Hát, protest akcióművészetnek ez most így nekem nincs kész, az ötlet nem is rossz, lehetne ezzel valamit kezdeni, ha komolyabban tudnád venni. Ne computerrel írj, vegyél tollat és papírt, írd tele a terítőt, fess rá tussal, vérrel, szóval ha játszunk, akkor játsszunk tétekkel. (hegyi)

Azt hiszem van tárgyfotó leckénk, abban ez nagyobbat szólna, mint fény és árnyékban, de a vágás most is lötyögős, ahogy a hajós képnél is. Most akkor vagy bekapcsolod a felső régiót és ott értelmezhető formákat adsz, vagy a keret felett a sötétbe vágsz, hogy robbanjon az a kar, ami felnyúlik a jobb felső sarokba. Szóval a lényeg: a kép a képben, a keret a keretben tömegében most úgy néz ki, hogy valahogy megvan, de lehetne jobb is, mondjuk például a jobb oldal, ahol a ház fala végetér, érdekesebb, mint a bal oldal, ehhez képest üres része. Ha ez nálad lakik ez a néni, akkor kérek ismétlést. Ha nem, akkor egy csillag a szobornak, mert leckemegoldásnak nem érzem olyan nagyon frappánsnak. (hegyi)
értékelés:

Ez egy szép rajz, jó megfigyelés, és most mondom az elején, hogy ismétlést kérek. Mégpedig azért, ami láthatóan bátortalanul, de jelen van már a képen - keressük meg a valóságot is. Ott az a nyomorult székláb, de így csak hiba a mátrixban. Tessék ezt megnézni így kiterítve, mint egy kompozíció, csendélet, akármi, és tessen belekomponálni a valóságot is, akkor lesz ez igazán izgalmas. Így most ez nekem csak egy színtér, egy színpadi díszlet, szereplők nélkül. (hegyi)

Lillafüreden fényképeztem, természetesen egész alakos önportrét, de találtam más témát is.

Tulajdonképpen egy jó megfigyelést látunk, amint az út áthalad a híd felett és vonzó is a szemnek, ahogy a híd kerül középpontba, de ahogy most a kép jobb oldalán elhagyjuk az utat és utána mégis valami hótömeget bekapcsolunk, ez így szaggatottá, zaklatottá teszi az amúgy sem nagyon nyugalmas helyzetet, hiszen a fák, az ágak eleve olyan áttöréseket mutatnak, ami nem hagy nyugodni minket. Ez így most ebben a formában nem eldöntött, hogy a híd alagútjáról akar mesélni, a híd feletti helyzetről, vagy az előtér nagy fehér flekkjéről. Ezt nem ártana pontosítani exponáláskor, hogy a primer szépségélményen kívül mi fog történni a képen, mit rajzol a fény, és ez vajon párhuzamba állítható-e azzal az üzenettel, amit szeretnék a nézőmmel közölni. Ha nem tudom eldönteni, hogy a híd vagy a hó avagy a fák érdekelnek, akkor a néző se fog tudni dönteni. Kevesebbet markolva többet adunk. (hegyi)
értékelés:

egy pohár rum...

(...Deák Ferenccel)

Hogy mikre képes egy fénymásoló, csak hogy megússzuk a bemutatkozást, elképesztő! Szóval várnék majd egy korrekt portrét is, mindamellett ez egy jó geg, jó poén, picit belecsúszunk a verbálfotózásba, tudod, mint a magyar videoklipeknél, amikor azt énekli a sztár, hogy este volt és te a parton vártál, és a képen esti Balatont látunk és a lány haját fújja a szél, és vár... vagyis a lényeg az, hogy ki kell mindent próbálni ahhoz, hogy az ember utána tudja, hogy na, ez megvolt, és ezt majd alkalmasint hogy fogom reprodukálni más helyzetben, más eszközzel. Nem mintha nem volna a fénymásolós képalkotásnak létjogosultsága, hiszen ki mondta azt, hogy csak fényképezőgéppel lehet fényképet készíteni, ha így volna, Moholy-Nagy jó pár képe nem kerülhetett volna be a fotós kánonba, de azért lehet, hogy érdemes ezeket a dolgokat tanulmányként kezelni és nem végcélként. Még egyszerűbben fogalmazva: itt most egy javarészt tudatos cselekvéssor véletlenek sorozata által megrajzolt végtermékét látjuk, a pasi tudja, hogy forgassa a fejét, hogy lenyomat rajzolódjon, de hogy mi mekkora erővel lesz jelen, az már inkább a technológiának és nem a tervezésnek köszönhető. Kössünk üzletet Dávid! Én ezt elfogadom 3 csillaggal, mint kettes lecke, te pedig ennek tapasztalatai alapján készítesz egy hasonló portrét magadról, de nem fénymásolóval. Oké? (hegyi)
értékelés:

Kicsit félve mondom, de remélem, hogy ez most már annak hatása, amit eddig dumáltunk ezekről a képekről. Végre valami, ami nincs túlmacerálva, ami az, ami, és ettől válik erőssé, hogy nem azzal kezdek el foglalkozni, hogy ez most hogyan van a képszerkesztővel bindzsizve, hanem az, hogy igen, megtaláltad azt, hogy hogyan van helyrebillentve a kompozíció a háttérben áttűnő ablakkal, az egész fényjáték nagyon jó, és van ebben egy irónia is. Olyan az egész, mintha egy mesefigura állna előttünk, miközben, aki ismeri Gimét, tudja, hogy nem, ezek a szőrpamacsok Giméhez hozzátartoznak. Érdekes nagyon, jó ez a kép, olyan, mintha Ikarusz berepült volna az ablakon. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, Gime, ne hagyd abba ezt az irányt, kérlek, és remélem érted, miért mondom, hogy ez a kép készülhetett akárhogy, nem boncolom a technikát. Ugyanis itt arányban van és értelmet nyer az utómunka is, nem feslik le róla, nem hámlik le a képről az utólagos szenzációkeresés. Nehéz esztétikáról röviden beszélni, de ez az egy szó, amit a képmódosítás témában fontosnak tartok, hogy a végeredmény alátámasztja-e, igazolja-e esztétikailag a labormunkát vagy sem. Jó lenne, ha meg tudnál maradni ebben a stílusban most egy darabig és nem mocorognál bele a nagyon is divatos, de igen rövid élettartamú digitális retusba. (hegyi)
értékelés: