Feladatmegoldás

Zenék: Zuboly - Egymillió tépés Magyarországon; Lunatic Calm - Leave your far behind

A vágy kategóriájában örülünk, hogy egy hosszú filmetűdöt látunk, igazából a lírai vers kategóriájába sorolnánk, amit látunk. Amit fontosnak tartunk azon túl, hogy a filozófiája játékos és szépen illeszkedik, és maga a vers szépen van befejezve a férfi-női együvé tartozás nézetével, az az, hogy az alkotó olyan bátorsággal kezdi el használni az ő alkotóeszközét, amit úgy hívunk, hogy kamera, hogy mindenféle félelme, zavara a kamera, mint drága eszköz, mint szakrális tárggyal szemben, hogy ezzel hihetetlenül cinikus, mert ezt a tárgyat az alkotó hozza működésbe és az alkotó végzi. Sok öniróniát találunk a filmben, ami a külvilág megfigyeléseinek összességéből áll össze, és annak nem a büszkeségéből, hanem a szerénységéből építkezik. Egész pontosan fogalmazva: hogy ez a kamera kisautó tud lenni, kisegér vagy kis pocok tud lenni, megengedi nekünk, hogy a mágikus kamera szemén keresztül szuszogjunk, ugráljunk, visszaugorjunk, guruljunk, lássunk egy olyan perspekítvát, amit talán utoljára gyermekkorunkban, rosszalkodva, toporzékolva láthattunk, ettől megváltoztatva a teret és a mindennapokban megszokott helyzetet, hogy könyv és könyvespolc, óriási sugárutakká, sztrádákká és felhőkarcolókká, genovai házfalakká varázsolja ez az egyszerű kis játék. Ez két dolgot jelez. Elsősorban az alkotó bátorságát, másrészt az alkotó elmélyülését a játékban, és mivel ez nem egy gazdag, nagy stábbal készült filmet, hanem az igazi amatőr filmet mutatja, van olyan gazdag ennek a filmnek az összeállítása, mintha egy tíz fős animációs stábbal készülne. A bátorság mellett ez egy tényleg nehéz lecke, mert egy-egy ilyen film megvalósítása stábbal sok idő és munka. (szőke) értékelés:

Lehangolva
Ilyen vagyok lehangolva, rosszkedvűen.

A kép egyértelműen teljesíti a második lecke feladatát, nagyon sok és beszédes üzenetet kapunk az alkotóról az önportréban és nagyon jól használ egy felületet a tükröződésre, ami gömbfelület és torzítja ezt az állapotot, ugyanazt a melankóliát, szomorúságot és bezárkózást erősíti, amit a kép szövege. Jók a tükröződő felületek rajta és jó, hogy az élesség a tükröződő felületen található meg. Teljesen lényegtelen, hogy a titokról fellebbentsük a fátylat, hogy ez a fekete luftballon, mert ez nem lényeges. Bátor dolog magunkat így kitenni és megmutatni, nagyon is fontos és emeli a színvonalat, meztelen, sebezhető és őszinte állapotot mutat. Megtisztelsz minket ezzel, köszönjük. (szőke)
értékelés:

Árnyjáték
"Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába"

Ez egy nagyon messzi asszociáció. Olyan, mint egy bonsai, vágysz a természetre, de abszurd, hogy egy kőfal előtt találod meg a vágyad tárgyát. Így ebben a formában megér három disznót, szép kompozíció, de kevésbé vágy, mintsem tájkép. Ha az a vágyad, hogy legyél beszorítva a házak közé mint ez a fa, az elég szomorú üzenet. Maradjunk abban, hogy ez szorgalmi és egy disznó, a vágy leckének neki kéne futni mégegyszer. (szőke)
értékelés:

Animációs film az elmélkedésről, emlékezésről.

Nagyon örülök, hogy filmet küldött Gábor, látszik, hogy sokat dolgozott a filmmel. Három egységre bontanánk a filmet. Az első egység fraktálokkal generált képi impulzusokkal dolgozik zenére, a középső rész egy diaporáma anyag zenére vágva, egyértelműen követve a 70-es évek diaporáma műfaját, kimerevített képekkel emlékezünk a múltból, ennek a résznek van egyfajta melankóliája, romantikája, és a harmadik szakasz, ami igen rövid, az a lezárás, egy dunaparti tájképpel, ami elsötétedik. Arányaiban az első és második szegmens, ami erős figyelmet kap, a harmadik lezáró rész szinte csak egy tollvonás, nem kapja meg azt az erősséget, ami a film szempontjából fontos lenne. Így azt kell mondjam, a vége nincs kitalálva a filmnek, mintha az alkotó megijedt volna, hogy következtetéseket vonjon le összegzésként. Nyilván az alkotóhoz a második rész áll közelebb, hisz ott vannak konkrét élményanyagok megfogalmazva, egy női arc, ez a fontos üzenete az alkotónak, mégis azt kell mondjuk, hogy sűrítettebben jelen van az első szegmens. Ezáltal megint oda lyukadunk ki, hogy mennyire összeszedett az alkotás előtt magunkban az az üzenet, amit közölni akarunk, mert ez nagyon fontos, tehát hogy kvázi forgatókönyv megszülessen a forgatás előtt, így most egy filmen belül három filmet látunk. Várjuk a folytatást. (szőke) értékelés:

Összetört álom
Összetört álom

Két képet kaptunk megoldásként, mind a két képet kérte az alkotó, hogy helyezzünk el az oldalon. Véleményünk szerint mind a két kép ugyanazzal a problémakörrel dolgozik, csak annyi történt, hogy az élesség állítása változott meg. Mind a két kép önmagában érdekes kísérlet a tükröződésekkel, de a két kép gyöngíti egymást. Elsősorban azért, mert a fotós gondolatvilágában a varázsló, aki maga a fotós, trükkjének eszközét buktatja le. A két kép egymással párhuzamba állítva elveszíti azt a varázst, ami önállóan értelmezve megjelenik és így egy technikai játékká válik csak az, amit látunk, miközben meggyőződésünk, hogy az alkotó ennél többet szeretett volna megmutatni. Ha tisztázottak a gondolataink, akkor ha képesek vagyunk magunkkal távolságtartóak lenni, ki tudjuk választani azt az egyet, ami jól megmutatja azt az üzenetet, ami belőlünk árad, tehát a kettőből egy többet ér, mint a kettő együtt. Mi a felső képet tartjuk erőteljesebb, izgalmasabb üzenetnek, dolgoztat, mint nézőt, tehát a felső kép kapja a három disznót. (szőke)
értékelés:

Denevér
Kár, hogy nincs gyakrabban farsangi bál. :-)

Egy jó amatőr képet látunk, a hibaisták megnyalnák az ujjukat érte. Pontosítani kell, hogy mit értünk amatőr képen ebben az esetben. Van egy romantikus megközelítése az amatőr történetnek, amit a hibaisták oldalán igen jól nyomon lehet követni, a rontott kép, az emlékkép érzése, amikor régi családi fotóalbumokat lapozgatunk, visszaidézünk régmúlt időket, eseményeket, vagy akár mint egy időutazás, betekinthetünk régebbi korok divatjába, történelmébe. Ez a kép technikailag két okból kerül a családi kép kategóriájába, az egyik ok a vaku használata, ami éles fényével mint egy kartonból kivágott forma, körberajzolja az alakot, és egyben a szemből érkező fénnyel a plaszticitását is redukálja. A másik ok a helyszín, ami egy előszoba vagy egy hall lehet, ahol szabadidős denevérként mutatja az alkotó a kész jelmezt. De nekünk ebben az esetben nem ezekkel a szembeötlő formai hibákkal kell foglalkoznunk, hanem az alkotás örömével, a kreativitással és a jelmezzel, mint képi formával. Az öröm egyértelműen látszik a testtartáson, a kitárulkozáson, de mindez jelmezben történik, ami egyben meg is könnyíti ezt a megmutatkozást, hisz a jelmez épp arra szolgál, hogy eltakarjon, hogy átalakítson minket. A jelmez felszabadító, és ez a szabadság a repülésben, a feltartott kezekben és a pici villanásnyira látszódó szemekben is megmutatkozik. Egyszerre bátor és rejtőzködő ez a kép, bátor, mert meri vállalni a jelmez miatti iróniát, humort, de rejtőzködő is, mert takarásban marad a személyiség, mert átlényegülve más bőrébe bújva végülis nem önmagát, hanem a jelmez adta szerepet vállalja az alkotó. (szőke)
értékelés:

hibaista csendéletke

A cím egyrészt utal egy másik közösségre, ahol szívünket nagyon melengeti, hogy aktív szellemi munka folyik, nem is akármilyen, másrészt a csendélet kategóriájára érkezett egy házi feladat. Csak a rosszalkodás végett, a képet nagyon szeretem, de a kép valós csapásiránya nem a csendélet, hanem tükröződési rendszerek, a ritmizálódás, a sötét-világos mozaikszerű vibrálás, annak ellenére, hogy a kép szürkésfekete tónusban van tartva. Ha a házi feladat szempontjából nézem, a csendélet másodlagossá válik a történetben. Sejtem, látom az üveget, sejtem, látom ezeket a talán bögréket, a kockákat is, ennek ellenére pont azért mondom, hogy sejtem, látom, mert csak egy prekoncepció miatt lehet arra következtetni, hogy a csendélet speciális rekvizítumai ott szerepelhetnek a képen. Nem a képet önmagát akarom minősíteni, nagyon jó a kép, de azt a súlypontot nem sikerült megtalálnod, hogy képes vagy-e a csendéletről ugyanilyen mélységben és összetettségben beszélni. Még mindig keringesz a feladat körül, megkockáztatom, hogy nem véletlen az, hogy sokan trükköznek és nem akarják ezt a túl egyszerűnek tűnő feladatot megoldani és mindenki csavarni akar ötletekkel az egészen, mert nem mernek nekimenni annak, hogy tudok-e egy poharat, egy üveget, vagy evy virágcsokrot, fenyőtobozt, egy pipát lefényképezni, bele tudom-e ezen a konkrét rendszeren keresztül rakni mindazt a meseiséget, költőiséget, amit más képeken trükközve meg tudok jeleníteni. Tehát ez az önmagam kihívása is valahol, ezért két disznó, bár nagyon szeretjük ezt a képet, mert nem teljesen csendélet. (szőke)
értékelés:

Nincs és kész
Javítom a húszezres kérdést. Nincs. Ez van. Tehát van. Szép estit!

Kedves Balázs! Megértettem, megijedtem, nem is merek szólni egy szót se, három disznó. Kész. (szőke)
értékelés:

Underground2
Az Underground című kép továbbgondolása.

Elsősorban azért, mert ezt a játékos trükköt alkalmazza, másrészt mert jobb a ritmikája, jár a disznó. (szőke)
értékelés:

Fekete lyuk
Nem estem bele. :-)

Valami torzított felületen látunk egy tükörképet, nagyon izgalmas az, hogy egyre többször játszotok el és veszitek észre ezeket a térrel játékosan kapcsolatban lévő valós formákkal a megoldási lehetőségeket. A kép egyik üzenete, hogy sejthető, hogy ott a fotós, a kis kamerájával a kezében, és a fotós körüli torzulások egyfajta szárnyakat hoznak létre az emberi alak körül, ugyanakkor mintha ezek a szárnyak csapnák ezt az örvényt. Amit szeretnénk megjegyezni, hogy talán annyit érdemes kipróbálni, hogy a klasszicista épület, ami az ég és a föld kapcsolódásában jelen van, nem ad ehhez a torzulási játékhoz többet, sőt, túl konkrét és zavarja mindazt, amit a mesevilágban érzékelünk, véleményünk szerint a fölső részből vágnánk annyit, hogy az épület csak színként jelenjen meg. (szőke)
értékelés:

Nem, nem...

A kép felirata és a kép, amin nem nagyon találunk fix pontot a bemozgások miatt, nagyon azonos irányban összefüggőnek tűnik, nézzük csak, hogy kétszer is ismételve van a kép címe. És a mi megszokott mozgás konzervativizmusunkból rögtön következtethetnénk arra, hogy amikor ez a szó elhangzik, hogy nem-nem, jobbra balra rángatódzik a fej és benne van egy erős elutasító gesztus. Ez egy gesztuskép. Ezt az elutasítást erősíti a munka, ugyanis attól, hogy exponálás közben a figura elmozgatását használja fel arra, hogy nem azonosítjuk az emberi arcot, maszkot, ez létrehoz egy falat, amivel az is kimondatódik, hogy nem látod meg az arcom, nem tudsz belenézni a szemembe, nem tudsz megszerezni, bár sejted, hogy veled szembenálló ember, veled szembenálló személy, veled szembenálló nő vagyok, veled szembenálló Bara vagyok, még akkor is ha esetleg nem ő látható a képen. A lecke szempontjából adekvát az eszközhasználat és jó érzés, hogy a festőiség irányába mozdul el az alkotó. (szőke)
értékelés:

Mementó
Muszáj megosztanom veletek ezt a délután fotózott képet.

Nagyon érdekes, hogy ilyen pici tárgyakkal is elő tudod idézni a mozgás élményét, és mindezt az élesség helyes megválasztásával éred el. Persze a tárgyak is zseniálisak, de kell tudni kiválasztani azt a pillanatot és részletet, amit megmutatsz. Köszönjük. (szőke)
értékelés:

Nyugalom
Tudom, hogy ez így gáz, de tökéletesen a véletlen szülte ezt a képet és nem beállított. Igazából így be bírom mutatni milyen bamba vagyok filmnézés előtt, mikor keresem a barátaimat. Sőt nem is járultam hozzá a fotó elkészítéséshez. ((: A kép szerkesztésébe a ruhám és a popcorn színeit vittem bele. (Alföldi R.: Nyugalom - közönségtalálkozó, 2008. 02. 19. Kecskemét) Ez nem végleges harmadik lecke!

Ervin, ismétlés, nincs disznó, ne vágd le a kezed, edd meg a popkonrt és vegyél fel egy pólót rendeset. (szőke)

Játék
A kedvenc játékom.

Jó a kompozíció, jó az üzenet, hogy az élesség a kis betűn van, megtudunk valamit, jó ritmusban van. (szőke)
értékelés: