Az első olyan kép, amire azt mondom, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, jó ez a tükröződés, ez a kettős portré a kutyával, meg a porcelánboltot is értem, biztos meghökkentő volt ez a dog, hogy egyszer csak odakerült, de ha én küldöm be, akkor ez a kép inkább a Hiba leckébe kerülne azért mert szép hibák vannak rajta. Nagyon szép, ahogy a porcelán körül a karod megjelenik, nagyon lírai. Hogy mindebbe belerondít egy kutya, az meg egészen őrületes. Így lenne ez szerintem korrekt. Házi kedvenc leckének nem azt mondom, hogy drámázni kell, de a mélységét ne hagyjuk el a dolognak. A mélység élessége mutathat fölfelé is. Érzelmi mélységélességről beszélek, a képeknek érzelmileg is mélységélességgel kell rendelkezniük, erre mondom, hogy a fókuszt állíthatjuk máshová is, a vidámság felé is, de akkor is mélyebbnek kell lennie. Itt most ezt nem nagyon érzem. Én ezt átteszem a Hiba leckébe, ahol ez három csillag. Mivel nem oda került, leckemegoldásnak nem fogadom el, de három csillagot kap rá, és a Házi kedvenc leckében pedig gondolkodjunk tovább. (hegyi)
értékelés:

Egy vallomással tartozom: mindig irigyeltem azokat, akik kellő bátorsággal és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a nyakukba vegyék a fényképezőgépet és a várost, és akár a rutinnal bejárt útjukon, akár idegen helyeken készítsenek portrékat. Itt a portrén van a hangsúly, ez egy kettős portré. Egy leletmentés. Nagyon jó, hogy ebbe a leckébe került, mert nagyon érdekes az a világ, amit úgy gondoltunk, hogy eltűnt, és abban reménykedtünk, hogy hamar magunk mögé tudjuk hagyni. Nemrég láttuk a Goodbye, Lenin c. filmet, amit azért hozok ide példának, mert az a film is egy vidám filmnek készült, biztos az ifjúság annak is értékeli, de aki megélte ezt az egészet a saját bőrén, az hamar elkeseredik. Most, főképp a mai helyzetből, a mai világból visszagondolni azokra az évekre, amikor akár a nyócker, akár a tizenharmadik kerület a virágkorukat élték, felettébb érdekes, mert a nyomorúság körbeér. Erről szól ez a kép is, hogy mindig megtaláljuk a magunk menekülési útvonalát, itt is erről van szó, túlélünk, és van, akinek az egész élete nem szól másról, mint a túlélésről. Miközben ez egy nagyon szomorú tendencia és helyzet, aközben megvan ennek a tartása és a romantikája is. Mások a játékszabályok, mások a törvények, és azon belül kell a betyárbecsületnek működni, és ez ad tartást a labdával, vagy a cigivel, vagy a felirattal a háttérben. Tulajdonképpen vélemény, és nagyon örülök, hogy ott van az anarchia jel. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Köszöntöm Endrét a bolondok házában és társaságában, de a legjobb ebben a képben az, ahogy Tímea játszik a tükörrel a falon, a tükröződéssel a plafonon, mindebben Endre ezzel a mesterséges lazasággal, tényleg olyan, mint egy pocakmodell, zseniális. A kisgatyó, a polcra tett kalap, a törülköző az ablakkilincsen, és ezek a felhőcskés falfestések olyan szinten borzalmasak, hogy az már jó. Akár azt is mondhatnám, hogy Magritte szobája. Ha már ennyire bolondok vagyunk, és minden mozog, és mindenben dinamika van, akkor azzal a kalappal meg a polccal én még kezdtem volna valamit, lehet, hogy oda még egy derítés nem ártott volna, hogy ha már a képen van, akkor lássuk, hogy mi történik. Értem én, hogy bajos lett volna lepakolni róla a felesleges tárgyakat, de lehet, hogy nem ártott volna, mert akkor jelentést kapna a kalap, Endre mágikus kalapja. Jó kép, de ehhez kell az a kapcsolat, ami köztetek van. Nem mindenki engedi magát így fotózni, amellett, hogy ez Tímea zsenialitása, de Endre nyitottsága is kell hozzá, anélkül nem ment volna. Köszönöm. Timi, ne hagyj minket békében a képeiddel, egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogyan oldod meg az első 3 leckét, hogyan látod magad magad. (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy itt a bújócskázás maga a szerep, vagy csak a természetben való létezés, de nagyon érdekes az, ahogy a kép jobb alsó részére koncentrálva került ide a modellünk. Az is érdekes, hogy ez amellett, hogy ténylegesen mesél a gyerekkorról, amellett a gyerekkor magányosságáról mesél, az egyedüli játékokról, vagy arról a helyzetről, amikor a kis barátunk nincs velünk, hanem a családból valaki. Akkor is elmegyünk vele sétálni, mert el kell, meg elvárják tőlünk, de azért sokkal jobb lett volna az, ha valami haverral együtt vagyunk, mint egy ilyen helyzet. Én ezt leginkább akkor éltem meg, amikor a nyarak után, amik itt zajlottak nekem Budapesten, visszakerültem Sopronba, és akkor volt hasonló az élmény. Elszoktam attól, hogy ott lényegesen kevesebb barát van, és teljesen más hangulatú egy lakótelepi nyár, mint egy olyan, ahol fák vannak, kert és park van. Szépek a fának a levelei, ahogy díszítik a fatörzset, lírai, köszönöm. A leckemegoldás is megvan, de Tímea, kérlek, hogy az első három leckével is foglalkozz, tudod, az a bemutatkozás is! (hegyi)
értékelés:    

Egy jó kompozíciót kaptunk Tímeától, aminek az az ereje, hogy ahogy a virág fejnek a formája különbözik a virág szirmától, ezt tónusban is sikerült különválasztani, magyarán nagyon szép az a az árnyalati terjedelem, amivel Tímea ezt az egészet két fő csoportra választotta: az egyik, a világosabb és a női formákra ritmizáló virágfejek, a másik a sötétebb, dárdaszerű, nyílhegyszerű levelek és a virág szárainak a formája. Ráadásul ezek a fejek olyanok, mintha balettáncosok lennének, szóval ez egy jó ritmus. Én egy kicsit talán a négyzetes felé vittem volna el, ha már közelítünk ehhez, mégpedig azért, mert amennyire könnyed a kép fölső rétegeinek az eloszlása, annyira feszes nekem a kép alsó része. Ha azt a nagyjából egy ujjnyi réteget megkapjuk, akkor lent is megjelenik az a fajta nagyvonalúság, ami a fönti részre jellemző. A három csillag abszolút megvan. Tímea, köszönöm, hogy egy ilyen könnyednek tűnő, de mégis átgondolt képpel jelentkezel. Azt azért tegyük hozzá, hogy ha megfigyeljük a tónusokat, még így monitoron keresztül is nagyon szép, sejtelmes, és nagyon anyagszerű az, ami a virágszirmokkal létrejön. (hegyi)
értékelés: