Kedves Róbert, üdvözlünk a Látszótéren. Az a jó ebben a képben, hogy akarva-akaratlanul, de dolgozik a geometriai ritmussal, viszont kilágyul a dolog felül, ezért a kép fölső részéből én jócskán vágnék egy ujjnyit legalább, az fölött, ahol a nap kiégeti a képet, és így egy lényegesen feszesebb kompozíciót kapunk, jobban elkezd élni a korlát és a part által létrehozott geometriai rendszer. Egyébként jó, hogy kibillented a középpontból ezt az egészet, és az, hogy ezt az ötletet észrevetted és alkalmazod, és hogy nem egy hétköznapi naplementés sziluett mellett döntöttél. Köszönöm, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Ha jól számolom hat darab Papp Gergelyt találunk ezen a képen, legalábbis, ahányat fel tudtam fedezni, és ha jól értem, akkor mind a hat valami mást akar mutatni. Van egy ajtónállónk, van egy lazán olvasónk, van egy várakozónk, van egy, aki a holdra mutat, van egy, aki elesett, és van egy velünk szemben, aki, mint egy vásári komédiás, éppen eljátssza, hogy megijeszt minket. Az a helyzet, hogy azért fogom ezt visszaadni ismétlésre, mert jó lenne ezt átgondolni. Ha nekem nem dekódolható, hogy melyik mi akar lenni, akkor valamit túlmatekoltál. Jó lenne, ha leírnád a kommenteknél, hogy melyik Gergő milyen szimbólumot szeretett volna mutatni. Ezt azért lenne fontos megtenni, hogy utána reagálhassak rá, és erről beszélhessünk egy kicsit bővebben. Most nem tudok erre mit mondani, mert hiányzik ez a kapcsolódás. Biztos, hogy valamit jelenteni akar, de ebből talán az olvasó az, ami a leginkább megfejthető, az összes többi nekem egy kicsit nehézkes. Tehát egyrészt ismétlés, másrészt meg várnék tőled magyarázatot. (hegyi)

Azt többször mondtam, hogy érdemes megfigyelni, letakarni először a szemet, utána a szájat, hogy ugyanarról beszél-e a szem és a száj. Most ez, amit látok a képen sok mindenről mesél, de a nosztalgiáról nekem nem. Azért nem, mert az összeszorított száj, a pengeszáj inkább belső feszültséget tükröz, mintsem valami nyugalmas, merengő állapotot. A szemed beszélhet nagyjából erről, ha akarom, de nem értem ezt a szájtartást, nem értem mit akarsz. Kicsit föl vannak az arc zacskói is fújva, valami belső túlnyomás is van, és ezt szorítod össze a szájjal, ez olyan mint amikor visszafogod a kilégzésedet, valamilyen helyzetben azt mondjuk, hogy „a fenébe”. Nekem ez nem egy nyugalmas helyzet. A másik dolog pedig a szín: ezzel a vöröses-naranccsal nem nagyon tudok mit kezdeni, főleg úgy nem, hogy a környezet egy abszolút halott, szürke környezet. Gergő, kérnék erre valami választ, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha elfelejtem azt, hogy mit akartál a címmel, akkor sem, mert nagy az ellentét: a testpóz, a száj, a szem most három külön dolog. Az egyik egy vagány, kicsit félprofilos mozdulat, a másik feszültség, a harmadik pedig merengés. Jó lenne, ha ezek egy irányba mutatnának. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon furcsa kis emberke vagy te, Krisztina, abban a tekintetben, hogy milyen asszociációkat tudsz meglátni, és ezeket abszolút érvényessé tudod tenni. Én nem vagyok nagy híve annak, ha a kisgyerekkel vagy a kismacskával próbálunk meg drámázni, de itt ez megáll a lábán, abszolút elfogadható, fejet kell hajtsak a megoldás előtt, ez egy nagyon jó gondolatiság, mégpedig attól, hogy ellenfényben van, attól, hogy csak sziluettet kapunk, vagyis a világítástól. Ha itt minden toll megszámolható, ha látom a szemét, a száját, a haját a madárnak, akkor valószínűleg ez fabatkát sem ér. Azért lenne jó, ha több képet kapnánk tőled, mert akkor pontosabban el tudnám dönteni azt, hogy ezek a találatok mennyire ülnek, akkor végig tudunk menni egy folyamaton. Így most csak belecsipegetünk a Zsova Kriszta alkotói környezetébe, szóval nekünk és neked is segítene, ha több képet megmutatva, egy folyamatot, egy gondolkodásmódot igazolni látnánk. Most ez így önmagában megáll a lábán, megvan a három csillag, a leckemegoldás is, kérlek, ne hanyagolj minket el! (hegyi)
értékelés:    

Ha valami konkrét dolgot vagy történést adunk címnek, akkor az ember várja, hogy arról beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy itt a cél az volt, hogy ezt a játszótéravatást fölfogjuk, mint valami ünnepséget, de hát itt hol van a játszótér? Itt látok egy fél hintát, meg a társaság is javarészt háttal áll nekem, nem velem foglalkozik, ráadásul ellenfény is van. Szóval ezt nem teljesen értem. Ha nem ellenfényben vagyunk, akkor lehet, hogy a játszótérből is látunk valamit, nem tudom, hogy miért innen fényképezted ezt, ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, és ettől az épített környezet sem jön be. Itt most van egy olyan helyzet, ami riportnak kevés, az épített környezetből maga az építettség hiányzik, a játszótér, a hangulatból elvesz az, hogy ennyire kopogósra lett véve ez a ritmus, látjuk, hogy főképp női személyek állnak körben, de ebből nekem nem jön le, hogy ez milyen szituáció akar lenni. (hegyi)

Igen, azt látom, hogy nagyon határozott képi világgal, egy nagyon eltökélt szándékokkal rendelkező alkotót köszönthetünk körünkben. Ez a kép is attól izgalmas, hogy nem csak a tónusokkal játszik, hanem a fényekkel és a formákkal is, és olyan információ mezőt kapcsol be, ami valahol a mély tudattalanunkban hordozott emléknyomokkal - akár nevezhetjük törzsi motívumnak - dolgozik. Ezek olyan formák és jelek, amik mint szimbólumok, a mindennapjainkból hiányoznak, de mégis valahol legbelül ezeket hordozzuk. Abszolút szimpatikus az, hogy mersz játszani, mersz létrehozni ilyen mondhatni színpadi hatásokat, mert leginkább a színpadi előadásoknak a sajátja a smink, de ez azért fontos, mert tulajdonképpen az egész testünk szolgálhat minket, és a határ csak a saját fantáziánk határa, hogy mit engedünk meg magunknak, vagy milyen utakat keresünk. Én ezt nagyon pozitív dolognak tartom, hogy valaki saját magával kapcsolatban, mint egy festővászon, használja a testét. Megvan a leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Ez nagyon izgalmas és nagyon furcsa fénytani helyzet. Hogy ez pára, vagy felvert por, vagy köd, nem tudom, bármelyik lehetne, de nem is biztos, hogy fontos. Itt a fontos az, hogy hasonlóan az előző képhez, levegőrétegek jönnek létre, és ezek a rétegek különböző élességet, különböző tónust képviselnek, és ebből, ahogy feldereng a háttér, ez erősíti meg a térérzetünket. Jó ez a kerítéssor. Nyilván, azzal túl sokra nem lehet menni, hogy itt két kerítéssor is van és ami a képnek a jobb alsó sarkában háromszögként belóg az kár, hogy ott van, de ez a helyszín ismeretében dönthető el, hogy mennyire lehetett volna kihagyható. Gyönyörűek a színek, nagyon szép ez az aranyló barnás tónusvilág. Szeretném felhívni a figyelmet a különbségre, merthogy ezeket a színeket a nap és a természet hozza létre, és teljesen más töltöttséget, feszültséget hordoz, mint amikor barnítjuk a képet, és belevisszük egy viszonylag szűk színtónusba. Meditatív és filozofikus megközelítése az időnek, köszönöm szépen, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Kriszta, légy szíves kicsit sűrűbben gyere hozzánk, mert nagyon elhanyagolsz minket, és ez nekünk és neked is jó lenne, ha nem így lenne. (hegyi)
értékelés: