Örülök ennek a képnek, mert végre nem egy szokványos kisállatképről van szó, hanem itt valami erős kommunikációs helyzet van a gazda és a kiskutya között. Nem tudom, hogy itt orvosnál vagyunk-e, és ez egy vizsgálati helyzet, és azt kell megnézni, hogy mindene egyben van-e a kutyának, vagy csak játszunk vele, hogy milyen aranyos, tényleg az, ha jól látom labrador kutya lehet, vagy talán büntetési helyzet van, mert valami rosszat csinált a kiskutya, de mindenképpen érdekes a kép. Ezek megint olyan dolgok, hogy az élet mindig másképp rendez, mint ahogy mi azt gondoljuk, én egy kicsit bánom azt, hogy az egyik praclija lemaradt a képről, de ettől függetlenül a három csillag megvan. Péter, jó lenne, ha az első három leckével elkezdenél foglalkozni, nem véletlenül kezdünk azzal. Az első három lecke, az önarcképek azok, amivel bemutatkozunk egymásnak. Próbáljuk meg azokat is megoldani. Szeretném, ha a társaság is ismerhetne egy kicsit téged, és beszéljünk az első három leckéről, aztán utána haladunk tovább, csak kérem, hogy csináld meg az első három leckét is. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a kép, a rádióadásban hallottuk a sztorit. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy madarat nem olyan könnyű lefényképezni, főleg nem úgy, hogy ennyire közel kell menni hozzá, mert a madárnak van egy személyisége, és azzal nem nagyon egyeztethető össze az, hogy barátkozunk az emberekkel, a madár nem egy macska, úgyhogy ezt tényként elfogadom. Mégis azt mondom, hogy lehet, hogy egy picit, egy egész hajszálnyit ha lejjebb kerül a kamera, akkor a madár nagysága még jobban érzékelhető lesz, kevésbé veszik bele a háttérbe, de a megfigyelés pontos. Kettő csillagot tudok erre most adni, legfőképpen azért, mert a formák itt most fontosak lennének, hogy tisztázottak legyenek. Ez most egy picit zavarosra sikeredett. (hegyi)
értékelés:

Érdekes ez a kép, tele van feszültséggel attól, hogy látjuk egy viszonylag nyugalmasabb részét a víznek, ez a kékeslilaszerű, egészen tintaszínű részt, aztán látjuk az egészen türkizes habot, és aztán a hullámot, ami jön a part felé, de abban az állapotban sikerült lefényképezni, amikor nem lehet tudni, hogy mekkorát fog ez itt csobbanni a parton. Ráadásul látjuk magát a nyugalmas partot, mit sem sejtünk, és jön ez a hullám, és a fene tudja, hogy mi fog történni, talán kis mini cunami. Szóval nekem tetszik. Mindazzal együtt, amit mondok, lehet, hogy egy tizedmásodperccel később exponálva már ez a forma az elején lehet, hogy többet tud mutatni, most olyan, hogy ide ki vagyunk hegyezve erre a púpra. Lehet, hogy annyi a trükkje, hogy ha egy ujjnyit elmozdul a kamera fölfelé, akkor már megoldódik az én problémám, hogy ott is az az előtér, lehet látni azt, hogy ez egy part, a feszültség megmarad, de talán többet kapok a háttérből, a vízfelszínből. Mintha egy ilyen kis bizonytalanság lenne bennem a képet nézve, de tetszik, megvan rá a három csillag, ez egy jó Víz lecke megoldás, de azért várok ide beküldést tőled. (hegyi)
értékelés:

Időtörés

Láztalan éjbe csal át az igétlen idők hajadonja,
tépi sziromlevelét még gondolatokban a múlt,
pénz üti némák markát, s vágyaim? íme! kioltva
fekszenek ágyam alatt már. Mit tegyek? Így alakult...

Hajnali színtelen órák reszketeg ülnek a porra,
s foszlik a végtelen ínyén holtan az éjkoszorú,
krákog a reggel a vécén - szükség léptet a sorba -
s hadhoz csatlakozottként ünnepel engem a bú.

Fotós munka közben, kb. ezt láthatjuk itt, amiben az az érdekes, hogy itt a munka az utómunkát jelenti. Több irány benne van ebben képileg: benne van az, ahogy válogatjuk a képeket, és nézzük, hogy mi mivel stimmel, milyen, ha fehér-fekete lenne, tehát utólag a vegykonyhánkban keressük a végső megoldásokat. Azt nem teljesen értem, hogy a kép jobb oldalán lévő önportrénál, amikor a patakparton ülsz, hogy miért vágtál ilyen durván bele a fejedbe. Engem a kép jobban érdekelt volna, mint a Corel Paint szoftverének a layer ablaka. Nem tudom, hogy mennyire engedi a szoftver, hogy az ember ezt módosítsa, de gondolom igen, egy biztos: az izgalmasabb lett volna, ha ott van még egy arc. Hogy az első képnél belevágtál az arcba, az oké, az elfogadható, mert a második kép magyarázza a helyzetet, de ez a harmadik már nekem kibillen ebből. Ugyanígy vagyok azzal is, hogy színes vagy fekete-fehér. Húzza az egészet jobb oldalra a színes, még jobban ráviszi a figyelmet arra, hogy ott van egy kis darab az emberből. Maga az ötlet jó, és mint leckemegoldás el tudom fogadni, most megadom rá a három csillagot, de úgy adom meg, hogy tessék átgondolni azokat, amikről beszéltem, hogy esetleg érdemes lenne ezen a későbbiekben változtatni. Nem mondom, hogy ezt most újból küldd be más megoldással, mert az ötlet megvan, de arra figyeljünk, hogy így ne vágjunk félbe egy embert. Ami a verset illeti, nem érzem, hogy köze volna a képhez és viszont, a társalgóba helye van a verseknek, novelláknak, a képeknél ha nem illusztráció a feladat, én úgy érzem, hogy mint rossz filmnél a zene, reménykedik a készítő, hogy összerántja a dolgokat, azaz a kép hibáit és hiányait majd megoldja a líra. Ezzel leminősítődik számomra a szöveg. (hegyi)
értékelés:    

Itt megint az a kérdés, amit már sokszor elmondtam a perspektívával, a horizonttal. Itt is az a helyzet, hogy egyrészt ki vagyunk fordulva a tengelyből, és ettől az egész borul bal felé, visszafele kellene forgatni. Ha ebből ennyi van, és nincs több az oldalánál, akkor már csúnyán belevágnánk ebbe az oszlopba. Ez nem azt jelenti, hogy utólag kellene a körömollóval körbevágni, hanem ezt eleve úgy kellett volna megcsinálni, hogy megfigyeljük azt, hogy hol a vízszintes és a függőleges. Nem tudom ezeknél a digitális gépeknél hogy van, egy részénél bekapcsolható a hátlapon vagy a keresőben egy horizont, ami egy négyzethálós beosztás, ez lehet, hogy segít abban, hogy a kompozíciót gyakoroljuk. Ha van ilyen, akkor lehet, hogy érdemes lenne bekapcsolni. Engem zavar, ha van ilyen a gépen, de lehet, hogy a tanulási folyamatban ez segíthet, mert ennek a képnek számomra ez az egyik fontos problémája. A másik az, hogy, ahogy látom, minden áron szeretted volna, ha ez a lámpa bekerül a képbe, én azt gondolom, hogy lehet, hogy nem innen indul ez a történet. Ha még egy lépcsősornyit lejjebb mész, és a következő lámpától kezdesz el figyelni, akkor lehet, hogy a tömegek jobban elosztódnak. A mostani beállításnál nagyon nagy előterünk van ahhoz, hogy megmaradjon a lépcső. Ha levágnánk a lépcsőt, akkor már egy nyugalmasabb ritmust kapnánk, de akkor mondhatnád azt, hogy az nem érdekes, mert unalmas. Én ezzel egyet is értenék. Ha még egy lépcsősort lejjebb mész, és onnan megismétled ezt a képet, akkor talán az a ritmus, ami ott létrejön, már nem indokolja, nem kéri azt, hogy ennyire meghagyd függőlegesben ezt a képet. Beszéltünk már a képeidnél arról, hogy ez a gép ezt a képarányt tudja, értem, nem kötelező neked ragaszkodni ahhoz, amit a gyártó belerakott ebbe a gépbe, ezt egy kicsit kellemesebb képméretre lehet redukálni, és akkor kevésbé lesz ennyire keskeny, ennyire szűk érzetű ez az egész. Maga az ötlet jó, az érzés is megvan, szerencsére már túl vagyunk a télen. Ez nekem egy egy csillagos megoldás, érdemes ezen elgondolkozni. Ha gondolod, egy esős időben, amikor fényesek a járdák, a kövek, lehet, hogy érdemes lenne ide még egyszer elmenni, és akkor újból megcsinálni ezt a képet, hogy akkor mit ad. Javaslom, hogy ne a teljes sötétségben menj, mert akkor már nem lesz a hó, ami derítse a képet, tehát akkor nagyon be fog bukni. A naplemente utáni időben, amikor még van fény, akkor érdemes egy ilyen esti képet megnézni, amikor már égnek a lámpák, hogy hogyan csillognak ezek a fények a vízen. (hegyi)
értékelés:

A Fészek Színház "nem/más" című darabjának bemutatója.