Kicsit zavarban vagyok ennél a képnél, mert a hangulat érezhető és érthető, hogy mit szerettél volna megmutatni, a kompozíciót viszont nem tudom egyelőre hova tenni. Minden a kép jobb oldalára van csoportosítva, és a bal oldalon ezt nem húzza helyre semmi, ráadásul a két lámpa sem egyforma magasságban van, ez is jobbra húzza az egészet, ettől olyan fura. Ha engem kérdezel, akkor én itt valahol a daru mögött nem sokkal vágtam volna. Egyébként ami a legszebb a képben pont az a rész, ami a darunál létrejön, azok a nagyon finom kis rajzok. Olyan a hatása az egésznek mint egy Gross Arnold rézkarcnak. Ami tanácsként elmondható, az, hogy ha ezt az egészet úgy komponálod (nem tudom mi volt itt a kép jobb oldalán), hogy inkább a jobb oldalon történjen valami, akkor jobban elindulnának azok a füvek, amik látszanak, abból én hiányolok. A bal oldal most túl könnyű. (hegyi)
értékelés:
Nem szándékosan hibaista -- csak 20 éves a kép. :) Lehet újra kellene szkennelni, vagy azt mondani, hogy Instagramm? :D
Azt írja Zoli, hogy nem szándékosan hibaista, de engem zavar ez a technikai probléma, sajnálom. Nem tudom, hogy ez a scanelésnél lett ennyire beteg, vagy ez egy 20 éves digitális kép. Ha már Zoliban is fölvetődik az, hogy lehet, hogy újra kellene scannelni, akkor azt mondom, hogy igen. Az egész egy szűlőcsatorna-effektus, nagyon érdekes ez a magzati indítás, nagyon erős lenne ez. Egy illusztrációs helyzetet is el tudnék belőle képzelni. A gondolatisága abszolút rendben van, az egész olyan, amilyennek lennie kell, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, bár én ezt nem a Gyerekkor leckébe raknám, hanem a Köldökbe, de ide is el tudom fogadni. Ha lehet, digitalizáld újra. (hegyi)
értékelés:
Az első benyomásom a képről az volt, hogy Istvánnak fáj a foga, és hűti az autó fémfelületével, mert jó rá a borogatás. Értem én, hogy az előző képnél azt mondtam, hogy legyen hozzá közöd, bújj oda hozzá, szeresd azt az autót, ha már a haverod, ha már ez tényleg ekkora érzelem, nehogy azt hidd, hogy én ezt nem érzem át, mert megfordult itt a környezetemben egy-két olyan autó, ami indokolná, hogy azt gondold te is, hogy ez bolond. Az autóm nekem is a szívem egyik csücske, és tudom irigyelni azokat a nagyon gazdag embereket, akik az összes szerelmüket meg tudják vásárolni, és berakják egy nagy garázsba. Itt a kérdés az, hogy biztos, hogy ez itt ezt átadja? Miért tetted oda a kezedet az autó és az arcod közé? A másik kezed meg hova tűnt? Ha a másik kezeddel simogatnád, ezzel meg odabújsz, akkor már odabújtál rendesen, úgy a fejeddel is kitakarhatnád azt a tükröt, így most olyan, mintha szamárfület mutatna neked. Én soproni vagyok, pontosan tudom, hogy Sopronban vagy esik az eső, vagy fúj a szél, vagy harangoznak, és ritkán van jó idő, de azért van, ki lehet várni azt, amikor jó idő van, és akkor megcsinálni ezt a képet. Az jó, hogy nagyjából hozzáöltöztél a pólóddal az autóhoz, ez egy jó irány, de ezek nem vidám színek, és az arckifejezésed se az. Olyan, mintha fogorvos előtt készítenél egy utolsó képet, hogy aztán ki tudja hogy jövök ki a fogorvosi székből. Ha haverok vagytok az autóddal, akkor nem értem, hogy miért vagy rosszkedvű. Ismétlés. (hegyi)
Nem voltam ott, ezért nem tudom azt mondani, hogy mennyivel lehetett volna esetleg közelebb menni, mert lehet, hogy ott van valami árok, ami nem enged közelebb. Jobb híján ez egy jó kép, elfoglalod vele magadat, de ez inkább nekem a turistalátványosság része. Egyébként olyan ez a három sziklacsúcs, mintha három öregember kucorogna. A kevesebb lehet, hogy több lenne, jobb lenne ha valamiről eldöntenéd, hogy mi áll hozzád ebből közel. Ezt már többször elmondtam, hogy érzelmek. Eszter, olyan szinten érzelmes ember vagy, hogy az biztos, hogy minden benned van, aminek benned kell lenni, és tudom, hogy ezek dagadnak benned, de ezeket a képre is rá kell tenni. Olyan, mintha megilletődnél a fotózásnál, hogy mit fognak szólni az emberek, ha én erre ráteszem önmagam, kinyitom magam, és beleadom ebbe, amit én érzek, és kiöntöm az egész fiókot, amit a szívemből ide tudok nektek hozni. Hogy mi lesz? Hát az, hogy jó kép lesz belőle. Szóval nem lehet az ember szemérmes, tessék sokkal, sokkal több érzelmet belevinni, mehet a technika, a kompozíció rovására, ha az érzelmek ott vannak, azok sok mindent fölülírnak. Ha nincsenek, akkor elkezdek azon problémázni, hogy miért lóg be ez a két fa, vagy mi ez a sötét folt itt lent. Szóval akkor elkezdek kötözködni, hogy mi az, ami nem tökéletes, azért mert unalmas. Szép lenne ez, ha tudnám, hogy mit akarsz vele mutatni. Így nekem zajos, sok, elfáradtam benne, és inkább odébb megyek. Úgyhogy nem a képet adom vissza ismétlésre, hanem végiggondolásra adom vissza. Még mindig azt várom tőled, hogy azt a megközelítést kapjam, amit az autóknál, közlekedésnél ki tudsz magadból hozni, azt tessék az összes többi helyzetben is kihozni. Ne kíméld magad ennyire. (hegyi)
A kerítésen az a látvány fogad minden nap.
Szépek ezek a színek, és jó a meglátás, de a tónusokkal tessék dolgozni, és tessék kordában tartani. Az ősz nem ennyire kemény, nem kopog ennyire. Az őszben már van egy lassulás, tetszik, vagy nem. Akkor is, ha most, november 6.-án, amikor ezt az elemzést fölmondom, éppen verőfény van, és olyan kinézni, mintha valami tavaszi délután lenne. Ettől függetlenül az ősz-képünk nem ilyen. Ha jól látom, ezek szőlőbogyók, meg levél, de ott van ez a formai rész, ahol kell, a szín meg nem, a tónus sem. Ami a legnagyobb bajom, hogy a képnek a bal fölső részén olyan szinten kilyukadunk, hogy az mindent elvisz. Borul az egész, nézd meg, takard le a kezeddel azt a sarkot, és egyből jobban élni kezd a belső dinamika. De ezzel a sarokkal így nem lehet már mit csinálni. Mivel azt írod, hogy ez a látvány fogad minden nap, én visszaadnám, lássunk egy koncentráltabb melót. Ismétlés. (hegyi)
Audi S6 teszt, egy kedves baráttal, egy őszi vasárnap délelőtt.
Ha lenne hozzá szöveg, akkor valószínűleg érteném, hogy most mi miért, és miért pont az történik. Én a Totalcart szoktam olvasgatni, ott ez megtörténik, hogy leírják, hogy a navigátora végre magyar nyelvű, meg a belső térben a fűthető ülésnek nagy előnye van így télidőben, és ezek jól illusztrálnak. E z azt jelenti, hogy mint riport, én el tudom fogadni, mert ezek a képek ehhez készültek, megvan ennek a fejemben lévő monológja, és nem kötelező ennek itt az oldalon megjelennie. Az első kép egy környezet, jó ötletnek tartom, hogy megmaradt a stoptábla, a féklámpával ez jól ellenpontoz, szóval ez egy rendben lévő első kép. Utána megnézzük, hogy milyen belülről, mert megyünk a próbaútra, és mindenki a vezetőülésre vágyik, még az is, akinek nincs jogsija. Látjuk, hogy ez milyen belső tér, aztán látjuk a menetprogramos dolgot. Itt a szöveg nagyon fontos, hogy miért készült ez a kép, mert egyébként a fotó önmagában szöveg nélkül nem indokolt, hogy miért pont ezt mutatjuk. Utána látunk egy kardánboxot, nekem ez borzalmas giccsparádé, aki az Audi szerelmese, az biztos ettől elájul, de nekem az ilyen műkevlár nyavalyáknak sok értelme nincs, és különben is mit keres a kevlár borítás itt. Itt már van egy kis problémám, hogy miért vágtunk bele a váltógombba. Ez olyan, mintha nem lett volna jobb kép, és utána a szerkesztő szólt, hogy a kétkörös klímát nem fotóztad le? Jaj, véletlenül de, de közben mégse. Aztán kapunk a sofőrről egy képet, aki éppen magyarázza azt, hogy miért élvezi nagyon ezt az utazást. Ez közvetlen kép, de nem nagyon előnyös több okból se. Kicsit van egy autónepper hatása ennek. Nekem is hasonló a testalkatom, úgyhogy én mondhatom, hogy a nagy hasi traktus alól kikandikáló lábak viccesek, másrészt itt is van fuksz. Ezzel nincs baj a valós életben, mert nem ezt fogom figyelni, de ez most itt nagyon közel jön, szinte a legközelebbi pontunk ez. Azért lássuk be: egy Audi belsejében egy rózsaszín pulóveres, korpulens fickó fuksszal egyenlő az autónepperrel. Aztán van egy záróképünk, ahol végre ugyanez a fiatalember egy nagyon szimpatikus, megnyerő külsőt kap, és örülök neki, hogy ez észrevetted, és megcsináltad ezt a képet, mert ez ellensúlyozza az előzőt. Amennyire az előnytelen, ez annyira jó. Attól, hogy őt guggoltatod, ebben van dinamika, van sportosság az ő részéről, és tulajdonképpen a testi adottságait ügyesen, vidáman kendőzöd el, és végre látjuk elölről is az autót. Hiányolok még képeket: menet közben azért még történnek dolgok, tehát suhan a táj, meg valamit a műszerfalból látok, hogy 140-nel robogunk, vagy motortér, csomagtartó. Ha valamit tesztelünk, akkor én biztos, hogy megnézném, hogy milyen a motortere, vagy hogy férek el a csomagtartóban. Ezek nekem egy kicsit hiányoznak ebből a képsorból. Ez most nekem ez másfél csillag lenne, ha felezhetnénk, de megelőlegezem a kettőt, de csak akkor, ha megcsinálod ezt rendesen. Olyan, mintha ezt elizgultad volna. Nem tudom, hogy miért, mert ha azt írod, hogy egy kedves baráttal csináltad, akkor ő biztos, hogy hajlandó lett volna a kedvedért még kunsztokat csinálni. Neked van jogsid, Eszter, mert ha van, akkor vezethettél volna, és közben fényképeznél (tudom, hogy ez nem egy biztonságos dolog, de elnéztük volna), vagy beülsz hátra, és a sofőr mögül fotózol, mintha te fotóznál vezetés közben, szóval valamit a vezetés élményéből vissza kellene adni. Nekem az a kép, ahol magyaráz a srác nem ad vissza a ebből, mert egy lakótelepet látok. Szóval két csillagot adok, de kérnék egy hasonlót, ha lesz erre mód. (hegyi)
értékelés:
van az úgy mikor szükség van egy párnára, belefúrni a fejünket, szorítani a sarkát és csak nézni kifelé a semmibe...
Örülök annak, hogy János is elkezd magával foglalkozni, és annak is, hogy újraértelmezi saját magát. Jó az, hogy egy olyan úton halad, amiről azt már elmondta, hogy nem a legközelebb áll hozzá az önportrézós világ, de a kedvünkért elfogadja, hogy ezzel is kell dolgozni. Lám-lám haladunk, még akkor is, ha az áttörés várat magára, mert itt két olyan irány van, amivel nem nagyon kezdtünk még semmit. Az egyik irány az, hogy minden karctű éles, minden nagyon szabályos: látom a párna redőit, meg látom a szőrszálakat a kezeden, a bőrödnek a pólusait is, a hajadat is. Ez mind ellene dolgozik annak, hogy ez a portré portrévá váljon, mert itt valami belső érzelmet szeretnél, amik sosem ennyire keményen megfoghatóak, tehát kell egy pici elmosás ebben. Tudom, hogy digitális probléma ez, mintha kilóra adnák az aranyat, úgy bántok ti ezzel az élesség kérdéssel, és jól be is szóltok egymásnak, ha valamelyik kép nem borotvaéles. Én ezt humorosnak tartom, nem baj, majd csak leszoktok egyszer róla. Még egy dolog: a tónusok. Most a legvilágosabb pont a homlokodon megcsillanó fény, ami egy hiba. Az én bőröm is zsíros, ettől tud csillogni, de vagy a világítással megoldom ezt, vagy kölcsönkérem az asszonynak a púderét, és kicsit lepuffolom, akkor már nem fog ennyire csillogni. Ha letakarom ezt a csillogást, akkor máris sokkal jobban elkezdek foglalkozni a szemeddel, a tekinteteddel. A valóság is kérdés itt. Oké, hogy a valóságban te odamentél a kanapéba, belefúrtad a fejed a párnába, de miért? Mi történt? Ezt most ebből nem tudom meg. Hogy valami csalódás ért, és ezért, vagy csak fáradt voltál, vagy ért már csalódás az életedben, és ezt szeretted volna eljátszani. Nem egyértelmű. Én nem az érzelmeiddel vitatkozom, hogy azok megtörténtek-e, hanem azzal, hogy ezt sikerül-e átadni. A karkötő, a szemüveg idegen. Tudom, hogy ha az embernek elege van mindenből, akkor a szemüveg az első, amit odadob, hogy nem akarom látni, befelé akarok látni. Ez a befelé akarok látni, befelé akarok fordulni ennek pontosan az ellentéte az, hogy fönt van egy szemüveg, amiben jól akarok látni. De mit akarsz jól látni egy olyan helyzetben, amikor tulajdonképpen belefúrod a fejed egy párnába? Aztán itt van ez a karlánc, ami nagyon szép, de a fotónál ezeknek nincsen helye, mert elviszik a figyelmemet, elkezdek azzal foglalkozni, hogy hú de gazdag csávó, volt 40 deka aranyra pénze. Ez megint kivisz a hangulatból. Tessék ezt újra átgondolni, és ne sokat gondolkozzunk, ne az legyen, hogy most Hegyi visszaadta ismétlésre, és János elteszi a fiókba, egy kicsit savanyú, és jó, majd foglalkozunk inkább mással, mert ez most olyan nehéz. Tessék megcsinálni hamarosan. Ismétlés. (hegyi)
Nekem ez öncélú, Feri. Találtál magadnak egy objektívet, ez most újdonság, rá akarod húzni mindenre. Ami az építkezéses képeidnél működött, az itt most nekem nem más, mint egy technikai trüváj, ennyi. Ezt azért mondom nagyon határozottan, mert szeretném, ha azt a dinamikát, amit megtaláltál azoknál a képeknél - ott az elmúlt éveknek a legjobb képeit készítetted magadról a házépítés közben - nem adnád lejjebb, és nem váltanád aprópénzre. Mit kezdjek én most ezzel? Persze, szimbólumok, háromszög, égforma, berobban az égbe, ami még meg is fordul. Ha fél éve fotóznál, akkor azt mondanám, hogy zseniálisan megtaláltad ezt az ügyet, és mennyi mindent bele tudtál sűríteni, de ne haragudj, régebb óta nyomod az ipart, tőled ez kevés. Pontosan tudod azt, hogy ezeknek az elkészítéséhez mi kell. Kell egy objektív, megforgatom egy kicsit, aztán várok vele, hogy kellően hosszút exponáljak, hogy a felhők elmozduljanak, aztán ennyi. A házas képek erősek, az új csendéleteid erősek, szóval van miből merítened. (hegyi)
2012-őt írunk. Az esemény nem a II. Világháború után játszódik, hanem 2012 október 4-én, csütörtökön. Miután erős kételyeim merültek fel a nyóckeres egészségházzal kapcsolatban, így átkértem magam egy közeli kerület szakorvosi rendelőjébe. Írtam egy levelet az igazgatónak, aki adott számomra egy befogadó nyilatkozatot, amit nagyon köszönök neki. A nyóckeres rendelőben, ha mondjuk megfájdult a derekam, akkor másfél hónapra rá kaptam egy időpontot a reumatológiára. Vagy meggyógyulsz vagy bevisz a mentő, vagy meghalsz. Ez a három út áll mindegyikünk előtt. Vagy fellázadsz, és új utat keresel. Én kerestem egy másik szakrendelőt. A mi Csöpi kutyánk is úgy került hozzánk, hogy addig verte a baromállat gazdája a kis tacskókeveréket, míg úgy döntött új gazdit keres. Megkeresett minket, megtalált, és hiába kergettük, nem ment. Csak egy ideig kergettük, mert aztán a világ kincséért sem adtuk volna másnak. Amikor felénk járt a baromállat gazdája, akkor tudtuk meg, hogy Csöpi a neve, mert hívta a baromállat, és a Csöpi bizony nem ment.
Na szóval... Elmentem az új rendelőbe, ahol jártam a fülészeten. Gondoltam kérek már egy időpontot a nőgyógyászatra, hogy valamikor novemberben bekukkoljon valaki, mert azt mondták az utolsó vizsgálaton, hogy fél év múlva kérnek még egy nyalást, mert atipusos sejtek vannak a P2-es kenetemben. Gyengébbek kedvéért mondom el, hogy P2, az jó. P1 nem tudom, van-e valakinek, de ha P3, akkor csak valami gyulladás lehet a mélyben, vagy válasszunk új szexpartnert.
Beadom a befogadó nyilatkozatot a kisablakon, és azt mondja a nő, hogy ráérek-e nap közben. Mondtam, igen. Akkor holnap reggel 9-re jöjjek. Hát a föld is megmozdult alattam! Mááásnaap? Csak egy kerülettel gyöttem arrébb, aztán a Marsra kerültem mindjárt. Kardos G. György írásai a kedvenceim közé tartoznak. Egyik szösszenetében azt írta, hogy találkozik a Piroska a farkassal, és kérdezi tőle a farkas, hogy - Hová mész Piroska? Azt mondja a Piroska: - Megyek és megmosom a pinámat a patakban. Ejha! - gondolta a farkas - De megváltozott ez a mese!
Tegnap, 2012. november 4-én, csütörtökön reggel, megmostam én is alaposan azt, amit Piroska, és elmentem a nőgyógyászhoz. Komoly problémám volt, mert ha a méhemet akarja kézzel nyomkodni, akkor üres kell legyen a hólyagom, de ha esetleg ultrahangot akar készíteni, akkor meg tele kell legyen. Ezért otthon még brunnyantottam egyet, de a rendelőben már nem, és így gondoltam, félig tele lesz, félig meg üres. Gondoltam, hogy ha bunkó lesz a doki, akkor nem nézheti meg, amit Piroska megmosott a patakban, ha nem lesz bunkó, megnézheti. Rám került a sor. A doki szerencsére nálam öregebb volt és rendelkezett némi humorérzékkel. Egyetlen baja volt, hogy meggyőződésévé vált az évek folyamán, hogy a beteg az egyszerre hülye és egyszerre süket. Meghallgattam türelmesen, míg tagolva elmagyaráz mindent emelt hangon, aztán levettem, amit le kell venni és feltártam, amit Piroska megmosott a patakban. Amikor a jéghideg vaskengyelbe tettem a lábam, akkor vettem észre, hogy kissé borostás a lábszáram. Bassza meg! Sokat gondolkodtam manapság azon is, mióta szőr nem nőhet nőn, hogy a nőgyógyásznál mi a ciki, ha tar vagy, vagy ha dzsungeles? Az én anyám mindig azt mondta nekem, a nőgyógyásznál mindig legyen rajtad kombiné, a fogorvosnál legyen nálad zsebkendő.
Megtörtént a pöti petting, és levezetés gyanánt ültem az asztalnál. Mondja az asszisztensnő, hogy mostantól ne 3 hetet mondjon a doktorúr a betegeknek rákszűrési határidőnek, hanem négyet. Felhördült, a doktorúr, hogy azt még megérti, hogy nem ma, hanem holnap, na, de mi a frászt csinálnak ezek 4 hétig? Azt mondja az asszisztensnő, hogy ketten vannak, sok a dolguk. Végezetül kértem, hogy adjanak már egy ambuláns lapot, mert azt jó, ha tudjátok emberek, már kérni kell. Nem kötelező adni, de ha kéred, kötelező. Én mindig kérem. Azt mondja a doktorúr, hogy az a helyzet, hogy kevés a papír. Legközelebb hozzak magammal A4-es papírt, akkor boldogabban adják majd. Kérdeztem, hogy mi kevés még. Kevés a kesztyű, a kenetvevő pálcika...
... az orvos, a betegjogok és az eszem is megáll nem sokára.
Azért örülök ennek a képnek, mert végre István továbbmerészkedett, azt, amit az elmúlt hetek portréiban, megfigyeléseiben, önértékelésében és önmegmutatásában elért, azt most tudati szinten átalakítja a fejében, és utána, mint egy varázsló, beleteszi egy csendéletbe. Ez a kép körülbelül ugyanazt a gondosságot, irányt képvisel, mint amit képviseltek a legutóbbi portréi. Más világ, más virág, tehát mást igényel, és ezt nagyon jó, hogy nem ugyanabba a hangulatba próbáltad beletenni, mint amiben az önportréid vannak, ugyanakkor a megfigyelés, a könnyedség, az egésznek a lendülete és végiggondoltsága pont ugyanazzal az erővel benne van ebben a képben. Nagyon jók a tónusok, a színek, amiket megtaláltál, és kifejezetten örülök annak, hogy eljutottunk erre a végpontra ennél a képnél. Az a jó, hogy egy tükröződést használsz, és ez már többször szerepelt több ember képénél, ebben most az a zseniális, hogy a tükröződést eszközként használod, és nem végcélként. Ez a tükröződéses eszköz segít ahhoz, hogy olyan legyen az a tükörfelületre szórt virágszirom, mintha repülne, mintha kirobbant volna ebből a képből, mintha egy nagyon dinamikus mozgásnak a pillanatképe lenne. Ennek ezért van értelme, és tessék ezt még tovább boncolgatni, vinni magaddal, mert jó irány, és jó megfigyelés. Megvan a leckemegoldás, de ne jelentse ez azt, hogy megnyugszunk, és több csendéletet nem csinálunk, mert félünk tőle, és ez ki van pipálva. (hegyi)
értékelés:
Nagyon szeretem a felhők különböző formáit, és így, hogy ősz van és esősebbre fordult az idő, még érdekesebbnek hatottak számomra. Ezt próbáltam megörökíteni.
Az embert mindig vonzza azt, hogy azon a területen készítsen egy képet, ahol lakik, arról amit az erkélyen kitekintve lát. Nekem ennek a fotónak ez a hatása, hogy otthon vagyok a kiskonyhában, ahol egyébként készítem magamnak az ebédet, közben kinéztem, érdekesek a felhők, hozom a fényképezőmasinát, készítek róla egy felvételt. Miért mondom ezt? Azért, mert szerintem a fotográfiának, a fotózásnak, és annak, hogy képet készítsünk, akkor van értelme, ha az a kép többről beszél, személyes, és valamilyen egyediséget hordoz. Vagy a helyszínnel, vagy a történettel, vagy a kompozícióval, vagy valami érzelmi helyzettel, de mindenképpen várja tőle a néző, hogy ez más legyen, mint amit ő csinálna, vagy mint amit egyébként már látott az interneten, vagy mások fotóalbumában. Az egyéniség az, amit keresünk. Nem nagyon látom, hogy itt most mi az, ami az egyediséget mutathatná, van itt egy lakópark, ennek valamennyire a részleteit látjuk, de téged a felhő érdekel, ezek a felhők annyira nem speciálisak, legalábbis ebben a megvilágításban nem. Biztos van olyan napszak, amikor nagyobb kontrasztot kaphatnánk, és ebben a jelenségnek a határai is megjelennek, de ez ott a helyszínen lehet, hogy többet adott neked, mert egyébként olyan belső fényviszonyokat hozott abban a térben, ahol voltál, amikkel együtt már ez izgalmassá, drámaivá vált. Ez a képkivágás, ebben a kidolgozásban ezt nem hordozza. Egy nagy szürkeséget látok fönt, néhol megtöri az ég, ahol kéken átviláglik, és nagyjából ennyi. Ami izgalmasabb lenne, az talán az a fényviszony, ami a házaknál megjelenik, azt meg elvágtad. Erre is azt mondom, mint az előző képre, hogy ez egy jegyzet, tessék megcsinálni majd ezt a képet úgy, hogy ez a megfigyelés mondjuk egy októberi délelőtt 10 óra, nézd meg majd ezt délután, ha van egy viharosabb helyzet, vagy nézd meg máshonnan. Figyeld meg, hogy mik hogyan változnak, és abból már valamilyen formai dolog egyedibbé válhat. Utána megint jön a Hegyi, és azt mondja, hogy hol vagy te ebben a képben, ami nem azt jelenti, hogy be kellene ülni az ablakba, és ránk mosolyogni, hanem azt, hogy érezzem azt, amikor ránézek a képre, hogy mi köze ehhez Blankának, hogy miért fényképezte ezt le. (hegyi)
Nagyon távoli pontról indítod ennek a leckének a megközelítését, nagyon távoli irányból futunk rá erre az egészre, és távol is maradunk. Mondhatjuk, hogy szemérmes, hogy visszafogott, de mondhatjuk azt is, hogy kitalált. Nem érzem azt, hogy ez a környezet, meg ez a helyzet annyira igazolná, hogy egy ilyen erdei sétán miért pont egy ilyen ellenfényben készült árnyékos kép az, ami a barátságról szól, vagy miért pont a barátságról. Másrészt itt valami technikai nyavalyát is látok, talán ez a kép mobiltelefonnal készült, mert olyanok a tónusvesztések is, és az élesség határainak az elmosódásai is, amik a mobilokra jellemzőek. Ez most egy tanulmánynak felfogható, valamit megfigyeltél, és ez ennek a képi jegyzete, de ezt ki kellene dolgozni rendesen. Visszaadnám ismétlésre, és tessék beletenni a képbe azt, hogy neked erről mi a véleményed. (hegyi)
Olyan az egész, mintha egy mozgástanulmány lenne, és ettől válik izgalmassá, hogy gondolom, hogy Feri vásárolta ezeket a virágokat, és lefényképezte. Ha jól megnézzük, azért itt négy egymástól jól elkülöníthető virágról van szó, nem csak a színük, hanem a virágzatuk is más, de mégis olyan, mintha egy virágnak a feltámadásáról, az útrakeléséről szólna. Olyan, mintha ez egy mozgalmi megközelítés lenne, hogy „világ proletárjai egyesüljetek”, és akkor elindulnak. Erős nagyon a ritmus, ennek én örülök. Még azt is jó dolognak tartom, hogy ez a háttér kék. Ez a szín abszolút való ehhez, jól ritmizál ez is, kontrasztossá teszi a képet, és mégsem az az unalmas fekete. Ha ez fekete lenne, akkor nagyon steril lenne, akkor bevittük volna egy műterembe, világíthatjuk akárhogy, de ez egy ilyen helyzet, itt most kaptunk egy kéket. Nekem ez a természeteshez közelebb álló szín. Hogy miért csend, azt nem tudom megmondani, mert annyira semmi csend nincs benne, hogy ez a csendnek tökéletesen az ellentéte. Mozgalmas, robban, hallom, ahogy ezek a kis tulipán úttörők éneklik a maguk dalát, szóval nekem ez semennyire se csend. Feri, tegyük hozzá, hogy csendÉLET, és akkor már rendben van, átteszem abba a leckébe. Akkor megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:
A képek a Fenék pusztai Madárgyűrűző és gyógyító telepen készültek. Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána, mert elképesztő munkát végeznek szinte egész évben az ott dolgozók. Engem mindenképp lenyűgöztek.
Ha jól látom, itt egy madárgyűrűzésnek látjuk a képsorát, és egy olyan megfigyelési helyzetről szól, amiről tudni tudunk, hogy van ilyen, de nem biztos, hogy sokan láttunk az életben ilyet, hogy ezt csinálják, nem voltunk jelen ilyennél. Tudjuk, hogy meggyűrűzik a madarat, hogy figyelhessék az útját, vagy hogy egyes típusok hogyan szaporodnak, de ennyi, és ez a képsor pontosan azért jó, és három csillagos, mert jó ritmusban végigköveti a cselekményt, van benne líra, de nem egy érzelgős megközelítés, inkább tényszerű, és tisztelet a Mesternek. Itt egy tiszteletadás is történik azoknak, akik ezt a munkát végzik. Van egy kis főszereplőnk is, egy kis madárka, aki ebben az egész történetben végigszenvedi a dolgot, utána gondolom megy a maga dolgára. Szépen megjelenik az ő formája is, ha valaki ért a madarakhoz, biztos pontosan tudja, hogy ez milyen típusú madár, szóval még a helyzetnek a madár-szakmai része is jól megoldott. Köszönöm szépen, ez nagyon rendben van. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…