Feladatmegoldás

A lepedő ránca,
Az Energiák Tánca,
Lágy de élénk fények,
Mesebeli lények,
Megnyugvás és új Remények...

Én nagyon szeretem ezt a képet, mégpedig azért, mert a maga puritán egyszerűségében is van benne valami meghitt, valami hívogató, valami békés, valami olyan – ez furcsa lesz. A Hegyi nagyon ritkán beteg, nem szokott megfázni, nem nagyon vannak nyavalyái, mert nincs ideje nagyon megfázni. Aztán egyszercsak van ilyen periódus, amikor a Hegyire rátör az, hogy irigyli a többieket, és hogy jó lenne már egy kicsit megbetegedni, és akkor így ki szokott találni magának ilyen betegségeket, és akkor gyorsan megfázik. És akkor három napig beteg - és én nagyon szeretem ezeket a helyzeteket, mert olyankor van időm rá beülni az ágyba, inni a forró teát, és olvasni, és mindezt úgy, hogy nem kell hivatkozásokat keresni, mert hát van alibim, beteg vagyok. Egy kicsit ezt hozza vissza nekem ez a kép, talán a gőzölgő italtól, talán az ágy és a lámpa, talán a könyvtől, talán attól, hogy ez rajta is van meg nem is, tehát ezt csak azért mondtam el, hogy ez egy ilyen szubjektív és személyes érzet, de én nagyon szeretem és egy jól eltalált hangulatnak tartom, és köszönöm, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Nyári mozaikok az őszről

Hát... ööö... én segítséget szeretnék kérni a Bélától, mégpedig azért, mert itt a második képet nem tudom értelmezni. Ez szép. Nagyjából hasonlót látunk itt szemben is felrakva terméskőből, szóval vannak ilyen felületek, és ez dícséri annak a mesterembernek a keze munkáját, aki ezt létrehozta, de igazándiból én nem tudok ezzel mit kezdeni. Ha ez egy műalkotásnak tekinthető akkor ez a kép egy műalkotás reprója? Vagy egy mestermunka, amit a kiválasztás – hogy milyen struktúrát választunk ki és exponálunk le - által műalkotássá emelünk? Nemigazán értem ennek a szerepét. Az első képnél meg, elvonatkoztatva ettől a címtől, mert ezzel is bajom van, mert nem értem, hogy mitől lombhullás, szóval ezzel a képpel még tudnék mit kezdeni, úgy, hogy ha azt mondom, hogy itt van egy kompozíció, amiben a bal alsó sarokba van komponálva egy pad, a többi meg homogén felület, 1/4-3/4 arányban osztva, akkor az igen, elfogadom, de kompozícióban figyeljük meg ezeket a folthatásokat, és hiányozni fog valami. A jobboldalról felülről, aranymetszésből, ha komponálni akarok, és ha dekomponálni, akkor meg jobb alulról, de valami hiányzik. Hogy ez egy eldobott esernyő, egy labda vagy kerékpár azt én nem tudom, de valahogy ezt a kompozíciót be kellene mozgatni, mert így most áll. Ismétlés. (hegyi)

Tibi Bácsi aki évtizedek óta megörökíti a település életét...

Én ezt visszaadom ezt ismétlésre, akár a Tibi bácsival, akár nem, mert én szeretném megismerni a Tibi bácsit, de most nem ismerem, István, segíts nekem ebben, a riportnak a leirat nélkül kell működnie, abban reménykedem, hogy a leirat végén a ... a folytatásra akar utalni, akkor viszont azt mondom, hogy gyűjtsük össze, amíg kész nem lesz ez a riport, és akkor tegyük fel. Ismétlés. Én ezt úgy visszaadom, hogy ha elkészül a folytatás, akkor újra kitesszük, és értékeljük, mert ez, most, ebben a formájában nincsen kész, ugye egy riportnál éppúgy megvan a téma felvetése, kifejtése, és konklúziója, mint egy filmnél is, egy történeti haladása kell, hogy legyen. Itt van egy Tibi bácsink, akinek a bemutatása történik, nyilván először maga a Tibi bácsi aztán ebben a körben haladhatunk kifelé, tehát a szűkebb környezet, majd a tágabb környezet, ezeknek az egymáshoz való viszony, majd lezárjuk egy konklúzióval; vagy azt mondjuk, hogy kintről indulok, a faluból, megtaláljuk a Tibi bácsit, róla mesélünk, és levonjuk a konklúziót, hogy ki is az a Tibi bácsi, és mit keres itt. Ez azért fontos, mert itt elindul a Tibi bácsi és a falu bemutatása, de nem tudom meg, hogy ő kicsoda, a polgármester vagy fontos ember, egy barátja a falunak, tehát nem nagyon tudok meg róla semmit, mert a második kép nem mond róla semmit, ezen van egy idős úriember, aki valamit néz, nem tudjuk mit, nincs se keze, se törzse, sőt a háta mögötti tér sem érzékelhető. Itt írod, hogy ő megörökíti a település történetét; akkor valószínű, hogy fotós vagy festő, erre utal az, hogy akkor ezek a képek az ő festményei. Na de hát akkor odamenni hozzá, és azt mondani neki, hogy én egy fotóriportot szeretnék csinálni magával vagy veled, és akkor lefényképezzük, belevesszük azt a környezetet, ahol dolgozik, tehát végigvenni a klasszikus riport pontjait, hogy kialakulhasson a történet. (hegyi)

Ez már régen volt. (Bár a kép friss) Hosszú kollégiumi kimaradások, nagy séták. Ma már nem ilyenek a vasárnap hajnalok.

Ezen a képen érzem azt a személyességet, amit a vasárnap hajnal jelent, függetlenül attól, hogy mit olvasok alatta leírva, azaz ez így rendben van, és megoldja a feladatot, 100 százalékosan – ugyanakkor azt mondom, hogy egy kicsit számomra mindig kérdéses, hogy... az rendben van, hogy valami bemozdul, meg az is, hogy valami életlen – de hogy életlen is meg bemozdult is, az olyan nagyon már nincsen rendben. Tehát ha van egy futási helyzet, mert azt látjuk, hogy ezek az alakok átfutnak a zebrán, akkor már nemigazán értem, hogy most már miért van még bemozdítva ez a kép. Értem én, hogy maga a futó alak belefényképezett ebbe a tükörképbe – mondjuk kérdéses, hogy valóban ez történt-e, mert szerintem nem, csak illúzióból van úgy, hogy magából ebből a tükörből fényképeződött ez a kép, és ha pedig nem onnan fényképeződött, akkor ezt el lehet érni úgy is, hogy nem mozdult be ennyire ez a helyzet. Ráadásul megint az a kérdés, hogy mi mihez kapcsolódik, mi mivel van párhuzamban, mert most egy kicsit esetleges ez a történet. Lehet az a szituáció, hogy úgy futottunk, hogy majd kiszakadt a tüdőnk, ezért hát persze, hogy esetleges, akkor viszont erre az esetlegességre még rá kell erősíteni. Két disznó (hegyi)
értékelés:

Én nagyon szeretem a Ferinek ezeket a képeit, mert olyan dolgokat talál meg, amik mellett én elmennék, mert neki több az ideje meg a türelme ezekre a helyzetekre, és nagyon szeretem azt is, ahogyan a nézővel tud bánni, mert itt erről szól a mese; a Ferinek van egy története, van egy vitája a Teremtővel, vagy a helyzettel, mert nem az első ilyen keresztes vagy istent érintő képe itt, és ezt a vitát folytatja le itt ezekbben a képekben. Ez egy nagyon jó dolog, hát itt még azt is el tudom képzelni, hogy a Feri játszik egy kicsit velünk, hogy itt a méretekben van egy kicsi játék, ebben nem vagyok 100 %-ig biztos, de ez a kereszt ilyen óriási lehet, mint ahogyan itt látszik? Még egy egészen kicsi kereszt is lehet. Szóval ez egy nagyon jó meglátás, de egy picit hiányolom a történet továbbmesélését. Tehát itt fel van vetve valami, nagyon szépen ábrázolódnak ezek a viharok a képen, nagyon szép a helyzet, bár a feszület felső részének, a fejnek a megvilágításával van egy pici problémám, de mindettől függetlenül ez csak egy felvetés – csak ez hogyan van tovább? Mi a mondat befejezése? Nem tudom, mennyire vagyok érthető, de itt elindul egy történet, és nemigazán látom a végét. Olyan, mintha felvétel közben pillanatálljra tették volna a magnót. Ez két disznó. De hogy mit keres az épített környezetben, azt csak a jó ég tudja. (hegyi)
értékelés:

Belgrád éjjel.

Itt megint ebbe a szerencsétlen épített környezetbe akarunk beleszuszakolni mindent, miközben ez a kép ez nagyon nem erről az épített környezetről szól; ez ha akarom, lehetne ágy vagy vágy, szóval én erről egy csomó mindenre tudnék asszociálni, az épített környezetre a legkevésbé, úgyhogy a Gábor segítségét várom, hogy hova tehetjük át ezt a képet, mert engem az épített környezetben ez nemigazán érdekel, ha épített környezetnek nézem, akkor ez egy igen kevéssé izgalmas kép, mert építészetileg ez semmi. Ha viszont mondjuk ágyra vagy vágyra veszem, akkor ez egy izgalmas történet, ugye látjuk ott azt a hölgyet, ugyan tele van grafittizve a hónalja meg az orra, keze, de ott fekszik ebben a nagy eladótérben – persze tudjuk a tudatunkkal, hogy ez egy plakát, és valamit reklámoz ez a néni, de mégis úgy tűnik, mintha egy ilyen góliát, egy Gulliver(ina) feküdne ott abban a boltban, és ott valamit szerelnek a testén a kis törpék, de ő itt nagy bőszen fekszik, és jön a törpe itt az utcán, még majdnem úgy is tűnik, mintha egy fegyver lenne a kezében, és kiszabadítja a Gulliverinát, aki az előző részben a Hófehérke szerepét kapta. Én ettől a játékosságtól, ettől a szürreális helyzettől is nagyon szeretem ezt a képet, úgyhogy ez három disznó – de keressünk már neki egy másik leckét, jó? (hegyi)
értékelés: