Feladatmegoldás

A leiratból látom, hogy itt egy filozófiai megközelítést követhetünk végig, ami azt a kérdést feszegeti, hogy hányan hányféleképpen láthatnak minket, meg hogy milyeneknek láthatnak minket a külvilágban. A kérdés jogos, a megoldással is nagyjából egyet tudok érteni. Az összekötő kapocs a piros póló, ahogy látom, legalábbis az a legjellegzetesebb. Három képet kapunk: van egy divatfiús megoldás, ahol maga az ötlet jó, de nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezeddel kitaláltad, hogy mit csinálsz. Az a kezed, ami a tükörhöz közelebb áll egy kicsit olyan, mintha béna lenne, és a formákat érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meghagyunk. Ha már az árnyékkal foglalkozom, ha már ekkora árnyékot vetek a falra, akkor a karnál jó lett volna, ha megmarad minden forma. A második képnél a főszereplő bekerül az ajtómélyedésbe, és onnan készül a kép. Ez egy laza házigazdás verzió. Tudom, nem egyszerű ezt megoldani, hogy mi is rajta legyünk, meg a tükörképünk is jól szerepeljen. Itt is hiányolom a fél karodat. Van egy harmadik kép is, hozzám ez áll a legközelebb, bár érdemes lenne Temesi Tamást megkérdezned, hogy hol és mikor jár az az embernek, hogy föltehesse az asztalra a lábát. Ez egy tengerész-szokásnak az átvétele, hogy milyen kunsztokat kell végigcsinálni ahhoz, hogy jogodban álljon föltenni az asztalra a lábadat, de tulajdonképpen ez egy szimpatikus beállítás. Az kérdés, hogy ilyenkor milyen munkát tudsz végezni, fotóretust én biztos, hogy nem végeznék föltett lábbal, de az ötlet jó, és megvan az egész alak. Az külön tetszik, hogy a monitoron ott van az első kép, itt visszacsatolunk, körbemegyünk ezen az egész képhármason, itt visszajutunk az elejére. Nyilván, hogy ahogy a világ változik, úgy változunk mi is, és kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de valamelyik mellett szavaznunk kell, hogy most épp hogy akarom magam megmutatni. Amikor mindent meg akarok mutatni egyszerre, akkor olyan nekem, mintha az őszinteség mellett kardoskodva bujkálnék mégis. A túl sok információ mellett a néződ gyorsan tovább tud lépni, felületesen tudja ezeket megnézni. Maga az ötlet jó, a csonkolások miatt ez egy kettő csillagos lecke. Várom a folyatatást, ne rohanjunk tovább, az első három lecke fontos. (hegyi)
értékelés:

Vadmacska szemek, kedves és közvetlen kép, kifejezetten jó a gesztus, szimpatikus, és jó, hogy játszol a mélységélességgel, vagyis térbe helyezed magad. Ettől és a világítástól válik személyessé az üzenet, ahogy idehajolsz hozzánk. Köszönet, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Érdekes, ahogy meghatározod a magad környezetét, lehet hogy furcsa lesz a hasonlatom, de olyan ez, mint egy ultrahang felvétel, amit az orvosok persze értenek, és mutatják a nagy katyvaszban, hogy ott az orra, a fütyije és a haja, mi meg értelmesen bólogatunk hogy tényleg, miközben csak foltokat és zajt látunk. A kódrendszer kulcsa nálad, az érzet megvan, de mégis valahogy kívül maradtam a körön. (hegyi)
értékelés:

Nem akarnék vitatkozni veled, ha te azt mondod, megfelel, hát jó, hiszen valóban, mozgás van rajta, de Gergő, neked is azt tudom mondani, mint Istvánnak, hogy a leckék sora és tartalma nem véletlen, az első 3 lecke nem csak technikai trükk, hanem abban is segíthet, hogy jobban megismerd magad, és abban is, hogy képileg fejezd ki a gondolataid. Miért a metró? Miért így, emberek nélkül? Miért a kifutó szerelvény? És mindehhez mi köze van Papp Gergelynek? Az önmegfigyelések a világban elfoglalt helyünkről is szólnak, és ez az, ami a későbbiekben segít a többi képednél is majd, hogy benne legyél. Javaslom hogy azokat a képeket, amiknél írtam, hogy ismétlést kérek, tényleg ismételd. Nem csak a készre csiszolt munkák lehetnek érdekesek, hiszen a lényeg egyelőre az, hogy legyen miről beszélgetnünk, úgyhogy hajrá Gergő, mutass képeket. (hegyi)

Ez is a gyerekkor, a félelem, a sötét és mindaz, ami a felnőttek világából megmagyarázatlanul maradt, az esték egyedül, amin a maci se segített. Másnap suli, és a fene se tudja, hogy minden benn van-e a táskában, de nem kelek fel, nem merek, mert sötét van. És hát igen, a méredzkedés, persze dátummal, és már elérem a villanykapcsolót, már egyedül is tudok közlekedni a lakásban. Jó ez, a kék is, hangulat megvan. (hegyi)
értékelés: