valakit arra a székre, vagy az csak ottmaradt, mert ekkora a konyha, és nem tudtuk hova elrakni. (hegyi)
értékelés:

Nappal szemben

Töprengtem egy darabig, hogyan is készíthetnék egy portét arc nélkül. Magamról. Arra gondoltam, hogy nappal szemben próbálok majd egy sziluettet készíteni. Szeretem az ilyen képeket. A látszótér miatt vártam majdnem két hetet egy naplementére. Végül csak "eljött" a nap. S bár a széj fújt, az állvány jött ki győztesen a csatából.

Kedves Róbert, üdvözlünk a Látszótéren. Az a jó ebben a képben, hogy akarva-akaratlanul, de dolgozik a geometriai ritmussal, viszont kilágyul a dolog felül, ezért a kép fölső részéből én jócskán vágnék egy ujjnyit legalább, az fölött, ahol a nap kiégeti a képet, és így egy lényegesen feszesebb kompozíciót kapunk, jobban elkezd élni a korlát és a part által létrehozott geometriai rendszer. Egyébként jó, hogy kibillented a középpontból ezt az egészet, és az, hogy ezt az ötletet észrevetted és alkalmazod, és hogy nem egy hétköznapi naplementés sziluett mellett döntöttél. Köszönöm, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Önvád

Egy kép rólam, amely megmutatja egy mások számára szokatlan és tán sosem vagy csak ritkán látott, gyakran dühöngő és olykor mindenért önmagát büntető Edinát.

Rögtön az elején mondom, hogy a képre nem ildomos ráírogatni, az egy képalkotó elemmé válik, és zavar az a kis piszok a kép alján, hogy az mi akar lenni, és miért van ott. Azt talán el tudom olvasni, hogy valami betűjáték a neveddel, de zavaró. Ha te ezt azért teszed oda, mert azt gondolod, hogy ettől kevésbé fogják ellopni a képedet, sajnos rossz hírem van: kb. fél perc, hogy azt onnan kivegyem úgy, hogy észre sem veszed, hogy ott volt valaha. Ezt azért szeretném a legelején elmondani, hogy tiszta legyen, hogy miért nem látsz ilyet nálunk - értelme a nullával egyenlő, viszont ront a képen, elvonja a figyelmet. Amit a képen látok, az nekem tetszik, attól függetlenül, hogy egy kicsit a világítással csínján kellett volna bánni: a nyakon, az arcon, az állon sok a fény. Megvan a lecke, mert maga a gesztus nagyon erős, de mint bemutatkozás, egy kicsit furcsa, mert nem tudom miért azt a képet akarod magadról mutatni, hogy valamiért neked üvöltened kell, legfőképpen valamilyen őrület, fájdalom okán. Ez még nem derül ki, nyilván, még nem ismerünk annyira, ebből is adódik az, hogy a kép dekódolásával némi problémánk van. Ettől ez még egy erős üzenet, és jó a gesztus, jól is sikerült, mert ezt akkor szoktuk elrontani, amikor annyira belefagyunk egy ilyen beállításba, hogy üvöltés helyett a végén egy fogorvosi előkészületnek a képét látjuk. Ez a kép hiteles tudott maradni. Most egy olyan döntést hozok az elemzés végére, hogy megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, de legyünk egymással fairek, és kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Nem igazán úgy sikerült, ahogy a képek készítése előtt elképzeltem, de "a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy ahogy az ember elképzeli".

Ha jól számolom hat darab Papp Gergelyt találunk ezen a képen, legalábbis, ahányat fel tudtam fedezni, és ha jól értem, akkor mind a hat valami mást akar mutatni. Van egy ajtónállónk, van egy lazán olvasónk, van egy várakozónk, van egy, aki a holdra mutat, van egy, aki elesett, és van egy velünk szemben, aki, mint egy vásári komédiás, éppen eljátssza, hogy megijeszt minket. Az a helyzet, hogy azért fogom ezt visszaadni ismétlésre, mert jó lenne ezt átgondolni. Ha nekem nem dekódolható, hogy melyik mi akar lenni, akkor valamit túlmatekoltál. Jó lenne, ha leírnád a kommenteknél, hogy melyik Gergő milyen szimbólumot szeretett volna mutatni. Ezt azért lenne fontos megtenni, hogy utána reagálhassak rá, és erről beszélhessünk egy kicsit bővebben. Most nem tudok erre mit mondani, mert hiányzik ez a kapcsolódás. Biztos, hogy valamit jelenteni akar, de ebből talán az olvasó az, ami a leginkább megfejthető, az összes többi nekem egy kicsit nehézkes. Tehát egyrészt ismétlés, másrészt meg várnék tőled magyarázatot. (hegyi)

Bent és kint

Az az érdekes ebben a képben, hogy viszonylag sokáig kell nézegetni ahhoz, hogy az ember rájöjjön arra, hogy ez a madár nem kint van, hanem valamilyen belső térbe beszorult. Kint van a fény, kintről jön a nagy fény, az mutatja a nagy lefolyásokat, koszokat az ablakon, és a madáron ilyen nincs, tehát értelmezhető az, hogy ő egy nagy garázsba vagy ipartelepre be van szorítva, és keresi a kiutat. Ez adja a feszültségét a képnek. Itt a madár méretéből is adódik, hogy ez sokkal kisebben nem lenne értelmezhető, tehát ha többet adunk abból a belső térből, hogy értelmezni lehessen, hogy ez hol készült, akkor egyrészt lebuktatjuk az egészet, másrészt nincs az a gondolkodás, az a kvízkérdésjelleg, és annyira pici lenne a madár, hogy azok a szépségek, azok a formai megoldások, amik most létrejönnek a szárnyával és a viszonylag jól megválasztott expozíciós idővel, nem lennének érvényesek. Nagyon örülök annak, hogy Nóra ezekkel a dolgokkal jelentkezik, de neki is azt mondom, hogy kicsit nagyobb aktivitást várok, ne hanyagolj minket, Nóra, mert így mindig olyan, mintha az ellenőrző könyvedet csak sátoros ünnepeken hoznád haza megmutatni, hogy hányast kaptál, és a közbülső dolgokról nem nagyon kapunk információt. Nem csak a legjobb és csak a háromcsillagosra faragott képeket kell egymásnak megmutatni, hanem az odavezető útról is beszélhetünk. Erre megvan a leckemegoldás is, de kérem a képeket. (hegyi)
értékelés:

Nosztalgia

Azt többször mondtam, hogy érdemes megfigyelni, letakarni először a szemet, utána a szájat, hogy ugyanarról beszél-e a szem és a száj. Most ez, amit látok a képen sok mindenről mesél, de a nosztalgiáról nekem nem. Azért nem, mert az összeszorított száj, a pengeszáj inkább belső feszültséget tükröz, mintsem valami nyugalmas, merengő állapotot. A szemed beszélhet nagyjából erről, ha akarom, de nem értem ezt a szájtartást, nem értem mit akarsz. Kicsit föl vannak az arc zacskói is fújva, valami belső túlnyomás is van, és ezt szorítod össze a szájjal, ez olyan mint amikor visszafogod a kilégzésedet, valamilyen helyzetben azt mondjuk, hogy „a fenébe”. Nekem ez nem egy nyugalmas helyzet. A másik dolog pedig a szín: ezzel a vöröses-naranccsal nem nagyon tudok mit kezdeni, főleg úgy nem, hogy a környezet egy abszolút halott, szürke környezet. Gergő, kérnék erre valami választ, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha elfelejtem azt, hogy mit akartál a címmel, akkor sem, mert nagy az ellentét: a testpóz, a száj, a szem most három külön dolog. Az egyik egy vagány, kicsit félprofilos mozdulat, a másik feszültség, a harmadik pedig merengés. Jó lenne, ha ezek egy irányba mutatnának. Ismétlés. (hegyi)

Sevele

Mikor-mire, mindenre-semmire, sevele-senélküle.

Nagyon furcsa kis emberke vagy te, Krisztina, abban a tekintetben, hogy milyen asszociációkat tudsz meglátni, és ezeket abszolút érvényessé tudod tenni. Én nem vagyok nagy híve annak, ha a kisgyerekkel vagy a kismacskával próbálunk meg drámázni, de itt ez megáll a lábán, abszolút elfogadható, fejet kell hajtsak a megoldás előtt, ez egy nagyon jó gondolatiság, mégpedig attól, hogy ellenfényben van, attól, hogy csak sziluettet kapunk, vagyis a világítástól. Ha itt minden toll megszámolható, ha látom a szemét, a száját, a haját a madárnak, akkor valószínűleg ez fabatkát sem ér. Azért lenne jó, ha több képet kapnánk tőled, mert akkor pontosabban el tudnám dönteni azt, hogy ezek a találatok mennyire ülnek, akkor végig tudunk menni egy folyamaton. Így most csak belecsipegetünk a Zsova Kriszta alkotói környezetébe, szóval nekünk és neked is segítene, ha több képet megmutatva, egy folyamatot, egy gondolkodásmódot igazolni látnánk. Most ez így önmagában megáll a lábán, megvan a három csillag, a leckemegoldás is, kérlek, ne hanyagolj minket el! (hegyi)
értékelés:

Játszótér avató

A faluban felújították a játszóteret, fel is avatták. :)

Ha valami konkrét dolgot vagy történést adunk címnek, akkor az ember várja, hogy arról beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy itt a cél az volt, hogy ezt a játszótéravatást fölfogjuk, mint valami ünnepséget, de hát itt hol van a játszótér? Itt látok egy fél hintát, meg a társaság is javarészt háttal áll nekem, nem velem foglalkozik, ráadásul ellenfény is van. Szóval ezt nem teljesen értem. Ha nem ellenfényben vagyunk, akkor lehet, hogy a játszótérből is látunk valamit, nem tudom, hogy miért innen fényképezted ezt, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, és ettől az épített környezet sem jön be. Itt most van egy olyan helyzet, ami riportnak kevés, az épített környezetből maga az építettség hiányzik, a játszótér, a hangulatból elvesz az, hogy ennyire kopogósra lett véve ez a ritmus, látjuk, hogy főképp női személyek állnak körben, de ebből nekem nem jön le, hogy ez milyen szituáció akar lenni. (hegyi)

Koktél

Igazából virág is volt benne, de elkezdett rohadni...

Nem tudom, hogy miből van ez a koktél, sokféle asszociációm van, a legkevésbé horrorisztikus is tartalmaz némi agyvelő maradékot. Jó a megfigyelés, nekem tetszik az, hogy ennyire szét van az egész verve ezzel az óriási fénymennyiséggel, ami bejön a képbe. A kép bal oldalán valami civil dolog belóg, ott mintha a háttér elfogyott volna, ettől nem száz százalékos a megoldás. Az nem tudom, hogy micsoda, függöny, vagy ajtórés, de az a valami elviszi a figyelmemet, megosztja. Az ötlet tetszik. (hegyi)
értékelés:

bejárat

Igen, azt látom, hogy nagyon határozott képi világgal, egy nagyon eltökélt szándékokkal rendelkező alkotót köszönthetünk körünkben. Ez a kép is attól izgalmas, hogy nem csak a tónusokkal játszik, hanem a fényekkel és a formákkal is, és olyan információ mezőt kapcsol be, ami valahol a mély tudattalanunkban hordozott emléknyomokkal - akár nevezhetjük törzsi motívumnak - dolgozik. Ezek olyan formák és jelek, amik mint szimbólumok, a mindennapjainkból hiányoznak, de mégis valahol legbelül ezeket hordozzuk. Abszolút szimpatikus az, hogy mersz játszani, mersz létrehozni ilyen mondhatni színpadi hatásokat, mert leginkább a színpadi előadásoknak a sajátja a smink, de ez azért fontos, mert tulajdonképpen az egész testünk szolgálhat minket, és a határ csak a saját fantáziánk határa, hogy mit engedünk meg magunknak, vagy milyen utakat keresünk. Én ezt nagyon pozitív dolognak tartom, hogy valaki saját magával kapcsolatban, mint egy festővászon, használja a testét. Megvan a leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

énvagyok

ez egy elég régi kép bevallom őszintén, de szeretem, mert ugyan nem ad teljes képet, mégis elárul pár részletet rólam.

Köszöntünk a Látszótéren, nagyon erős a kezdés - minden forma dinamikusan vágva, csonkolva van, csak ez a hennafestéses rajzdíszítés nincs. Talán annyi jót tett volna a képnek, ha a kéz formáját körberajzolva tónusban egy picit visszább hozzuk, hogy jobban éljen ez az ornamentika. Körülbelül arra a szintre kellett volna visszahozni maszkolással, ahol az arc tónusrendje van. Most sok fényt kapott, de az ötlet tetszik, és mint bemutatkozás abszolút a helyén van. Azért szeretném hangsúlyozni a vágást, mert itt van az élő példa arra, hogy nem kötelezően kell minden egyes ujjpercnek és testrésznek benne lennie a képben, de akkor ebben határozottnak kell lennünk, hogy a vállamat is vágtam, az arcomat is, a nyakamat is, mindent. Itt ez a határozottság viszi el a hátán ezt a döntést, ez az, ami ezt alátámasztja és indokolja. Jó az ötlet, tetszik, megvan a leckemegoldás, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Bergamo San Vigilio felől

Középen a felső város, háttérben az alsó várossal.

Amikor a Gellért-hegyen sétáltam, akkor voltak hasonló élményeim, főként vagy a korai tavaszi időben, vagy a tél kezdeténél, amikor egyszer-egyszer napsütéses időre ébred az ember, akkor voltak ott ilyesmi fények és ilyen pára, akkor lehetett leginkább megfigyelni azt, hogy a teret miképpen osztják ezek a levegőrétegek - Szőke mondaná is: Trattato della pittura - hogyan alakul ki tőlünk tökéletesen függetlenül egy előtér, egy középtér és egy háttér. Itt is nagyjából ezt lehet észlelni: van egy hátterünk, ami egészen elmosódik, aztán van egy középterünk a háztetőkkel, templomtoronnyal, nagyon szépek, és van egy előterünk. Most itt az a bajom, és ezzel a helyszínen lehetne mit kezdeni, ha egyáltalán lehetne, hogy mi is az, ami itt az előteret képzi. Nekem most ez a háztető túl sok. Ha azt mondom, hogy a fákat el tudom fogadni, mert részben keretezik is a képet, részben organikus formák, de ez a háztető itt annyira nem stimmel. Ha már itt van, akkor próbáljuk meg úgy belőni ezt a képet, hogy ez viszonylag a kép alsó részét foglalja el, de akkor legyen éles, használjuk ki a maximális mélységélességet, és ténylegesen a levegőrétegek legyenek azok, amik osztják ezt a képet, és ne mélységélesség. Ha ezzel is játszunk, akkor az embernek az jön bele élményként, hogy itt valami világítási probléma van, akkor nem ez az érdekes megfigyelés jön elő, hanem az, hogy egy rosszul exponált képet kapunk. Az a problémám, hogy egyébként egy nagyon jó illusztrációja ennek az egész levegőréteges térérzet megfigyelésnek, de hát a kivitelezésben hiba csúszott. Nem kötelezően kell elfogadni, hogy ez így is van, de valahogy ez a tető nekem folyamatosan kiviszi a szememet a képből. Ha letakarom ezt a tetőt, akkor egy nagyon szép és nagyon jó ritmusú képet kapok. (hegyi)
értékelés: