Szajna part, Párizs, húsvét

A képcímeket elég behatóan átrágtuk, nem térnék ki rá újra, a képhatáron belül történő dolgok azok, amik érdekelnek anélkül, hogy elemezgetni kezdeném magamban, mire utalhat a T, mint cím, ugyanis direktnek érzem, hogy a formára akarjak gondolni, amit meg a zsákutcáról írtál a kommentben, az nekem nagyon nyakatekert. A helyzet az, hogy bújkál bennem a kisördög, hogy mindez azért történik a címadással, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy a perspektíva nem pontos és hogy nem eldöntött, hogy ebben a szociográfia érdekel vagy a formai játék. Mert ha a szoció, akkor érdemes lett volna egy fekvő képet elkészíteni, tágabban egy picit ahhoz, hogy jól érzékelhető legyen a környezet is, ahol ez a hajléktalan szállás felállításra került, mert így most nem nagyon jön az ki, hogy ez egy híd alatti rész, bemondásra kell elhinnem. Mi fontos? a korlát, a létra, a fal, az út, a sátor, a hangulata, ezt el kell dönteni exponálás előtt, mert ez határozza meg, hogy milyen objektívvel honnan kattintok, hogy álló vagy fekvő a forma, hogy ezáltal mire helyezem a hangsúlyt, mert ezt nem oldja meg a képcím, nem lehet utólag magyarázni, ha a kép maga nem magyarázza magát. (hegyi)

La Defense, Párizs, karácsony

Az a problémám, hogy úgy vélem, túl sokat akartál egy képen megmutatni, és ezért minden egy szinten van jelen, nem eldöntött, hogy ebből a formakavalkádból mi az, ami téged izgat. A háztömb, a karácsonyfa, a vörösek, a gömbök, a gömbök tükröződése, ez mind most olyan, mintha egy orgonán az összes regisztert bekapcsoltuk volna, miközben a helyzet inkább játékos, mintsem komor lenne. A másik, hogy ebben a fényviszonyban a La Grande Arche szép fényben van, de ő csak a tükröződés most, holott ő lenne, ami beazonosítja a helyet szöveg nélkül is, ráadásul a valós tárgyak ebben a napszakban árnyékban vannak, komorabbak. Egy kicsit lassítva érdemes ilyenkor azon meditálni, hogy a felszín helyett, amit a térrendező kínál nekem, mi az, ami engem érdekel, mi az, amit ebből szubjektív kiemelek, elkerülendő, hogy leltárrá váljon a kép. (hegyi)

Müpa és Nemzeti.

Nekem ez ebből a szemszögből nem olyan erős kép Gábor, esetlegesnek érzem a perspektíva mozgását, és míg a Nemzeti felismerhető, de a Müpa ezen része nem olyan egyedi, hogy azt és csak azt juttassa eszembe, ráadásul a fényviszonyok is olyanok, hogy épp az a front, ami tükröződik, árnyékban van, ezért inkább sziluett, így nem annyira jellegzetes, nem adja jól a formát. Azt hiszem hogy ebből a nézetből ekkora kivágással ez így nem megoldható, lehet, hogy épp fordítva, a Nemzeti valami üvegfelületében lehetne megmutatni a Művészetek Palotáját, mert míg a MüPa nem ad most magáról karakteres képet, addig ha fordítva lenne, a Nemzeti kisebb részlete is elég ahhoz, hogy felismerhető legyen. Lehet hogy érdemes lenne vele még kísérletezni. (hegyi)

Tél és nyár.

Ollókezű Gábor picit erősen vágott, sajnálom, hogy a kerék íveit ennyire szűkre tetszett venni, mivelhogy ennek az igazi lírája abban lenne, ha a valós részlet (bal felső rész) és az árnyék közti transzpozíció úgy tudna létrejönni, hogy értelemszerűen az árnyéknak van tér hagyva, hogy ki tudja magát futni. Így, bezárva nem az ívek játékára figyelek, hanem a küllőkre és a prizma, kerékagy árnyékára, de az nem elég. (hegyi)
értékelés:

Bartos Ágnes alagútbangyaloglós képéről ugrott be ez a régi képem. Lévén konzerv ezért inkább szorgalmiba küldöm. Más kommenttel nem szívesen vezetném meg a nagyérdeműt.

Én viszont átteszem ezt leckébe, mégpedig azért, mert kis javítással ez egy jó hangulat felidéző kép. A valós és a képzelt világ az elmozdulás által válik érzékelhetővé, attól, hogy a jól ismert ablakfogantyút korrektül fel tudjuk idézni mindannyian, miközben nincs valós helyszín ábrázolva, hiszen fut a táj, így jól koncentrálhatunk a benti világra, a szagokra, a zsírmocskos kupéra, az olajszagú padlóra, bárhol utazzunk is vasúttal, ezek a közös élmények megvannak. Egy javaslat: a kép aljából annyit mindenképpen vágnék, hogy csak a keret világosabb része maradjon, fent viszont egy ujjnyival több kellene. (hegyi)
értékelés:

Az én angolom kicsit hiányos a cím megfejtéséhez, de a lényeg az, hogy ez egy jó képi ötlet. Megint egy ismétlős játékot látunk, mint amit már az előzőekben is láthattunk. Ez azért tetszik jobban, mint az előző megoldásod, mert a döntés meghozódott, hogy mi a fontos, és itt tulajdonképpen valamihez képest, mint csak díszítés szerepel a másik két ismétlődő álarc, mert ebben van egy maszk jelleg: a szemüveg is véd, a kéz is véd, az ismétlés is, a fényképezőgép is, van itt egy jó adag védekezés. Azt nem teljesen értem, hogy miért raktad ezt gyászkeretbe, hogy van-e ennek valami külön jelentése, hogy gyászolunk valamit, de maga az üzenet jó. A Kill Bill c. film jutott eszembe, tetszik, egy jó jellemzés önmagunkról. Köszönöm, ha lehet, ne használj keretet. (hegyi)
értékelés: