Van ebben valami félelmetes. És egyedül az ég ellenpontozza ezt. Még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy ha az ég mindenütt olyan kék tudna lenni, mint amilyen a jobb felső sarokban, akkor ez egy kifogástalan üzenet lenne. Ahol ez most fehérbe kifut, ott az nekem nem annyira érdekes, és nem annyira izgalmas. Nem olyan nagy meló ám ezt helyrehozni, azt gondolom, hogy utómunkában ez megoldható. Van az egésznek egy lélegzése, egy ritmusa. És lám, lám, milyen érdekes, hogy itt nem kezdtünk el a mélységélességgel játszani, és egyből valami nagyon furcsa perspektíva játék jön létre. Nagyon örülök annak, hogy ezt Viki észrevette. Megérné az utómunkát, jó lenne ezzel még dolgozni egy kicsit. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot, és elfogadom leckemegoldásnak is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet Viki, hogy nekem ennél a képnél bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy tengerpart. A fagyos még valamennyire lejön, de a helyszín nem. Megint a mélységélesség. Valamit kellene ezzel kezdenünk, mert tudom, hogy nagyon szépnek tűnik ez a dolog, hogy egy nagyon vékony filmrétegen éles csak a kép, de lássuk be, ennek azért ritkán van olyan szerepe, ami hozzáad a kép értékéhez. Én most ezt nem látom. Érdekesek azok a kis ujjacskák, de folthatásában próbáljuk meg szemlélni, és akkor rájövünk, hogy itt az előtérbe tolulnak olyan formák, amik elég vaskosak, eléggé kitakarnak dolgokat, olyan, mint a moziban, amikor nem látunk az előttünk ülő nőnek a kontyától. A háttér is olyan, mintha otthon felejtettük volna a szemüvegünket. A kettő között valahol van az élesség. Abban sem vagyok biztos, hogy pont ott kell, hogy legyen, szóval ezen van még mit melózni. Az irány jó, finomak a színek, a gondolatis abszolút tetszik, csak a kivitelezés problémás. (hegyi)

Ez a kép nekem kedvesebb, mint a vizes képed, sokkal határozottabb döntésnek érzem. Hogy ez absztrakt-e? Fogadjuk el, hogy az. Ami ebben zavar, arra lehet, hogy azt fogod mondani, hogy de Zsolt, ez az egésznek a modernitása, vagy személyessége, de nekem az előtérben van három életlen pont, amiknek vagy határozottabbnak kellene lenniük, vagy nem kellene ott lenniük. Még akkor is, ha azt mondom, hogy ezt utólag ki lehet úgymond retussal javítani. Értem én, hogy miért van ott, csak azt kell mondjam, hogy ebben az életlenségi tartományban, amiben most van, ezek nem azt a hatást adják, inkább a koszosság hatását adják, mintsem azt a személyes feelinget, hogy ezek a parton lévő kavicsok. Miközben abszolút jó ennek az egésznek a ritmusa. Borsay Mártinak volt egy nagyon erős képe, és azért hoznám ide, mert ő nagyon érdekesen játszott a mélységélességgel. Ez egy képhármas volt. Mindeközben azt gondolom, hogy itt most talán túlságosan erősre sikeredett ez a mélységélesség dolog, és abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a dolog mélységélességgel elért életlenség, vagy valami utólagos technikai megoldás. Nagyon szépek a színei, ez a pasztelles világ ezzel a zölddel valami fantasztikusan jó, úgyhogy a kép egyébként tökéletesen rendben lenne. Valami baromira hiányzik az előtérből, tehát én azt mondom, hogy itt az élességi tartományt nagyjából a kép aljától egy ujjnyira kezdeném el, és tartana odáig, ahol most tart a háttérben, és valaminek történnie kellene az előtérben, és akkor egy tíz pontos kép, de most így, ebben a formában egy kihasználatlan előterünk van. (hegyi)
értékelés:

Az első, ami eszembe jutott, az az, hogy Gábornak én felajánlottam, és most újból felajánlom, hogy szívesen bekalibrálom a monitorát. Megérné! Mert úgy látom, itt a majdnem feketébe bukó sötét, mélyebb tónusoknál van probléma a monitornál valószínű, azért hagyod ennyire, szinte az értékelhetetlenségig sötétben ezt az egészet, mert így elveszti a testét az a vörös. Márpedig az ott nagyon kéne, hogy valamilyen talapzatot kapjon, és ez ott van a képben, csak az utómunkánál, vagy a konverziónál elveszett, és ez annak köszönhető, hogy nincsen jól bekalibrálva a monitor. Technikailag ezt tudom hozzátenni, egyébként a képet abszolút jónak gondolom azzal együtt, hogy talán a jobb oldalból egy nagyon keveset én lehet, hogy vágnék, akkor is meg lenne a ritmusa ennek, és akkor sikerülne középre, de egy kevés vágás lehet, hogy jót tenne, mert ott most elég üres lett az a flekk. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás Gábor, de ahogy a rádióműsoraidnál is hosszú-hosszú időbe telt, amíg meg tudtunk győzni arról, hogy tedd meg azt, hogy a technikára nagyobb figyelmet fordítasz, itt most ugyanezt mondom, hogy tedd meg, hogy a lehetőségeket maximálisan kiaknázod. Mindenben meg lehet keresni azt a pontot, ami még finomítható, de ehhez az kell, hogy ne legyenek olyan gátak, hogy egy rosszul kalibrált monitor átver téged. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon érdekes az, amit a Mariann felrajzol most nekünk, mert az egy nagyon furcsa kérdés, és ezt a kérdést én már nagyon sokszor feltettem nektek az elemzésekben, hogy mi van az élességgel, meg mi van a tónusokkal, és hogy mindig csak a szépen készre és élére vasalt dolgok azok, amik jó megoldások. Azért örülök ennek a képnek, mert erre most Mariann választ ad. Azt gondolom, hogy egy nagyon pici fekete még kellene bele, akkor is, ha ezt az egészet ebben a szürkében akarjuk hagyni, mert ez elérhető azzal is, ha picit a feketét behozzuk, és a középtónusokat visszük el ebbe a szürkébe, vagy legalábbis, ha nem a tökéletes, száz százalékos fekete kellene, de talán egy árnyalatnyival több fekete. Ami viszont a gesztust illeti, abban Mariann nagyon erős. Tulajdonképpen az az érdekes, hogy amikor a selfie mint - számomra legalábbis borzalmasan irritáló - jelző elindul, vagy legalábbis felfedezték maguknak az online újságírók, hát, ebben az időben azt gondolom, hogy Mariann bizonyítja nekünk, hogy az önarckép igenis értékes alkotói irány lehet. (Azon kívül ugye, hogy mi ebben a közösségben már 7 évvel megelőztük a kort, hiszen az első három lecke ezek szerint selfie.) Ugyanis az egy nagyon érdekes kérdés, hogy honnantól beszélünk önálló alkotásról, és nekem itt az a kérdés, hogy mi van előbb a megfejtésben? Az, hogy tudom, hogy itt az alkotó van, vagy nagyon jellegzetesen ő van jelen, és ez viszi el a prímet, hogy látok a Mariannról, a Gézáról, vagy a Jánosról egy képet, és elkezdem őt megfejteni, de úgy, hogy tudom, hogy ő, és ez a képnek a fontos jelentése. Vagy pedig azt látom, hogy van egy kép egy nőről, akárki lehetne, mert univerzális a dolog, és az univerzalitásában fogalmaz meg egyedi gondolatot, és utána jön pluszként a hab a tortán, hogy és ez ráadásul egy önarckép. Azt gondolom, hogy ez a második helyzet az, ami felé elmozdulunk, és remélem, hogy ezt egyre többen fel fogjátok fedezni magatoknak, hogy ez az első három lecke nem egy büntető feladat, hanem akár egy kiteljesedés lehetősége is. Ennek én nagyon örülök, mert ez egy magas színvonalon megoldott kép. Nem tudok nagyon belekötni, és nem is akarok. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép jobb oldalán a járomcsontnál lévő csatlakozási ponton a képhatárnál, egy nagyon hajszálnyit, azt a függőleges sávot lehet, hogy tónusban egy picit visszább venném, hogy formailag meglegyen ez az egész, és ne lapuljon ki ott a kép. Talán ennyi, ott olyan furcsa, egy világítási probléma ez, ami azt okozza, hogy úgy tűnik, mintha a fej olyan furcsán kiszélesedne, de én ismerem a Mariann fejét, nincs azzal semmi baj. De ez akár utómunkában is megoldható. 3 csillagos leckemegoldás, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Bevallom férfiasan elolvastam, hogy milyen diskurzus megy arról, hogy ez miért giccs, és még most sem értem. Pistának néha egészen extrém elképzelése van a világról, amit én becsülök, és tiszteletben tartok, de most nem tudom követni. Legalábbis ebben nem, hogy ez miért giccs. Kicsit az is bizonytalanná tesz, hogy eszméletlen melót beletesz egy ilyen ötletbe, és ez tökéletesen jól megvalósul, ugyanakkor valahol a technikai megoldásnál mindig elcsúszik, és erre mindig legyintünk abban, hogy hát jó, Pista stílfűrésszel faragja a képeit, hull a forgács, és néha egy-egy szálka benne marad a dologban. Szép lassan azért azt mondom Pistám, hogy azt az egy lépcsőt felfelé meg kellene tenni. Ugyanis akkor van ereje a humornak, a gegnek, ha abba technikailag akármennyire akarok, nem tudok belekötni, nem tudok kekeckedni. Már pedig, itt bele tudok kötni a kompozícióba elsősorban. Abba, hogy a tömegelhelyezés szempontjából ennek a képnek van egy olyan előtere, amiben ez a kis szamárfüles valami, ami itt az alsó képhatárnál jelentkezik, ez már nem kell. Takard le az ujjaddal azt a nagyjából egy ujjnyi részt, és rájössz arra, hogy a villanykörtének az árnyéka a képhatárhoz kerül, akkor ez egy teljesen rendben lévő kompozíció, vagy legalábbis egy sokkal nyugodtabb kompozíció lenne. Ez az egyik. A másik, hogy engem az nem zavar, hogy ez a te munkaszobád, és hogy itt szoktad a különböző kreatív ötleteidet is kiélni, és itt mintegy ilyen sufni-műteremben készülnek a dolgaid, de akkor erre a lekoszlottságra, erre a pusztulatra, erre is, mint esztétikai dologra tessék gondolni. Ez egy adottság, de ebben gyönyörű felületek, és gyönyörű felszínek lennének, ha ezeket megpróbálnád felemelni erre a szintre. Igen ám, csak akkor végig kell gondolni, hogy mi az, ami még pluszban belóg. Ott van a zsinór, ott van az a deszka az ajtónál, amit nem nagyon értek, ezt a Trixline-os dobozt sem nagyon értem, mert nekem elég lenne a gyufa, így nem értem, hogy miért van ott az izzónak a doboza. Miközben meg azt mondom, hogy van egy nagyon nagy erősséged, hogy olyan ötleteid vannak, amiket nagyon kevesen tudnának utánad csinálni. Ki az, akinek eszébe jut egy lángoló villanykörte, meg a molotov koktél kapcsolatát itt megmutatni? Meg nem csak, hogy ötletként, hanem bátorságként, mert ezek egy kicsit ilyen bátorságpróbák is. Lépjünk tovább abban, hogy ezek technikailag és kompozícióban is legyenek megtámogatva. Próbáljuk meg. Egy kicsit nagyobb ritmust kérnék. Azért az első három leckében én még elmélyednék egy kicsit. Látod, Veráék is küldik, úgyhogy hajrá Pista! Ez most 1 csillag, mert a leckemegoldást nem tudom hova tenni, így azt a csillagot, amit a lecke megoldására kapható, nem is tudom odaadni. (hegyi)
értékelés: