Feladatmegoldás

A film, amelyben szinte tradicionálisan Dénest mint alapfilmest kell említenünk, nagyon feltette magának a lécet elég magasra, szóval a film egy fikciós történetre épülő, mozgásokkal, szimbólumokkal dolgozó üzenet. Az alaptörténet a férfi és női párkapcsolat, mindez egy szürreális, abszurd, fetisisztikus világba, makro világba helyezve. A fétis fogalmáról, feladatköréről, rendszeréről az Estiklopédiában tudtok olvasni, a filmre visszatérve minimálisan is két ilyen nagyon erős kódot látunk. Az egyik a ruhátlan Barbie, amely egy fél világot lefed, egy gyermekjáték figura jelenlétét, egy női princípium jellemzéseként, a férfi oldalt pedig egy debil figurára hasonlító elektromos robot figura mutatja. Az egész kapcsolódása egy emberi helyzet, amit nem kell részletesen elmesélnem, mert talán a némafilmben mindenki tudja értelmezni, ezek jók ezek a vágások, jól lehet értelmezni, mi történik a férfi és a nő között, gyermekszületés is, a film tehát használja az abszurd szürreális világot. Tehát ilyen értelemben az egész film szerkezetét tekintve jó, érthető, van benne humor és szarkazmus, de mégiscsak megjegyezném, hogy tehát a figurák és a figurák közötti helyzetek emelődnek el egy valóság feletti manipulált térbe, de ebbe a térbe sem a cím, ami Leonardora utal, másrészt a félreérthetetlen utalás sem (hiszen a filmben többször megjelenik Leonadro alkotása, egy képzőművészeti album előlapjaként), adekvát, nem értelmezhető, sokkal jobban kódolt annál, sem mint hogy egy átlag néző ezt érthesse, másrészt mivel síkra redukált képről beszélünk, hisz egy könyvlapon jelenik meg Leonardo egyik festményének részlete, ez feltételezi, hogy ismerjem ezt az alkotást, ezt kéne kapcsolnom verbálisan az üzenethez, de mégis azt kell mondjam, hogy egy más stílust érzek a könyv kapcsán, mint amit ezek az animált tárgyak mutatnak, sokkolnak. Ott érzem az alapvető törést, hogy nem indokolt a címválasztás és nem indokolt Leonardo alkotásainak behívása ebbe a rendszerbe, még egyszerűbben mondva, le lehet onnan a könyvespolcról Boticellit is venni és akkor barátom Boticelli és a kagylóban álló nő ugyanúgy rácsodálkozik erre a történetre, ami itt zajlik? Nem értem igazából, hogy nézőként ennek az egésznek mi az összefűzése és stílusban is törést érzek itt. Még egyszerűbben fogalmazva: ha a szürrealizmussal foglalkozol és ebben konkrét, lehívható formákat is használsz, nagyon, szinte kémiai pontossággal mérlegre kell helyezni azokat a behívott szimbolikákat, amikkel dolgozni fogsz. (szőke) értékelés:

Talány
Mi lehet az ablakon túl?

Mint képek kell elemeznünk és nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy mire vágyik az alkotó, tehát az én megjegyzésem az, hogy a kategóriákat el kellene olvasni, hogy biztos arra küldte-e az anyagot, mert akkor ha igen, megfogalmazódik a kérdés, hogy mire vágyunk, arra, hogy az elmúlt időszakot, egy múltidéző állapotot újra meg tudjunk élni, bár elég érdekes a látvány, az egyértelmű, hogy a lakatlan épületbelső egy felújított hely, tehát olyan vegyített az egész üzenetrendszere a képnek. Egy piros ablakkereten keresztül néz be a fotós a térbe, nagyon érdekes, hogy a képnél az alkotó véleményem szerint a térben lévő képzőművészeti formát valójában is egy képkeretként használja. Ha minden információt félrerakunk, ezt a talán dolgozóasztalt és a konyhaasztal szélét és a nyitott ablakot, és csak hunyorítve próbáljuk folthatásaiban szemlélni a képet, akkor amiről már többször is szó esett az Estiskolán, a vörös és a szürke festő kapcsolatrendszere az elsődlegesen domináns a történetben. Azt pedig már megállapítottuk, hogy főképp a plakátfestészetben, gondoljunk akár Uitz Béla híres mozgósító plakátjaira a század elején, a képzőművészet nagyon sokszor használja ezt valamifajta vibrációra, felhívásra a szürke és vörös kapcsolatát. Ez azt jelenti erre a képre visszavetítve, hogy a kép nem azért sugároz feszültséget, merthogy törött ablakokat és elhagyott szobabelsőt látunk, hanem az alapvető képzőművészeti szabályok miatt dinamizálódik a kép egy színkód rendszer miatt. Itt a szürkéhez soroljuk a poros és törött üvegfelületeket is. A kompozíció talán azért is szándékolt, mert az előtérben lévő üvegfelület törésközpontja hasonló helyen van, mint a háttérben lévő félig nyitott ablak. De tárgyi rekvizítumai miatt inkább dokumentumfotónak tekinteném ezt a képet, mert a képen szereplő tárgyak belógnak, esetlegesek az elhelyezésben. Sűrítettebben, ezekre a konkrét tárgyakra is igaz, hogy a káoszt nem tudom használni a káosz ábrázolására. (szőke)
értékelés:

Ghost Dance
Szellemtánc

Kétfelé választanánk a képet. Az egyik része az árnyékvetés, vagy a fény, a másik része a figurális megjelenés. Ha ezt vesszük önmagában, akkor a figurális megjelenés nagyon szép, az elmosott paszteles megoldás, valami bábu lehet, de nem is akarjuk tudni, hogy mi, szép. Ha azt nézzük, ami a háttérrel történik, a világos átlós tónussal, azt mondjuk, hogy ez is szép. Ugyanakkor a kettő együtt minthogyha esetlegesen vágná a formát, ott van probléma. A kép kapcsán fölvetődik, hogy a mozgás házi feladatra sokan küldenek elmosódott, húzott, bemozdult képeket. Azon gondolkodunk hangosan, hogy vajon a mozgás megközelítése csak ez a verzió lehet, mint ahogy a tavasz megközelítése csak a virág lehet, hogy virágokat látunk? (szőke)
értékelés:

Tavasz
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyílik minden berek
- A vérem játékos gyerek -
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

Köszöntünk az Estiskolában, nagyon szeretjük ezt a képet, és ha ezt a tavasz leckére küldte volna, azt kellene mondani, hogy teljesítené azt a feladatot is. Nagyon nagy gondban lesz, mert most kilőtte a 12-es leckét és ezt már oda nem küldheti el majd. Első leckének is jó a kép, amit kérnénk, hogy a vers, amit olvasunk, nem derül ki, hogy ő írta, vagy idézet valakitől, ezt ki kellene egészíteni. (szőke)
értékelés:

Rozsdás oszlop
Elsuhan a kombínó a körúton. A kép előterében a rozsdás oszlop megmutatja az állandóságot. Nem suhan.

Szeretjük ezt a képet, teljesíti a mozgást is, de a leírás és a cím kicsit bajos. A cím félrevisz, mert keresni kezdjük a rozsdás oszlopot, és úgy érezzük, hogy büntetve vagyunk, hogy ne találjuk meg. Igen, az a függőleges vonal lehet akár az oszlop is, de formailag csak a szöveg miatt lehet erre gondolni. (szőke)
értékelés:

Lebegés
Csak csendben, kérdőjellel merem a csendélet leckére küldeni ezt a képet. Ha nem az, hát nem az, akkor vágy. Vagy szorgalmi. Vagy a barátom. Vagy valami. :-)

Itt egy vízicsikó szárított formáját látjuk és nagyon szép a kiégetett fényben az oldalról érkező fény miatti árnyék, és nyilván amiatt, hogy a tüskék elemelik ettől a rusztikus felülettől ezt a kis szárított állatot, az egész fura, misztikus hatást mutat, és jók az ívek, mint egy régi barokk hangszer nyaka, ez jól erősödik. Ez nem igazán csendélet, mivel Nóra szabad kezet adott szinte, hogy melyik leckébe soroljuk, a csendéletet nem teljesíti, de a vágyat igen. Nagyon szép a kép, megkapja a 3 disznót, de a csendéletet ne hagyd békén, Nóra. (szőke)
értékelés:

Semmi bajom szem nélkül
Szemüveg nélkül nincs szemem - de nincs semmi baj homályosan sincsen semmi baj.

Véleményünk szerint egy jó anyagot látunk, jó, hogy a bordázott szőnyeg tengelyeit használja, mint egy perspektivikus utat, ami az alkotóra mutat, tehát ez jó első lecke, talán érdemes lenne ezt a kis asztalt az életlenben lávő alkotóval együtt úgy mozgatni, hogy a mögötte lévő alumínium radiátor, és a háttér folthatásai ne zavarják az előtérben lévő élesség játékot, hanem ezt erősítsék, tehát egy sematikusab háttér jót tett volna a képnek. Örülünk neki, egy jópofa dolog. (szőke)
értékelés:

Egész alakok, sőt
Három alak, három dimenzió, három halmazállapot. Találd ki, hogy mi a közös bennük!

Ha komolyan vesszük a leckét, hogy egész alakos portrét kérünk, márpedig a leckék azért vannak, hogy komolyan vehessük azokat, akkor itt egy rejtőzködés zajlik. Hol van itt a Vas Péter? Megtudunk többet róla? Vannak ötletek, technikák, de ez megint az a helyzet, amikor a nézőt túráztatjuk. Ráadásul oda van rakva néhány figura, ami kompozícióban is rosszul van elhelyezve. Megint kapunk egy verbális üzenetet, mi a közös, de így még a verbálfotó sem működik, mert ahhoz is szükség van minnimálisan valami technikai szintre. Egy manipulált képnél, ha ennyire kilóg a photoshop lába, ez elviszi még a lehetőségét is annak, hogy működni kezdjen bármi üzenet. A többiek segítségét kérjük, mert valamit nem értünk ezeknek a leckemegoldásoknak kapcsán, lehet, hogy mi értünk félre valamit, de most ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk közelebb kerülni Vas Péterhez. (szőke)

Kökörcsin
Leánykökörcsinek a domboldalban.

A kép a Dél-Dunántúl virágkultúráját ábrázolja a téli időszak utáni világból, amiben a kettős szimbolika, a női és férfi szerep jelentkezik, átlósan metszi a képet a hegyoldal, de nem ez a bajunk. Hanem az, hogy Nórától már nagyon összetett és összefogott képeket láttunk és úgy érezzük, hogy azon kívül, hogy megvan az élmény a makróval a virágok különböző texturájával, és ebben az üzenetben a legizgalmasabb az, hogy a természet milyen hihetetlenül érzékenyen és érzékien hozza létre ezeket a csodálatos formákat, de azt kell mondjuk, hogy beszorultunk egy határmezsgébe, mert egyszerre egy tájkép és egy mikroközeg megfogalmazását látjuk. Értjük, hogy ez a virág ott van a mezőben és kibújt a füvek közül és ezt is szeretnénk üzenetbe foglalni, azt is értjük, hogy olyan kompozíciót keresünk, ahol jó a ritmikája a képnek, alapvetően ha ez egy dolgozat lenne, azt mondanánk, hogy teljesen jól megoldódott minden elhelyezés, nem borul a kép, jó az egész. De a problémánk az, hogy ha az Estiskola irányaihoz visszatérünk, akkor azt mondtuk, hogy mindenkinek a munkáját igyekszünk önmagához mérten tárgyalni és itt az a bajunk, hogy azt érezzük, hogy van egy izgalmas észrevétel a virágokkal kapcsolatban, ugyanakkor nem tud revelatív lenni a történet azért, egy, mert benne van zárójelben, hogy láttunk már ilyet, kettő, mert ez a kép rendben van, de nem lép túl azon, hogy bármilyen naptárfotóként működhetne, merthogy Nóra alkotásaiból tudjuk azt, hogy ennél mélyebb értelmezésű munkákat is küldött már. A harmadik probléma az, hogy a 12-es lecke, a tavasz, tehát a 9-es utáni leckék nem véletlenül hagzottak el hívószavakkal együtt, merthogy azt szerettük volna elérni, hogy összetettebb, átgondoltabb filozófiát, mélyebb tartalmat is próbáljunk képet megfogalmazni, amiben az alkotó 100%-osan benne van. Itt pedig azt érezzük, hogy elkészült egy feladat, de nem azon a szinten van, amit a tavasz lecke hordoz. Egyszerű dolog a tavaszt egy nyíló virággal ábrázolni, de ezt az egyszerűsítést kellene elkerülni, ez így egy konvencionális megoldás. Egy disznó jár a meglátásért. (szőke)
értékelés:

Motion power
Ez az ember most beleesett egy gravitációs vödörbe és attól forog.

A kép alapvetően nagy, erős ecsetmozgásokkal az ívekre épít. Nincsenek rajta konkrét jól határolható felületek, hanem átmozgások, átűnések vannak, de a kép felső szakaszában ez az örvénylő folt, ez az elhúzott ecsetmozgás uralja a képet, de ez az örvény a szűk metszéssel elveszíti ezt az egymásba visszatérő ívet, ami groteszkké teszi a táncost, de természetesen ebből a sorozatból megint egy mozgásszínházi produkcióból látunk egy képet, és mint más ilyen esetben is, a mozgás megfigyelése, az arra való rákészülés segíthet. (szőke)
értékelés:

Szállj
Elröppent. Erről nem tudok írni.

Köszönjük, mozog, három disznó. (hegyi)
értékelés:

A lakat

Ezt most megint elmondjuk, mint már tettük pár képnél, hogy káosszal nem ábrázolunk káoszt, véletlen kimetszésből, talált helyzetből nem lesz csendélet. Kompozíció nem alakul csak úgy ki magától attól, hogy a fotós választ egy képkivágást, ettől még a képkivágáson belüli történet kusza marad és attól, hogy ezek a pécsi lakatok össze vannak egymással lakatolva, ettől még ez kuszaság marad. Ez tehát nem csendélet. (szőke)

Lepke

Bara, a Lajostól kérdd már vissza a fényképezőgéped, mert lefotózta a lepkédet. (szőke)

Daru
Olvastam egyszer régen egy történetet, miszerint ha valaki hajtogat ezer darut, akkor teljesül egy kívánsága. Hajtogattam hát én is, de sok az ezer daru, nem volt hozzá elég kitartásom. Elkallódott azóta a legtöbb, elvesztek, elszakadtak, de ez az egy megmaradt. Egy fekete darumadár.

Több nehézsége is van a képnek, egyrészt mert csendélet kategóriájába érkezett, és közben ugye van egy hosszú leiratsor is a képhez, egy értelmezés, egy meseszerű értelmezés is, és ott bizonytalanodik el a néző, hogy szeretné ezt összepasszítani azzal a látvánnyal, ami ezen a fekete-fehér képen látható, a címről nem is beszélve, ami egy meghatározó üzenet. Ez a párologtató mécses agyagforma, amiben ez a gyertyamécses elhelyezkedik elég erősen kitakarja ezt az absztrakt madár formát, tehát még ez a kitakaró forma is nehezíti a daru befogadását formailag. Ha hunyorítva nézzük a képet, a ritmusai érdekesek, de mintha túl szűkre lenne vágva az egész, azt kell, hogy mondjam, hogy mindez nem segíti elő az üzenet vagy cím megértését. Mindenre lehet következtetni a képből, csak arra nem, hogy a madár a fénytóból iszik, mert nem érthető a madár formája, mert a mécsestartó kitakarja, széttöri a madár testét. Még egy nehézségem van, hogy ha minden működne, akkor is felmerülne, hogy mi köze a csendélet házi feladathoz. Ez nem csendélet. Attól, hogy makrót vagy közelit használunk és ezek egy asztallapon helyezkednek el, nem feltételezi, hogy csendéletről beszélünk. (szőke)

akarom
Akarom - elérem - jó lesz nekem?

Megpróbálom egy picit máshonnan megközelíteni a képet és nem elsősorban a figurális jeleket használni kapaszkodónak, hanem azt az óriási fehér felületet, amely a kép fölső részén egyöntetően az egész képet átfogja. Mivel az álló formátum alsó szakaszában felfedezhető egy ember fejének alulnézeti kompozíciója és ehhez tartoznak számunkra megszokások, azt kell feltételeznünk, hogy ott fenn az az ég. Lehetnének a felhők is, de még azokat a részeket sem látjuk, hanem egy nagy csupasz fehér mindent kiégető részt és a kép is úgy van komponálva, hogy az arc, amit nem látunk, hanem a mélyből figyeljük, akár repülhetne ebben a tejfehér égben, talán mondhatnánk azt, mint egy szemüveges angyal. Ha ezt el lehet fogadni, akkor azt mondom, hogy a Zsolttal való beszélgetésből is az szűrhető le, hogy kellene a tónusokkal játszani, mert ha ebben az éteri, tündérszerű égben repül ez az angyal, akkor talán még jobban kiégettebb lehetne az áll és az áll alatti szürkék világa, hogy még ragyogóbb és égetőbb legyen az a fehér, ami a kiégettségével határozottan jelen van, mert ha megnézzük a szemüveget, akkor az csak egy vonal rajzként érzékelhető és magát a lencsét nem is látjuk, annyira kevés részlet marad meg, szinte csak a haj kis szálai, amiket látunk. Tehát az egyik út az lehetne, hogy még radikálisabban még expresszívebbre, kiégettebbre kellene venni a bőrfelületet, vagy esetleg pont ennek az ellentétét megpróbálni, hogy még drámaibbra, még statikusabbra venni a kép alját, ahol mint egy ilyen földből kiamgasló hegy, egy nagy sötét monumentumként legyen a kép alján. Nagyon jó a kompozíció és izgalmas a felvetése a képnek. (szőke)
értékelés: