Feladatmegoldás

A százhalombattai erőmű udvarán védősisakban.

Olyan ez az árnyék nekem, mintha Bronxban sétálnék, és ott látnék egy afro-amerikai hölgyet a maga hajkoronájával, aki nagy öntudattal megy a munkájába reggel, szóval izgalmas kép. Ezek a raszteres falfelületek is jót tesznek ennek a képnek. Most egy kicsit abban vagyok bizonytalan, amiben szerintem a szerző is, hogy elég-e ez, vagy ehhez kell még valamit tenni a valóságból. Én azt látom, hogy a döntés bizonytalansága is a képen van: a képnek a bal alsó sarkán van egy kis háromszögként a valóság. Lehet, hogy nem lett volna rossz, ha még valamit kapunk, nem csak ezt a kimetszett falfelületet. Ha ezzel a falfelülettel játszunk, akkor valami grafikai kiegészítés még jót tett volna, bár gondolom nem egyszerű egy erőműnél ezt kivitelezni. Olyan, mint egy képregénykocka, csak nincs nekem ez teljesen kész. Az irány jó, de tessék ezzel még egy kicsit játszani. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon furcsa megközelítése ennek a leckének, én tökéletesen elfogadom ezt. Olyan, mintha valamilyen zselégyertya lenne ez a pohár ezekkel a megfagyott buborékokkal. Biztos láttatok már ti is ilyet. Az ötlet is jó, ezek a vörösek dinamikát adnak ennek. Erre a dinamikára még rájátszik ez a perspektivikus csíkozás is. Minden szép, minden jó, a kép előterével nem vagyok teljesen kibékülve, ezzel a sötét árnyékkal az elején. Azzal kellett volna valamit kezdeni. De az irány jó, kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Egy piszkos autóablak és a naplemente találkozása...

Ez a kép nekem valamiért irodalmi utalásokat hoz a fejembe. Eszembe juthat róla akár a Kisherceg, vagy sok minden más is. Nem egy rossz megoldás, nekem tetszik az, hogy ez a roncsolás létrejön a piszkos autóablak által, amit Nóra leír nekünk. Ez valami olyan archetípusa nekem az utazásnak és a várakozásnak, ami nagyon is erős érzelmi impulzusokat tud bennem verni. Annyit tennék hozzá, hogy Nórának is azt mondom, hogy egy picit a Fény és árnyék leckével lehet, hogy érdemesebb hosszabb időt eltöltenie, azért, hogy magához közelebb engedje ezt a leckét. Nagyon sok asszociációt fog elindítani az, hogy ezen elgondolkodunk. Valamiért nekem ez az Utazás és hazatérés leckébe való. Legfőképp ez nekem egy várakozás a megérkezés előtt. Ha filmes utalást szeretnék tenni, akkor olyan, mint a Sugarlandi hajtóvadászat, vagy az a film, ahol a kis autót üldözi a kamion, szóval olyan, mintha egy western főhős még az utolsó csata előtt végiggondolja az életét, és erőt gyűjt ahhoz, hogy megmérettesse magát. Furcsa, hogy miért ez jön, lehet, hogy pontosan a vonalak, a nap, a horizont által. Amiért kettő csillag, az, hogy valamilyen módon, ha már egy autóról van szó, mivel semmi más nem utal rá, csak a koszos ablak, és a leirat, ezt képileg sem ártott volna valahogy megmutatni. Akár azzal, hogy az ablaktörlőből adok egy kicsit, akár a műszerfal aljából, de valamit érdemes lett volna ezzel kezdeni. Köszönöm, várom a folytatást. Hagyjuk ezt a 41-es leckébe, de nekem az asszociációm más irányba mutatnak. (hegyi)
értékelés:

Lilla köszöntünk az Estiskolán, ez egy erős kezdés. Nagyon dinamikus megoldás, legfőképp azért izgalmas, mert miközben erős utalások vannak a pop-kultúrára formailag is, színben is és a mozdulatban, mégis azt gondolom, hogy ennél a képnél elsődlegesen a gesztus az, ami számít, nem is a technikai kivitelezés. Az a gesztus, ahogy ez az eszméletlen vörös száj, vörös körömlakk párhuzama a hajzuhataggal itt beköszön. Nagyon jó megoldása a leckének, köszönöm, kérlek hogy ha lehet, az elkövetkezőkben használd ki a 700 pixeles méretet. (hegyi)
értékelés:    

Hozzávalók:

4 nagy alma
baracklekvár
barackpálinka
citromlé
porcukor
fahéj

Az almák magházát felülről kivájjuk (késsel megkezdve, körbevágva, majd élesebb peremű kiskanállal kivájva), és a lyukat citromlével kiöblítjük. A savanykás almáknál a citromlé elhagyható, helyette több porcukor mehet bele. A lyuk belsejét megszórjuk fahéjjal, megtöltjük baracklekvár, barackpálinka és citromlé keverékével, a tetejére megint fahéj és ízlés szerint porcukor mehet. Az almákat egyenként rátesszük egy darab megfelelő méretű kiolajozott alufóliára, amelyet lazán összefogunk az almák tetején. Sütőben nagy lángon 30-40 percet sül (kemény alma többet, puha húsú kevesebbet). A végén az alufóliát széthajtva az almákat meghintjük porcukorral, és azt gyorsan, felső lánggal rákaramellizáljuk. Nagyon ínyencek egy pár csepp barackpálinkát a tálaláskor is ráönthetnek. :)

Nagyon ínycsiklandó az, amit látok. Nagyon tetszik az, hogy végre nem csak sütiket látunk, hanem egy igazi téli csemegét. A leirattal abszolút egyetértek. Ez a baracklekvár-barackpálinkás őrület fölkeltette a kíváncsiságomat, nagy kár, hogy nincs itthon barackpálinka, mert kipróbálnám. Mi alapvetően a leckénél a képet fogjuk elemezni, miközben nagyon fontos az, hogy a leirat is megérkezett, és más is elkészítheti. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha más formában is, de a Konyha rovatunk él tovább ebben a leckében, tehát érdemes ezt ilyen tekintetben is figyelembe venni. A képről tudok elsősorban beszélni. Egy jó megoldást kapunk erre az almás finomságra. Gusztusos, finom megoldás, és jól láttatja azt, hogy milyen is a végeredmény. Szinte az illatát is érezzük, látjuk a kis fahéj szemcséket, amik úszkálnak a szirupban. Egy problémám van: ezt a tányért valami fehér háttérre kellett volna tenni, például szalvétára. A két kis háromszög a felső résznél elviszi a figyelmemet, tehát talán ez az egyetlen, ami a technikai kérdés. Ilyenkor jön a bolondság: az ember fogja, és egy kis szpottal belevilágít valahogy az alma közepébe, hogy abban a kis kehelyben vajon mi lakhat. Látom, hogy ott lehet a baracklekvár, de az most nagyon erősen nem tud érvényesülni. Ennyit tudok hozzátenni, nagyon köszönöm, tetszik. Itt megint egy új kérdés: a dekoráció, amiről tudjuk, hogy nem arra szolgál, hogy megegyük, hanem arra, hogy fölkeltse a vágyat és a kíváncsiságot, vagy harmonizáljon. Itt például néhány borókaszem lehetne a tányér szélén. Ha ez mindenféleképpen a télhez akar kapcsolódni, akkor azt is el tudom képzelni, hogy a tányér köré lehetett volna néhány fenyőággal, vagy bármivel díszíteni. Ez egy másik irány, nem kötelező elfogadni, csak ötleteket próbálok adni arra nézvést, hogy mivel lehet ezt esetleg megbolondítani. Valami zöldes szirupot körbe lehetne cizellálni a tányéron, hogy ne csak ebben a sárgás – vöröses - narancsos tónusban működjön, tehát ellenpontokat lehet keresni, ez a saját fantáziára van bízva. De ezt egy jó megoldásnak tartom, megadom rá a három csillagot azzal, hogy hajrá tovább, Nóra, mutasd mit tudsz. Szerintem van még a tarsolyodban ilyen ötlet. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy Ágnesnek volt ideje arra, hogy egy kicsit ezzel a témakörrel foglalkozzon. Lehet, hogy ebben az is segített, hogy egy más környezetben volt, mint az otthoni környezet, az néha az emberre erősen inspirálóan tud hatni. Egy biztos: egy nagyon erős üzenetet kapunk. Miközben értem a fény és árnyék üzenetét, és értem azt, hogy miért ebbe a leckébe tette Ágnes, hiszen tényleg olyan, mintha egy harisnyát húzott volna rá a napsugár a lábára, ez egy lírai megközelítés lehet, én ezt mégis átteszem a Talp leckébe. Tudatosan, azért, mert bár nem vagyok egy talpelemző, de mégis érdekes, és érdemes foglalkoznunk azzal, hogy mit mutat, miről mesélhet a lábunk. Mondhatnánk azt, hogy mostoha szerepre kárhoztatott, hiszen a kezünk az, ami sokkal funkcionálisabban használt testrészünk, és ezért a kezünkkel gesztikulálunk, tenyérjóshoz, manikűröshöz járunk, szóval sok minden a kezünkről szól, de a lábunk legalább annyira beszédes. Én ezt erre a Talp leckére tartom pont ebből kifolyólag jó megoldásnak. Én nem akarok belemenni ennek az elemzésébe, mert ezt mindenki maga megteheti, de annak örülök, hogy ennyire puritán eszközökkel dolgozik Ágnes, és hogy ennyire jól megoldja ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a megoldást, és végre valaki elkezdi újra ezeket a péntek, vasárnap és hétfő leckéket, mert nekem meggyőződésem az, hogy ezek a leckék ajtót nyithatnak az elvontabb megfogalmazások felé, az érzelmi megközelítések, és az intuíció felé. Mindenkinek a saját története tud itt létrejönni, mindenki saját maga tud mesélni. Olyan ez kicsit, mint egy blog, ahol az ember képekkel mesél az életéről, és ez a három lecke erre próbál segítséget nyújtani, hogy képzeljük el ezeket a felütéseket: milyen egy hétfő délután, hogyan zajlik? Ez nem konkrétan arra szolgál, hogy a hétfő délutánomat mutassam meg, bár ez is lehet megoldás. Ennél a képnél egy olyan enteriőrt látunk, egy viszonylag egyszerű környezeti hátteret, egy ablakkal, egy pohárral, egy hamutartónak kinevezett kiscsészével, mobiltelefonnal, ami már önmagában is ebben a megvilágításban egy meditatívabb, az ellenfényesség okán, rajzosabb, elvontabb érzelmi kötődést mutat. Ehhez jön egy nagyon is konkrét helyzet: a cigaretta, és a cigarettázó emberből egy részlet. Az is sejthető itt a finom vonalakból, hogy ez egy női kéz. Ha jól látom, valami újság is előkerült. Hangulatában nekem ez a kép Jim Jarmusch Kávé és cigaretta c. filmjét juttatja eszembe. Ebben a filmben nekem az volt az izgalmas (azon kívül, hogy egy óriási szereplő-gárdát vonultatott fel, akik ma már ikonikus képviselői az adott művészeti területnek, zenészeket, filmeseket, színészeket, írókat), hogy olyan kis szkeccseket kaptunk, amiknek mégis volt egy közös vonala. Azt is merem mondani, hogy nem elsősorban a kávé és cigaretta élvezete, ami kézenfekvőnek tűnne, hanem egy emberi hozzáállás, egy érzelmi megközelítés volt ez a közös szál. Itt is, miközben a cím is, és a tárgyak is nagyon konkrét helyzetet mutatnak, az az érzelmi attitűd az erős, amit a megfigyelő ebben a helyzetben nekünk, a nézőknek továbbítani tudott. Érdekes, hogy ezt a Hétfő délután leckére küldte el Viktória, mert ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy magány. Minden erre utal. Nincs másik tányér, pohár, nincs a másik széken senki, várakozás van. Aki dohányzik, tudja, hogy mit jelent ez a kiszakított 5-10 perc az időfolyamból, egy meditatívabb, befele forduló helyzetet. A várakozásra utal a mobiltelefon is. Mindenképpen erős érzelmi hatása van a képnek. A kompozícióval is nagyjából egyetértek. Talán annyi, hogy nem tartom indokoltnak azt, hogy ez az egész felület most dől. Talán 1-2 foknyival elforgatódott jobbra, ezt lehet, hogy én korrigáltam volna. De a megoldás nagyon jó, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: