Be kell valljam, hogy ebből a képből csupa olyan asszociációt tudtam magamból eddig elindítani, akárhányszor is néztem meg, ami inkább most ehhez a Halloween-es időszakhoz tartozó horror meglátás. Elképzeltem, hogy ez a hentes kutyája, aki egy kínai hentes, és mindjárt a darabolási fázis fog jönni. Bocsánat, de ahogy most a kutya föltette a fejét erre a teraszra, ez lehet, hogy a helyszínen kedves, de most, ahogy be van ebbe a kalickába zárva, nekem morbid. Nekünk is Labradorunk van, ők tényleg nagyon kedvesek és nagyon szimpatikusan tudnak a gazdával kapcsolatba kerülni, nagyon játékosak és szerethetőek, de ez a forma itt most zavaros. Főleg úgy, hogy a kutya szemét se nagyon látom, valószínű sok volt a fény, vagy egy egészen relaxált pillanat lehet, bár ez a póz annyira nem lehet kényelmes a kutyának, de a gazdáért mindent. Ha legjobb indulattal mondom, akkor is az Unicum-reklám jut eszembe, amikor a habokból az a fej fölbukkan. Lehet, hogy szétesik a varázs és a kutya elmászik onnan, és értem, hogy az asztallábakat is használni akartad, mert ezek keretezik ezt az egészet, bár nekem ez inkább zajos, kopog ettől a sok mindentől, de én most lemondanék erről a keretezésről, ha más irányból, máshonnan a kutyából többet látva, kevésbé félreérthető lenne ez az üzenet. Ismétlés. (hegyi)

A beállítás szép, jó helyről, egy izgalmas képet kapunk. Attól válik izgalmassá, hogy nagyon jól bánsz a perspektívával, nagyon szép az a ritmus, amit kapunk ezekkel az üvegfelületekkel. Ez önmagában is jó lenne, és kifejezetten örülök annak, hogy belehelyezted ezt a kerékpárost, hogy megvártad, amíg valaki arra jár. Ez oldja föl ezt az egészet. Maga a gesztenyefa levelei nem lennének még elég, ha nem lenne ez a kerékpáros, akkor azt mondanám, hogy ez még csak egy színpad, és várjuk a főszereplőt - de ő megérkezett, belekerekezett a képbe. Ez abszolút rendben van. A tónusokkal nem biztos, hogy teljesen ki vagyok békülve, olyan szürkés az egész, lehet, hogy egy kicsit keményebbre vettem volna, és picit kontrasztosabbra laborálom, és akkor határozottabb az élmény is. De az ötlet abszolút tetszik, sőt a hatos leckére ez egy jó megoldás. Megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, de Zoli, légy szíves nem leállni a hatos leckével! (hegyi)
értékelés:    

Ez is egy jó kép, laza és kedves, közvetlen, tehát a három kép egy irányba mutat, vagyis hiteles és kiegyensúlyozott képet ad róla, de ez nem jelenti azt, hogy egyrészt ne lehetne javítani majd még rajtuk, főleg a kompozíciót illetően, másrészt meg azt is gondolom, hogy jócskán van még olyan terület, amiről még mesélhetsz magaddal kapcsolatban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a lazaság és közvetlenség csak egy része a személyiségednek, vannak még ott titkok, amikbe majd ha érdemesnek tartasz rá minket, beavathatsz. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Üdv köztünk itt a Látszótéren, ez egy jó teljesítés, ami nem jelenti, hogy ezzel be is fejeztük, hurrá, túl vagyunk rajta, mert az első három lecke az, amire folyamatosan várjuk a megfejtéseket. Jó kép, mert személyes, nekem tetszetős, amit látok, mondhatni szép szemed van, és amennyire ebből látni, tiszta tekinteted. Folytasd! (hegyi)
értékelés:    

Azért jó ez a kép, mert egyszerű és mert épp emiatt jó alap ahhoz, hogy a világításról beszéljünk. Az egyik alap igazság, hogy a világosabb tónusú részleteket közelebb, a sötéteket távolabb érezzük magunktól. Ez az alapja a sík felületen történő térbeli ábrázolásnak. A másik az anatómia. Melyik testrész hol helyezkedik el, mindezt hogyan lehet jól térben megmutatni. Itt most ha megfigyeled, a mutatóujjad a legvilágosabb. Ki is van égve, azaz elvesztette térbeliségét amiatt, hogy szinte a teljes felülete a fehérhez közeli tartományban van. Ehhez képest a hüvelykujjad, ami előrébb van térben, mégis erősen sötétebb, ebből az adódik, hogy furcsán a mutatóujjra kerül a hangsúly. Ha azt is figyelembe veszed, hogy ez ugyanannak az embernek a keze, akkor érted, miért kell a világítással foglalkozni, hiszen most olyan, mintha a mutatóujj egy gyereké lenne, a hüvelyk pedig egy melósé. Ráadásul valaminek az árnyéka még bele is vág az ujjba. És ez csak a kéz. Ha a hátteret is megnézed, ott is van a polcon valami doboz, ami világít, meg valami kütyü is - azaz a környezetet is rendezni kell ahhoz, hogy ne vigye el a tekintetet a fő témának szánt formákról valami. Ez nem jelenti, hogy nullára kell sterilizálni mindent, de rangsort kell felállítani, mi mennyire fontos, és ezt kell erősíteni fényekkel, élességgel, kompozícióval. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Nem akarnék vitatkozni veled, ha te azt mondod, megfelel, hát jó, hiszen valóban, mozgás van rajta, de Gergő, neked is azt tudom mondani, mint Istvánnak, hogy a leckék sora és tartalma nem véletlen, az első 3 lecke nem csak technikai trükk, hanem abban is segíthet, hogy jobban megismerd magad, és abban is, hogy képileg fejezd ki a gondolataid. Miért a metró? Miért így, emberek nélkül? Miért a kifutó szerelvény? És mindehhez mi köze van Papp Gergelynek? Az önmegfigyelések a világban elfoglalt helyünkről is szólnak, és ez az, ami a későbbiekben segít a többi képednél is majd, hogy benne legyél. Javaslom hogy azokat a képeket, amiknél írtam, hogy ismétlést kérek, tényleg ismételd. Nem csak a készre csiszolt munkák lehetnek érdekesek, hiszen a lényeg egyelőre az, hogy legyen miről beszélgetnünk, úgyhogy hajrá Gergő, mutass képeket. (hegyi)