Feladatmegoldás

Szép a felület, a fények és nagyon jó az az íves árnyék, ami áthúzódik ezen a fafelületen. Azt is jól látod, hogy ez az ív adja azt, amihez képest a dolgoknak meg kell történnie. Amin lehetne finomítani, hogy miképp jeleníted meg az almákat, mert most a fentebb lévőnél élesen kiugrik a szár, miközben a felület maga kiégett és ettől a térbelisége sem érvényesül. Hogy ami a kép bal oldalán van, az egy gesztenye, vagy mi, nem tudom, vele lehetne ezt a két másik tömeget ellenpontozni, ehhez kissé beljebb feljebb hoznám. Mindent egybevetve én mégis megadom a 3 csillagot, mert az irány fontos és az is érdekes, ahogy ezt megjeleníted, vagyis mindenképpen azt szeretném, ha dolgoznál még ezen, mert a felütés jó. (hegyi)
értékelés:

Lehet, hogy a környezet zavarossága teszi, de én nem érzem a barátságot. Érzem a pillanatot, de az jön le nekem ebből a képből, hogy ez egy ad hoc kapcsolat, apa és anya elment ügyintézni, addig otthagyták a két lurkót, akik jobb híján ezzel az óriás kirakóval játszottak. Ha jól látom, ez egy kerékpárút, vagyis városi kép, de ebből vajmi keveset lehet érzékelni, vagyis azt neked kell eldöntened, hogy mi az, ami ebből számodra fontos. Ha a helyzet komikuma, vagyis hogy városban a földön csinálnak gyerekszobát, akkor ehhez kell adni még a környezetből. Ha meg a két krapek, akkor ne foglalkozz azzal, hogy mennyire abszurd a helyszín, akkor ez csak díszlet, akkor ők legyenek a főszereplők. Most mintha nem lett volna erre elég időd, hogy kivárd, hogy megtörténjen az, amitől ez a kép egyedi lehet. (hegyi)

Káoszt káosszal nem ábrázolunk, mert ellene dolgozik. Ez igaz itt is, hogy a bezártságot most azért nem érzem, mert valahol félúton megálltunk, mint egy kézmozdulat, amit közben meggondoltunk, és leejtjük a karunkat. Ha nem látom a leiratot, nem értem a képet, hogy mi is van a HÉV-vel és a nénivel, meg a masszázsszalonnal? Az idő egyik pillanatában egy képre kerültek, de nem érzem, hogy miért. Vagy szűkebb tér vagy tágabb kéne, ha szűkebb, akkor konkrétabb helyzetben. A tágabb meg értelmezhetné, amit mondasz. (hegyi)

A kép hangulata nagyon megfogott. Nyilván tartozik hozzá egy személyes jelenlét és az abból adódó valós történeti szál is, de azt kell mondjam, hogy amit látunk, mint közlés így is elindítja az ember fantáziáját. Két apró kritikám van. Az egyik a tónusok kérdése. Finomak a rétegek és a tükröződés is, de ez nekem egy picit ellene dolgozik a fő mondanivalónak. A tükröződés csak fűszer, mindamellett, hogy kényszerűségből is adódik, ennek arányán némi kontrasztjavítással lehetne korrigálni. A másik a horizont. A kép java balra forog, a tömegek is ezt erősítik, ezt érdemes lett volna tehát néhány foknyi elforgatással visszahozni. De a zsáner jó. (hegyi)
értékelés:

Azt gondolom András, hogy ez egy jól végiggondolt kép, jó üzenet irány, és a kivitelezés is megállja a helyét. Annyit fűznék hozzá, hogy a szemöldök ívét ha befejezed, az le is zárja a felületet, így most van egy olyan érzése az embernek, hogy valami lemaradt, nem teljes, nem pontos. A zöldes árnyalat kicsit beteg, de elfogadom, azzal, hogy most ez 3 csillag és leckemegoldás is, de folytasd még a kettes és hármas leckét, ne hagyd el még, ne ugorjunk tovább, mert ez egy izgalmas út kezdete. (hegyi)
értékelés:    

Nekem ez a kép abszolút hozza a gyerekkor érzését, nagy emberek között az elveszett kicsit, ahogy szó szerint fölénk képes tornyosulni egy nagynéni vagy nagybácsi, és akár a levegőt is elfogni. Ha ez volt a cél, nekem ez bejött, de az aljánál azokat a házakat, amik távolabb bekapcsolódnak, én már lehagytam volna, a három nagy tökéletesen megoldja ezt, míg a kicsik elbizonytalanítanak, hogy most akkor lehet, hogy mégis ez csak egy fura városfotó? (hegyi)
értékelés: