Attila, az Este van és az Este van 2. között van valahol az igazság. Nem azt mondtam, hogy tüntesd el a lábadat, hanem azt, hogy nem kell rá zokni. Most elvetted a játékosságát az egésznek. Így is izgalmas ezzel a nagy karfával, de az előzőnek a sejtelmességét meg a játékosságát meghagytam volna, csak azt a minimális mozgást tettem volna bele ahhoz, hogy ez a kompozíció ne legyen annyira lyukas. Most ezeket a lyukakat betömted, rendben van, de most elvesztetted azt a fűszert, ami az előzőben erősen megvolt. Még egy kicsit játsszunk ezzel, jó? (hegyi)

Ősziesen lenyugvó nap fényei.

István, nagyon érdekes az, hogy itt most kaptunk tőled valamit, ami tulajdonképpen rendben van. Az egész olyan, hogy itt van a maga valóságában ez a kép ezzel a naplementével, ezzel a szép felhőformával, amin éppen átmegy egy repülőnek a kondenzcsíkja, de ez csak egy a sok közül. Közben, ha akarom, akkor ez egy makrofelvétel is lehet: a pitypangnak a kis virága, ahogy elszáll. Szóval sok minden mást is bekapcsolhat az ember, ez szép, rendben van. Látod, nem kell egyből nagyot akarni, és akkor a kis dolog lehet, hogy bejön. Itt rendben van a kompozíció, szépek ezek a színek, nagyon izgalmas, hogy a napsárgától a barackvirág színtől a liláig minden megtalálható, úgyhogy köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ez olyan, mint egy régi Grimm mese: a világjáró macska hazatért, és közben a kis gazdája már elaludt, mesélt volna neki arról, hogy hol járt, ezért most egy kicsit szomorú. Hogy ez bűnbánat, azt nem tudom, lehet, hogy ez is benne van, bár akkor az a mese kicsit ilyen horror mesébe fordul át, hogy mit csinált a macska, amitől ilyen bűnbánatos lett, és a kislány ott fekszik, de érdekes megközelítés. Maga, mint kép, tetszik, van benne egy ilyen 60-as évek meséje. Az az érdekes, hogy korban nagyon jól tudsz visszanyúlni, úgy, hogy nem archaizálsz. Itt nem arról szól a dolog, hogy elkezdesz olyan technikákkal dolgozni, ami csak arra az időszakra volt igaz, de mégis a hangulat valamiért visszajön. Lehet, hogy ettől a pokróctól, lehet, hogy a kis szereplőtől, nem tudom, de nagyon érdekes érzéked van ehhez az egészhez. Megvan a három csillag, tetszik, megvan a leckemegoldás is, mert jellemző a pillanat. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy nagyon jó üzenet. Benne van minden: a Duna, a Margit híd, a Parlament, a vízen úszó jégtáblák akár, gondolatban legalábbis, ha nem is a valóságban, és mi mégis fújjuk, ebben a rossz időben, ebben a furcsa világban, fújjuk a magunk buborékját, egymásnak fújjuk, nem fog ez elszállni a szélben, nem visz ez semmi üzenetet, magunknak fújjuk. Nagyon érdekes, Cseh Tamás jut eszembe: „eljő a furulyás ember”. Szóval izgalmas világ ez, amit te itt felépítesz, nagyon érdekes. Ezzel majd kellene komolyabban is foglalkoznunk, lehet, hogy érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy mi jön ebből a Hannás vonalból össze, ha azt mondom, hogy egy portfólió. De ez a kép nagyon tetszik. Megvan a leckemegoldás és a három csillag is. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon jó a gesztus, nagyon jó az arcjáték, a mimika, nagyon jó, hogy ilyen közel, ehhez a tükröződő felülethez, vádlón szembenézek saját magammal, a bezártságommal, a kiútkeresésemmel és a kudarcaimmal. Minden rajta van a képen. Egyetlen egy probléma van: a kéz. Miközben az arc, a tekintet, minden nagyon a helyén van, és minden nagyon jól üzen, látszik, hogy itt nem színészkedésről van szó, hanem valami valós, megélt érzésről és élményről, ez a kéz pedig ott van, nem elégé tónusban, tulajdonképpen ellentmond ennek az egésznek. Az arcban és a gesztusban van feszültség, és várom, hogy mindjárt kifordul a tükörből, és kiabál egyet, vagy elfut, vagy szétveri a türköt, de ennek a gesztusnak ez a kéztartás ellentmond, ott bukik le nekem ez az egész. Nem tudom, hogy így érthető-e Alexandrának, hogy jól mondom-e, hogy mennyire világos. A kéz lírai, de az üzenet nem az. Kettő csillagot adok, és ha lehet kérni, akkor ezt úgy adom, hogy kérek még egy ismétlést. Komolyan kérlek, hogy ezt ismétled meg, fontos lenne ezt a képet megcsinálni úgy, hogy minden gesztusa abba a feszültségbe, abba a robbanás előtt állapotba vigyen, ami a cím is, hogy „El innen”. (hegyi)
értékelés:

A tapolcai csónakázó tó, félig befagyva.

Jó ez e mese, amikor Hannát bekomponálod, olyan, mint egy filmes narráció, hogy: „igen, és amikor 14 éves voltam, és ott laktunk a Szajna part mellett, akkor jöttek a futó emberek…”, és mesél, mesél, mesél, és ez egy jó ötlet, a ritmus is jó. Azzal, hogy itt egy város, eléggé koszos, eléggé lehangolt, de azért itt is élnek emberek, akiknek piros jogginban is van kedvük futni, a másik bácsi is valamilyen testmozgást végez, tehát elindult a hétfő, elindult a hét. Függetlenül attól, hogy konkrét utalások nincsenek a dolgozókra, azokra, akik valóban elkezdték a hetet, de van, aki tud magának szünetet lopni, és magával törődik, az ő hétfője más, mint a miénk, úgyhogy ez az élmény megvan. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: