Saját kezűleg gyártott függőváza kiégett izzóból, Vadjutka ötlete alapján. A virág a bolond sárga hibiszkuszom 'termése', aki egész télen virágzik.

Nagyon örülök ennek a képnek azért, mert egy olyan helyzetet mutat Nóra, ami nem csak a háztartási kreativitásról szól, persze ez is benne van, hanem arról, hogy hogyan rendezzük a magunk kis terét. Ehhez ez egy nagyon jó ritmus. Annyit hozzátennék, hogy kevésbé szűkre vágtam volna, ugyanis akkor lenne ez igazán csendélet, és akkor lenne igazán jó ritmus, ha megkapnám azt is, hogy ez mihez képest van odahelyezve. Nagyon kevés kell ám, ott sejtődik az ablakon valami ebből, hogy az egy kinti, hideg, téli helyzet, itt fél-fél centivel lenne csak nagyobb ez az egész, és már azt mondom, hogy megvettél kilóra, szuper. Így is megvan a három csillag rá. (hegyi)
értékelés:

Ez ilyen szürreális szociofotó, új terület lehet, az ilyen sci-fi szocio, hogy hogyan kerül ez a ló ebbe az UFO környezetbe nagyon furcsa világítással, talán buszmegálló lehet ez az építmény, de érdekes az egész. Nagyon jó a ritmusa, nagyon jó a tömegelhelyezés. Egyetlen egy kérdés, amit itt valaki írt a kommentároknál is, hogy mi lenne akkor, ha ennek nem lenne meghagyva a teteje, ha nem lenne ott az a levegőrész. Magritte jut eszembe erről a képről, de ő egyszerűbben fogalmaz. Ha letakarod a fölső részt, akkor lenyugtatod a kompozíciót, és üvölteni fog az egész, annyira erős lesz szerintem, egyetértek a hozzászólásnál Bojtár Tamással. De megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Jó a kompozíció, jó ez az egész, nekem ez a szürke kicsit sok, de jó a ritmus. Férfimagány - ez jut eszembe róla, a férfiak magányossága az a szemérmes, de mégis cseles magányosság, ahol benne van a szürke fásultság, de azért ott az a messzi vitorlás, mint ahogy a nagy magányosságból azért egy-egy barát korsó söre egy jó kocsmában ki tud billenteni. Ugyanakkor, valahol, valamilyen irányba nekem ez szűk. Azért mondom ezt ilyen bizonytalanul, hogy melyik irányba, mert ez lehet jobb, lehet bal, lehet a lenti irány, az biztos, hogy fölfele rendben van, de valamelyik irányba nekem szűk. Egyébként a kompozíció rendben van, de ha a magány a téma, akkor ez a nagyon szűkre komponált helyzet nekem mindig azt az élményt hozza, valakinek itt korábban már mondtam, hogy ez az egész nem történt meg, hanem az olló segített. Miközben valószínű, hogy nem így van, de ettől függetlenül az érzés még ez bennem. A térrendezéssel el lehet érni azt, hogy a magányérzet valós legyen, hogy valóban el tudjunk jutni odáig, hogy igen, nem csak elmondva, nem csak a cím által, hanem evidens élményként jön a nézőnek az, hogy ez magány. Mert ez most lehet a téli Balaton is, meg lehet sok minden más is, ha letakarom a kép címét, akkor nem kötelezően ez jut eszembe. Technikailag ez azt jelenti, hogy vagy a nádasból kell sokkal többet hagyni, és ahhoz képest csak a képnek az 1/4-e, vagy 1/3-a az, amit most látok, és a többi mind nádas, vagy a vízből kell lényegesen többet hagyni, és nagy üres part, majd egy pad és egy vitorlás maradjon. Ez egy ritmikai kérdés, most nem érzem itt olyan erősen megoldva. Ettől függetlenül kettő csillagot adok, és elfogadom, hogy ez is egy magány, csak nekem ebben benne van a lehetősége annak, hogy a valóságban ott volt egy egész diáksereg a parton, és dobálták a kavicsot, csak te azt ügyesen kikerülted a kompozícióddal. (hegyi)
értékelés:

Örömmel üdvözlöm Tündét a körünkben újra, és örömmel látom azt, hogy egy másik irányt kezd el fölfedezni. Remélem, hogy ez nem csak egy fellángolás, hogy bejött az utcáról, és mindjárt valami olyan kompozíciót mutat, ami nagyon érdekes. A fény és az árnyék játéka, a lehúzott redőny és a nyitott ajtó, a sejtelmes női alak, aki jön a szobába, miközben az egész olyan, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ő teljesen be akar ide jönni, mintha ez a bizonytalanság benne is meglenne, de azért győzni látszik a kíváncsiság. Szóval ez egy jó helyzet, és egy jó jellemzése az első leckének. (hegyi)
értékelés:    

Attila, nekem ez jól van, bejött. Tetszik az ötlet, tetszik a megvalósítás, ahogy megy melletted el mindenki, te megy jössz, mint egy kis robot, hogy „valaki öleljen már meg, valaki jöjjön már ide, én itt állok, és mentek el itt a francba, itt fog megenni engem a hideg, gyertek már ide”. Olyan kis esetlen, kis kedves szerencsétlenség ez az egész, hogy ez tetszik. Megvan a három csillag, minden bizonytalansága ellenére, mert maga a gesztus nagyon erős. (hegyi)
értékelés:

Köszönöm, István, hogy reagálsz arra, amit mondtam, mondtam. Ugye volt egy első leckéd a kezeddel, és már a gesztus is sokkal előnyösebb, sokkal jobb. Értem ez alatt azt, hogy itt az ujjak felől közelítesz, és nem a kéz teteje felől, így jellegzetesebb is lesz a forma. Arra kell figyelni, hogy ne mozduljon ez annyira be, mert most szellemképes az egész, tehát technikában még van mit csiszolni, de maga a megfigyelés már egy pontosabb dolog. Ne vegye el a kedvedet, hogy ezt is visszaadom ismétlésre, azért, mert a kettő között lesz az igazság. Itt most a háttérben hagytál egy nagy kuplerájt. Valószínű, hogy ez valamilyen műhely környezet lehet, mert van a kezedben valamilyen technikai tárgy, valami csavar lehet, meg a háttérben is van valami, de azt se tudom, hogy mi. Ezek a valamik azok, amikre nincs magyarázat. A néző pedig óhatatlanul megkérdezi, hogy mi az, mi az a valami, mit látunk? A másik dolog az, hogy arra figyelj oda, hogy a csonkolás, ha nincs értelmezve, akkor olyanná teszi a dolgot, mintha neked csak négy ujjad lenne. Mondhatod azt, hogy akkor az a valami leesne, amit fogsz a kezedben, de mivel ez a valami sem teljesen egyértelmű, ezért ez az utalás az emberben okoz némi kényelmetlenség érzést. Az egy másik kérdés, hogy ha azt akarod megmutatni magadból, hogy érdekelnek a csavarok, érdekel a technika, a műhelyben való molyolás és munka, akkor persze van olyan pillanat, amikor az embernek még tiszta a keze, de nem biztos, hogy ez a jellemző. Lehet, hogy én azzal játszanék, hogy ez mennyire koszos, mennyire olajos, és ez érdekes struktúrákat is hozhat létre. Nem akarok ötleteket adni, hanem azt mondom, hogy ezzel még egy kicsit dolgozz, jó irányba mozdultunk el. Ismétlés. (hegyi)

Megemelem a kalapom Tamás előtt, és nagyon példaértékű az, hogy, amíg ő nem érzi úgy, hogy egy problémát megoldott, vagy amíg kétségek vannak bennünk, addig ő dolgozik vele, gyűri. Ez egy nagyon fontos ügy, ez hozhat jó eredményt. Ez a harmadik ilyen poharas ügy, elindultunk valamilyen kocsma helyzetből, és aztán most az előző képnél megtalált fény-árnyékkal eljutottunk valami más líra felé. Nagyon szép a rajz. Az első kép egy nagyon izgalmas fényjáték kompozíció, egyetlen problémám van: az, hogy itt az út, ami a háttérben van, az most a formával kicsit beletakar ebbe a talp játékba. Egy nagyon minimális mozgatás kellett volna, ahogy ezt a második képen lehet is látni, hogy mi van akkor, ha megvannak ezek a kontúrok. Mégiscsak azt mondom, hogy a második kép az, ami nekem izgalmasabb, mert ebben nagyon sok irónia van. A háttérben vetített kép által „lebukik” az egész, de mégis azt mondom, hogy dehogy is bukik le, hát ettől izgalmas, hogy túl tudunk rajzolni a valóságon, hogy nem csak a kép van, hanem a képen túl is történik még valami, a szónak a valós és átvitt értelmében is, hogy nem csak annyi a valóság, amennyi a képkereten belülre elfér. Nekem ez a kép az, ami sok mindent elmond. Az első kép egy szép líra, de sokkal kevesebbről beszél. A második kép az, ami már egészen közel jár ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan. Talán annyi a kérdés, hogy esetleg a talpazatnál meg kellett volna tartani a feketét. Értem ez alatt azt, hogy jó lenne, ha ott nem lenne ennyire éles az a határvonal az asztallap és a háttér között. De ennyi csak a megjegyzésem, ez a második kép egy abszolút három csillagos dolog. Az első is szép, de az nekem javarészt a szépségről szól, és nem másról, a második kép, ami engem fölcsigázott, köszönöm. (hegyi)
értékelés: