Feladatmegoldás

Nagyon izgalmas és érdekes az, amit ebben az ablakban megláttál és jól is komponált a kép, hiszen nem zavaróan, nem tolakodóan vagy benne. Robogunk a semmiből, a semmibe, az egész labilitása ezt erősíti, a bizonytalanságot, a kanyart, a sebességet, a megérkezés kiszámíthatatlanságát és félelmeit. (hegyi)
értékelés:    

Lehet, hogy idétlen lesz a példám, de talán érthető: olyan vagy a mezőnyben a képeiddel, mint amikor a tévés dalversenyben a sok R & B előadó hajlítgatós technikázós virgázásai után egyszer csak megjelenik valaki, és tök egyenes hangon elénekel egy régi magyar számot. Hogy ez honnan van meg benned, nem tudom, de nem első eset, hogy valami nagyon nem mai, nem korszerűt látok tőled, ami mintha visszanyúlna a régi mesterek analóg világába. A fekete gyöngy. Viszont hogy ez teljes élményt adhasson, kell törődni a technikával is. Itt most valamitől olyan, mintha vagy az utómunkánál sokat mentettél volna újra és újra a jpg-re, vagy mintha mobillal készült volna a kép. MInden jó, a tónusok is, a kompozíció is, csak a tónusátmeneteknél valamitől bekásásodik az egész. Ha ezt le tudjuk valahogy rendezni, akkor ezek a képek az őket megillető színvonallal nagyon erős munkák lesznek. Ugyanis van bennük valami keresetlenül őszinte, amit csak a gyerekek, vagy azok az alkotók tudnak, akik sallangmentesen erős belső világgal dolgoznak. Viszont neked is azt mondom, mint Eszternek, hogy nagyobb jelenlétre és több reakcióra volna szükség, hogy haladjunk előre. (hegyi)
értékelés:    

Eszter, drága Eszter, arra szövetkeztünk, hogy őszinték leszünk egymáshoz, ennek csak így van értelme, ezért mondom most el, mit gondolok. A kép jó, első lecke oké, 3 csillag. Megvan. De Eszter, ez megvolt már korábban is. Az autók is megvannak, érzed és érted, jól is csinálod. Arra lenne szükség, hogy innen elmozdulj előre. Amit ezekben tanultál és megfigyeltél azt vidd magaddal, de lépjünk tovább. ez csak úgy fog menni, ha rendszeres vagy és fotózol rendületlenül. Írtam régebben egy képedre, hogy akkor lesz meg az érzelmi töltés, ha azt, amit az autók iránt érzel és meg is tudsz fogalmazni, transzponálod minden egyéb témakörre. Menjünk tovább. Kettes lecke. És autó nélkül. Szeretnék segíteni, de ehhez intenzívebb jelenlét kell tőled és az, hogy reflektálj az elemzésekre szóban is, és képekkel is. Hajrá, veled vagyok! (hegyi)
értékelés:    

Még a hangot is hallom, ahogy whaaaarhhhh, elsuhan a vadászgép, de ez még önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy ez egy jó kép legyen. Mert ami a lényege, az a szemben keresendő, a tekintetben. Az különbözteti meg az imitálást az átéléstől, hogy elhiszi-e az ember, hogy arra az időre, amíg játszik, újra gyerek lehet. Itt van szerintem a kulcs és ezt keressük ebben a leckében, ami elsőre könnyű feladatnak látszik, de mégis gyakorta jönnek kisgyereket ábrázoló munkák, ami távol van a leckemegoldástól. Ahogy látom, értetted mire megy ki a fuvar. (hegyi)
értékelés:    

Azon gondolkodtam, hogy hogyan került hozzátok a mi Cilike macskánk... de Cilike még emberesebb méret, megnyugodtam, nem ő az. Akinek van macskája, tökéletesen érti a kérdést, és annak a kép is tökéletesen mesél. A kérdés az Kitti, hogy annak is eleget mond-e a fotó, aki nem macskás? Máshogy mondva könnyebb egy macskás szívét elérni egy macskaképpel, de a cél az, hogy amit mondani akarsz, az mindenkinek átjöjjön, és ebben némi kétségem van amiatt, hogy félrecsúszott a fej és a szem, vagyis mellénéz a kamerának a cica. Minden más oké, elfogadom a vágást is, még a színtorzulás se zavar, de ha már a szem és a lélek, amit keresünk, akkor ha nem is tökéletesen szemből, de azért ennél jobban szembeforduló modell kell, vagyis miközben szeretem ezt a képet, de visszaadom ismétlésre, ha jó viszonyban vagy a cicával, fog neked ő segíteni, hidd el, csak legyél vele türelmes. Más: igyekszem behozni a lemaradást az elemzésben, ne várj rám, küldj képeket, folytasd az első három leckét kérlek! (hegyi)

Mikor nekiültem az elemzésnek arra gondoltam, hogy ha tudomást veszek arról, ami a kép alatti kommentárokban történt pro és kontra, akkor jobb, ha nem írok elemzést, hiszen Attila erős rostironnal meghúzta a maga érzékenységének határait, ami nem nagyon hagy teret a szabad gondolkodásnak a képpel kapcsolatban. De aztán arra jutottam, hogy jobb, ha teszem a dolgom és leírom a gondolataim, mert hátha azokból valami kihajazható másnak is. A kép két út határán áll. Mehetünk erre is, meg arra is. Az egyik út a fantázia világa, ahol mint egy képregénynél, túlrajzoltak az érzelmek, a formák és a történet, erősek a gesztusok, hiszen egy kockának kell tudni elmesélni valamit, megállni a lábán úgy, hogy azt viszonylag nagy tömeg dekódolhassa. A másik út az, ami a valós, hogy ne mondjam szociografikus megközelítés, a reális, a tényszerű, a megfigyelésen és tükröztetésen alapuló irány. Miért mondom, hogy a kettő határán állunk?
   Vegyük a képzelet világát. Erre utal a régi pisztoly, a műkönny és az erős sminkelés, a Karib tenger kalózára váró csaj, aki most búcsúzott el Johnny Depptől. Igen ám, de ha ez a cél, és én el tudnám ezt is fogadni, akkor ezt fel kell építeni úgy, hogy ne legyen benne baki. Itt viszont attól lesz baki, hogy nem mondtad ki előre magadban, hogy mit akarsz pontosan, a sztori csak körvonalakban volt adott, ezért kapunk egy indifferens topot, jellegtelen, olyan, mintha a színész csak próbából állt volna be a kamerához, még sminkelés és ruhapróba előtt, kapunk egy kidolgozatlan környezetet, ami a fröcskölt fallal és a háttér elmosásával kihasználatlanul hagyja a környezetből adódó gegek lehetőségét, és kapunk egy bizonytalan vágást, a kép határai nem átgondoltak, nem fogják össze sztorivá a képet, belevágsz a kézfejbe, a fejtetőbe, vagyis mintha elfogyott volna a kedv, hogy végigcsináld ezt a mesét.
   Ha a másik irányt, a hiteles és valós érzelmet keressük, akkor nincs helye olyan manifesztumoknak, mint a műkönny és az erős smink, akkor ez a pisztoly idegen, úgy archaizál, hogy annak nincs másutt a képen partnere, nincs korban elhelyezve a dolog vagyis akkor ezek az érzelmek bizony csináltak, eljátszottak. Összefoglalva Attila, nem azzal van a baj, hogy glamourt akarsz csinálni mindenből, mert ez lehetne akár stíluselem is, a gond ott van, hogy megmaradsz a primer szinten, nem dolgozod ki a kép minden részletét, hanem egy-két gegre alapozol hogy az majd elviszi a vállán a dolgot, mint itt a könnycsepp, a pisztoly és a sminkelés. Azt már azt hiszem elmondhatjuk, hogy nem vonz a valóság, nem akarsz mélyre menni az érzelmekben, ennek okait nem tisztem kutatni, de az, amihez ragaszkodni látszol, a mesevilág, az álmok és a fény, a szépre kerekített sztori nem indul be sztori nélkül, nem működik ha csak a formai jegyeit másolod, azaz nem elég egy glamour effekt ahhoz, hogy a vágyvilág életre tudjon kelni. Márpedig akár ha a reklámokat vesszük alapul, az fog nyerni, aminél elhiszem, ahol beindítja a nyálelválasztást a mese, ahol nincs civil, vagyis ahol minden képelem tervezett és indokolható, összhangot mutat egymással és egymást építi. Azért van, hogy a nézőid elégedetlenek, mert a két út között állsz, és ettől azt hiheti bárki, hogy valós érzelmeket akarsz eladni csinosított formában, amire természetes reakció az elutasítás. Vallejo-t hozom példának. Tökéletes álomvilág, mert a legutolsó részletig mese, és tudjuk, hogy hamis, hogy nem valós és hogy becsap, de akarjuk ezt, vágyjuk, mert minden receptorunkat ki tudja elégíteni. Ha ez érdekel, ha ez amit szeretnél, akkor több időt és figyelmet kell szentelj egy-egy képre, és szigorúnak kell ízlésben is lenned magadhoz. (hegyi)