Szakkör | Page 427 | Látszótér

155Hz

(Hommage á Heinrich Hertz)

Elnézést, de ezt beemelem a rezonancia leckébe, ha valami, hát ez akkor oda való! Egyetlen dolog, ami miatt azt kérem, hogy Dávid ismételje ezt a képet meg, és akkor a leckemegoldás is meglesz, az pedig az, hogy nagyon szűk ez most oldalirányban, miközben fent nagyvonalúak vagyunk a térrel. Mind az árnyékokból, mind a csavart ágakból több kéne oldalra hagyni, hogy legyen tere és levegője ennek, hogy a rezgés, ahogy a hang is, el tudjon ülni, csillapodni és elenyészni a semmiben. Kérlek, ismételd meg, mert jó az ötlet és jó lehet a rajzosság, a fénycsíkok, szóval minden szuper, csak a kivágás nem. (hegyi)

Ragyogás

Jó ez az ellenfényes hangulat, jól rajzolja a sziluetteket, talán a tető csillanása az, ami nem egységes most, az autók üvege elég lenne nekem, persze ezen sokat nem lehet változtatni, maximum azzal, ha megpróbáljuk más napszakban, akár fél órával később exponálni, és akkor lehet, hogy határozottak a kontúrok, de nincs már a tetőn fény. (hegyi)
értékelés:

Absztrakt

Az ötlet tetszik, én is szoktam nézegetni az ágyból a rizslámpánkat, lehet hogy érdemes lenne ezt tavaszi fényben megismételni, már ha van olyan eset, amikor jobban besüt a fény, és nem ennyire szürkés, fátyolos akkor az egész. Amin viszont érdemes lenne gondolkodni, hogy van-e olyan pozíció, amikor a plafon és falat találkozása, a bordűr úgy tud szerepelni, hogy az geometriailag stabilabb helyzetet mutathat - egy picit elmozdulni a kamerával, és ezt a háromszöget jól befejezni. (hegyi)
értékelés:

Maskara

Kiváló első lecke, a maszk, az álarc mint jelzés, mint forma nagyon jól utal arra, ahogy egy közösségi szituációba megérkezünk, nem csak a báli szezonra, hanem arra is, hogy minden "belépőnk" egyben valamiféle szerep is, igyekszünk mutatni is valamit, ami a valóságot színezi, de takarni is, hiszen nem tudhatjuk, hogy milyen lesz az a társaság, ahol megjelenünk. A szemek nagyon beszédesek, jó, hogy picit profilba hajlik a kép, mert így a maszk nem takarja teljesen a fejet, azaz benne van az is, hogy ha biztonságban érzem magam, levetem az álarcom. Egyetlen dolog a világítás, a homlokra egy picit lehetne takarni a fényből, és akkor még inkább a szemekre koncentrálhatunk, de akár egy ujjnyit vágni is lehetne a kép tetejéből. Köszönöm, várjuk a folytatást és nagy öröm viszontlátni régi társunkat úgy, hogy újra kezdi a leckéket. (hegyi)
értékelés:

Porté -J-

"Bindzsi" nélkül.

Olvasva a kommenteket látom, másnál is elvitte a fókuszt a világítás. Arról van szó, hogy a figyelmet többféle módon tudjuk vezetni a képen. Élességgel - ami éles, arra figyelünk, azt keressük először. Formákkal, azaz kompozícióval - centrális, aranymetszéses elrendezés, ezeken a pontokon lévő képelemek kívánatosabbak a szemnek. Végül fényekkel - mindig az az első, amire a tekintetünket vetjük, ami a legvilágosabb részlet. Jelen esetben a kompozíció inkább nevezhető dekomponáltnak, az arc és a szemek jobb föntre kerültek, kifelé tekintenek a képből, a mélységélesség legalább 5.6-os blende lehet, tehát a fő motívum végig éles. Nem marad más, mint a fények, és ha megfigyeljük, érthető, miért a melleken időzik a szem, miért oda tér vissza, hiszen néhány fényértékkel világosabb, mint a test egyéb részei, az arc legalább 3 fényértékkel sötétebb. Persze, érthető ez, hiszen az autó ablakán a kinti fény így esik, de a kérdés az, hogy vajon a szerző is ezt szerette volna közölni, a melleket ilyen erősen kiemelni? Kipróbáltam, és azt kell mondjam, hogy az élfények mindenféleképp adnak hangsúlyt a testre is, de ha maszkolással ott picit visszafogunk, az arcnál kicsit kiemelünk, akkor helyrebillen az egyensúly. Ez a fénytani kérdés. Ami a képet illeti, hát... hogy is mondjam, közösségi oldalakon látni hasonlatos képeket, ahol mindenféle élethelyzet megörökítődik, utazás, buli, haverok, de nem azzal a koncentráltsággal, ahogy egy portrét elkészítünk, hanem inkább esetlegesen, ahogy adott szituáció engedi, ahogy a pillanatot elkapjuk. Ezek lehetnek az ismerősi körben sikeresek, mert jellemeznek és illusztrálnak történeteket, de a kívülálló mivel nincs érzelmi kötése, ezért nem tud mit kezdeni vele, mert a személyiségről nem elég fókuszáltan mesél. Jelen képen így, ahogy látjuk, a történet nem biztos, hogy apa és lánya kapcsolatáról mesél. Én ezt mindenképp ismételném. (hegyi)

Godunov

Alakod sötét festéke folyik tág pupillám vásznára.

Arcod csiszolt fájdalma matt időbe mered.

Foszlik a tett, vérén tisztul a vég áldozati oltára,
rögöt formáz a kövén hagyott tekinteted.

Moritz II.

Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés:

Narancs

Kedves Ágnes, ahogy azt már mondtam, a csendélet mindig személyes. Sosem leltár. Szeresd a narancsot! Szeresd, mintha szeretőd lenne, mintha simogatnád, szeresd, figyeld, hogy kelleti magát a fényben, szeresd és kívánd, de ne edd meg, csak vágyj rá, vágyjad fizikailag is és érzelmileg is, és meg fog nyílni előtted. Akkor nem lesz rajta fehér tépett héjmaradék, mert akkor szeretőn leszedegeted majd, akkor nem lesz ekkora fénykülönbség az első és a hátsó gerezd között, mert az érzelmeid fognak segíteni ebben, hogy melyik is az, amit mutatni akarsz, szóval az érzelmek a kulcs. Kérek ismétlést. (hegyi)

Némák

Elül a zöngés a szóban.
Elhallgat a bú gregorián hangsora.
Kályhába bújt kósza szél sipegésén
nem mereng el éji kaloda.

Tolvaj neszeket nem ejt a tüdő,
éh nem kaparász a gyomor falán,
tétlen kézben íz nem ropog, toll sem fog,
csak a csend - jaj, égető csalán.

Óra nem lüktet osztott időt,
lábujjon szökik összes elektronja,
míg a zsebre vágott negyven évem
régóta a süketséget ontja.

És mindig hittem, hogy bűnöm nem volt soha,
talán titkom is csak alig,
ha elmesélném minden nyaram,
ki sem tartana éjféltől hajnalig.

Tagadjam? Nem kerestem, s nem találtam,
ajtóm menedéken állt őrt lám!
Nem hallottam meg azt aki szólt,
kivált, ha csendes volt. Bocsáss meg, apám!

Reggeli után

Én nem ismerem Ballát személyesen, így Zsoltra hárult a feladat, hogy képben közölje, hogyan is kellene látnom Ballát. Legalábbis ezen a képen. Tegyük hozzá, mindannyian ismerjük legalább pár képét Ballának, ebből fakadóan valószínűleg vannak háttér érzéseink vele kapcsolatban. A képen, ha érzelmeket keresünk, azt látjuk, hogy pont felméri ki és mit művel pont... Kérdés, az objektív, vagy Balla játéka az, hogy a távolabb eső szem elszántan figyel, a közelebb eső meg a szemöldök és a homlok mimikájával figyelmeztet, hogy tudja, hogy ármánykodik a Zsolt. Vagyis érzelmi szempontból nagyon találó képnek tartom (az alanyra és az agresszorra nézve egyaránt:-) ). Ezért két virágocska a hamvaslelkű virágszálunknak. Technikai szempontból már több bajom van a képpel, humoros mód, az, hogy kicsi a mélységélesség, de ez az érzelmi szálhoz kötődik, egyszerűen Ballát kemény karakternek írom le a kép alapján, és a képei alapján, de a kicsi mélységélesség ezt optikailag meghazudtolja. Az az érzésem ha balról vágunk, keményedik az optikai hatás. Tehát a verdikt két virágocska. (Szabó Endre)
értékelés:

Megy a munka ezerrel

Kedves Éva, több dolgot nem értek a képpel kapcsolatban, és ezek formai dolgok leginkább. Egyrészt miért kék? Másrészt miért dől a horizont? Harmadrészt mi a központi a történetben? Mert ha a gyár, akkor a füst fontos. Fontosabb, mint a havas út. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni és exponálásnál szem előtt tartani, mert így egy alapvetően elvont üzenet esetén ha a képi megoldás is bizonytalan, akkor a néző is az lesz. (hegyi)

Péntek este volt, ilyenkor minden rendes odáknál elhajlás a program. Pempő bevágta  a belvárosi sérót, a flepni és fésű a farzsebbe – Mutter, van egy kis lóvéd? – szólt be menet közben a szobába.
- Ne igyál sokat kisfiam, tudod Apád is... – de itt elakadt és az emlékezés könnyet csalt a szemébe. – Tessék – egy gyűrött százast nyomott Pempő kezébe – vigyázz magadra.
- Ne rinyálj Muter, én bírom a gyűrődést. – és kifordult a konyhaajtón.

A tuja éppen elment – azistenit – morogta két hegyes sercintés között.
- Van tüzed ? – a szomszédkölyök kezében akkora dekk, hogy a repülő leszáll érte.
- Nincs – morogta Pempő - a seggén még ott a tojás de már bagzik.
- Akkor adj egy bélást – könyörgött a kölyök.
- Menj a francba. Csöpiéket nem láttad? - Pempő pipás volt az anyjára, minek kellett most fatert előhozni. Baleset volt és kész.
- Egy ruppóért megmondom - a kölyök szemtelenül vigyorog.
- Idefigyusz hólyag - de azután meggondolta magát és a zsebébe nyúlt.
- Most mentek el a tujával, Karesz volt vele, egy kicsit koksz volt - és dzsuvás kezét elörenyújtotta.
Na igen, Karesz a gróf, faterja ügyvéd volt. Csöpinek nem volt apja, ottmaradt  a fronton, anyja Kareszéknál takarította az irodát amíg az ügyvéd úr le nem falcolt nyugatra, azóta a meló is ugrott. Csöpi a téren nőtt fel, a galeri vette át a nevelését. Karesznak snassz volt a térre járni, a papa havonta küldte a lét, néha csomagot is nyugati cuccokkal, de most hogy Csöpi kibögyösödött, már Karesz sem volt annyira kényes. De Karesz nem tintázott, még pityókásan sem látta senki.
- Majd jól lerúgom a fejét a toszba, ha hozzányúl - sercintet még egyet Pempő mintegy aláhúzva gondolatait és kihúzta kezét a zsebéből.
- Nesze, otthon lejmolj - a félmarék szotyi a kölyök kezét kitöltötte.
A tuján a legjobb időtöltés szotyizás közben a bigéket stírölni, persze nem a vén szatyrokat hanem a fiatal baba gádzsókat. Nem volt senki érdemleges csak egy buksza  a szomszéd utcából, hátul ült kisírt szemekkel a sarokban.
- Mi van Sacika, dobott a Jocó? - persze a kérdés fölösleges volt, Jocó néha megkalapálta, ha nem hozta a mézet rendesen de soha nem dobta volna.
- Kopj le, vagy szólok az ellenőrnek. - felelt a kis dög.
- Ha akarod, megkokizom - mondta Pempő és kiköpött egy adag szotyihéjat a lépcsőre.

Hosszú a Rákóczi téren úgy bukott be az ajtón mint akit üldöznek.
- Szeva Répás, megkergettek a lyányok? - Pempő kaján hangjában kis irigység csillogott, mindenki tudta hogy Hosszú az egy indián, mert nagy farka van.
- Razzia van a placcon, még az ultisok is letélakoltak. - és szabad kezét nyújtotta Pempő felé, de az utolsó pillanatban mellbe bökte - mellpor - mondta most már ő is vigyorogva - Jé a Sacika szabadnapos, te loptad el?
- Vazze, adj egy slukkot - persze Pempő radarszeme meglátta a zacskóban a vodkás üveget, amit Hosszú a másik kezében szorongatott.
- Kell estére a Csajiba, inkább menjünk be a Maciba, Julika ma ott keccsöl.
Dodo úgyse enged be a Csajiba minket, Otyó úgy megszívatta hogy azóta is szimatszatyorral közlekedik. Otyó a múlt héten egy félüveg savanyú uborkát vitt  a kezében mintha aranyhalak lettek volna, mikor Dodó, a Csaji ajtónálló gorillája  a bejáratnál megállította.
- Mi van benne, alkohol? - kérdezte és nagyon rafkónak érezte magát.
- Koviubi apuskám, házi, a nagyikám csinálta, passzol a virslihez. - Otyó szelídszőke lányos haja egyik szemébe csüngött, eltakarva azt, amelyik csillogott a visszafojtott röhögéstől.
- Add ide - lépett Dodó felsőbbségesen közelebb.
- De nehogy belenyúlj! - mondta most már félmagas hangon Otyi, nem lehett tudni, a sírás vagy a nevetés határán parérozik.
Dodó keze egy pillanatra megállt, mintha egy csöppnyi értelem is villant volna hideg szemében, de egéragya megnyugtatta: nehogy most berinyálj egy pár ilyen suhanctól...  - Jó kis házi koviubi, hogy ezeknek mi nem jut az eszükbe - morogta magának. Letekerte az üveg tetejét és kajakra beszippantotta hatalmas cserpákjával a nagyi uborkás üvegének illatát.
Ekkor már mindenki a robbanás határán volt, de ezt Dodó csak homályosan érzékelte.  Az üvegben a koviubi szalmiákszeszben úszkált és ettől orra-szeme-szája eltorzult, kozmikus pofákat vágott, amin nemhogy röhögni, hanem visítani, vonyítani kellett mindenkinek...
- Á, ma Pista bá a csősz, majd a réváson benyomjuk. - ezzel Hoszzú megindult a tujalépcsőn lefelé, majdnem le is perecelt - na avesz!

Harsogó jókedvvel nyitottak be Mackóba. Juli valóban dolgozott - ma biztos jól lesz megmérve a maláta - a pult mögül pillantott rájuk azzal az álmodozó nagy barna szemével, mint aki azt latolgatja, melyiket válassza kettejük közül.
- Pussz Julis, hova kéred? - nyitott Hosszú és lába közé fogta a zacskós üveget, kezeivel pedig körkörös mozgást csinált Julis didkói felé, mint amikor valaki villanykörtét akarna kicsavarni.
- Hülye - válaszolt Julis nemes egyszerűséggel.
- Csumi, rá se bajsz, már félig mák, Csöpit nem láttad? - Pempőnek mindig is kóser stílusa volt.
Julis szeme pillanatra megült a Pempő nyakán lévő szíváson majd pohármosás közben a sarok felé intett. A "szeparéban" ott ült Karesz olyan közel Csöpihez hogy azt szinte az ablaküvegnek nyomta. Pempőben emelkedni kezdett a pumpa, ez jól látható volt rajta mert halálfejes nehéz gyűrűjét kezdte forgatni a középső ujján.
- Vazze, a csirkét meg ott felejtettük a tuján - bukott át egy széken tapintatlanul Hosszú, aki nem értette meg a helyzet vadnyugati hangulatát.
- Dobok egy rundát - próbálkozott Karesz ijedten, Pempővel nem tanácsos kikezdeni, mert nagyon gyors, egyszer egy pofonlekeverés folyamatában felborított egy üveg sört, de utána még elkapta mielőtt leesett volna az asztalról.
- Viselkedj Karika, mert belelépek a szádba - figyelmeztette Pempő gyűrűtekergetés közben - de a rundát azért nem kummantod el - mondta most már középnyomatékkal.
Karesz megadóan odább húzódott egy araszt, csak Csöpi nem tudta most megsértődjön-e hogy őt meg sem kérdezték, vagy örüljön hogy lekaparták róla ezt a nyálas Kareszt.

- Ezt kapd el, ne a náthát - a söröskupak pontosan Csöpi ruhakivágásába esett. Ez csak Pempő lehetett, ő nagyon király volt snúrozásban.
- Hülye - mondta most már megbékéltebben Csöpi és kígyómozdulatokat tett hogy a söröskupak lejjebb csússzon.
- De egy szinten vagytok - morogta Pempő miközben a pult felé pislantott ahol Julis gyorsan elkapta a szemét róla.
- Menjünk a Viába - csuklott fel merev nézéséből Hosszú.
- Ahhoz kevesen vagyunk - próbálkozott a helyzeten enyhíteni Karesz - ott vannak a zuglóiak.
- Te csak ne szipózz bele a nagyok dógába - úgy látszik Hosszúnak jót tett a vadász mert éledezőben volt.
Csöpi nem bírta tovább, felállt és és macskaszerűen domborított egyet majd behúzta a hasát. Hosszú a lapát füleihez tette a kezét mint aki várja a söröskupak csörrenését a kövezeten.
- Fennakadt... kivegyem? - vigyorgott Hosszú.
- Engedj ki - szólt Karesz felé Csöpi, de meg sem várta hogy megmoccanjon, csak úgy átmászott rajta hogy közben kivillant a rózsaszín bugyija.
Karesz úgy meglepődött hogy szinte lemerevedett mint a kanál, szívesen odanyúlt volna egy pacsi erejéig, de magán érezte Pempő lehelletét.
- Hogy miből lesz a cserebogár! - Hosszú már teljesen ott volt megint a cselekményben.

Körmadarak /részlet/

Érik ez Viki, érik, és ennek szívből örülök, hogy nem hagyod abba, nem adod fel, mert a tapasztalás az, ami minden időt, pénzt és energiát megér. Ha a három fordulatos fejeddel összehasonlítom, ez sokkal összefogottabb, sokkal erősebb üzenet lett. Talán még annyit kell mondanom ehhez, hogy a kézzel vigyázni kell, az erős felület, sok fényt ver vissza, ehhez képest kevéssé strukturált, ezért túl határozott tud lenni, vagyis főleg többszöri exponálásnál kell ügyelni, mennyi fényt engedsz rá és hanyadik expozíció lesz az, amin szerepel. Dinamikus, mégis lírai, filmes, erősen a hetvenes éveket idéző francia filmes hangulat. Még valami: nem tudom, hanyadán állsz a photoshoppal, érdemes kísérletezni a szürkére fordítással, hogy milyen tónusok maradnak és mi mennyire erős, én nem javaslom a sima konverziót, érdemes filterezni, szűrni a színeket, finomabb strukturális és tónusjátékok alkalmazhatók általa. Ne bízz semmit az automatára! (hegyi)
értékelés:

Jégzajlás

Végre egy lágyrajzú, piktoralista stílusú híd/város fotóm is elkészült. Az objektív egy saccper 150 éves valami, egy szál szemüveglencse réztubusban, ha a rekeszt kiveszi az ember - és ki kell venni - akkor f4-es fényerejű. A nega forte 9x12-es, 200-as. A hívás: Rodinal 1:100-ban, 1 óra 20 fokon.

Sokat káromkodtam, mert a sárga szűrőt vagy 10x beleejtettem a hóba, vagy villamos ment el pont mögöttem, vagy egy teherautó... Emberek nem mertek közelíteni, de a megoldást a rendőrség hozta, a diáktüntetés miatt lezárták a partszakaszt, ahol voltam, így nem jöhetett arra semmi...:-) A rendőrök nem zavartak, főleg, amikor látták, hogy időnként az ég felé rázom az öklömet. :-)

Jó kis képeslap anno, van benne valami, ami túlmutat a nyálkás, zúzmarás, hideg saras télen, és ha van vele problémám, az csak technikai. Értem én a tiszteletet a régi korok iránt, a régi technikák iránt, és ez nagyon fontos, de a régi hibákat nem kell ebbe a körbe belevenni, mert azért a régi mesterek is igyekeztek hibáikat a lehetőségeikhez mérten korrigálni. Persze vannak szép hibák, és van a korral járó rothadós hiba is, bele lehet szerelmesedni ezekbe, én megértem, de a tónus felemássága nem ez a kategória. Azaz ahogy régen maszkoltunk, nem ártana eldönteni, melyik tónus tetszik, és ahhoz belőni a teljes képet, mert most 3 sáv látható, jobb szélen egy lírai elrajzolt, bal szélen egy komor borongós, és középütt az, ami nevezhető korrekt korrajzi tónusnak is. Bármelyik igaz lehet, de most olyan érzésem van, hogy ez így egy laborálatlan kontakt, vagyis nincs befejezve. Nem tudom, Endre egyetért-e velem ebben, mert minden tiszteletem a megszállottaké, eszembe nem jutna kihipózni azt, ami Endrét ebben lázban tartja olyannyira, hogy még a rend őreit is elámítja vele, szóval mer a fene kekec lenni, a három csillag azért megvan, ha rezeg is a léc a technika miatt, de vállalom azt is, hogy én ezt rosszul értem, és ez így jó, hibásan. Mondom, nem az életlenség a bajom, az teljesen rendben van, hanem a sávos tónusrend. (hegyi)
értékelés:

WHOLE LOTTE LOVE

love ´03

kétszer voltunk egymással
megköltöttelek,
most már mehetsz...

minek a szerelem ide,
mint sün az avarban hemperegve,
felszúrt fölösleges levelek,

ne kutass utánam,
mosakodj meg, menj dolgozni,
több tanácsot nem adhatok...

Jó ez a múltba derengő, elmosott, üvegen átrévedő stíl, amit a kép mutat, engem a vécék sem zavarnak, ha jól sejtem, a Diákszigeten (vagy mi most a neve) készülhetett a felvétel, és lássuk be, a szerelem épp úgy váratlanul tud az emberre törni, ahogy a szükség, és így a párhuzam is érthető, még ha profán is, mert a szerelem nem válogat, az érzések nem megrendelésre jönnek. Szóval a kép jó, ahogy a hórihorgas figyeli, mi lesz ebből, ahogy röpül a dizájnretikül - a kompozíciót azonban nem teljesen értem, hogy miért kell fenn ennyi hely, és ha kell, miért lett lenn ennyire szoros. Mintha céllövésnél alá hordana a puska és ezt kompenzálnánk túl. A vers különálló entitás, jó vers, de azon kívül, hogy szerelemről, kapcsolatról szól, nem sok párhuzamot találok, bár az is igaz, nem kell mindent szájba rágni, de nekem ez az egész azért lehetne szorosabb. Hogy akkor miért mégis a 3 csillag? Mert a vers hangulata, a kép hangulata nálam talált, akkor is, ha csiszolhatóak még. (hegyi)
értékelés:

Segíts nekünk!

A Látszótér Alapítványt
banki átutalással

MagNet Bank
16200120-18524112

vagy PayPalon keresztül

További információk az alapítványi oldalon!

Hozzászólások

Török József
2024. 06. 21. - 23:06

"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…

tovább »

Török József
2024. 06. 21. - 22:37

"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…

tovább »

Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31

Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)

tovább »

Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27

Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…

tovább »

Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08

Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…

tovább »