Érdekesek ezek a feliratok a melleden, hogy ODNOL, meg NOKIN, látom, hogy valami tükröződés lehet a megoldás, de mégis érdekes az, ami itt kijött, olyan mint egy fordított keresztrejtvény. Jó, és egyetértek ezzel a döntéssel, hogy elforgattad a horizontot, azt nem nagyon értem, hogy miért van ekkora tér a fejed fölött, hogy az mit akar mutatni, én abból jócskán vágnék, minimum egy ujjnyit. A feszesség lenne az, ami alátámasztja a döntést, hogy te most egy ilyen horizontdöntést eszközöltél. Jó ez a roncsolt tónusrend is, van ebben valamilyen dokumentarista jelleg, és segít abban is, hogy az egyébként kusza háttérből kihipóztad a lényeget, és ebből nagyjából csak te vagy a képen. Igen, ez a nagyjából az, amin lebukik a dolog, ott még maradtak dolgok, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ha már hozzányúltam, ez így működik. A másik dolog az, hogy a melegítő fölső még rendben van, de alul nem tudom, hogy melegítő gatyó akar-e lenni, vagy mi, valamit abból is kellene adni ahhoz, hogy ez egy egész alakos portrénak minősüljön. Ezt én most betenném az első leckébe, maradjunk abban, hogy ez inkább egy Önportré arc nélkül, mert itt túl sokat nem tudunk meg rólad, azon kívül, hogy szereted a Nikont, és ruházatodban szeretsz veszélyesen élni. Nem lehet tudni, hogy ez mennyire van így a valóságban, majd kiderül. Most egy első leckének egy jó megoldás, kettő csillag megvan rá. (hegyi)
értékelés:

Az ami itt érdekes nekem, hogy nem tudom, hogy ez a saját kezed akar lenni, vagy másé. Az első tippem viszonylag érdekes lenne, biztos meg lehet csinálni, most próbálom itt a monitor előtt jógalégzéssel ezt megvalósítani, de nem nagyon sikerül. Ha nem csak te vagy a képen, akkor nem tudom, hogy ez mennyire a te portréd. Nyilvánvaló, hogy fontosak ezek a kapaszkodásaink, ezek a helyzetek, de ez nekem most nem egyértelmű, hogy melyik vagy te a két kézből. Mondom, lehet, hogy ezt meg lehet csinálni úgy is, hogy te csinálod, nekem nem jönne össze, itt kérek majd egy kis segítséget. A másik dolog a környezet. Ha ez egy sziklamászós kapaszkodás akar lenni, akkor nem értem ezt a furnérlemezt a képen, meg a vakuval sem biztos tudok mit kezdeni. Nem tudom, hogy ott az időjárás mennyire rossz, de szerintem érdemes lenne az ilyen felvételeket meggondolni, hogy biztos a vaku lesz-e, ami megoldja, mert nagyon csúnyán rajzol körbe a vaku, ad egy szellemképes, sötét árnyékot. Ezt valószínűleg meg lehet oldani, vannak úgynevezett körvakuk, amik pont ennek a kiküszöbölésére születtek, ezt az objektív köré lehet mint egy szűrőt felapplikálni, és akkor nem nagyon lesznek ilyen vetett árnyékok. Szilárd, egy kicsit elhanyagolsz minket, és én ennek azért nem örülök, mert így nehezen tudunk merre haladni. Van egy csomó beváltatlan ígéreted önportré ügyben is, meg a kisasztalt sem csináltad még meg, pedig megígérted, nekiindultál egy önportré vonalnak, ami nagyon ígéretes és nagyon jó volt, ez a bőrdzsekis dolog, én abból még látnék. Én abba az irányba mozdulnék el helyetted, ha még egy kis szerepjáték is van benne, de érdekes és izgalmas irány lehetne. Jó lenne visszatérni ahhoz a tempóhoz, amit az elején diktáltál magadnak, és akkor könnyebben tudunk miről beszélni. Én ezt most visszaadom ismétlésre, kicsit pontosítsuk, hogy mit akartunk itt kifejezni. (hegyi)

Ismerem ezt a fiút valahonnan, volt is ilyen film, amiben ő szerepelt, aztán valószínű, hogy valami alkholprobléma lehetett, bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy Amerikából ő visszakerült Magyarországra, ahol mások a viszonyok, és valószínű, hogy ez is befolyásolhatta az egész helyzetet, hogy őbelőle már nem a híres filmszínészt látjuk, hanem a lepukkant hakapeszi gyógyegeret. A megfigyelés jó, azt nem tudom, hogy mennyire az élőhelyén kaptad le őt, vagy valami idegen környezetben, de mindenesetre jó ez a dolog. Kicsit van benne egy olyan szarógalambos póz, olyan, mintha ő most vagy felállna, vagy leülne valahonnan, és innen az emberben már a rosszfiú indul el, de a meglátás jó. Nem biztos, hogy könnyű dolgod van vele, úgyhogy nem te vagy az, aki a hunyó. Szerintem ez egy három csillagos portré, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Ez a film egy olyan szituációt mutat, ami sokunkkal előfordul: vagy a fényképezőgépről a sapkát felejtjük el levenni, vagy elemet nem töltünk föl, szóval valami bénázás mindig van. Ettől is stresszes minden utazás, minden kirándulás, hogy vajon elzártam-e a gázt, a vasalót elraktam-e, a macskáknak adtam-e enni, viszek-e elég akkumulátort meg memóriakártyát. Szóval van baj elég. Nyilván a legrosszabb helyzet akkor van, amikor az ember végigcsinál egy ilyen procedúrát, és viszonylag egy hosszabb projekt végén derül ki az, hogy nem volt rögzítve az anyag. Én ilyet akkor csináltam legutóbb, amikor a vörösiszap katasztrófa volt, és Polyák Lacival bementünk Kolontárra, tiltott helyen jártunk, kilógattam a kamerát a kocsiból, és ahogy mentünk forgattam – gondoltam én. Aztán kiderült, hogy miközben kilógattam a kocsiból a kamerát, valószínűleg megnyomhattam a stop gombot, de akkor még ezt nem látod, és utána megvolt végig a beszélgetésünk az autóban, amikor visszavettem a kamerát, mert akkor hittem azt, hogy elzárom, de akkor indítottam el, úgyhogy volt egy nagyon szép felvételünk arról, hogy milyen ügyesen megbeszéljük Lacival ezt az egész történetet, amit nem vettem föl. Biztos életem legjobb filmje volt. Szóval a ritmus megvan, egy jó geg, és örülök annak, hogy újból látom Zsu nicknevét, remélem Csaba is csatlakozik hamarosan hozzánk, és újra a fedélzeten, teljes erőből nem csak rádióműsorokban, hanem képekben is köszönthetjük a Bobák családot. Nekem erre megvan a három csillag, a leckemegoldást azért még tegyük félre, de a három csillag megvan. (hegyi) értékelés:

Ez inkább valami ritmusjáték, mintsem az épített környezet. Persze, nyilvánvaló, ember építette, be lehet küldeni, de azért Gábor, itt másról mesélsz. Szépek a kémények, de ez inkább egy ritmus, egy fény-árnyék ritmus, egy formai játék. Ha ez egy Glasgow-i útikönyv részlete, akkor ott elfér, itt most ennél a megoldásnál nekem ez mint kép majdnem tökéletes, azt mondjuk nem teljesen értem, ha fönt ennyire lazák vagyunk, és ekkora teret hagyunk, akkor lent miért voltunk ennyire szigorúak, vagy ha a lenti kompozíciót és ritmust fogadom el, akkor fönt ez nagyon lazás, de a leckebesorolás nekem megúszósnak tűnik. Persze, el tudom fogadni ennél a leckénél is, de nem biztos, hogy egyetértek vele. Ami a képet illeti, én amellett szavazok, hogy a kép aljából hiányzik. Valami tömegen van ez rajta, ezt kellene érzékeltetni, mert most ez így olyan, mintha lehetne akár egy makett is, vagy krematórium, vagy bármi. Éppen ez az, hogy nem tudom, hogy mihez mérjem, a koordinátarendszert vágtad most le a kép aljánál. Azt mondod, hogy: „Tudod mi a vicces Európában? Az apró különbségek”. Oké, de akkor most mihez mérem az apró különbségeket? Magyarországon, Budapesten is lehet gyönyörű dolgokat felfedezni, ha az ember fölemeli a fejét, és nem a cipőorrát nézi, ha az utcán sétál. Javaslom mindenkinek, hogy ezt tegye meg, fényképezni nem biztos, hogy le fogja tudni, de nézze meg, hogy miket láthat odafönt, meg különben sem árt néha fölemelni a fejünket, mert nagyon morcosak vagyunk. Itt most elvesztettem a mértéket, hogy mihez képest van ez itt fölépítve. Kettő csillagot adok, mert a fények gyönyörűek, és a formákat is nagyon jól megfigyelted. (hegyi)
értékelés: