Nem tudom, hogy abban a képszerkesztőben, amit Laci használ, vannak-e segédvonalak arra, hogy a függőlegest vagy vízszintest tudja ellenőrizni, de az az 1-2 fok, amennyit ez is dől, azért bosszantó, mert amúgy ez egy jó kép lenne, leszámítva a szürke tónusok fád jellegét. Hogy a kontraszton, a középtónuson vagy min kéne másképp állítani, ezt mivel nem ismerem a szoftvert, nem tudom megmondani, de nagyon fáradt az a tónusrend, ami most látszik. Így mintha azt a mondanivalót is csak zárójelben mondanánk ki, ami egyébként kiváló meglátás, a környezetszennyezés, a pusztulás, a rombolás mementója... Mivel hozott anyagból dolgozom, így amit ide be tudok tenni illusztrálni, az csak egy megközelítés, de talán jól jelzi, mire is gondolok a tónusokat illetően. (hegyi)
értékelés:

Leesett a fényképezőgép. Felvettem, megráztam, csörgött, mint templomban a persely az éjfélimisén. Gondolatban már temettem, bár még nem tudhattam, a géphez vagy az objektívhez jött el a kaszás. Amikor levettem az objektívsapkát, kiderült, hogy az UV szűrőhöz biztosan, az szilánkokra ment. Jelenleg úgy tűnik, hogy a gép és az objektív megúszta, vagy majdnem teljesen megúszta. A tanulság: akinek módja van tá, hordjon UV szűrőt a gépén. Nem mintha az UV-t szűrni kéne, hanem azért, mert védi az objektívet. Nem csak a karcolásoktól, de az ütéstől is. Az ovjektívsapka rajta volt a gépen, de a jelek szerint az mit se ér. Nem az üvehg ütődött, hanem az objeltív első pereme, és mivel az az UV szűrő volt, az nyelte el az ütést és az tört, nem a frontlencse. Sajnos a dolog azért nem százszázalékos. A szűrő kb másfél centis szakaszon átugrott egy menetet az objektíven, így most nem tudom lecsavarni a maradványokat. Ha valakinek van ötlete (a flexen és a láncfűrészen kívül) vagy akár tud egy normális szervizt, ahol leműtik, ne tartsa meg magának.

Bevallom elolvastam a kommentárokat is, és meg kell mondjam, engem nem zavar se a szín, se az, hogy a rács hol vág vagy hol takar, ez egy kirakós, és nem minden kiküszöbölhető benne. De az érzés, a szürreális fejek, a dacos nődarabok, mindez mintha egy ablakban lenne, nem is egy kirakatban, ez nagyon jó megfigyelés. Aztán hogy ez kinek milyen vágy irányt hoz, hogy a csajok vágynak kifelé, vagy mi befelé, vagy így van jól, hogy ezek a fejek rács mögé kerültek, ezt eldöntheti maga mindenki, nekem mindenképpen az az út a fontos, hogy ez a megfigyelés ebben a formában jellemzően Tamástól jön, és érzek rajta tamásosságot, ami fontos. (hegyi)
értékelés:

Hívogat és félelemmel tölt el egyszerre. Ez jutott először eszembe a képről. Olyan érzés, mintha valami titkokat hordó helyszínen lennénk, és csak az ment meg bennünket, hogy nappal van, és be is lépcsőznénk a kápolnába, de mégis inkább kívülről szemléljük, mert mi lesz, ha ránk sötétedik. Ezek a fák is... úgy hajolnak a képbe, hogy az nem csak óvó keretet ad, de ki tudja, lehet, hogy később ránk borulnak, és belénk akaszkodnak? Ha még vészt jósló felhők is lennének, teljes lenne a rémület. Szóval azt kell mondjam, hogy bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a kép, de minden belső rémálmunk, feszültségünk is benne van, nem csak mesél, nem csak hív, de riaszt is, és ez az, ami nem hagyja a nézőt nyugodni, ha a képet szemléli. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Sziasztok! Sajnos nagyon messze áll tőlem az első három lecke, talán azért mert folyamatosan keresem önmagam, éppen ezért nehéz is megmutatni ki is vagyok. Remélem mindennek ellenére a jövőben sikerül megmutatni ki is vagyok, és tanulni a fotóról és önmagamról a ti segítségétekkel.
Üdv, Gábor

Kedves Gábor, köszöntünk a Látszótéren, és remélem, hogy meg fogod szeretni az első három leckét, mert bár nem a legkönnyebb magunkat megfogalmazni, de mindenképpen hálás téma és jó gyakorlási lehetőség, ráadásul önismereti tréningnek sem utolsó. Finomak a tónusok, jó ez a rajzos játék, nekem gyerekkorom jut eszembe róla, a napköziben az akasztófázás (gondolom más tájakon más a neve ennek a játéknak), amikor papíron feladványt kellett kitalálni, és minden egyes rontás egy-egy kis emberalak-részlet felrajzolásával járt. De más mesét is mondhatnék a lámpagyújtogatóról, szóval mindenképpen érzelmes kép. Várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Erénye a képnek a szépen megtartott tónusrend, hogy a sötét részekben is van részlet, ez mindenképpen figyelemre méltó. Azonban a képpel önmagával, mint egésszel nem tudok mit kezdeni, hogy mi az ok, ami miatt lefényképezésre került. Vagy az a valami, ami az indokot szolgáltatta, nincs most a képen, képkereten kívül rekedt, vagy valami olyan asszociációs rendbe tartozik, amit nem sikerült dekódolnom. A tónusokért jár az egy csillag. (hegyi)
értékelés: