Feladatmegoldás

Hazafelé

Egy bátor akrobatamutatványt látunk Feritől, hiszen ha jól érzékeljük, akkor a kameráját ki kellett lógatnia a kocsiból ahhoz, hogy ezt a képet el tudja készíteni. Hogy eközben tudta-e kontrollálni azt, hogy mit fog exponálni, nem tudjuk, a végeredmény azt mutatja, hogy nem nagyon. Mint kompozíciós, formai játék talán még elfogadható is lenne ez a megoldás, de az esetlegesség nem visz tovább azon az úton, hogy azt mondjuk, na, most hogy jövünk keresztmamáéktól vasárnapi ebédről és unatkozom az anyósülésen, hát kilógatom a gépem egy nagylátóval a kocsiból, exponálok párat, valami majdcsak lesz. Merthogy izgalmas lenne az, ami a szélvédőn tükröződik, izgalmas lenne a mozgó autó és a mellette elsuhanó táj és annak mélységei, de ezek nem kapnak kelllő hangsúlyt, a motorháztető igen, miközben azt, hogy merre az a hazafelé, hogy mi van előttünk, azt nem látjuk. Ez is lehet egy koncepció része, hogy úgy megyek hazafelé, hogy nem tudom, mi vár otthon, de akkor ennek a drámaiságának kell megfeleltetni a képet. Feri, ebben a megoldásban kevésbé vagy benne, mint a többi képedben, ami nem jelenti, hogy ne keresd a spontaneitásban önmagad, de a spontán történéseknek is van valami alkotói belső előképe, ami - akár mint Pollock esetében - az akció közben mint egy láthatatlan vezérfonal, vezeti az alkotót, még akkor is, ha az nem tűnik tudatosnak és tervezettnek. (szőke-hegyi)

Hideg van

Nórának egy újabb björkös képét láthatjuk, akár az is lehetne a megfejtés, hogy ha Björk, akkor Izland és ott meg hideg van, de persze ennél kézzelfoghatóbb az a kapcsolat, ami Nóra és az ősz között felfedezhető a képen. Az alkotó segít azzal, hogy felhúzza a szája elé a pulcsit, olyan erősen húzta, hogy letört a kis pilinckája is a zippzárnak, de az igazi és jellegzetes mégiscsak a fények megjelenése, azoké az élesedő, egyre jobban keményedő fényeké, amik a tiszta téli reggelek sajátjai. Talán annyiban lehetne kekeckedni, és mivel Nóra régi motoros, ezért egy malacot most a karámban is tartanánk, hogy az üzenet megkívánná azt, hogy a szem jól látható legyen, sokkal inkább fontos lenne, mint a kiégett homlok, vagyis az alkotónak keresnie kellett volna egy olyan helyet, ahol ezek a fények a szemébe tudnak reflexelni. (szőke-hegyi)
értékelés:

Őszi impresszió
400 ASA, majdnem eredeti méret

Egy ilyen absztrakt formai játék esetében minden egyes formának, vonalnak értéke és értelme van, rangsora, ami színben, vastagságban, fényben és élességben is besorolódik. Nagyon szép megfejtés, nagyon jól és finoman utal az őszre, a dekadens, hanyatló, pusztuló természetre, finom fáradt színekkel, ívekkel. Talán csak annyi megjegyzést fűznénk hozzá, hogy a kép alsó harmadában átlósan futó két majdnem egyenes világosabb vonal ezeknek a hajladozó íveknek ellentmond, tehát ezek vastagsága, súlya nagyobb egy lehelletnyivel a kelleténél. De mindenképpen egy finom és mégis határozott elképzelést osztott meg velünk Jóska, három malac. (szőke-hegyi)
értékelés:

Tegnap bepótoltam valamit gyerekkoromból; megnéztem a Vitéz Jánost, igazi vásári bábszínházban, és esküszöm a gyerekekkel együtt élveztem, kacagtam és kiabáltam, hogy ott van, előjött, stb... csak az elején fotóztam, aztán elragadott a mese és táncba vitt. :-)

Egy nagyon fontos eseményt mutat nekünk Nóra, a bábszínházat, azt a dolgot, ami a gyermekkorban az egyik legfontosabb, a szerepjátékot, a mesét. A kép ereje abban rejlik, hogy mindezt az alkotó úgy ábrázolja, hogy közben maga a varázslat is látszik, de le is bukik, hiszen a nap úgy süt át a vásznon, hogy a két bábos is árnyjátékosként feltűnik a képen. Az is fontos, hogy ironikusan láthatjuk a környezetet is, azt a falusi környezetet, amiben ezeknek a meséknek talán a mai napig ereje és értelme lehet, hiszen épp ez az a világ, amit a tévé által már nem lehet megismerni, amivel már csak ritkán, Kemény Henrik által vagy az ő nyomába lépő megszállottak által találkozhatnak a gyerekek. Talán annyit lehetett volna kipróbálni, hogy ansnittben egy-egy néző gyerekfej akár vágva, csak mint térábrázolás és mint kapcsolódási pont megjelenhetne a kép alsó részén. (szőke-hegyi)
értékelés:

Káposzta

Aratás előtt

Valami egészen szürreális, marsbéli színeket sikerült Ferinek itt megmutatni, hogy ez mennyiben a valóság és mennyiben trükk, ne firtassuk. Nagyon szépek ezek a formák, bár a színekről annyit el kell mondani, hogy a sárga, ha vörösbe fordul, akkor az dinamizál, és ez jól rímel a kalászok vonalainak formáira is. Itt is azt kell mondjuk, hogy minden rendben van a kompozícióval, csak az előtér az, ami nagyon homogén, amiből hiányzik a történeti szál, ami bemozgathatná a képet, ami a nézőnek a meseiségen és a szürreálison túl is adna támpontokat. Technikában Hegyi megjegyzése, hogy ha kevesebb a sharpen effekt, akkor nem kopognak annyira a fűszálak, picit talán ez túl lett élesítve. (szőke-hegyi)
értékelés:

Én és a strucc

Sokáig kellett gondolkodni, mi is a strucc a képen, mire az árnyékot felfogtuk, hogy ez egy utólagos manipuláció vagy más eredménye ez a forma, nem tudjuk megmondani. Egy képi geget látunk, ami akár lehetne egy történet kezdete vagy vége akár, most ebben a formában egy geg, egy megfigyelés. Kompozícióját tekintve ez a kép is dől jobbra, a két szélen futó perspektívát érzékeltető hídkorlátok rántják össze ezt a képet. Talán ha a két szereplő közelebb jön a kamerához és így az árnyékok is képhatárig tudnak kerülni az alsó szekcióban, akkor még erősebb lehet a formai játék, ráadásul a valós és az árnyék közötti humorhelyzet is erősödhetne. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ivek
Nyár végén a lemenő nap megcsillogtatta ezt a két fűkalászt.

Szépek ezek a hernyóbogár fűkalászok, szép a mély zöld és a ragyogó sárga, jó makrofelvételt látunk. Feri tudja, hogy mit gondolunk a kereten belüli keretről, nem szeretnénk ismételni magunkat, felesleges díszítésnek gondoljuk. Annyiban lehet továbbgondolni és személyes irányba vinni a képet esetleg, hogy az életlenben tartott háttérbe mit emelünk be, hogy ott a foltok egy arcot adnak ki, vagy egy kis házat, egy lovat vagy bármi mást, tehát hogy ez a két forma ne csak egy Ikea tapéta legyen, hanem valami, ami Mácsais. (szőke-hegyi)
értékelés:

Tüzelő
Készülünk a télre.

Anita ezt a képet is a Mogyorók kertjében találta - nem véletlenül írjuk, hogy találta, mert ha a téma az ősz, a favágás, akkor a kép megkívánná, hogy belenyúljon a kompozícióba. Most látunk egy szeneskannát, egy talicskát, amit Zsolt megrakott fával. A szeneskanna üresen tátong, a fákat csak érintőlegesen látjuk, tehát akár a Zsolt által otthagyott fákból néhánnyal ezt a helyzetet meg lehetett volna oldani, talán picit emelni a kamerán, mert most a legfontosabb ez az üres vas szerkezet. (szőke-hegyi)

Csaba nagyon jól érzi azt, amit Leonardo a levegő rétegekről mondott, ezek a pára, vagy köd rétegek egyrészt nagyonis jellemzőek az őszre - tegnapelőtt Zsoltnak és nekem is volt részem ködben autózni, jöttek is a macikák... - tehát a megfigyelés és az időpont megválasztása nagyon jó. Ha a kép címét figyelembe vesszük, akkor a viszonyulás is értelmezhető, hisz tömören annyit mond Csaba, hogy El. A kérdés csak az, hogy ki az, aki el? Ha más a szereplő, akkor neki meg kéne jelennie a képen. Piroska világgá megy. Jancsi bottal üti a nyomát. Ha ez a megfejtés, akkor helyes a szemsík megválasztása. De ha a szereplő a fotós - és rajta keresztül a néző - akkor ennél lejjebb kell ereszteni a kamerát. Ez már csak azért is segítene, mert a jelen kompozíciójának fő eleme az út. A fák, a köd az csak szimbolikusan és díszítésként jelenik meg, az időt és a teret adja hozzá, de a főszerep az úté. Márpedig most az út körülbelül egy ötödnyi vagy még annyi sem. Ha növelnénk az út képi méretét, akkor az árnyalatsorrend is helyre kerülne, a nagy sötét út a nyomaival izgalmas lenne, és kevesebb lenne a tónusában homogén ég. Jó lenne egy ilyen próbát is látni, ha Csaba egyetért. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ez is valami gaz

Igen Feri, itt van az a megoldás, ami sűríti, összefoglalja azt, ami az előző két képen megjelent, fényben, dinamikában, erőben és akár még azt is mondhatom, hogy indulatban. A gyakorlás fog segíteni abban, hogy a fényforrásod mozgási tempóját megtaláld, hisz az adja a vonalak erejét, fényét és vastagságát, ezen van még mit finomítani, de ebből a kompozícióból úgy érezzük, hogy ez a legtöbb, ami kihozható. Három malacos.
A későbbiekre - reméljük más is olvassa az értékelést - azt tudjuk javasolni, hogy érdemes előre lepróbálni a "szereplőket" és a "jelmezeket", vagyis ha ezt a képet figyeljük, itt szereplő a kockás terítő, a kerámia tál, a kaktusz, a cserép, és a fények. Itt is be kell állítani egy értéksorrendet. Ezek egyrészt formák, szögletesen, kerekek, amorfok, másrészt színek, tónusok. Ha minden nyugtalanságot sugall, akkor egymás hatását kiolthatják. A terítő kockás vonalai kemény, határozott formák. A tál görbületei lágyak, de a minta spirálja dinamikus, erős. A virág levelei erőt mutatnak, robbanásszerűek. A fénypászmák is határozottak, dinamikusak. Ha ez az értéksorrend, akkor ezt a fényekkel és tónusokkal kell sorba állítani, hogy lehetőleg a fotós céljait erősítve jelenhessenek meg a képelemek. Fel kell tenni a kérdést, mi a legfontosabb, mi kevésbé fontos, mi nem fontos. Mindez után ezt el kell helyezni térben, fényben és élességben is. ha kimondjuk, hogy a terítő csak alap, akkor ennek megfelelően kell világítani, megválasztani az élességet. Ha tudjuk, hogy a cserép ehhez képest egy fokkal fontosabb, de a cserépnél fontosabb a virág, akkor a cserepet picit lehet árnyékolni. Ha a virág fontos, de a dísze és dinamikája a fényfestés, akkor a fényfestésnek kell jól kiegészíteni ezt, koronázni a képet. Érdemes ezzel bíbelődni, mert a csendélet sok egyéb fotós útnak az alapja. (szőke-hegyi)
értékelés:

Almáskert
Dörögdi ősz

Ez a kép a Mogyorók házában készült a kertben, nézegettük is, mit lehetne ennyi almával kezdeni, nem nagyon finom alma, savanyú... cefrében nem vagyunk túl erősek. Ha a fotót figyeljük, jól látható egy hármas tagozódás, az előtér almáival, ami a kép alsó harmadában látszik, a középtér kerítésével és a felső részen megjelenő fa formákkal, levelekkel. A lecke az ősz, tehát ha ebből az aspektusból nézzük, akkor a segítségünk az értelmezésben a földre lehullott almákban keresendő, nem a kerítésben és nem is a fában magában, hiszen azon még zöldellnek javarészt a levelek. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor máris megszűnhet az a bizonytalanság, ami most a képet uralja, hogy milyen döntést hoz az alkotó, hiszen a főszereplők az almák. Ehhez le kell guggolni, ha ezt a kompozíciós és viszony rendet akarjuk tartani, és akkor az almák nagyobbak és közelebbiek lesznek, máris helyrebillen minden. Ha nem is a Mogyorókban, de visszaadnánk ismétlésre a leckét. (szőke-hegyi)

Klastrom

A Klastromnak egész nagy dokumentációja kezd lenni a táboros és estiskolás képek által, érdemes végignézni, hogy az alkotók milyen megközelítéseket alkalmaztak már. Anitának annyit tudnánk mondani, amit már az Eiffel torony esetében is mondtunk, hogy ezekben az esetekben, amikor ismert, híres épületet fotózunk, meg kell találni azt a személyes pluszt, amitől az a kép egyedivé válik és felül tud emelkedni az útikép kategórián. Jó a párhuzamba állítása a kiszáradt fának és a romnak, de ennél tovább kell menni, hiszen a klastrom mint háttér, mint színpad, vagy akár mint forma alap motívum, ami most nem jut ennél tovább. Abban nem szeretnénk ötletet adni, hogy mi tehetné személyesebbé, mert az Hegyi vagy Szőke személyessége lenne. Hogy ez akt, csendélet, portré vagy milyen irány, ki-ki döntse el maga, de a rom, az épület kisugárzása csak alap motívum, nem elég ahhoz, hogy személyessé varázsoljon egy helyzetet. Itt sem tudunk mást mondani, mint hogy ha Anita közel érzi magához ezt a témát, akkor az idő lesz a kulcs, az idő a megfejtés, amit kívülállóként passzívan kell eltölteni "vele" ahhoz, hogy kialakuljon a személyes "barátság". (szőke-hegyi)

Másik változat
Ez a kép kicsit lágyabb, talán nőiesebb mint az előző, nem tudom eldönteni melyik jobb.

Feri ebből a beállításból több képet is beküldött, és ez azért fontos, mert illusztrálhatja azt a gondolati utat, amit egy ilyen csendélet kompozíció esetén bejárhat egy fotós. Ha csak ez az egy kép lenne, akkor arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a háttér tónusértéke, a levelek tónusértéke és a fénycsíkok elég sok helyen felülírják egymást, tehát a fényfestéssel felvitt foltok és a Feri által alkalmazott derítő világítás közti fényerő különbséggel lehetne még játszani, mert most a derítés túl lapos és erős is, ettől nincs húsa a formáknak. De mivel van más kép is ebből a sorozatból, olyan is, ami dinamikában erős és határozott, így ezt a képet köszönettel elfogadjuk mint tanulmány, és kap egy disznót azért, mert az estiskolában az is nagyon fontos lenne, hogy az ilyen megfigyeléseknél, kísérleteknél bátran meg tudjátok mutatni azokat a stációkat is, amik még nem készek, csak stúdiumok. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy fix pont
vonaton utazva fényképeztem

Egy fekvő formátumú képet látunk és azt kell, hogy mondjuk, hogy ez a kép jól ábrázolja a mozgást, a füstpamacsként jelentkező elmozdulások jól ritmizálják a képet, miközben a háttérben megjelenő házak a térélményt is megadják. Talán abban lehetne a továbblépés iránya - miközben azt be kell látni, hogy egy ilyen kép elkészítésekor a véletlennek igen nagy szerep jut, hiszen nem lehet pontosan kiszámítani azt, hogy mi fog a képen megjelenni - hogy a kép jelenlegi kettes tagozódásába az alkotó becsempészi a harmadik síkot is, a közelit, ahol akár a vonatablak belső oldalán megjelenő tárgy, tükröződés, akár valami személyes holmi szintén élesben dinamizálhatná a történetet, kialakulhatna egyfajta viszonyrendszer a belső és a külső történet között, a szemlélődés amit most látunk, gondolati síkon is éreztetné az alkotó attitűdjét. (szőke-hegyi)
értékelés: