Szakkör | Page 38 | Látszótér

Egy másik önportré, egy másik állapotban. Nagyon hosszú nap után egész nap emellett a tükör mellett dolgoztam. Ahányszor elmentem mellette mindig máshogy láttam benne tükröződéseket magamről, vagy éppen a háttérről. A nap végén pedig kezembe vettem a gépet, és csináltam pár fotót. A gondolataim folyamatosan cikáztak a fejemben a körülöttem lévő dolgok között, ennek megjelenítése a fejemben ez az egész. A lenti gépállás azért van, mert szerettem volna hogy látszon az arcom. Sajnos sötét volt és ezért a kép zajos lett, de talán még ez is hozzá tesz a hangulathoz, pont úgy ahogy a háttérben cikázó csövek és elemek amik mégjobban a szétszakadásra utalnak. A gép egy 650D volt egy 24-70 optikával 2.8 1/40 1600-as iso 35mm-en.

Macika, oké, értem én, meg minden, de ezt most annyira sejtelmesre sikerült vasalnod, hogy a fene se mondja meg, hogy tükör, vagy hogy önportré, szóval gyere vissza közénk, és ha már ez a tükör ott van, próbáljuk ezt újra megfogalmazni úgy, hogy belekalkulálod, hogy ami neked mindennapi látvány, azt a néződ most fogja először látni, és neki nem lesz egyértelmű az, hogy miből is indultál el. (hegyi)

5 nap Lengyelországban, Wrocław és Łódź. Paweł és Zoé a Piotrkowska utcán.

Az öreg újpesti víztorony még nem dől, de azért a biztonság kedvéért feldén, zoomolva kaptam le, mert pont előtte ittam két sört mikor arra jártam. Persze érdekesebb lenne a kép, ha pont arra járt volna egy repülő is, de nem tette. Viszont a kék ég a fal színével együtt számomra szép, elég egy képhez. Az is tetszik, hogy kopott, picit foghíjas a tető, a vakolatból is estek már le kisebb darabok. A Star Wars film világának kopott, a használat nyomait és a takarítás hiányát magán viselő létesítményei, űrcirkálói jutottak eszembe, ez a kopottság meg mocsok nagyon bejött, kicsit hihetőbbé, emberibbé tette az amúgy gyermekien egyszerű sztorit. Ja, de ha már Star Wars, akkor inkább Tie fighter kéne a háttérbe, nem?

Olyan ez, mintha egy apokaliptikus sci-fiben a baromi gyorsan forgó időkerék-gép épp kidőlni készülne a túlterheléstől - vagy csak túl sok Stranger Things-et néztem mostanában, fene tudja. Szokni kell, még nem mondom, hogy teljesen magamévá tettem a vágás kontra dőlés ügyet, de igyekszem. Közben elolvastam a leírásod is, ezek szerint nem vagyok teljesen hülye, jól van. Megnyugodtam. Akkor jó a kép is. :) (hegyi)
értékelés:

Egy reggelen metróra (ubahn-ra) várva készült, telefonnal.
/Bécs-Perfektastraße/

A vignettálás sok - bekormolódnak a sarkok. Ennek kevesebb, mint fele is elég lenne, hogy összerántsa a kompozíciót, ha egyáltalán kell vignettálni. A helyszín és a formák izgalmasak, jó a nézőpont is, amit használsz, talán majd arra kell több figyelem, hogy mi történik a képhatárnál, milyen formák vágódnak ketté. (hegyi)
értékelés:

András, üdv a téren. Azt már sejtik szerintem, akik feltöltenek hozzánk, hogy az első önarckép általában 3 csillagos, mert ebben a köszönet is benne van, hogy bizalmat szavaztatok, másrészt bátorítás is. Itt is megvan ez, de egyben ismétlést is kérek, mert azt azért nem lenne rossz megoldani, hogy több fénnyel dolgozz, mert most annyi a zaj, hogy az zavaró. A zajjal amúgy nincs gond, de a digit gépek zaja nagyon más, mint az analógé, csúnyább, na. Ezt úgy lehet, hogy adsz elég fényt, hogy 4-800 isonál ne kelljen feljebb menni, és utána az expo idővel oldod meg, hogy menynire legyen tónusban világos vagy sejtelmes. Több mozgástered marad, ha van anyag abban a képben, mintha úgy kell "kínozni", hogy kijöjjön valami. Várom tehát az önportréd. (hegyi)
értékelés:

Máté, ez már javul, de még mindig nem hagysz elég teret a mozgáshoz. Márpedig enélkül a kép nem tud jól működni, és felmerül a nézőben, hogy jó, de miért itt, miért ez a pillanat, amit megmutatsz, mi ebben az extra? (hegyi)

Talán ezt még bele tudom szuszakolni az impresszióba :-) Nincs történet, csak hangulat. Egy utcai könyvárus pavilon Triesztben, eső után este, a Zasszony meg hosszan válogat, pedig nem beszéli a nyelvet. Közben béke van, melegfényű lámpák és csillogó aszfalt. És csend. Még a Zasszony se beszél :-D

Szeretem ezt, mert van hangulata, nem csak primer módon a története okán, hanem általánosságban a formai játéka miatt is. Viszont tartsd ide az ujjaid, hogy egy körmöst adhassak. Mi a fenéért nem álltál párhuzamosan, hmm? Nem nagy dolog, utómunkában is egyenesre húzható, de annyira adja, annyira ott van a járdánál akár még segédvonalnak is beillő módon a széle, hogy kívánja, hogy az rendezve legyen, szóval persze, lehet mondani, hogy izgultam, hogy az esernyős ne menjen el, de ha így van, ezt akkor gyakorolni kell, hogy egyrészt ne izgulj, másrészt hogy gyorsan reagálj és korrigálj ott a helyszínen. Ígérd meg, hogy erre figyelni fogsz. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Azért választottam végül Zoltán munkáját hónap képének, mert hangulatában az ő munkája fogott meg a legjobban, nézegetve a képet bele tudtam képzelni magamat a helyszínbe a napszakba. Jól el lett találva ez a szemnek jóleső kék és narancssárga színkontraszt, szerintem nagyon sokat dob a képen. Tetszik, hogy nincsen túlgondolva a dolog csak kellemes hangulat van és kész is :) Jó válogatást kívánok júniusra! (Kovács Ádám)

Molyotam délután picit a géppel. Az ablakon beeső napfény a virágot átvilágítva érdekes képet mutatott, ez lett a vége. Technika: ISO-100, f/11, 1/3 sec záridő, +0,3 expoeltolás a fényképezőgép állványon tartózkodott.

Ádám, én ezt kifejezetten szeretem, főleg, ami a virággal történik. Nagyon szép ez a légiesség, a rajzosság. Finom. Viszont a háttér bajos. Vagy mindenütt az a tapéta kéne, ami a virág mögött van, vagy az, ami a szár mögött, de az a téglalap, ami ott kiégve szerepel, az nem jó, mert nem értelmezhető, miért és mi az. Adok én erre 3 csillagot, ha megígéred, hogy keresed a módját, hogy ezt valahogy megismételd. Tudom, tudom, el vagyok maradva, emiatt ezzel a virággal ez már nem megy. De ügyes fiú vagy te, megtalálod a szereplőd, érdekes kihívás, hogy fogalmazd ezt meg így, de újra. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Kovács Ádám szorgalmiját választom a hónap képének. Sok jó munka érkezett áprilisban. Ádám munkáját az utolsó utáni pillanatban láttam meg, így elég rövidre fogom az indoklást-elemzést. Megfogott a szépségével, egyszerűségével. Nagyon tetszenek a tónusai, a virág formája, struktúrája és a háttérben megjelenő formák. Szép a megvilágítás. Kompozícióból - is - bőven van még hova fejlődnöm így arra nem térek ki. Jó válogatást kívánok májusra. (Szalai Olivér)

Áron, az van, hogy az ötlet jó, de most túl sok minden van a háttérben, vagy a szendvics tárgyi oldalán, és emiatt zavarosak a formák. Bevallom, az a rész a jó, ahol a függöny van. Azzal kéne valamit kezdened, és a többit minimalizálni, mert a csöngő, a kenyértartó előtti cuccok nem segítenek. Kérhetek egy ismétlést? (hegyi)

Köszönöm szépen a befogadást! Megvallom az első lecke nagyon-nagy fejtörést okoz, mivel 9,5 éve nem készítettem magamról önarcképet. Ezért az lesz a második bemutatkozó képem. Valójában ez tény leírja az egész hobbifotós mivoltomat: nem szeretek embereket fotózni, csak a természetet, a csendet, a harmóniát. Mindenben a természetet keresem. Még a vonalakban, a formákban is. Ez a kép pedig egy ilyen próbálkozás eredménye.

Üdv nálunk. Először a leírásra: alapvetően a fotóval foglalkozók nagy része gondolja úgy, hogy neki a kamera "rossz oldalán" nincs dolga, ő a fotós. Igen ám, de ha nem tudod, milyen a másik oldal, akkor hogy fogsz tudni érvényes portrét készíteni? És hát erre persze az is megoldás, hogy ahogy te mondod, nem érdekel az ember, nem érdekel a portré, nos, talán majd ezt később érdemes lenne mélyebben is megfejteni, miért van így, hiszen az ember a természet része, tehát ha nem érdekel, hogy fogsz a természettel tudni boldogulni az ember nélkül? Na, ami a képet illeti, ez egy jó, ötletes és ha akarom, humoros kivágás, absztrakció, és az benne a kiemelendő nekem, hogy úgy fotózod egy állat fenekét, hogy az nem egyből esik le a nézőnek, vagyis behúzod egy játékba, és amikor rájön, hogy mit is néz, már vigyorog, hiszen az ellenállását vagy idegenkedését legyőzted. Ez fontos. Némi bizonytalanság az élességgel van, látom én, hogy van, ami elég éles, hiszen az alján ott vannak a szőrök, de valamiért épp a strukturális rész az, ami mégis olyan, mintha nem lenne elég éles. Nem mondom, hogy harcolni kell a borotvaéles képekért, mert a fene akar állandóan olyat nézni. De itt valami gubancot érzek. Vagy az lehet, hogy az exponálás volt hosszabb és a test bemozdulása, a bőr mikromozgásai miatt lett ez, vagy az iso magas és a zaj tréfál meg, de lehet az utómunka is, vagy az, hogy a mélységélesség izé, nem tudom. Az a lényeg, hogy a kép is jó és az ötlet is tetszik. Várom a képeid, a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Kedvencem :-) Ha engem kérdeztek, akkor minden minden "saját képem" (tehát amit nem emléknek fotózok) az impresszió, és ez is az. De mivel annak a kitériumába nem fér bele, így itt tárgyfotó lett. Egy mozdony kezelőállásában készült a Vasúttörténeti Parkban, és nagyon megtetszett ez az együttállás. Az eszköz a kis kompakt Canon G7X, színek meg amúgy se igazán voltak benne.

Én biztos, hogy elforgatnám 180 fokkal, a lefelé vezető irány nekem kevésbé működik, hordoz valami nem pozitív érzést, miközben a kép maga ezt nem támasztja alá. És talán a vágási pontok is lehetnének precízebbek, maradtak benne feleslegességek. Ami még, hogy a mélységélesség - de lehet, hogy az élesség alapvetően - nem tudom, hogy jó-e így. (hegyi)
értékelés:

Délutáni locsolás.

Jó ez, mert a hangulat közlése és a tények közlése mellett itt is van egy geometriai játék. Jó irány, pártolom, hogy ilyesmiket keress. Köszi. (hegyi)
értékelés:

2019 tavaszán

Tetszik, kifejezetten jó az, hogy ezt a kimetszést megláttad és megcsináltad, a geometria spontaneitása miatt lesz ez izgalmas. Amivel lehet még melózni, hogy a színeket hogyan adod, erre simán ráfér még erősebb szaturálás, hogy még határozottabban a formákra utazzon a dolog. És az a fránya függőleges, az nem pontos. De tetszik, szeretem, hogy ilyet csinálsz. (hegyi)
értékelés:

Csak jelezvén, hogy élek! Néha-néha benézek, de még mindig nem érdekelnek az emberek, és nem akarok mesélni semmit. És így itt ezt nehéz. Néha-néha elkapok egy-egy jó pillanatot, de inkább magamat kéne helyre raknom, hogy "kifelé is élő" legyek. A konkrét képet a kedvenceim közül csak a cím apropója miatt választottam (hisz' van jobb is, amit még nem mutattam, de azokra nem nagyon tudom ráhúzni egyik leckét sem). Telefonnal készült, van is hibája, de szeretem. Nálam kiállta az idő próbáját, és hátha itt sem ciki :-)

Azt örömmel veszem, hogy életjeleket mutatsz, ebből kéne még több. A kép alapötlete is jó, azaz a tárgy, amit megtaláltál. A csillanás nekem művi, nem tudom, valójában volt-e, vagy utólag gondoltad oda, hogy ne legyen üres. Nekem nem passzol. A gomba struktúrái lennének az izgalmasak, de azt valahogy húsosabb középtónusokkal kéne megmutatni, mert ez most így tónusaiban nem elég határozott. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó. Tanulmány ez, amit meg kellene csinálnod majd. Az jó, ahogy a két fél működik, és az is, hogy a tükröződést próbáltad imitálni. A tónusok is rendben. A tartalommal kell még molyolni. Ugyanis az el kell dönteni, hogy tükröződést akarsz, tükrözést, vagy akarsz-e a két fél között különbségeket is. Most ahol a fejtetők találkoznak, ott az nincs megoldva. A másik a szélein, ahogy el van mismásolva, hogy az most valami tárgy, ami takar, vagy ruha, vagy el van maszatolva, hogy ne jöjjön ki, hogy nincs kigondolva, hogy test legyen vagy ruha vagy mi. Ezekkel kell még foglalkozni. (hegyi)
értékelés: