Ez egy jó geg, örülök, Dani, hogy látlak, bár túl ritkán látlak. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy értem a szituációt, ez kb. olyan, hogy a csaj még elmentében hozzávágja a fiúhoz a vizet. Hogy mitől van ez, azt nem tudom, lehet, hogy itt valami harci helyzetnek a lebonyolítása van. Nem érzek drámát, inkább azt, hogy az a másik kettő nem elég a srácnak, neki kell még a harmadik is, és megkapta. A feszültség, a mozgalmasság megvan, a kompozícióval is abszolút egyetértek, nagyon attraktikus az egész. Hogy ez miért a Fény és árnyék leckébe került, azon kívül, hogy dől be a fény az ablakon, azon még kellene gondolkodnom. Most én ezt kettő csillagra értékelem, Dani, legfőképpen azért, mert itt sok mindent benne hagytál, mint kulcs, nem tudom teljesen jól kifejteni. Zárójeles, hogy az első leckét megcsinálhatnád... (hegyi)
értékelés:

Kedves Róbert, ez egy nagyon-nagyon szimpatikus kép, függetlenül attól, hogy nem tökéletes, de majd dolgozunk az ügyön. Én ezt most három csillagosra értékelem, és megvan a leckemegoldás, úgy, hogy amit most mondok, nem csökkenti ennek az értékét. Beköszönésnek mindenképpen jó, de a következőkre nézvést, vagy ha csinálsz erről egy ismétlést (remélem, hogy csinálsz), akkor ezeket talán érdemes megfigyelni. Mindig a legvilágosabb rész az, ami a legfontosabb egy képen a néző számára, leginkább arra fog figyelni, és azt fogja legközelebb érezni magához. Ez most az ég. Figyeld meg, hogy ha letakarod a kezeddel az eget, már sokkal inkább elkezdek figyelni az arcodra. Az arcnál is, ha megfigyeled, a homlok, az orca, a fül, a nyak egy része azok, amik sok fényt kaptak, és mindehhez képest a szemed keveset. Ha van nálad egy papírlap, egy könyv, egy újság, bármi, ami fehér, egy ilyen szórt fényben is vissza lehet veretni a fényből úgy, hogy képhatáron kívülre teszed, de ezzel a trükkel vissza lehet valamennyit csalni az arcra a fényből. A másik dolog az, hogy lehetőleg olyan megvilágítást kell keresni, ahol az arcom fényben jól szerepel. Most ez a képkivágás leszorít téged a kép bal alsó sarkába. Nem nagyon értem, hogy miért, mert közben fontos lenne az a kézfej. Ha hozzáveszem még azt, hogy az ég inkább ront ezen az egészen, mint javít, akkor fölfelé mindenképpen mehettünk volna, szerintem jobbra is egy kicsit még egy ujjnyit biztos, tehát lehetne ezzel még játszani. Vegyük úgy, hogy oké, megvan a három csillag, de ismétlés. (hegyi)
értékelés:    

Timi, most vitatkozom veled, mégpedig azért, mert ez nekem kicsit megúszós leckemegoldás. A többi képnél azt mondom, hogy mindegy, hogy mikor készült, hogy készült, és mi volt az indíttatás, itt most nem a leirat a fontos. Fontos, hogy ezt leírtad, és igazol engem, de ahogy a képre nézek is az a problémám, hogy mintha ehhez nem most lenne, vagy nem lenne közöd, vagy valahogy ebből az jön ki, hogy ez egy feladat volt, amit le akartál tudni, megcsináltál a legjobb tudásod szerint, de érzelmileg nem érzem, hogy közöd lenne hozzá. Az egy dolog, hogy a kedvenc macid, meg az is, hogy odatetted ezeket a képeket, amik valószínű, hogy rólad készültek, mégis az egész olyan kiszakított, kiragadott. Ez nem baj, mert piedesztálra lehet állítani ezeket a tárgyakat, de ettől most nekem inkább olyan steril, és nem fölemelt. Szépek a fények, a tónusok, ezzel nincsen semmi baj, csak ahhoz képest, ami a Rugós geci képeden van, hogy képen vág, miközben egy egyszerű valami, mégis letaglóz, ennél a képnél ezt nem érzem. Ha egy fotó nem tud megragadni, az valahogy nem stimmel. Ennek is meg kellene tudni ezt oldani, legyél bátrabb. Visszaadom ismétlésre, mert kíváncsi lennék arra, hogy mit gondolsz a gyerekkorról most. Jó lenne, ha kapnánk egy ilyet, hogy mit csinál Timi a gyerekkorával, és a sajátodról mesélj, ne a gyerekkorról általánosságban. Neked ez azért is kihívás, mert gyerekekkel is dolgozol, de én most nem erre vagyok kíváncsi, hogy milyen gyerekfotót tudsz csinálni, tudom, hogy jókat, hanem arra, hogy milyen Timi gyerekkora. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon jó ez a geg, attól, hogy egy pillanatfelvétel, miközben hordozza az esküvői fotó minden manifesztumát. Szépen túl van világítva, az egész a maga konkrétsága mellett is elindul a glamour felé, szerencsére azért nem jut el odáig, közben pedig egy teljesen hétköznapi helyzetet mutat, a menyasszony várja, hogy a leendő férje elvégezze a dolgát. Ezek az emberi irányok, ezektől vagyunk azok, akik. Ha én lennék a megrendelő egy ilyen esküvőnél, ha az én esküvőmről lenne szó, akkor ezeket biztos, hogy beválogatnám az albumba. Ha mint kívülálló nézem, érdekes a póz is, meg az egész, a várakozás, az arc, hogy mit fejez ki. Amikor nem figyelünk oda magunkra, akkor, amikor nem rendezzük szépen a vonásainkat, amikor nem szereplünk, az miről szól: feszültségről, unalomról, szembenállásról, a csípőre tett kéz is ilyen, van benne egy harciasság is. Nem tudom, hogy aztán mi lett ennek az esküvőnek a sorsa, én voltam már olyan esküvőn, ami két nap múlva felbontatott. Köszönöm, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Ez a kép számomra azért leginkább arról beszél, hogy mennyire felesleges dolgokra tudunk pénzt kiadni, és hogy milyen érdekes az, hogy mindig újabb és újabb viszonyítási pontokat szeretnénk az időben létrehozni, és ezek tárgyiasan jelennek meg. Azt mondjuk, hogy új időszámítás van, akkor cseréljük le az utcanévtáblát, mert ez a betűtípus olvashatóbb autóból is, miközben a másiknak meg hangulata van. Kicsit koszos, de miért nem lehetett volna felújítani? Leveszem, átfestem, visszarakom, gyönyörű, még száz évet megint kibír, ráadásul több is rajta az információ. Az egy másik kérdés, hogy lehet, hogy azok a házszámok már nem stimmelnek, de szerintem ha egy ilyen utca összefog, akkor átcserélgeti egymással a táblákat. Nálunk is van ilyen, hogy 10 házzal elcsúszott valamikor a számozás, és ez régen Pálya utca 97 volt, most meg 77, itt van a másik tábla is nálam. Egy ideig kint volt, és át volt húzva, de túl sok értelme az áthúzottaknak nincs. Ha nem akarna mindenki mindenből mindig újat venni, szerintem az jobb lenne. Azon gondolkodtam el, hogy ez milyen értékválság lehet, hogy mindenből mindig újat akarunk, akkor is, ha silányabb minőség, mert szemmel látható, hogy ez az új tábla nem csak rondább, de valószínű, hogy nem fog annyi időt kibírni. Szerencsére a név még maradt. Az is eszembe jutott, hogy mennyire sajnálom Majakovszkij utcát, és mennyire furcsa, de jól jellemzi egy ország szellemi állapotát az, ha nem maradhatnak meg ilyen utca vagy tér nevek, mint például a Moszkva tér, mintha Moszkva bármiről tehetne, miközben nálunk nagyobb városokban, metropoliszokban is van Moszkva tér. Köszönöm, elindítottál egy gondolatot, úgyhogy ez jó dolog. A leckemegoldás is megvan, de ne add föl, András, ha az ilyen leletmentést fontosnak tartod, márpedig ez lehet fontos, ez akár lehet egy fotós út is, hogy keresni ezeket az eltűnő nyomokat. Fontos lesz ez még egyszer talán. (hegyi)
értékelés: