Feladatmegoldás

Tegnap bepótoltam valamit gyerekkoromból; megnéztem a Vitéz Jánost, igazi vásári bábszínházban, és esküszöm a gyerekekkel együtt élveztem, kacagtam és kiabáltam, hogy ott van, előjött, stb... csak az elején fotóztam, aztán elragadott a mese és táncba vitt. :-)

Egy nagyon fontos eseményt mutat nekünk Nóra, a bábszínházat, azt a dolgot, ami a gyermekkorban az egyik legfontosabb, a szerepjátékot, a mesét. A kép ereje abban rejlik, hogy mindezt az alkotó úgy ábrázolja, hogy közben maga a varázslat is látszik, de le is bukik, hiszen a nap úgy süt át a vásznon, hogy a két bábos is árnyjátékosként feltűnik a képen. Az is fontos, hogy ironikusan láthatjuk a környezetet is, azt a falusi környezetet, amiben ezeknek a meséknek talán a mai napig ereje és értelme lehet, hiszen épp ez az a világ, amit a tévé által már nem lehet megismerni, amivel már csak ritkán, Kemény Henrik által vagy az ő nyomába lépő megszállottak által találkozhatnak a gyerekek. Talán annyit lehetett volna kipróbálni, hogy ansnittben egy-egy néző gyerekfej akár vágva, csak mint térábrázolás és mint kapcsolódási pont megjelenhetne a kép alsó részén. (szőke-hegyi)
értékelés:

Káposzta

Aratás előtt

Valami egészen szürreális, marsbéli színeket sikerült Ferinek itt megmutatni, hogy ez mennyiben a valóság és mennyiben trükk, ne firtassuk. Nagyon szépek ezek a formák, bár a színekről annyit el kell mondani, hogy a sárga, ha vörösbe fordul, akkor az dinamizál, és ez jól rímel a kalászok vonalainak formáira is. Itt is azt kell mondjuk, hogy minden rendben van a kompozícióval, csak az előtér az, ami nagyon homogén, amiből hiányzik a történeti szál, ami bemozgathatná a képet, ami a nézőnek a meseiségen és a szürreálison túl is adna támpontokat. Technikában Hegyi megjegyzése, hogy ha kevesebb a sharpen effekt, akkor nem kopognak annyira a fűszálak, picit talán ez túl lett élesítve. (szőke-hegyi)
értékelés:

Én és a strucc

Sokáig kellett gondolkodni, mi is a strucc a képen, mire az árnyékot felfogtuk, hogy ez egy utólagos manipuláció vagy más eredménye ez a forma, nem tudjuk megmondani. Egy képi geget látunk, ami akár lehetne egy történet kezdete vagy vége akár, most ebben a formában egy geg, egy megfigyelés. Kompozícióját tekintve ez a kép is dől jobbra, a két szélen futó perspektívát érzékeltető hídkorlátok rántják össze ezt a képet. Talán ha a két szereplő közelebb jön a kamerához és így az árnyékok is képhatárig tudnak kerülni az alsó szekcióban, akkor még erősebb lehet a formai játék, ráadásul a valós és az árnyék közötti humorhelyzet is erősödhetne. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ivek
Nyár végén a lemenő nap megcsillogtatta ezt a két fűkalászt.

Szépek ezek a hernyóbogár fűkalászok, szép a mély zöld és a ragyogó sárga, jó makrofelvételt látunk. Feri tudja, hogy mit gondolunk a kereten belüli keretről, nem szeretnénk ismételni magunkat, felesleges díszítésnek gondoljuk. Annyiban lehet továbbgondolni és személyes irányba vinni a képet esetleg, hogy az életlenben tartott háttérbe mit emelünk be, hogy ott a foltok egy arcot adnak ki, vagy egy kis házat, egy lovat vagy bármi mást, tehát hogy ez a két forma ne csak egy Ikea tapéta legyen, hanem valami, ami Mácsais. (szőke-hegyi)
értékelés:

Tüzelő
Készülünk a télre.

Anita ezt a képet is a Mogyorók kertjében találta - nem véletlenül írjuk, hogy találta, mert ha a téma az ősz, a favágás, akkor a kép megkívánná, hogy belenyúljon a kompozícióba. Most látunk egy szeneskannát, egy talicskát, amit Zsolt megrakott fával. A szeneskanna üresen tátong, a fákat csak érintőlegesen látjuk, tehát akár a Zsolt által otthagyott fákból néhánnyal ezt a helyzetet meg lehetett volna oldani, talán picit emelni a kamerán, mert most a legfontosabb ez az üres vas szerkezet. (szőke-hegyi)

Csaba nagyon jól érzi azt, amit Leonardo a levegő rétegekről mondott, ezek a pára, vagy köd rétegek egyrészt nagyonis jellemzőek az őszre - tegnapelőtt Zsoltnak és nekem is volt részem ködben autózni, jöttek is a macikák... - tehát a megfigyelés és az időpont megválasztása nagyon jó. Ha a kép címét figyelembe vesszük, akkor a viszonyulás is értelmezhető, hisz tömören annyit mond Csaba, hogy El. A kérdés csak az, hogy ki az, aki el? Ha más a szereplő, akkor neki meg kéne jelennie a képen. Piroska világgá megy. Jancsi bottal üti a nyomát. Ha ez a megfejtés, akkor helyes a szemsík megválasztása. De ha a szereplő a fotós - és rajta keresztül a néző - akkor ennél lejjebb kell ereszteni a kamerát. Ez már csak azért is segítene, mert a jelen kompozíciójának fő eleme az út. A fák, a köd az csak szimbolikusan és díszítésként jelenik meg, az időt és a teret adja hozzá, de a főszerep az úté. Márpedig most az út körülbelül egy ötödnyi vagy még annyi sem. Ha növelnénk az út képi méretét, akkor az árnyalatsorrend is helyre kerülne, a nagy sötét út a nyomaival izgalmas lenne, és kevesebb lenne a tónusában homogén ég. Jó lenne egy ilyen próbát is látni, ha Csaba egyetért. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez is valami gaz

Igen Feri, itt van az a megoldás, ami sűríti, összefoglalja azt, ami az előző két képen megjelent, fényben, dinamikában, erőben és akár még azt is mondhatom, hogy indulatban. A gyakorlás fog segíteni abban, hogy a fényforrásod mozgási tempóját megtaláld, hisz az adja a vonalak erejét, fényét és vastagságát, ezen van még mit finomítani, de ebből a kompozícióból úgy érezzük, hogy ez a legtöbb, ami kihozható. Három malacos.
A későbbiekre - reméljük más is olvassa az értékelést - azt tudjuk javasolni, hogy érdemes előre lepróbálni a "szereplőket" és a "jelmezeket", vagyis ha ezt a képet figyeljük, itt szereplő a kockás terítő, a kerámia tál, a kaktusz, a cserép, és a fények. Itt is be kell állítani egy értéksorrendet. Ezek egyrészt formák, szögletesen, kerekek, amorfok, másrészt színek, tónusok. Ha minden nyugtalanságot sugall, akkor egymás hatását kiolthatják. A terítő kockás vonalai kemény, határozott formák. A tál görbületei lágyak, de a minta spirálja dinamikus, erős. A virág levelei erőt mutatnak, robbanásszerűek. A fénypászmák is határozottak, dinamikusak. Ha ez az értéksorrend, akkor ezt a fényekkel és tónusokkal kell sorba állítani, hogy lehetőleg a fotós céljait erősítve jelenhessenek meg a képelemek. Fel kell tenni a kérdést, mi a legfontosabb, mi kevésbé fontos, mi nem fontos. Mindez után ezt el kell helyezni térben, fényben és élességben is. ha kimondjuk, hogy a terítő csak alap, akkor ennek megfelelően kell világítani, megválasztani az élességet. Ha tudjuk, hogy a cserép ehhez képest egy fokkal fontosabb, de a cserépnél fontosabb a virág, akkor a cserepet picit lehet árnyékolni. Ha a virág fontos, de a dísze és dinamikája a fényfestés, akkor a fényfestésnek kell jól kiegészíteni ezt, koronázni a képet. Érdemes ezzel bíbelődni, mert a csendélet sok egyéb fotós útnak az alapja. (szőke-hegyi)
értékelés:

Almáskert
Dörögdi ősz

Ez a kép a Mogyorók házában készült a kertben, nézegettük is, mit lehetne ennyi almával kezdeni, nem nagyon finom alma, savanyú... cefrében nem vagyunk túl erősek. Ha a fotót figyeljük, jól látható egy hármas tagozódás, az előtér almáival, ami a kép alsó harmadában látszik, a középtér kerítésével és a felső részen megjelenő fa formákkal, levelekkel. A lecke az ősz, tehát ha ebből az aspektusból nézzük, akkor a segítségünk az értelmezésben a földre lehullott almákban keresendő, nem a kerítésben és nem is a fában magában, hiszen azon még zöldellnek javarészt a levelek. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor máris megszűnhet az a bizonytalanság, ami most a képet uralja, hogy milyen döntést hoz az alkotó, hiszen a főszereplők az almák. Ehhez le kell guggolni, ha ezt a kompozíciós és viszony rendet akarjuk tartani, és akkor az almák nagyobbak és közelebbiek lesznek, máris helyrebillen minden. Ha nem is a Mogyorókban, de visszaadnánk ismétlésre a leckét. (szőke-hegyi)

Klastrom

A Klastromnak egész nagy dokumentációja kezd lenni a táboros és estiskolás képek által, érdemes végignézni, hogy az alkotók milyen megközelítéseket alkalmaztak már. Anitának annyit tudnánk mondani, amit már az Eiffel torony esetében is mondtunk, hogy ezekben az esetekben, amikor ismert, híres épületet fotózunk, meg kell találni azt a személyes pluszt, amitől az a kép egyedivé válik és felül tud emelkedni az útikép kategórián. Jó a párhuzamba állítása a kiszáradt fának és a romnak, de ennél tovább kell menni, hiszen a klastrom mint háttér, mint színpad, vagy akár mint forma alap motívum, ami most nem jut ennél tovább. Abban nem szeretnénk ötletet adni, hogy mi tehetné személyesebbé, mert az Hegyi vagy Szőke személyessége lenne. Hogy ez akt, csendélet, portré vagy milyen irány, ki-ki döntse el maga, de a rom, az épület kisugárzása csak alap motívum, nem elég ahhoz, hogy személyessé varázsoljon egy helyzetet. Itt sem tudunk mást mondani, mint hogy ha Anita közel érzi magához ezt a témát, akkor az idő lesz a kulcs, az idő a megfejtés, amit kívülállóként passzívan kell eltölteni "vele" ahhoz, hogy kialakuljon a személyes "barátság". (szőke-hegyi)

Másik változat
Ez a kép kicsit lágyabb, talán nőiesebb mint az előző, nem tudom eldönteni melyik jobb.

Feri ebből a beállításból több képet is beküldött, és ez azért fontos, mert illusztrálhatja azt a gondolati utat, amit egy ilyen csendélet kompozíció esetén bejárhat egy fotós. Ha csak ez az egy kép lenne, akkor arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a háttér tónusértéke, a levelek tónusértéke és a fénycsíkok elég sok helyen felülírják egymást, tehát a fényfestéssel felvitt foltok és a Feri által alkalmazott derítő világítás közti fényerő különbséggel lehetne még játszani, mert most a derítés túl lapos és erős is, ettől nincs húsa a formáknak. De mivel van más kép is ebből a sorozatból, olyan is, ami dinamikában erős és határozott, így ezt a képet köszönettel elfogadjuk mint tanulmány, és kap egy disznót azért, mert az estiskolában az is nagyon fontos lenne, hogy az ilyen megfigyeléseknél, kísérleteknél bátran meg tudjátok mutatni azokat a stációkat is, amik még nem készek, csak stúdiumok. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy fix pont
vonaton utazva fényképeztem

Egy fekvő formátumú képet látunk és azt kell, hogy mondjuk, hogy ez a kép jól ábrázolja a mozgást, a füstpamacsként jelentkező elmozdulások jól ritmizálják a képet, miközben a háttérben megjelenő házak a térélményt is megadják. Talán abban lehetne a továbblépés iránya - miközben azt be kell látni, hogy egy ilyen kép elkészítésekor a véletlennek igen nagy szerep jut, hiszen nem lehet pontosan kiszámítani azt, hogy mi fog a képen megjelenni - hogy a kép jelenlegi kettes tagozódásába az alkotó becsempészi a harmadik síkot is, a közelit, ahol akár a vonatablak belső oldalán megjelenő tárgy, tükröződés, akár valami személyes holmi szintén élesben dinamizálhatná a történetet, kialakulhatna egyfajta viszonyrendszer a belső és a külső történet között, a szemlélődés amit most látunk, gondolati síkon is éreztetné az alkotó attitűdjét. (szőke-hegyi)
értékelés:

Jövőkép

Az alap felvetése a képnek nagyon jó és érdemes a továbbgondolásra. A megvalósításnál vannak kérdéses pontok. A kép dinamikai alapképlete a plakát és a nézőként megjelenő gyerekek között történik. Emellett az alkotó egy erősen döntött perspektívát választott magának, hogy összerántsa a kompozíciót. De ez a döntött felvételi forma még több odafigyelés igényel, mert ha nem látható indoka annak, amiért megtörténik ez a választás, akkor esetleges lesz a megoldás. Ezek az elforgatások mindig a képkerethez, a képhatárokhoz képest értelmezhetőek, ez az, ami az egész helyzetet indokolni képes. Ha a képhatárokat is vonalakként fogjuk fel, akkor egy geometriai ábra jön létre, és ennek stimmelnie kell. Itt erős jelzés a fém vagy fakeret, ami átlósan fut és szabdalja a képet kisebb részekké. De ez a vonalrend nem találkozik sehol sem a képhatárokkal úgy, hogy abból új geometriai megfejtés jöjjön létre. A másik a kompozíció. A fő alak a kamerába néző női fej, hisz a többi plakáton jelentkező emberi test csak torzóként van jelen. De a két gyerek nem ezzel a fejjel kommunikál, a fiú a félbevágott nővel, a kislány talán a gyöngysoros fiúval. Ez is elfogadható lenne, de akkor ehhez az egyenes komponálás lenne a megoldás, hogy ezek a ritmusok, a kisfiú-nő, kislány-férfi, női fej-néző párosokból kialakulhasson valami történet. Ezen felül a két gyerek erősen szélre sodródva, vágva van, tehát összességében a kép jobb és bal oldala kettéválik, nem köti őket össze a kompozíció. Ha Ferinek van módja, foglalkoznia kellene ezzel a helyzettel, akár a konkrét hely megtalálásával és ott kivárással vagy instruálással újra beállítani ezt a történetet a fentiek kipróbálásával. (szőke-hegyi)

Pihenőhely

Ahogy ezt már egy előző képnél is felvetettük, ez a fotó jóllehet egy tagja lehetne egy képriportnak is, a riport leckére is el tudnánk képzelni mint a sorozat darabja. Ugyanakkor Ferinél, mivel igenis azt kell mondjuk, hogy Feri tudja, hogy mi az a kompozíció, mi az a tónusjáték, ezért itt bizony néhány komponálási és vágási problémával találkozunk. A szék árnyéka ebben a helyzetben, mivel a szék a lírája a képnek, rajta kell hogy legyen, vágás nélkül, és ha azért vágta el Feri, mert bal oldalon valami rendezetlenség volt, akkor ez megoldható, hogy exponáláskor úgy helyezkedik a fotós, hogy a helyzetben a főszereplő valóban főszerepet kaphasson, és úgymond legyen levegője, tere ahhoz, hogy ezt a főszerepet el is játszhassa. A kép minden bizonnyal úgy készült, hogy Feri kiszúrta a széket a zebrán - valószínű valamelyik városi bringás megmozdulás lehet az esemény - és várta, hogy megtörténjenek azok az események, amik a képbe szerinte fontos, hogy behívódjanak. Ott az elmosódott bicaj, ami zseniális, ott vannak a járókelők lábai is, tehát minden esélye megvan, hogy ez a történet elmesélődjön, csak a főszereplő lett amputálva. Ezen kívül az egy kérdés marad számunkra, hogy vajon miért dől az egész kompozíció, hisz a zebracsíkozás éppenhogy azt kívánná, hogy egy picit ellenoldalra billenjen a dolog. Apróság: a székhez hozzá lehet ám nyúlni exponálás előtt, a gazdája biztos megengedte volna, tehát akár egy picit lehetett volna rajta fordítani. Ennél a munkánál sem mások a szabályok, mint egy klasszikus csendélet esetében, ezért is szeretnénk, ha minél többet foglalkoznátok a csendélet leckével, hogy nyugodt otthoni körülmények között ezeket a kompozíciós helyzeteket le tudjátok modellezni és gyakorolni. (szőke-hegyi)
értékelés:

Velence

Egy útiképet látunk, aki már járt Velencében az tudja, hogy millió kis ilyen utcát láthatunk, és mindig az a kérdés, hogy éppen az alkotó egy ilyen utazásnál kiválaszt szituációkat, hogy miért azt mutatja nekünk, amit éppen közöl. Itt a monokróm képi ábrázolás, egy öregített, barnított formában jelenik meg. Ennek az archaizálásnak megvan a maga értelme, hiszen ez a színpadi környezet itt amit Velence jelent, ez erre alkalmas, és mivel ez a kép ebben a formájában nem egy vidám közlés, tehát megvan egy melankolikus húzása is a történetnek. Ha kompozícióban, tónusrendben nézem ezt a történetet, akkor azt mondom, hogy ez ahogy már az előző képénél is felmerült, hogy a mélységélesség megválasztásával, és az élesség elhelyezésével a háromdimenziós helyzetből tulajdonképpen egy kétdimenziós helyzetet hoz létre. Igaz, hogy itt a perspektíva valamelyest hozzáad a térélményhez, de mégis, ezek a formák erősen egy síkra vannak hozva. A fények viszont ellendolgoznak ennek, hiszen a néző át akar menni ezen a hídon, de ugyanakkor nem oda fókuszál, a hídra, ahol történik valami, vannak emberek is, hanem mivel felette világosabb tónusban szerepel a házfal, ezért oda ugrik fel mindig a tekintetünk. Tehát ha valamennyi korrekciót lehetne tenni, akár maszkolással, akkor akárha csak azonos tónusértékűre hozzuk azt a felületet akkor máris más ritmikája indul el ennek a képnek. (szőke-hegyi)
értékelés: